HA BEFIZET 3 000 EURÓT!
Levelet hozott a postás, ablakos borítékban ajánlott küldeményt. A címzett egy kereken ötvenéves férfi, a feladó pedig a Szerbiai Pénzügyminisztérium fennhatósága alá tartozó Szabadka városi adóhivatal.
Megadom a módját, finoman fölnyitom, kiveszem belőle az egyetlen szál, cirill betűkkel íródott papírost, és már böngészem is a hivatalos levél tárgyát, ez áll rajta: REŠENJE. Határozat, amely a földművesek kötelezőnek nyilvánított nyugdíjbiztosításáról szól.
Ezen a címen a 2022-es évre 370.560 dinárt kell befizetni (azaz több mint 3 000 eurót), mert ennyit tesz ki az egy évre kiszámított járulékalap. Negyedévekre bontva: 92. 640 dinár, egy hónapra leszűkítve pedig 30.880 dinár. (Gondolom, lehetséges tetszőleges, „testhezálló” formát választani, kinek melyik változat felel meg leginkább – az a lényeg, hogy a járulékot fizessék.) Talán az utolsó tétel, a „legkisebb” összeg a legszemléletesebb, és a legdurvábban mutatja az adókivetés bankári-uzsorás pénzpolitikáját. Ugyanis e számításlogika mentén: ha havonta befizetsz 30 ezer dinárt az országos nyugdíjalapba, abból 18 000 dinárt rögtön felejts is el, mert azt soha többé nem fogod látni, csak a maradék 12 000-ret várhatod vissza jól megérdemelt nyugdíj formájában, ugyanis mostanság nagyjából ennyit tesz ki a földművesek havi járandósága. És élhetsz belőle halálod napjáig vígan, gondtalan. Ha képes leszel beosztani, ha ügyesen a fogadhoz tudod verni a garast.
Persze, ez még nem történik meg a jövő héten, hanem majd csak akkor, ha 65 éves leszel. Ha most vagy 50, akkor még éppen 15 év vár rád, ameddig szépen gyarapíthatod az államkasszát. Ha az egy évre szóló járulék 3 000 ezer euró (csekélyen számítva), akkor az elkövetkező másfél évtized alatt összesen (legalább) 45 000 eurót kell „apródonként” befizetned. De az sem egy elhanyagolható szempont, hogy az elkövetkező 15 évben, ha belepusztulsz is: életben kell maradnod. Mindenáron. Mert halott embernek nem dukál a nyugdíj. És miután elkezdik folyósítani, továbbra is vigyáznod kell magadra, hogy az állami kincstárba betáplált 45 000 euróból havonta 100 eurót visszakapj. (Hogy a kutya szájából a tojást kivehesd.) A 100 évet meg kell élned, akárhogy is!
És még csak itt kezdődnek az igazi bonyodalmak! Ugyanis az ötvenéves férfi nem mezőgazdasági termelő, nincs bejegyzett parasztgazdasága, de még a családjában sincs olyan, akinek bármi köze lenne a földműves gazdálkodáshoz, nincs egy zsebkendőnyi termőföldje sem, nincs egy gyufásdoboznyi kertecskéje sem, nincs egy talpalatnyi föld sem ezen a világon, amit a magáénak mondhat. De azért elvárják tőle, hogy a földművesek nyugdíjbiztosítását fizesse.
Ekkor következik egy újabb fogas kérdés. Mennyit kell keresnie ahhoz, hogy csak a nyugdíjalapba havonta 30 000 dinárt belehajítson? Mert az – akármint csűrjük-csavarjuk is – nem ügyes befektetés a megelőlegezett szebb jövőbe, hanem egyelőre csak ablakon balgán kihajított pénz. (De az sem jár jobban, aki – a példa kedvéért – 15 hold földdel rendelkezik, de nem tudja, vagy nem akarja megművelni, hanem bérbe adja, neki a teljes évi bérletet, mind a 15 hold földnek az árendáját oda kell adnia a nyugdíjbiztosítónak. Tegyük fel: egyszer még – mert előtte bolondgombát evett – megcsinálja, de hogy ezt megismételje 15 évben, egymás után!? Vagy kétévente elad egy holdat, és az árát befizeti, csak azért, hogy az adóhivatal békén hagyja? Elképzelhetetlen.)
Mindettől függetlenül az adóhivatali határozatot kiküldték. Nyomatékosítva, hogy amennyiben nem tesz eleget a kötelezettségének (a földművesek számára a nyugdíjbiztosítás nem választható, hanem kötelező érvényű), a kirótt összegre kamatot számítanak fel, és ha még ez sem lenne elég ahhoz, hogy jobb belátásra bírják, az esetben eljárást indítanak ellene, és elrendelik az összeg (a 3 000 euró) kényszerbehajtását.
Szabó Angéla
