A VMDP temerini körzeti szervezetének közleménye a helyi hatalomnak a Temerini Rádió megszüntetése körüli mesterkedéséről és felelősségéről

Hihetetlen dilettantizmusról és főleg rosszindulatról tesz tanúságot Dejan Bradasnak Temerin község művelődési felelősének és Branislav Zukicnak, a Lukijan Musicki Művelődési és Tájékoztatási Központ megbízott igazgatójának közleménye a Temerini Újság múlt heti számában, amely lényegében kórképe Temerin minden eddigi legrosszabb hatalmának. Ebben a közleményben  a megmagyarázhatatlant,  a  Temerini Rádió megszűnésének körülményeit akarják megmagyarázni, vagyis lényegében  a korábbi igazgató, ergo a korábbi hatalom nyakába varrni. Tisztázzuk le rögtön az elején, a Temerini rádió azért szűnik meg önkormányzati alapítású médiumként, mert a jelenlegi köztársasági hatalmi többség, mindenki tudja kik alkotják, ezt így akarta. Sorsa akkor pecsételődött meg amikor tavaly augusztusban törvénybe iktatták hogy az állami, tartományi, vagy önkormányzati alapítású rádióállomásokat privatizálni kell, mert ellenkező esetben az intézménytől megvonják a frekvenciahasználat jogát és törlik a médiumok listájáról.

Emlékeztetőül, akkor, tehát tavaly augusztusban, a Temerini Rádió mint önálló intézmény nem létezett, a Művelődési és Tájékoztatási Központ részeként működött és mint ilyen, nem kerülhetett volna sehogyan sem privatizációra. Úgy okoskodtunk az önkormányzatban, hogy nem segítünk a köztársasági hatalomnak, egye meg saját maga azt  a kását, amit főzött, nincs mit felkínálni eladásra, a Temerini Rádió még egyszer megmenekülhet, mint ahogyan történt az a múlt évtizedben is, amikor a Tájékoztatási és Művelődési Központ éppen azért lett kitalálva, hogy megmentsék egy akkor is fenyegető privatizációtól, amelynek áldozata lett egyebek között a zombori rádió. Akkor az elképzelés bejött, most viszont jött egy végsőkig dilettáns hatalom, amelynek egyik első lépése az volt, hogy szétválasztotta a kulturális központ két tevékenységét, a tömegtájékoztatást és a művelődést, és a Tájékoztatási és Művelődési központnak egyetlen tevékenysége maradt a rádiózás. Innentől kezdve már nem lehetett elkerülni ennek privatizálását, vagy megszüntetését.  És erre tavaly szeptember után is volt néhány határidő. Például a privatizációs ügynökség igazgatója az idei márciusban levelet intézett mindegyik helyi önkormányzathoz, hogy 2015 április elsejéig el kell indítaniuk a magánositási folyamatot. De még ez sem a végső határidő volt, ugyanis ugyanez a privatizációs ügynökség 2015 június kilencedikén, alig egy hónappal ezelőtt közleményben hozta nyilvánosságra, hogy ismét átiratban szólította fel a tömegtájékoztatási eszközöket, hogy legkésőbb június 19-éig adják a magánosításhoz szükséges minden dokumentációt. De valójában még ehhez a határidőhöz sem tartotta magát, hiszen a sabaci önkormányzat 2015 július 28-án, vasárnap ! rendkívüli ülésen döntött a magánosítás mikéntjéről és határozta meg a sabaci rádió és televízió tőkéjének értékét, a topolyai önkormányzat pedig, ugyancsak rendkívüli ülésen 2015 június 30-án, tehát kedden délután tette meg ugyanezt.

     Tehát abban az esetben, ha tényleg vevőt szerettek volna a Temerini Rádió számára, a községi hatalom el bírta és el is tudta volna indítani még időben ezt a folyamatot, mint a mellékelt példából is látni, akár néhány órával is a július elsején lezáruló végső határidő előtt. De a szándék nem az volt. Egyértelműen látszott, hogy a Rádióval egyetlen személy foglalkozott Bojan Torbica, a cég korábbi igazgatója, a Szocialisták Mozgalmának tartományi vezetője, az újvidéki polgármester tanácsosa. Ítélkezett elevenek és holtak felett, tartotta a két művelődési központ igazgatótanácsi üléseit, kézi vezérléssel irányított a többi koalíciós partner hallgatólagos támogatásával. Repülőből is lehetett látni hogy a rádiót ő, vagy valaki hozzá közel álló szeretné privatizálni, de ez a szándék egy pillanatban elillant és innentől kezdve szándékosan hozták a rádiót ebbe a helyzetbe, pótolhatatlan kárt okozva az ott dolgozóknak, valamint Temerin magyarságának és szerbségének. A dolog nagyon úgy nézett ki, hogyha már ők nem lehetnek a vevők, mást nem engednek közelbe, sőt kizárják a jelenlegi helyzetben talán egyetlen elfogadható lehetőséget, azt, hogy a dolgozók között osztják ki a részvényeket. Ebben az esetben projektum alapon tovább lehetett volna éltetni a rádiót. Innentől tényleg kisebb méretű csoda kellene, hogy az intézményt ne szüntessék meg és a képmutatás csúcsa az írás elején említett két úriembernek az a reménye, hogy az előttünk álló időszakban sikerül kialakítani egy új, felismerhető és sajátos koncepciójú, kétnyelvű elektronikus tájékoztatási formát, amely méltó utódja lesz a gazdag hagyományokkal rendelkező Temerini Rádiónak. Nem tudjuk, hogy kinek a nevében nyilatkoznak, ha az általuk képviselt intézmények nevében, akkor ámítanak bennünket, mert többé nem lehetnek állami alapítási önkormányzati rádiók, ha pedig magánszemélyként, akkor még rosszabb, mert éppen most bizonyították hogy milyen tájékoztatásra képesek.

A  Vajdasági Magyar Demokrata Párt  temerini körzeti szervezete

Temerin, 2015. július 3. 

Éhn József tiltakozó levele

Kedves Barátaim!

A tegnapi híradásokból ismeretes, hogy a bácskai magyarság kulcs-településén, Temerinben, 2015. július 1-től megszűnt a rádió magyar nyelvű adása és küszöbön áll ugyanez az egykori magyar városban, Szabadkán is. Mindkét településen egy negyedszázaddal ezelőtt a magyar etnikum volt még többségben.

Vagyis megtörtént az, ami elfogadhatatlan: a szerb állam a közmédiák privatizációja címén felszámolja - mert elérkezettnek látja erre az időt - a kisebbségi rádiókat, ami - fokozatosan csökkenő mértékben ugyan - de mégis a bácskai magyarok legfontosabb, anyanyelvű információ-forrása volt.

Tehát ezért volt szükség a szerb és magyar temeriniek döntő többségének megbecsülését élvező Ágoston Mária főszerkesztő 2014. őszi leváltására, aki mindig is kényesen ügyelt az immár többségi szerb lakosság és a mintegy 40%-os magyar kisebbség arányos és hiteles tájékoztatására.  

Temerinben járva, erről jómagam is többször meggyőződtem.

Előre látható volt, hogy a jelentős magyar kisebbség által lakott, bácskai települések bíróságainak összevonásával, többnek a megszüntetésével, a törvény által biztosított, kisebbségi nyelvhasználati jogok rendszeres, álságos érvekkel 'indokolt' csorbításával ( pl."nincs pénz képzett tolmács alkalmazására"), az állami szerepvállalás kivonulásával, a szerb állam a privatizációra felajánlott médiumokban is szabad utat nyitott a kisebbségi jogok további korlátozására. A magyar nyelvű rádiók szerkesztőségének megszüntetése, a hírmédia privatizációja a sunyi eszközökkel végrehajtott, lopakodó asszimiláció újabb, nyilvánvaló eszköze.

Azt üzeni a Szerbiában élő magyaroknak, hogy az adójukat beszedő szerb államra ne számítsanak, ne használják az anyanyelvüket, ne járassák a gyermekeiket magyar iskolákba, s - ezentúl - ne hallgassanak magyar rádiót sem!

A magyar nyelvű rádióadások megszüntetése olyan súlyú, kisebbségi jogkorlátozás, amely ellen minden helyi, magyar érdekképviseletnek és a magyar államnak is tiltakoznia kéne. Azonban mindeddig hiába keresem a sajtóban a szinte monopol-helyzetben lévő Vajdasági Magyar Szövetség és az önmagát előszeretettel kulturális autonómia-szervezetnek nevező Magyar Nemzeti Tanács erre vonatkozó, hivatalos közleményeit!

Kérdésem: meddig tűrhetjük, hogy Magyarország rendszeres, baráti támogatása fejében a Szerb Kormány bármit megtehessen a területén élő, de az elvándorlás és a kényszerű, bújtatott asszimilációs nyomás és folyamatos megfélemlítés által sújtott, rohamosan fogyatkozó létszámú, őshonos, anyanyelvének használatáról lemondani nem kívánó, magyar kisebbséggel? Álláspontom szerint már elértük a tűrési határt, nincs hová hátrálni, tehát minden, Szerbiában működő, magyar érdek-képviseleti szervezetnek azonnal tiltakoznia kell! Ezt jómagam, a bácskai magyarokkal érdekközösséget érző magyarként, ezúton megteszem.

Éhn József, okl. építőmérnök

Budapest-Budaörs

2015. július 2. [10:01]

Papagáj a macska szájában

  

Ismerjük a viccet, melynek a csattanója: nem kell be… kiabálja a papagáj a betanult szöveget a macska szájában. Az embernek ez az első gondolata, amikor elolvassa a privatizáció alatt álló Szabadkai Rádió kollektívájának a temerini rádió megszüntetésével kapcsolatos közleményét. A lényeg azonban az, hogy a szabadkai újságírók, érintettségük okán is, emberi gesztussal együttérzésükről és támogatásukról biztosították a temerini kollégákat, akiknek ebben a pillanatban már nincs is státusuk a csaknem egy éve „átszervezés” alatt álló temerini rádió magyar szerkesztőségében. Igen, ez az újságírói szolidaritás maradandó szép példája.

Térjünk vissza a száraz valósághoz.

Miután hivatalos közleményt sem az alapító temerini községi képviselőtestület sem a rádió vezetése nem adott ki, s csak egy-két egymásnak ellentmondó megnyilatkozásra támaszkodhatunk, a nyilvánvaló tények a következők:

Annak ellenére, hogy a műsorszórás ügyeivel megbízott köztársasági ügynökség erre a vezetőit felszólította a temerini rádió már második napja, „átmeneti üzemmódban”, csak zenét közvetít.

Maga a rádió jogi értelemben nem szűnt meg, s jelzés sincs arra, hogy az alapító, a temerini község mikor alakít ki hivatalos álláspontot a rádió státusára vonatkozóan.

Az elmúlt kilenc hónap történései arra utalnak, hogy a temerini községi hatalomban történt változásokat követően, az új, a köztársasági kormányra támaszkodó politikai garnitúra, egyeduralomra törve, a helyi rádiót – vélhetően az év végén esedékes helyhatósági választásokra figyelemmel – saját céljainak megfelelően igyekszik átalakítani. Ebből jelenleg annyi látszik, hogy az elvben közszolgálati rádió magyar adásait, ide értve a szerkesztőség jobbik felét is, nem kívánja megtartani.

Vannak persze vadabb változatok is, de ezek – a szervezeti zűrzavar okán – egyelőre csak körvonalazódnak. Az, hogy a temerini magyarság hiteles tájékoztatás híján legfeljebb csak nyugtalankodhat, semmiképpen sem segíti a helyzet rendezését. A baj az, hogy a magyar politikum, csakúgy, mint a többi hasonló helyzetben levő kétnyelvű helyhatósági alapítású kétnyelvű rádió esetében is, hideg távoltartást tanúsít. Az „elvi állásfoglalás” ma bizony már nem elegendő. Az ilyen alapvetően simulékony magatartásban megnyilvánuló érdekvédelmi funkció könnyen oda vezet, hogy egy pillanatban az esetleges reagálás is megkésettnek bizonyul. Mire vár elsősorban a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), s a többi magyar kispárt? Lépni kellene, míg nem késő. Amit lehet, ahogy lehet. Mert a hallgatás csak rontja a helyzetet.

Ágoston András

Kisebbségi Fórum – Temerin

KIFO HÍRLEVÉL II. évf. 167. szám

2015. július 2.

 

„Baráti elbánás”

Orbán Viktor szerint Magyarország "harapófogóba" került

–  jelentette ki Orbán Viktor kormányfő szerdán Budapesten, a magyar-szerb kormányülés után Aleksandar Vucic szerb miniszterelnökkel tartott sajtótájékoztatón

Részlet

A vajdasági magyarokkal kapcsolatos kérdésre Orbán Viktor azt felelte: Szerbia részéről egy olyan nagyvonalú, az európai sztenderdeket meghaladó, baráti elbánásban volt része a magyar közösségnek az elmúlt időszakban, ami egyáltalán nem általános a Kárpát-medencében. Szerinte a barátságra és a békés együttműködésre törekvést jól mutatja, hogy a Budapestre érkezett szerb kormánydelegációnak tagja lehetett Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, a magyar delegációnak pedig tagja volt a Magyarországon élő Alexov Lyubomir szerb parlamenti szószóló.

Kisebbségi Fórum – Temerin

KIFO HÍRLEVÉL II. évf. 166. szám

2015. július 01.

 

Orbán Viktor szerint a délvidéki magyarságnak egyetlen említésre méltó problémája sincs

Reagálás Orbán Viktor és Alekszandar Vucsics közös sajtótájékoztatójára

 

A szerdai sajtótájékoztatón a szerb határon épülő kerítéssel kapcsolatban egyetlen konkrétum sem hangzott el, az egymás iránt hangoztatott feltétlen bizalmat pedig erősen megkérdőjelezi, hogy a szerb hatóságok illegális menekülteket szállítanak a magyar határhoz, amely tényt a napokban több hírportál is dokumentálta.

A Jobbik döbbenetesnek és elfogadhatatlannak tartja, hogy Orbán Viktor szerint a délvidéki magyarságnak egyetlen említésre méltó problémája sincs. A magyar kormányfő elképesztő kijelentése, miszerint Szerbiában „nagyvonalú, az európai sztenderdeket meghaladó, baráti elbánásban” van része a magyar közösségeknek, azt üzeni, hogy a kormánynak semmiféle kifogása nincs például a Magyar Nemzeti Tanács jogköreinek korlátozása vagy a Szabadkai Rádió magyar nyelvű műsorainak várható megszüntetése ellen. A miniszterelnök cinikus mondataival mentőövet dobott az eredménytelenségben vergődő Vajdasági Magyar Szövetségnek és a 11,5 milliárdos mutyibotrányba keveredett pártelnöknek, Pásztor Istvánnak is.

Az is elszomorító, hogy miközben a kormányfő 500 millió forintos támogatást jelentett be a szabadkai zsinagóga felújítására, a Bánság egyik legimpozánsabb magyar műemléke, a módosi neogótikus katolikus templom az összeomlás szélén áll. De félmilliárd forintból meg lehetne menteni jóformán az összes magyar nyelven sugárzó kistérségi és regionális médiaházat is, vagy létre lehetne hozni egy otthonvédelmi alapot a betelepítésektől veszélyeztetett délvidéki magyar falvak számára. De ennek az összegnek a negyedéből vissza lehetne adni azt az oktatási-nevelési támogatást, amelyet a Fidesz elvett a gyermekeiket magyar iskolába járató délvidéki családoktól.

Szávay István, a Jobbik alelnöke 

Közzétette: Szerkesztő

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/42474-2015-07-01-20-25-28, 2015. július 01. szerda, 22:19

"Ma a Temerini Rádió, holnap a szabadkai és azután sorra a többi..."

A Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztőségének közleménye

 

Tegnap óta nem sugározza műsorát a Temerini Rádió. Tiltakozásképpen ma 15 órakor, a fő hírműsor előtt egy percre elnémul a Szabadkai Rádió is, amelynek magyar szerkesztősége közleményében a médiaprivatizáció első áldazatának nevezi a dél-bácskai magyarság e fontos tájékoztatási eszközét.
"44 év után tegnap befejezte szerkesztett műsorainak sugárzását a Temerini Rádió. A külföldi érdekcsoportok által a szerb társadalomra ráerőszakolt médiaprivatizáció első áldozata a dél-bácskai magyarság fontos tájékoztatási eszköze, a napi hatórás magyar nyelvű adást közvetítő adó. Ma a Temerini Rádió szűnik meg, holnap a szabadkai és azután sorra a többi, ahol kisebbségi nyelveken a helyi eseményekről tájékozódhatnak a hallgatók. Megdöbbentő a hatalom érzéketlensége, ahogy lesöpörte az asztalról a 20 szerbiai kisebbségi nemzeti tanács 2015. május 10-én, Antalfalván aláírt állásfoglalását, hogy a kisebbségi médiumokat nem szabad privatizálni, mert az eddigi tapasztalat az, hogy ezek támogatás nélkül nem tudnak fennmaradni.
A nemzeti tanácsok egyik hatásköre éppen a kisebbségi tájékoztatásra vonatkozik, de milyen kulturális autonómia az, ha az állam nem veszi figyelembe a tanácsok kisebbségi tájékoztatásra vonatkozó egybehangzó álláspontját?
A Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztősége szolidaritást vállal a Temerini Rádió munkatársaival és hallgatóival, elítéljük a szerzett kisebbségi jogok ilyen durva csorbítását, s követeljük a műsor újraindításának azonnali engedélyezését. Tiltakozásképpen ma 15 órakor, a fő hírműsor előtt egy percre elnémul a Szabadkai Rádió is", olvasható a Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztőségének közleményében.

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18782/34Ma-a-Temerini-Radio--holnap-a-szabadkai-es-azutan-sorra-a-tobbi34.html, 2015. július 1. [13:59]

Hajnal Jenő ködösít!

Az MNT elnöke elutasította a cselekvési tervre vonatkozó javaslatok megvitatását

Tari István, a VMK tanácsnoka a Magyar Nemzeti Tanácsban (másik alkalommal is) sürgősségi indítványként terjesztette az MNT elé, hogy június 30-i 8. ülésén hozzon határozatot a vajdasági magyar közösség érdekeinek képviseletéről Szerbiai Európai Uniós csatlakozási folyamatában.

– Négy délvidéki magyar párt, 11 délvidéki civil szervezet szakértőinek egyeztetett javaslatait is tartalmazza indítványom,[1] melynek sürgősségét az a közvetett értesülésem is igazolja, hogy az akciótervnek már a harmadik változata is elkészült nélkülünk! Nélkülünk, a Magyar Nemzeti Tanács jóváhagyása nélkül! Sőt – egyes források szerint –, ezt (a májusi változatot) „a szerb hatóságok már el is küldték Brüsszelbe”.[2]

Az Európai Parlament (EP) a 2015. március 11-i állásfoglalásával a Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentésről (2014/2949(RSP) – az EU csatlakozási tárgyalások sikeres folytatása érdekében – Szerbiát arra ösztönözte, hogy a 23. fejezettel kapcsolatos cselekvési terv keretében vállaljon kötelezettséget egy, a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló külön cselekvési terv elkészítése iránt.

Tekintettel arra, hogy az MNT, a jelek szerint: szellemileg kiskorúsított tanácsnokai az eddigiekben legfeljebb csak a sajtón keresztül értesülhettek Hajnal Jenőnek, az MNT elnökének, az Akciótervet kidolgozó munkacsoportban való tevékenységéről, s az MNT elnöke az MNT felhatalmazása és irányadása nélkül, a kézi vezérléstől időnként elalélva, időnként saját kútfejéből

erőszakosan merítve vett részt az eddigi munkában, segítve a Szerb Kormány időhúzásos, a megoldatlan kisebbségi ügyek rendezésében mindent elodázó magatartását! Pedig most mindennél sürgősebb, fontosabb feladat lenne: egy, az MNT Tanácsa által megvitatott, megfogalmazott, határozat elfogadása. Az MNT elnökének tevékenysége az MNT Tanácsa által meghozott vonatkozó döntés és irányelv nélkül ellentétes az MNT Alapszabálya 14. szakaszának (g), (h), (j), és (l) pontjaival.

Új helyzet van: sürgősen útját kell állnunk a törvényt és alapszabályt sértő MNT-elnöki ámokfutásnak!

Az MNT elnökének ezen határozattal összhangban kell képviselnie a magyar közösség érdekeit a folyamatban lévő akcióterv kidolgozásában, mindazon testületek keretében, amelyeknek munkájában tisztségénél fogva részt vesz – írja Tari az indítvány indoklásában.

Az ülésen, Tari István, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének képviselője arra vonatkozó kérdésére, hogy „Hajnal Jenő milyen jogon képviselte a kisebbségi akcióterv kidolgozásával megbízott testület belgrádi ülésén a nemzeti tanácsot, az MNT elnöke kifejtette, hogy egy munkacsoportba való részvételre kérték fel, amely az kisebbségi akcióterv kidolgozásáért felelős. A kisebbségi akciótervben helyet kapnak a kisebbségek aktuális helyzetéről szóló beszámolók, valamint az oktatásról, tájékoztatásról, nyelvhasználatról és művelődésről szóló tervezetek. A munkacsoport második ülésén Hajnal Jenő a részarányos foglalkoztatás külön pontban való tárgyalását javasolta. A tárgyalások ebben a pillanatban nincsenek abban a szakaszban, hogy az Európa Tanács által megszabott 35 tárgyalási fejezeten kívül más témával is foglalkozzanak – hangzott el az ülésen. „Senkit nem akarunk megkerülni, főleg nem a délvidéki magyarságot” – mondta Hajnal Jenő, hozzátéve, hogy a kisebbségi akcióterv decemberi elkészítése után tudnak vitát nyitni az érintett kérdésekről.[3]

Hajnal Jenő ködösít!

A válaszából azt lehetne kihámozni, hogy „egy munkacsoportba való részvételre kérték fel, amely az kisebbségi akcióterv kidolgozásáért felelős”. Bizonyára nem szakértőként kérték fel erre, mivel ez nem az ő szakterülete, hanem a Magyar Nemzeti Tanács elnökeként! Elnökként pedig nem képviselhet mást, mint amire a testület meghatalmazza. Ilyen meghatalmazása pedig – ismereteim szerint – nem volt és továbbra se nincsen.

Az, hogy a munkacsoport második ülésén „a részarányos foglalkoztatás külön pontban való tárgyalását javasolta” rendben lenne, csak az a kérdés, hogy milyen megfogalmazásban. Ehhez is testületi határozat szükséges.

Az ülésről közölt tudósításból nem derül ki, hogy Tari indítványát egyáltalán napirendre tűzték volna.  Csak annyit tudtunk meg, hogy „a tárgyalások ebben a pillanatban nincsenek abban a szakaszban, hogy az Európa Tanács által megszabott 35 tárgyalási fejezeten kívül más témával is foglalkozzanak”.

Senki nem is követelte, hogy az MNT vagy a kormány munkacsoportja a „35 tárgyalási fejezeten kívül más témával is foglalkozzon”. A négy vajdasági magyar párt és 11 civil szervezet javaslata – amelyhez a Vajdasági Magyar Szövetség  (VMSZ) jellemezően nem csatlakozott – minden pontja a 23. csatlakozási fejezethez tartozik és megegyezik az Európai Parlament (EP)  2015. március 11-i állásfoglalásának a Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentés (2014/2949(RSP) 30. pontjával, amelyben az EP – az EU csatlakozási tárgyalások sikeres folytatása érdekében – Szerbiát arra „ösztönözte, hogy a 23. fejezettel kapcsolatos cselekvési terv keretében vállaljon kötelezettséget egy, a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló külön cselekvési terv elkészítése iránt”.[4]

A tudósítás szerint Hajnal Jenő az ülésen azt mondta, hogy „a kisebbségi akcióterv decemberi elkészítése után tudnak vitát nyitni az érintett kérdésekről”.[5] Vagyis akkor, amikor arra már késő lesz.

Hallatlan, hogy az MNT elnöke semmibe veszi négy magyar párt és 11 civil szervezet javaslatát, megkerülve a vajdasági magyarok megoldatlan kérdéseit is. 

A tisztségébe lépése idejétől kezdve mutatott, a testület irányítására való alkalmatlansága miatt is, ez több mint elegendő ok a leváltására irányuló kezdeményezés beindítására. Nincsen szükségünk olyan MNT elnökre, aki még csak kísérletet tenni sem hajlandó az itteni magyarság helyzetére vonatkozó javaslatok képviselésére.

Újvidék, 2015. július 1.

                                                                                                            BOZÓKI Antal

---

[1] A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG ALAPÉRDEKEI (SZERBIA EU-S CSATLAKOZÁSI FOLYAMATA ALATT)

– Javaslat a nemzeti kisebbségi akcióterv tartalmára

http://vmdk.org.rs/hirek/432-javaslat-a-nemzeti-kisebbsegi-akcioterv-tartalmara, 2015. április 22.

[2] A cselekvési terv harmadik változatásról szóló, Szerzett jogok, halasztott határidők c. 2015. június 25-i  írásom lásd a http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Kisebbs%C3%A9gi%20jogok oldalon.

[3] Basity Gréta, Rizsányi Attila: Az Európa Kollégium és az ösztöndíjprogram körül alakult ki heves vita az MNT ülésén. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18779/Az-Europa-Kollegium-es-az-osztondijprogram-korul-alakult-ki-heves-vita-az-MNT-ulesen.html, 2015. június 30. [21:27]

[4] http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P8-TA-2015-0065&language=HU&ring=B8-%202015-0213

[5] Lásd a 2-es alatti írást.

A szerb rendőrség segédletével kelnek át a migránsok a magyar határon

Emlékszünk, ugye, mennyire ki volt akadva a szerb kormány a déli határra tervezett kerítés miatt? Felháborodásukat humanitárius okokkal indokolták, a miniszterelnök még Auschwitzet is emlegette. Délmagyar riportjából kiderül, valójában miért borultak ki a határzár ötletétől. 

 A portál munkatársai a délvidéki Magyarkanizsán arra lettek figyelmesek, hogy a Belgrádból menetrend szerint érkező busz simán áthajt a megállóhelyen. Autóba ültek, és utána mentek. A járat végül csak három kilométerrel arrébb állt meg, a Tisza ártere mellett. Itt már rendőrök várták, akik a menekülteket leszállították a járműről, majd  a busszal együtt tovább álltak. 

Láthatóan rutin intézkedésről van szó, amit minden bizonnyal minden nap megteznek, talán többször is. Az ártérben ácsorgó menekültek az újságíróknak azt mondták: a szerb rendőrök annyi instrukcióval eresztették szélnek őket, hogy "sétáljanak a folyó mentén, és akkor eljutnak oda, ahová indultak".

A Délmagyar riporterei a múlt héten a horgosi elágazásnál látták, ahogy a zsaruk 15 migránst szállítanak le egy buszba, és beterelik őket a kukoricásba. A szerb hatóságok szándéka mindkét esetben egyértelműen ugyanaz volt: megakadályozni, hogy a bevándorlók és menekültek akár csak egyetlen éjszakát is Magyarkanizsán töltsenek és minél hamarabb átdobni őket a magyar határon. 

A magyar kormány azonban csúnyán beleköphet a belgrádi levesbe, ha biztonságos országgá nyilvánítja Szerbiát, így lehetővé téve, hogy az illegális határátlépőket oda küldjék vissza. 

Alfahir.hu nyomán T. T.
Közzétette: Terhes Tamás 2015. június 30. kedd, 19:29

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/42404-2015-06-30-17-30-15

A szerb állam és a VMSZ szervezetten segíti Magyarországra szökni az illegális bevándorlókat

A szerb belügyi szervek és egyes önkormányzatok közreműködésével a különböző ázsiai és afrikai országokból érkező menekülteket a szerb-magyar zöldhatártól néhány kilométerre teszik le a buszok, ezzel is segítve őket, hogy mielőbb Magyarország irányába vegyék az útjukat.

A legmagyarabb délvidéki községben, Magyarkanizsán még május derekán röppent fel a hír, hogy a községet elözönlő nagyszámú migránsok számára különböző civil és humanitárius szervezetek kínáltak anyagi segítséget egy menekülttábor kialakítására. Akkor Lackó Róbert (VMSZ), a magyarkanizsai önkormányzat belügyi szervekkel megbízott kommunikációs felelőse és a községi képviselő-testület elnöke egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy az önkormányzat vezetősége többi illetékes szervvel egyhangúlag, erélyesen többször is elutasított minden olyan tervet, amely menekülttábor létrehozását célozta meg. Ezt Lackó a magyar közszolgálati TV Kárpát Expressz című műsorában is megerősítette két héttel ezelőtt, ahol azt is elmondta, hogy a lakosság védelmében nem engednek az állami nyomásnak és nem építik meg a tábort. Hiszen - mint magyarázta - ez még több menekültet vonzana az észak-bácskai városba, ahol így akár rendbontásokra is sor kerülhetne. (A félelem jogosságát a debreceni menekülttáborban történt lázongás is megerősítette - a szerk. megj.).

 

Mégis lesz tábor, de csak amíg le nem pattintják őket

 

Tíz nappal később a VMSZ-es politikus már arról beszélt a Pannon RTV-ben, hogy tartományi és köztársasági pénz- és eszköztámogatásból mégiscsak fel fognak állítani egy tábort a menekülteknek a város egy félre eső részén.

 

Azonban Lackó arról is beszámolt, hogy a rendőrséggel együttműködve elérte azt is a Vajdasági Magyar Szövetség által vezetett községi hatalom, hogy a menekülteket szállító buszokról ne a város területén szálljanak le, hanem egyből a zöldhatár mellett. 

 

Vagyis a magyar párt által irányított önkormányzat és a belügy tudatosan segíti a bevándorlókat, hogy minél könnyebben átléphessék illegálisan a szerb-magyar zöldhatárt, ezzel pedig gyakorlatilag rátolják Magyarországra a menekültáradatot. Magyarán, a helyi önkormányzat elvette a helyi embercsempészek "kenyerét" és a rendőrséggel együttműködve magára vállalta azok "feladatát".

 

 A folyamatról a Pannon RTV is beszámol: 

 

Minden magyar felelős, hogy minden magyarnak jusson migráns

 

Szerbia számára is könnyebbséget jelenthet, ha Magyarország fizikailag lezárja a magyar-szerb zöldhatárt - ezt már Pásztor István, a VMSZ vezetője mondta nemrégiben, akinek a pártjára a magyar kormány jelenleg egyedüli szerbiai magyar szövetségeseként tekint, és amely pártnak a funkcionáriusai most hivatalból irányítják a szerb-magyar zöldhatárra migránsok százait.  

 

Az anyaországi sajtóban először a Délmagyar számolt be az esetről, akik le is fotózták, ahogy a Belgrádból érkező busz Magyarkanizsa központjából továbbhajtva a zöldhatár menti Tisza ártere mellett megáll és a járatról három rendőr szállt le, egyik a forgalmat lassította, miközben a másik kettő az ártérbe engedte a busszal érkező menekülteket. Miután mindenki elhagyta a járművet, a rendőrök – mint akik jól végezték dolgukat – visszaszálltak, és a busszal Magyarkanizsa felé indultak.

 

 

Ezt a mindennapi gyakorlatot tagadta le látványosan Aleksandar Vulin, munkaügyi, foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszter, aki a délelőtt folyamán Magyarkanizsára látogatott, hogy a helyszínen tájékozódjon a menekülthullám miatt kialakult helyzetről.

Vulin kihangsúlyozta: "Szerbia senkit sem segít átjutni a zöldhatáron, határait védi az illegális be- és kilépőktől is!"

 

Budapesten közös ülést tart a szerb és a magyar kormány

 

Magyarország részéről Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével a teljes magyar kormány jelen lesz a szerdai közös ülésen. A szerb oldalról Aleksandar Vučić miniszterelnök és Ivica Dačić külügyminiszter mellett még 10 másik miniszter érkezik majd Budapestre. A fő tárgyalási témák ugyan a közös gazdasági és fejlesztési tervek körül összpontosulnak majd, de elkerülhetetlen, hogy a migrációs probléma és a határkerítés kérdése is felmerüljön. A kérdés csupán az, hogy a magyar állami vezetők felmerik-e majd emelni a szavukat a szerb fél azon törekvése ellen, amely során tudatosan segítik migránsok ezreit a Magyarország sérelmére elkövetett határsértésre.

 

H. J.

Közzétette: Szerkesztő 2015. június 30. kedd, 22:01

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/42418-2015-06-30-20-00-42

A szabadkai Népszínház Magyar Társulatának

KÖZLEMÉNYE

A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Gyarmati Kata társulatvezetővel Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének meghívására 2015. június 29-én, a reggeli órákban a Magyar Ház VMSZ irodájában egy beszélgetésen vett részt, amelyen jelen voltak még Maglai Jenő, Szabadka város polgármestere, és Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke és oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkára.

 A párbeszéd kezdeményezését örömmel vettük.

Ugyanakkor nehezményezzük, hogy a VMSZ sajtószolgálata úgy adott ki közleményt a találkozóról, hogy erről előzetesen nem tájékoztatott bennünket, illetve a tartalmát sem egyeztette velünk.

A sajtóközlemény szövege szerint “A találkozóra azért került sor, hogy minden olyan nyitott kérdés napirendre kerülhessen, amit a magyar társulat a VMSZ vonatkozásában fontosnak tart.” A beszélgetést nem mi kezdeményeztük, ezáltal azzal nem nekünk volt célunk, hanem Pásztor Istvánnak.

Az Elnök úr olyan problémákat hozott fel témaként, amelyekről Maglai Jenő polgármesterrel és Varga László köztársasági parlamenti képviselővel már egyeztettünk, a párt tehát megismerhette az álláspontunkat. E kérdések rendezése nem csupán a társulatunk érdekeit szolgálja, hanem a vajdasági magyar közösség tagjaiét is.

Pásztor úr a beszélgetés legelején leszögezte, hogy politikai kérdésekről nem kíván beszélni, ez pedig ellentmondásban van azzal az állítással, miszerint minden nyitott kérdés napirendre kerülhetett: a lényegről, azaz a VMSZ Magyar Társulathoz való utóbbi évekbeli kirekesztő és megbélyegző viszonyulásáról, különösen a Lovas Ildikó által gerjesztett, a Magyar Nemzeti Tanács és a Népszínház Magyar Társulata közötti konfliktussorozatról nem eshetett szó. Ezen – valóban vitás – kérdések tisztázására az Elnök úr részéről kísérlet nem történt.

Kizárólag arról született szóbeli  megállapodás, hogy a jövőben a VMSZ és a társulat között Gyarmati Kata társulatvezető lesz a kapcsolattartó.  Számunkra az, hogy Gyarmati Kata képviseli majd a társulatot a közéletben azóta egyértelmű, amióta elfogadtuk az MNT ajánlatát Gyarmati Kata megbízott társulatvezetői kinevezéséről.

Társulatunk a művészetre „esküdött fel”, ezáltal nem kíván részt venni az aktuálpolitikai harcok éredekképviseletében.

Üdvözöljük, hogy a VMSZ a Népszínház Magyar Társulatának munkakörülményeit javítani szándékozza, hiszen immár nyolcadik éve dolgozunk a Mladost csipkegyárban nehézségek közepette. Sajnáljuk, hogy erre a párbeszéd-kezdeményezésre nem évekkel ezelőtt került sor, hiszen úgy megakadályozható lett volna a társulat teljes bizalomvesztése a párt iránt. 

A Magyar Társulat
Dátum: 2015. 06. 30.

http://szabadkaiszinhaz.com/?p=27&id=205

A nyitott kérdéseket vitatta meg Pásztor István és Gyarmati Kata Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke, Maglai Jenő, Szabadka polgármestere és a magyar társulat is részt vett a megbeszélésen (VMSZ közlemény)

(Ótos András felvétele)

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke ma megbeszélést folytatott Gyarmati Katával, a Szabadkai Népszínház magyar társulatának művészeti vezetőjével. A megbeszélésen a VMSZ elnöke mellett jelen volt Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke és nemzeti közösségi titkár, valamint Maglai Jenő, Szabadka polgármestere. Gyarmati Kata művészeti vezető mellett a megbeszélésen egy tag kivételével jelen volt a teljes magyar társulat.

A találkozóra azért került sor, hogy minden olyan nyitott kérdés napirendre kerülhessen, amit a magyar társulat a VMSZ vonatkozásában fontosnak tart.
Ennek értelmében a következő témák kerültek megvitatásra: a Népszínház státusának kérdése és az alapító okirat vonatkozásában a VMSZ azt vállalta, hogy őszig megtesz mindent annak érdekében, hogy ezek a nyitott kérdések a lehetőségek tükrében megoldást nyerjenek.
A társulat művészeti vezetője közölte, hogy a statútum vonatkozásában az elkövetkező hetekben kidolgozzák észrevételeiket, amelyeket eljuttatnak az alapítók felé – mindenképpen prioritásként határozták meg a társulat véleményformálási jogának bekerülését a művészeti vezető megválasztásának menetébe.
A társulat munkakörülményeit érintve Maglai Jenő polgármester megismételte korábbi kijelentését, ami szerint karnyújtásnyira van a hadseregotthon épületének megvásárlása a város részéről, ahová majd át lehet helyezni a társulati munkát. Arra az eshetőségre, ha ez nem valósulna meg, a polgármester ígéretet tett arra, hogy a város megteremti annak anyagi feltételeit, hogy a Mladost csipkegyár területén javuljanak a társulati munkafeltételei.
A megbeszélésen megállapodás született arról, hogy a magyar társulatot a folyamatos kapcsolattartás érdekében a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke felé Gyarmati Kata társulatvezető képviseli – áll a VMSZ Sajtószolgálata közleményében. Magyar Szó, 2015. június 30., 9. o., vagy
http://www.magyarszo.com/hu/2751/kultura/129364/A-nyitott-k%C3%A9rd%C3%A9seket-vitatta-meg-P%C3%A1sztor-Istv%C3%A1n-%C3%A9s-Gyarmati-Kata.htm