2016. március 5., szombat

Magyar Szós felkészülés és választások idejére

Az államfő még nagyban főzte a Tomovačát, eszébe sem jutott, hogy hamarosan ki kell írnia a választásokat, amikor a Magyar Szó már nagyban készült az Atlasz-hegységnyi pénzből finanszírozandó kampányra.
A lapkiadó kft. igazgatója egy héttel ezelőtt aláírt egy szabályzatot (lásd a mellékelt képeket), amely „a 2016-os évben megtartandó szerbiai önkormányzati, tartományi és köztársasági választásokra való felkészülés és választások idejére szól”. Eltekintve a pongyola megfogalmazástól, ez egy elég jól körülhatárolható időintervallumba helyezi írásunk tárgyát. Ám ami ez után következik, az olyan slendriánul és a sajtótörvény alapvető ismerete nélkül lett megfogalmazva, hogy mellette még a Jó reggelt Vajdaság nevű „véleményportál” szerzői jogokra vonatkozó kitétele is értelmet nyer (http://tinyurl.com/hxgzmnd).
„A Magyar Szó szerkesztőségének dolgozói, valamint a Magyar Szó Lapkiadó Kft. azon dolgozói, akiknek munkaköre összeegyeztethetetlen a politikai szerepvállalással (továbbiakban: dolgozók), kötelesek e szabályzat követelményeit tiszteletben tartani” – így a 2. szakasz, amelyből nem derül ki, hogy milyen munkakörökre vonatkozhat ez az összeférhetetlenség, ki fogja ezt eldönteni és milyen alapon. Mi most ne akadjunk ezen fel! Tételezzük fel jóhiszeműen, hogy a munkaszerződésekbe ezt még anno szépen belefoglalták, tehát nem lehet félreértés, nem holmi cégvezetői önkény fogja utólag eldönteni, kire vonatkozik a megszorítás és kire nem.
De térjünk rá a lényegre: a szabályzat 4. szakasza értelmében a kampány idején „a dolgozók nem vállalhatnak moderátori, műsorvezetői, kérdezői szerepet és egyéb olyan tevékenységet sem politikai jelleget viselő nyilvános rendezvényeken, amellyel befolyásolhatják a közvéleményt. Ilyen fajta szerep- és tevékenységvállalásra kivételes esetekben a Kft. igazgatója vagy a napilap főszerkesztője adhat engedélyt.” És ez még semmi, a 6. szakasz még a facebookos like-olást is megtiltja a Magyar Szó dolgozóinak: „A dolgozók kötelesek tartózkodni a közösségi internetes oldalakon is az olyan megnyilvánulásoktól, amelyek kapcsolatosak a választásokkal: politikai vagy politikával is foglalkozó szervezetre, személyekre, eseményekre utalnak.”
Mármost jó lett volna, ha a politikai szerepvállalással nyilván tökéletesen összeegyeztethető munkakört betöltő Erdődi Edvina, a Magyar Szó jogásza (és a VMSZ Ifjúsági Fórumának elnökségi tagja) kicsit figyelmesebben elolvasta volna a médiatörvényt, mielőtt láttamozta az igazgatónő által jegyzett szabályzatot. A vonatkozó jogszabály 49. szakasza ugyanis így rendelkezik: „Az újságírónak nem szűnhet meg a munkaviszonya, nem csökkenthető a szerződéses keresete vagy szerződéses bére, és más módon sem hozható kedvezőtlen helyzetbe azért, mert tömegtájékoztatási eszközben valódi állítást közölt vagy véleményt nyilvánított, de azért sem, mert a médián kívül egyéni álláspontként ismertette véleményét.” (http://tinyurl.com/zj5gggj)
Tehát egyetlen újságírónak sem lehet megtiltani, hogy hangot adjon magánvéleményének! Még Varjú Márta főszerkesztőnek sem, aki a szabályzat meghozatalának napján buzgón posztolgatta a Facebookon a VMSZ Női Fórumának eseményeit! (P.Cs.)


 

2016. március 4., péntek

Elfogadták a nemzeti kisebbségekre vonatkozó akciótervet

A kormány szerint az akcióterv kidolgozásakor különös figyelmet fordítottak a kisebbségi nemzeti tanácsok javaslataira (Fotó: Beta/Slobodan Miljević)
A kormány szerint az akcióterv kidolgozásakor különös figyelmet fordítottak a kisebbségi nemzeti tanácsok javaslataira (Fotó: Beta/Slobodan Miljević)

A szerb kormány tegnapi (március 3-i – B. A.) ülésén elfogadta a nemzeti kisebbségekre vonatkozó akciótervet, amelyet a 23. tárgyalási fejezet akcióterve irányoz elő – jelentette be Kori Udovički államigazgatási miniszter. A kormány közleménye szerint az akcióterv kidolgozásakor különös figyelmet fordítottak a kisebbségi nemzeti tanácsok javaslataira. A kisebbségi nemzeti tanácsok aktív szerepére az akciótervben előirányzott aktivitások kivitelezésének további fázisaiban is számítanak, ahogyan az akcióterv alkalmazásának felügyelésében is. A Szerb Köztársaság elkötelezte magát a nemzeti kisebbségekre vonatkozó akcióterv meghozatalával az intézményesített és törvényhozói keretein belül a kisebbségi és emberi jogok és szabadság előremozdítására – áll a kormány által kiadott közleményben.
A tegnapi ülésen megszületett az a rendelet is, amely a kisebbségek számára a költségvetésből előirányzott eszközök szétosztását szabályozza, amivel teljesült minden feltétel az eszközök szétosztására és a kisebbségi nemzeti tanácsok további támogatására. A nemzeti kisebbségek támogatására a köztársasági költségvetésből 1,8 millió dinárt szánnak, amely a nyilvános pályázatok kiírását követően lesz szétosztva. Az előírás alapján a pályázaton részt vehetnek azok az intézmények, alapítványok, gazdasági társulások, valamint más szervezetek, amelyeknek az alapítói a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai. 
Tanjug

Választások 2016


A részarányos foglalkoztatás fonákja

Pásztor szerint ha azonos képesítésű szerb és magyar jelentkezik, a magyart kell felvenni. Varga szerint ez működésképtelen.

A sikerpropaganda
„A tartományban és a helyi önkormányzatokban foglalkoztatottakról szóló törvényről tárgyalt a szerbiai parlament. A törvénnyel kapcsolatban a Vajdasági Magyar Szövetség öt módosító indítványt nyújtott be. Pásztor Bálint, a párt frakcióvezetője precedens értékűnek nevezte, hogy a VMSZ módosító indítványainak elfogadását követően, ez a törvény lehetővé teszi, hogy munkahely-létesítés esetén két azonos képzettségű jelentkezőből a nemzeti kisebbséghez tartozó személyt részesítsék előnyben.”
„Egy kormányrendelet előírja majd azt, hogy a háromtagú pályázati bizottságnak elsőbbségben kell részesítenie a nemzeti kisebbséghez tartozó jelentkezőt egyenlő képesítés esetén, a részarányos foglalkoztatás megvalósulása érdekében. Ez egyszerűbben megfogalmazva annyit jelent, hogy amennyiben munkahely-létesítésre kerül sor Vajdaság tartományban, vagy bármelyik önkormányzatban, akkor a pályázatra, ha jelentkezik egy magyar és egy szerb személy, és azonosak a kvalifikációik, a képesítéseik, akkor a részarányos foglalkoztatás megvalósulása érdekében a magyart kell felvenni, őt kell előnyben részesíteni” – magyarázta Pásztor Bálint köztársasági parlamenti frakcióvezető.
(VMSZ)

A másik oldal
„Azért működésképtelen és alkalmazhatatlan ez a jogi mechanizmus, mert nemzeti hovatartozásáról az Alkotmány értelmében senki nem köteles nyilatkozni. Ebből következik, hogy aki nem nyilatkozik a nemzeti hovatartozásáról, azt nem érheti semmilyen hátrány a közszférabeli munkaviszony létesítése során, aki pedig nyilatkozik a nemzeti hovatartozásáról, az nem élvezhet semmiféle előnyt. A gyakorlatban – amennyiben egy, a nemzeti hovatartozásáról nem nyilatkozó szerb nemzetiségű jelentkező helyett, a pályázati bizottság egy, a nemzeti hovatartozásáról nyilatkozó kisebbségi pályázót részesít majd előnyben – a munkaviszony létesítéséről szóló döntés egészen biztosan meg fog bukni a bíróságon.
2015 augusztusában a kormánykoalíció elutasította, hogy a közszférabeli leépítéseket úgy hajtsák végre, hogy az elbocsátások a kisebbségeket kevésbé sújtsák. Bebizonyosodott, hogy továbbra sincs Szerbiában politikai szándék a közszférabeli nemzetiségi részarányok javítására.
A Kisebbségi Akcióterv kidolgozásának tavaly ősszel lezajlott folyamata tovább erősítette ezt meggyőződést, hiszen az akcióterv is, a fentiekben leírt, alkalmazhatatlan és működésképtelen modellt irányozza elő a közszférabeli foglalkoztatási részarányok javítására.
A parlamenti többség, a Tartományi és helyi önkormányzati hivatalnokokról szóló törvény elfogadásával, végérvényesen megfosztotta a nemzeti közösségek tagjait attól a reménytől, hogy egyszer Szerbiában is megvalósulhat a részarányos foglalkoztatás. (Varga László, parlamenti képviselő)”

Varga László: A hamis sikerpropaganda újabb felvonása


Varga László: A hamis sikerpropaganda újabb felvonása
Varga László
Szerbia Alkotmánya előírja, hogy “az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartományi és helyi önkormányzati szervekben történő foglalkoztatási viszony létesítése során számot kell vezetni a lakossági nemzeti összetételéről és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő részvételéről.”
A Parlament a mai napon szavazott a Tartományi és helyi önkormányzati hivatalnokokról szóló törvényről.
A törvénytervezet ügyében 2014. nyarától kezdve hónapokon át leveleztünk a törvényt elkészítő Közigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztériummal. A Minisztérium folyamatosan elutasította, hogy látszatmegoldás helyett, a közszférabeli részarányokat legalább középtávon megváltoztató jogi megoldás kerüljön a törvénybe.
Azt követeltük, hogy olyan kritérium alapján biztosítson a jogrendszer előnyt a kisebbséghez tartozó személyek számára a közszférabeli munkaviszony létesítése során, amelynek betartatása, ha kell, bírósági úton kikényszeríthető. Azt javasoltuk, hogy a hivatalos használatban lévő kisebbségi nyelv(ek) anyanyelvi szintű ismerete legyen a pozitív diszkrimináció alapja. Egyrészről, a nyelvismeret olyan adat, amelyről való nyilatkozásra kötelezhető a közszférabeli munkahelyre jelentkező pályázó. Másrészről a kisebbségi nyelvű általános és/vagy középiskolai oktatásban való részvétel igazolásával vagy nyelvvizsga megszerzésével az anyanyelvi szintű nyelvismeret kétséget kizáró módon bizonyítható.
A Kormány a mai napon egy olyan, működésképtelen jogi megoldást fogadtatott el a Vajdasági Magyar Szövetséggel, amelyet a magyar közvélemény számára újabb sikerként igyekeznek eladni, ugyanakkor a közszférabeli részarányokra semmilyen kihatással nem lesz.
A gyakorlatban alkalmazhatatlan törvényi rendelkezés lényege, hogy egy kormányrendelet előírja majd, hogy – amikor munkaviszony létesítésre kerül sor a tartományi vagy helyi önkormányzati szervekben, és a pályázatra jelentkezik egy szerb nemzetiségű és egy kisebbséghez tartozó, azonos képesítéssel rendelkező jelölt – akkor a kisebbséghez tartozó jelentkezőt kell előnyben részesíteni és vele kell munkaviszonyt létesíteni.
Azért működésképtelen és alkalmazhatatlan ez a jogi mechanizmus, mert a nemzeti hovatartozásáról az Alkotmány értelmében senki nem köteles nyilatkozni. Ebből következik, hogy aki nem nyilatkozik a nemzeti hovatartozásáról, azt nem érheti semmilyen hátrány a közszférabeli munkaviszony létesítése során, aki pedig nyilatkozik a nemzeti hovatartozásáról, az nem élvezhet semmiféle előnyt. A gyakorlatban – amennyiben egy, a nemzeti hovatartozásáról nem nyilatkozó szerb nemzetiségű jelentkező helyett, a pályázati bizottság egy, a nemzeti hovatartozásáról nyilatkozó kisebbségi pályázót részesít majd előnyben – a munkaviszony létesítéséről szóló döntés egészen biztosan meg fog bukni a bíróságon.
2015 augusztusában a kormánykoalíció elutasította, hogy a közszférabeli leépítéseket úgy hajtsák végre, hogy az elbocsátások a kisebbségeket kevésbé sújtsák. Bebizonyosodott, hogy továbbra sincs Szerbiában politikai szándék a közszférabeli nemzetiségi részarányok javítására.
A Kisebbségi Akcióterv kidolgozásának tavaly ősszel lezajlott folyamata tovább erősítette ezt meggyőződést, hiszen az akcióterv is, a fentiekben leírt, alkalmazhatatlan és működésképtelen modellt irányozza elő a közszférabeli foglalkoztatási részarányok javítására.
A parlamenti többség ma, a Tartományi és helyi önkormányzati hivatalnokokról szóló törvény elfogadásával, végérvényesen megfosztotta a nemzeti közösségek tagjait attól a reménytől, hogy egyszer Szerbiában is megvalósulhat a részarányos foglalkoztatás.

Varga László, parlamenti képviselő

2016. március 3., csütörtök

Hol tart a szerbiai vagyon-visszaszármaztatás?



A közelmúltban már többször is beszéltem arról hol is tart a szerbiai vagyon-visszaszármaztatás. Felszólalásaimban rendszeresen arról számoltam be milyen nagy a lemaradás és milyen vontatottan működik, valójában nem működik, az a gyakorlatban. Beszéltem arról is milyen nagy átverés az az állítás, hogy a vajdasági magyar érdekképviselet hatalmas sikert ért el a rehabilitációs és a vagyon-visszaszármaztatás esetében. Konkrét adatokat, bírósági döntések számát mutattam be egy-egy nyilvános felszólalásomban. Ezekről a tényekről nem igazán szeretnek tudomást venni azok, akik ezt megfelelő fórumokon szóvá tudnák tenni Belgrád-Budapest-Brüsszel viszonylatban. Pedig most nagy szükség volna rá!
Mert úgy néz ki Szerbia továbbra is cinkos lapokkal játszik. Bár ez EU út vállalásával elfogadta a vagyon-visszaszármaztatás kötelezettségét, a gyakorlatban megtesz mindent annak érdekében, hogy erre ne kerüljön sor. Húzza az időt és görgeti maga előtt a valós kárpótlás kezdetét. Először a rehabilitációs és vagyon-visszaszármaztatás rendelkezéseinek ellentmondásai és elkésett alkalmazása miatt sok embert kizártak a kárpótlásból (különösen Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjainak esetében), másodszor elhalasztották az anyagi kárpótlás kifizetésének kezdetét, és harmadsorra a földtörvény módosításával teljesen felülírták a természetbeni és a földcsere alapon történő vagyon-visszaszármaztatást. 
Talán említenem sem kell, ehhez a szerb kormányban ülő magyarjaink is hozzájárultak. Mintha elfelejtették volna, hogy elsősorban a közösségünk és nem a szerb állam érdekeit kellene, hogy képviseljék.
Ilyen szempontból üdítően hatott a 2016-02-29-i VRTV Napjaink c.műsorban bemutatott riport. Kellő részletességgel, több félt megszólító, akár kordokumentumnak is megfelelő tájékoztatást kaphatott az ez iránt érdeklődő néző.
Ezért mindenkinek aki a blogomra látogat, azt merem ajánlani nézze meg ezt a mindössze húsz perces videót.
CSONKA Áron
http://csonkaaron.blogspot.rs/, 2016. március 2.vagy

Ide a bélyeget!

Kertész Imre opusa tartalmazza a Holokauszt és a Kereszt párhuzamba állítását. A Holokauszt e kontextusban az emberiségnek a Kereszttel egyenértékű tragédiája. A legnagyobb. Amikor meghal az Erkölcs. Épp ezért szimbólumai, pl. a megbélyegzés, a kirekesztés szándékát jelölő sárga csillag olyan fogalom, amelyet nem szabad(na) hiába és kicsinyes jelölésekre használni – noha sokan és sokféleképpen visszaéltek már vele, kisajátították a hozzá fűződő tartalmakat.
Nem szeretném ezt elkövetni, noha rögtön ez a szimbólum, a sárga csillag jutott eszembe, amikor a Magyar Nemzeti Tanács 15. üléséről szóló közvetítést nézve/hallgatva felfigyeltem az ott folyó vita, pontosabban a vita egyes résztvevői által alkalmazott retorikai fordulatok és kifejtett tartalmak kirekesztő és megbélyegző jellegére.
Az ember történelme során kimeríthetetlen tárházát hozta létre azon szimbólumoknak (van tehát választék!), amelyekkel megbélyegezte és megbélyegezheti a Másikat, a más faj, nyelv, vallás és gondolkodás képviselőjét – a skarlát betűtől egészen olyan nyelvi jelekig, mint a személyes és a mutató névmások hangsúlyos helyzetben való alkalmazása: pl. Mi és Ők, Ezek és Azok, ahol a Mi és az Ezek a beszélő által legitimnek titulált csoportosulás és felfogás megnevezései, míg az Ők és az Azok az eltiprásra ítélt gondolkodás hordozói.
A Magyar Nemzeti Tanács elnöke a szervezet 15. ülésén kétféle politikáról beszélt. „Erről” – vagyis az MNT által kultiváltról és „Arról”, ami számára és a szervezetet működtető (mert kár tagadni, hogy ez van!) párt számára is a legfőbb és a megsemmisítésre ítélt ellenségképet jelöli.
Nem minden politikus tud azonosmód bánni a nyelv lehetőségeivel, még ha az anyanyelvéről van is szó. A nyelvvel jól bánók közül kerülnek ki a szónokok. Az MNT elnöke nem tartozik közéjük. Épp ezért az idézett ülésen igencsak meggyűlt a baja a nyelvével, a magyar nyelv rendszerével. Úgy kellett volna ugyanis kirekesztő tartalmakat közölnie, hogy azok a politikai korrektség és a demokratikus döntéshozatal jelentéseit közvetítsék a hallgatóság felé. De a nyelv ellenállt és megbüntette beszélőjét. Aki azt akarta közölni, hogy „a Szakképzés éve program keretében a Népkör projektje (tankonyha létrehozása és működtetése) azért nem kaphat támogatást, azért vetette el a kuratórium, mert elnökségében ott vannak a Magyar Mozgalom tagjai, és az épületben zajlottak több ízben is a civil szervezet gyűlései és rendezvényei”. Ehelyett „politikai manifesztálódás”-t mondott. Ami szövegkörnyezetéből következően – tankonyha működtetéséről volt szó – azt a kérdést indukálta befogadójában, hogy hol történik az a „manifesztálódás”? A Népkör konyhájában?
Vagyis egy tankonyha működtetése politikai manifesztáció. És ebből a logikai bukfencből szeretett volna felállni az MNT elnöke a mutató névmások hangsúlyos helyzetbe állításával. Kifejtette, hogy a „politika, igen is, akarta ezt a konyhát”, ám nem mindegy, hogy „ez” vagy „az” a politikai akarat szerez-e érvényt magának. Nesze neked szakképzés és oktatási stratégia! A szakácsok és felszolgálók képzése kiélezett politikai kérdést jelent térségünkben, ahol a tanítók politikai hovatartozása, pártállása, s nem a szakmai kvalitásaik, az általuk átadható tudás minősége a fontos. Legalábbis az MNT elnöke szerint nem.
Az MNT elnöke nem állt fel abból a megroggyant (erkölcsi) (test)helyzetből, amelybe úgy jutott, hogy a kirekesztés tartalmait, a megbélyegzés retorikai fordulatait szerette volna a magyar nyelv lehetőségeivel elfedni. De a nyelv, az anyanyelve, megbüntette. Ki hiszi el ezentúl neki, hogy az általa irányított szervezet demokratikus, hogy döntéseiben a vélemények pluralitása és szabadsága a mérvadó? Hiszen az MNT elnöke azt mondta nekünk, sokunknak, hogy értéktelen emberek vagyunk, mert nem azokat az elveket valljuk, amelyeket az általa preferált politikai erők érvényesítenek hatalmi pozícióik és kiszolgáló szervezeteik (pl. az MNT) révén; jussunk a kirekesztés és a megbélyegzés, mert másként gondolkodunk, többek között nem hiszünk a szakmai érvényesülés és az uralkodó párt iránt kinyilvánított szolgalelkűség összefüggésében.
Hazudik, aki azt mondja, hogy a politikai tevékenység azonos a párttevékenységgel, egy párt szolgálatával. A politikai közbeszéd a társadalmi diskurzus része, civil szervezetek és független értelmiségiek is folytathatják és folytatják. Ezért sohasem fogom letagadni, hogy részt vettem, veszek abban a „politikai manifesztálódás”-ban, amelyet az MNT elnöke megbélyegzett. Viszont mindig tagadni fogom, hogy a szolgalelkűség a szakmai érvényesülés lehetősége.
Elnök úr! Ide a bélyeget! Ha kell, fölteszem a homlokomra, a kabátomra! De sohasem engedem meg, és mindig harcolni fogok ellene, hogy a gyermekem/gyermekeink homlokán is ott legyen! A mi gyerekeink ugyanis nem kevésbé értékesek az önökéinél, akik „azt” a politikát vallják, amit mi nem.
Egyet viszont sohasem teszek! Nem mondom azt a gyerekemnek, hogy legyen alattvaló, hogy lépjen be a hatalmi, vagy a hatalomközeli pártba, miként magam sem leszek az, és nem fogok szolgálni semmilyen hatalmi érdeket azért, hogy a gyermekemnek legyen ösztöndíja, munkahelye, vezetői pozíciója.
Önök meg ahogy gondolják. Az Önök gyermekei.
Önök „ezek”, mi meg „azok”! Ön mondta. 

BENCE Erika


2016. március 2., szerda

Választások 2016

A VMSZ új vasökle kontra MM

Bódis Gábor
Bódis Gábor

„Odasimulni felismerhetetlenségig a hatalomhoz, a hatalomért, kerül amibe kerül, úgysem önök fizetik meg az árát.”

Kovács Elvira, a VMSZ alelnökére, parlamenti képviselőre osztották ki a pártfeladatot, hogy megkezdje a választási kampányt. Ismeretes, hogy a miniszterelnök, AV a tavasz első napján bejelentette: úgy döntött, hogy április 24-én lesznek a választások.
A Vajdasági Magyar Szövetség stratégiája, egy kívülálló véleménye szerint, az 50 milliárd Orbán-pénz elosztásának kecsegtetésén kellene alapulnia. De kit érdekel már manapság a pozitív kampány? A legfőbb adu: a gyűlölet.
A pártlap ezt utasítás nélkül is szívesen űzi, főleg egyik veterán újságírónője tollával. Vesszenek a menekültek, éljen a kerítés! A nagy bálvány, az elvetélt felcsúti focista ezzel a stratégiájával a saját csapdájába került: most jól jönnének az anyaországban a menekültek (a legjobb esetben a Keletinél), mert könnyebb gyűlölni azt aki a közvetlen közelemben veszélyeztet, és nem valahol Macedóniában. Másrészt, ha mégis megjelennének (már pedig megjelennek), akkor meg azért vesztes a helyzet, mert a Nagy Kerítésépítő korszakos műve vall kudarcot.
Nekünk Vajdaságban, a kerítésen túl is megvannak a menekültjeink: a Pál Károly Áldozatainak Egyesülete, civil nevén Magyar Mozgalom. És ezért kellett Elvirának a bizonytalanságból fakadó kioktatás magyaros módszeréhez nyúlnia:
„Fény derült arra, ami számunkra eddig is világos volt. Annak ellenére, hogy a Magyar Mozgalom tagjai megalakulásuk óta civil szervezeti mivoltjukat hangoztatják, megnyilvánulásaik és tevékenységük teljes egészében politikai pártra utal. Úgy véljük, hogy ez egy tragikus és felelőtlen döntés. A közösség megosztottságához vezet, aki pedig a közösség megosztottságára törekszik, az hosszú távon nem akarhat jót ennek a közösségnek, a vajdasági magyarságnak. Az MM a nyilvánosság előtt elismerte, hogy politikai ambíciói vannak, már nem burkolózhatnak civil köntösbe. Ez is bizonyítja, hogy a VMSZ-ből való kizárásuk jogos volt, s az MM által kizárásuk után kreált akció csupán populista politikai pontszerzésnek számított. A Magyar Mozgalom nem nyújt semmiféle alternatívát. Nem kínál fel semmiféle megoldást, kizárólag a vajdasági magyar közösség szétverése a céljuk. A nyilatkozataik azt támasztják alá, hogy tragikomikus a történet. Nyilvánvalóan nagy a zavar a köreikben, mert ezek a nyilatkozatok egyáltalán nem következetesek. A társelnökök egymással szemben álló, konfúz kijelentéseket tesznek. Az egyik szerint önállóan, esetleg más kis magyar pártokkal együtt indulnak a választásokon minden szinten, a másik szerint nem kizárt az együttműködés belgrádi vagy újvidéki szerb pártokkal sem. Elzárkóznak a Szerb Haladó Párttal való koalíció elől, ez is bizonyítja, hogy teljes egészében elszakadnak a realitástól. Olyanok vezetik az MM-et, akik rosszul teljesítettek, s már nem tölthetnek be tisztségeket. Ezért e hiteltelen személyek a hatalomvágy és az önző pozíciószerzés miatt összefogtak. Ezeket az embereket az elvakult gyűlölet irányítja. Tudjuk, hogy becsapják az embereket, hiszen ha a közösség fontos lett volna a számukra, akkor folyamatosan terepen lettek volna, beszélgettek volna az emberekkel.” (Magyar Szó)
A MM sem maradt rest és Légvári Ágoston egy facebook bejegyzésben reagált Kovács Elvira szavaira (a Pannon TV-nek szinte azonos tartalmú interjút adott):
„Kedves Elvira!
Köszönjük aggódó, már-már anyáskodó szavait, amelyekkel a Magyar Mozgalmat illette.
Köszönjük, az óva intés ellenére jól vagyunk.
Köszönjük, hogy társelnökeink szájába el nem hangzott mondatokat adott.
Köszönjük, hogy megvilágította számunkra és az egész vajdasági magyarság számára, mi a realitás.
Odasimulni felismerhetetlenségig a hatalomhoz, a hatalomért, kerül amibe kerül, úgysem önök fizetik meg az árát, hanem az istenadta nép.
Közben a haladók (a kívánatos partner) házaló aktivistái Észak-Bácskában azzal győzögetik a jónépet, ha a jámbor netán a VMSZ-re szavazna, szavazzon inkább a Haladó Pártra, mert így nem osztja meg a magyar szavazatokat!?
Ez nem tragikomikus?
Ez véletlenül, nem meríti ki a közösség szétverésének vádját?
Nos, ez a realitás, kedves Elvira.
Legvégül pedig köszönjük a nagyképűséget, azt a lekezelő stílust, ahogy az egészet mikrofonba mondta. Biztosan tetszik a kenyéradó gazdájának. Csakis tőle tanulhatta."

 
Kapcsolódó írások:
bajk: A Magyar Mozgalom indul a választásokon. Magyar Szó, 2016. február 29. 4.
Virág Árpád: „Tragikus és felelőtlen döntés. Magyar Szó, 2016. március 1. 1. és 5.