Virtuális tehénfoglalás

A kapuban állva „intézkedik” a végrehajtó

Az utcán, a ház előtti vaskerítés bejáratánál ácsorogva folytatja le az adósság miatt elrendelt kényszerű pénzbehajtást a terepre kiküldött végrehajtó. Ott sorolja a vétkes bűneit, ott száll vele vitába, ott oktatja ki, ott utasítja rendre és egyszersmind ott is végzi a virtuális tehénfoglalást. Alighanem a saját megbízójának a kénye-kedve szerint, mert (a károsult füle hallatára) telefonon megkérdezi tőle: „Lefoglaltam 3 tehenet. Elég lesz-e?”

Az irgalommentes pénzbehajtásnak külön megadja a módját, ugyanis embertelenül vastagon fog a végrehajtó úr ceruzája: a 40 ezer dináros tartozás fejében 300 ezer dináros értéket számít fel. Ilyen még Belga Kongóban sincs! – mondhatnánk egy jó adag iróniával, ha nem tudnánk, hogy voltaképpen már Belga Kongó sincs. Rég nincs.

Jómagam is osztom a véleményt, mi szerint a végrehajtók korunk szánalmas vámszedői. Edzett gyomor kell az emberi nyomorúságban való vájkáláshoz, acélos idegzet és megkérgesedett szív a mások által szerzett vagyontárgyak lajstromozásához meg a velük való léleknélküli kufárkodáshoz.  

Ilánkovics Károly kispesti tejtermelő (a felvételen) esetében alig haladta meg az 5 ezer dinárt a vízadósság, a tartozásból azonban fél év múlva már 20 ezer dinár lett, mostanra pedig ez az összeg is megduplázódott. Így 40 ezer dinárt követelnek tőle azért az ivóvízért, amit el sem fogyasztott. Ezt a tartozást ugyanis nem ismeri el, bizonyítani tudja, hogy minden kiküldött számlát kifizetett. Hiába fenyegették mindeddig kényszerű pénzbehajtással, a bátor gazda ellenállt a hatalom részéről történő nyomásgyakorlásnak. Márpedig a megtörésére irányuló próbálkozásokban eddig nem volt hiány.

A legfrissebb esetről, a ma délelőtt történtekről így vall Ilánkovics gazda:

 – Reggel megjelent a kapuban a végrehajtó a helybeli rendőrfőnökkel és egy másik egyenruhás kíséretében. Ő tudja az én nevemet, de én az övét még most sem, pedig már harmadszor jár nálunk, de még egyszer sem mutatkozott be. Szokása szerint most is fentről kezdte a beszédet, azért jött, mondta, hogy lefoglalja azt a medencét, amiben a tejet gyűjtjük és tároljuk addig, míg a felvásárló el nem szállítja. Erre én kérdőleg megjegyeztem, hogy „Nekem csak kötelezettségeim vannak, jogaim egyáltalán nincsenek?”. Ekkor rám förmedt, mondván, hogy ne pofázzak, majd közölte, hogy a medence helyett „beír két fejőstehenet”. A kerítésen át láttam, hogy a feleségem éppen megy ki a tehenekhez, gondoltam egyet, beléptem a kapun és elindultam az asszony után. Ha már nincs jogom még pofázni sem, akkor otthagyom őket, amúgy is van dolgom, éppen elég. Amikor később visszamentem hozzájuk, az állítólagos végrehajtó úr éppen telefonált a helyi közösségünk tanácselnökének. Ezt mondta: „Nekem nem pökhendiskedik, lefoglaltam 3 tehenet. Elég lesz-e?” Időközben ugyanis a 2 tehénből 3 tehén lett. Akárhogy számolom, a 3 fejőstehén testvérek között is megér 2.500-3000 eurót. Ekkora értéket felszámítani a 40 ezer dináros kitalált tartozás fejében?! Ez már aztán több a soknál! És milyen tehenet, melyik tehenet akarják elvenni tőlem? Nem is látták az állatokat, be sem léptek az udvaromba, csak kintről, a kapuból intézkedtek! Ezt én megengedhetetlennek és fölháborítónak tartom. Mielőtt még távoztak, közölte velem, hogy egy hónap múlva, október 18-án tartják az árverést, amelyen majd új gazdát találnak a teheneimnek. És még cinikusan hozzátette, hogy valószínűleg az első árverésen nem kelnek el, utána pedig csökkentik a kikiáltási árakat, úgyhogy a 3 tehén elég sem lesz az adósság tisztázására. Ép ésszel ez már felfoghatatlan.

Szabó Angéla

Éhn József levele Csorba Bélához

VMDP elnökének,

Temerin

Tisztelt Csorba Béla!

Álláspontját osztva, értetlenül állunk az előtt, ahogy a szerb Kormány felelős politikusai a szerb-magyar határon kialakult, részben a megengedő szerb magatartás által okozott problémát kezelik. Vagyis mégiscsak értjük, hiszen  - a csatlakozási tárgyalások küszöbén - folyamatosan azt mondják, amit az európai balliberálisok szeretnének hallani, de a valóságról nem beszélnek.

Ugyanis fel kell tenni néhány fontos, megkerülhetetlen kérdést:

1. Ki szállította Presevóból hónapokon keresztül a migránsokat a magyar határra? Válasz: a migránsok tízezrei szerb autóbuszokon, a szerb kormány hallgatólagos jóváhagyásával, szerb rendőrök kíséretében érkeztek, közvetlenül a már csak gyalogosan megközelíthető magyar határ közvetlen közelébe. Hónapokon keresztül, amíg ezt az áradatot Magyarország befogadta, ezt és a következmények egyoldalú áthárítását "természetesnek" tartották

2. Mit tett a szerb kormány a területén 72 órára korlátozott áthaladás során a migráns-áradat regisztrálására, ellenőrzésére? Nincs tudomásunk arról, hogy bármilyen tekintetben is osztoztak volna a migráns-áradat ellenőrzése feletti, európai felelősségben. Vagy a déli határon áthaladó tömegek ellenőrzése csak Magyarország felelőssége lett volna? Ki vállalja a felelősséget azért, ha a közeljövőben a beáramló migránsok között, a regisztráció elől rejtőzködő terroristák - valahol Európában - halálos áldozatokkal járó merényleteket követnének el?

3. A Magyarország déli határán szeptember 15-én életbe lépett határzárról, az ezzel kapcsolatos törvények változásáról hetek óta zeng a világsajtó, a magyar kormány rendszeres, nyilvános tájékoztatások sorát tartotta, csak az nem tudott róla, aki nem akart.

Miért állítják mégis a szerb kormánytisztviselők  - a nemzetközi sajtónak üzenve - azt, hogy erről nem kaptak előzetes tájékoztatást?  

4. Mégis, milyen módon kellett volna megvédeni a röszkei határon a magyar határt védelmező rendőröket a szerb területről ellenük irányuló, brutális migráns támadástól? Valóban az a probléma, hogy a legenyhébb eszközökkel védekező magyar határvédők által, magyar felségterületről alkalmazott vízágyúk sugara és a könnygáz-gránátok szerb területre kerültek? A szerb területről induló migráns agresszió megfékezésében a tétlen szerb rendőrségnek nincs felelőssége?

5. Mi lenne a következménye annak, ha a magyar határőrizeti szervek engednének az erőszaknak?  Röviden: Magyarország egyre erőszakosabban fellépő migráns tömegek általi elözönlése. Erre pedig a magyar kormánynak a választóiktól nincs felhatalmazása, nem is fogják megtenni, ez tehát nem jelenthet kiutat.

6. Kinek áll érdekében a fennálló patt-helyzet állandósítása, a feszültség szítása, a schengeni határokat Európában hónapok óta védő magyar kormány sorozatos hazugságok és álhírek általi befeketítése? Hiszen a konfliktus környezetében teljes a sajtószabadság, a helyszínen mindenki szabadon forgathat, de valahogy ebből a "szabadságból" az álhírek, a torzítások kapnak először szabad utat az európai közvéleményhez, amely még nem szembesült a Magyarországon hónapok óta tartó elözönlés következményeivel..

Végezetül: az utolsó migráns-hullám szervezetten érkező szerb autóbuszokon, szerb rendőrök tudomásával és kíséretében, annak ismeretében érkezett Röszkére, hogy a magyar határt szeptember 15-én a magyar törvényhozás lezárja (szeptember 14-én éjfélig az érkező migránsok átléphették a magyar határt!).

Miért nem intézkedik a szerb kormány arról, hogy a szervezetten oda szállított, a felségterületén tartózkodó mintegy 3.000 embert, beleértve az agresszívan fellépő kemény magot, úgy, ahogy jöttek - ugyancsak szerb autóbuszokkal - az időközben fogadó-késznek mutatkozó Horvátország határára szállítsa és ezzel megszüntessen egy nyilvánvalóan álságosan gerjesztett feszültség-forrást? Most hol van az a nemzetközi szolidaritás, amire más esetekben oly gyakran és előszeretettel hivatkoznak.  

Féltjük a harapófogóba kényszerült, délvidéki, magyar közösséget, amelyet erkölcsi kötelességünk mentesíteni a nem általuk okozott feszültség alól, bármely, ma még előre nem látható esemény esetén.

Éhn József,

Budapest-Budaörs

2015. szeptember 17. [9:18]

Cinizmus és felelőtlenség

( A VMDP elnökének nyilatkozata)

      A magyar határzárral és a szeptember 15-én életbe lépett új rendelkezésekkel kapcsolatban az elmúlt hetekben, de különösen az utóbbi napokban sorjáztak a szerb kormánypolitikusok felelőtlen nyilatkozatai, akárcsak a szerb sajtó Magyarország és Orbán Viktor elleni, nemegyszer kifejezetten uszító megnyilatkozásai. Mindez látszólag a bevándorlók emberi jogainak és a humanizmusnak a jegyében történt, azonban legkevésbé sem erről van szó. Szerbiát nem elsősorban e fennkölt elvek vezérlik, hanem az egyébként más európai államok magatartásában is pőrén megmutatkozó profán anyagi, politikai és nem utolsó sorban demográfiai érdek: nem segíteni akarnak, hanem minél gyorsabban és minél fájdalommentesen meg akarnak szabadulni a migránsok áradatától. Eközben, Európában sokan, az áldozati bárány szerepét Magyarországnak szánták, és ez az elgondolás természetesen az addig a részvétlen szemlélődő pózába helyezkedett Belgrádnak is megfelelt Azóta kiderült, hogy a magyar kormány elszánt, de a nemzetközi jogot és a schengeni előírásokat betartó lépései miatt ez nem fog egykönnyen menni.

     Természetesen Szerbia kormánya maga dönti el, hogy milyen eszközökkel védi lakossága nemzeti érdekeit, azonban a szerb vezetők ezúttal is fordítva ültek fel a lóra. A szerb állam déli határainak védelme és a migránsok regisztrálása helyett felelőtlen kormánytagok szájából cinikus és kardcsörtető nyilatkozatok hangzottak el, olyanok, amelyek Magyarországgal szemben mindennek nevezhetők, csak barátságosaknak nem. Mindez a jelek szerint olaj volt a tűzre, és fokozta a migránsok egy militáns csoportjának egyébként is agresszív indulatait.

     Példátlan felelőtlenségről tett tanúbizonyságot mind a szerb kül-, mind pedig a belügyminiszter, mivel a magyar kormány kérése ellenére egyikük sem intézkedett a horgos-röszkei határátkelőhely megfelelő védelméről, holott egy kellő időben történő szerb hatósági fellépéssel el lehetett volna kerülni, hogy idegen állampolgárok kövekkel, botokkal és más eszközökkel felfegyverkezve Szerbia területéről támadást indítsanak Magyarország ellen, pregnánsan megsértve ezzel az állam szuverenitását.

     Végezetül felmerül a kérdés, hogy a magyarság egészét súlyosan érintő helyzetben a Vajdasági Magyar Szövetség mikor fog tiltakozni, de legkivált az, hogy meddig kíván tagja maradni a jelenlegi szerb kormánynak? A legnagyobb vajdasági magyar pártnak a kollaborációt ugyanis ilyen körülmények között teljes erkölcsi és politikai gerinctörés nélkül nehéz lesz folytatni.

                                                                  Csorba Béla,

                                         a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke

Temerin, 2015. szeptember 16.

A szerb-magyar hidegháború kezdete?

Bódis Gábor

„És amikor beindul a már említett Láncos kutya hadművelet, akkor az igazi belgák hova állnak?”
A magyar miniszterelnök és csapata befejezte életművét: lezárta a magyar-szerb zöldhatárt a menekülők előtt. Szögesdrót, fegyveres katonák, frissen kiképzett rendőr újoncok, járőröző kamionok. Már csak egy lövés hiányzik, márpedig ha egy fegyver megjelenik a színen, akkor az el is sül.
A menekültek pedig továbbra is jönnek, de csak a határig. Ez csak egy dolgot jelenthet: egyre többen lesznek Észak-Bácskában. Ráadásul a „ravasz” magyar kormány ezt megelőzően biztonságos országnak nyilvánította Szerbiát. Emiatt azt a szír családot, amely végső elkeseredésében szabályosan menedékjogot kérne a röszkei vagy a tompai határátkelőn, a kellemesen udvarias magyar egyenruhások visszairányítják a vendégszerető Szerbiába. Így aztán választhat: vagy Magyarországra nem megy be, vagy Szerbiába nem megy vissza.
A szerb menekültügyi mindenes, Aleksandar Vulin (előéletének ismertetésétől most tekintsünk el) ugyanis világossá tette: „Azok a migránsok, akik nem jutnak át a magyar határon, és az úgynevezett senki földjén maradnak, visszatérhetnek Szerbiába, és elmehetnek bármelyik befogadó központba, ám azokat, akik átmennek a határon, és visszaküldik őket, nem fogadja vissza Szerbia, értük nem felel.”
A szerb-magyar csiki-csuki most kezd igazán kritikussá válni. Ezt csak bonyolítja az amúgy sem túl hatékony Európai unió megosztottsága ebben az ügyben is. A legsúlyosabb válságot Németország bizonytalansága válthatja ki: a bajorok (és a többi tartomány) nyomására a Merkel-kormány visszakozni kényszerült és újból bevezette a határellenőrzést, hiszen félő, hogy nem tudja kezelni a menekült áradatot. Naponta több ellentmondó nyilatkozat is elhangzik Berlinben, úgyhogy ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, mi is a hivatalos német álláspont: a „minden szír jöhet” vagy a „Németország betelt”.
Ha ez az állapot napokra, hetekre rögzül, akkor óriási az esélye annak, hogy kialakul egy újabb szerb-magyar hidegháború. És akkor még örülhetünk is, hogy csak hideg marad. Láncos kutya 2.0.
A latin-amerikai sorozatok bűvöletében élőket nagy csapás érheti, hiszen a hősszerelmesek (Orbán és Vučić) frigye zátonyra futhat. Hol vannak a a felhőtlen mosolyok, a meleg kezet rázás. A szögesdrót lesz a veszte, mind a kettő veszte?
És mi lesz a mi ártatlan pásztorainkkal? Két szerető gazdát lehet egyszerre szolgálni, de az egymásra vicsorítókat aligha. Válaszút elé kerülnek. És sok pénzről van szó.
Mi fog történni a pártos és egy kicsit kevésbé pártos vajdasági magyar médiával? Hiszen eddig minden fenntartás nélkül borították a vajdmagyar olvasók/hallgatók/nézők nyakába a magyarországi állami propaganda gépezet (úgy is mint: M1, MR, MTI) hazugságait, ferdítéseit? És amikor beindul a már említett Láncos kutya hadművelet és a szerbiai politikum lesz az ügyeletes ellenség Budapesten, akkor az igazi belgák hova állnak?

2015. szeptember 15.

http://www.naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=6394

A nagykövetségek felgyújtásával megvádolt személyek feltételes büntetésben részesültek: nagykövetségek felgyújtásának tilalma a következő három évben.

Draža

Szerbia nem épít falakat. Először az alapokat kell megerősíteni.

Zoran Doderović

„Nem százezreket, milliókat kell beengedni!”

(Az Eurábia-terv)

Szaniszló Ferenc és Drábik János közíró beszélgetésének néhány részlete, amely az Echo Tv Világ-panoráma című műsorában hangzott el 2015. szeptember 4-én, talán mások számára is érdekes lehet. 

– Rendkívüli a helyzet hazánkban, nyomasztó, amit itt folyik. Idegileg készül ki az ország annak láttán, ami itt van menekültügyben. Hogy is kezdődött ez? Volt egy titkos/titokzatos találkozó 2010-ben…

-- 2010. december 28-29-én Newarkban egy szállodában volt egy nagyon fontos tanácskozás, ahol eldöntötték, hogy amikor beindítják az Európába történő tömeges bevándorlást, azt hogyan finanszírozzák. Jelen voltak a Bilderberg-csoport tagjai, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsának és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának képviselői. (…) A pénzhatalmi világelit vezetői hozták meg a döntéseket. (…) Idén májusban került elő az a dokumentum, amit az Egyesült Államok katonai hírszerzése készített és belőle egyértelműen kiderül, hogy a Pentagon tudtával tervezték meg az Iszlám Állam létrehozását. Ez azért függ össze a mi problémánkkal, mert az ISIS miatt folytatják most még intenzívebben a Szíria elleni háborút. (…) Lényeges kérdéssé vált, hogy a tengeri hatalmaké lesz-e Európa vagy a szárazföldi hatalmaké. Ebben a kérdésben fölértékelődött a Közel-Kelet is. Ahhoz az egyetlen olyan országhoz a Közel-Keleten, amely még rivalizálhat a hegemóniáért és ellensúlya lehet Izraelnek, Iránhoz, addig nem lehet hozzányúlni, amíg Szíriát át nem veszi az Izrael hegemóniáját támogató Nyugat. (…) Amikor most krokodilkönnyeket hullat Európa, hogy mennyi szegény szír menekült van, azzal kellene kezdenie Európának, hogy leállítani Szíriában a háborút. Ehelyett Anglia, Franciaország arról nyilatkozik, hogy fokozzák a bombázást, azzal az ürüggyel, hogy általuk létrehozott ISIS-t bombázzák. De az már Szíriát jelenti. És arról megint hallgatnak, hogy ez egy megtervezett program, aminek az a neve, hogy Eurábia. Még a 20. század elején elkészültek a tervek, hogy vegyes fajú lakosságúvá kell átalakítani Európát. Ebben a programban pontosan le van írva az, amit most Brüsszel hajt végre.

Brüsszelnek ez a tudathasadásos magatartása onnan származik, hogy elkötelezte magát, hogy egy tömeges bevándorló-inváziót hajt végre, de ezt nem mondja meg az európaiaknak. Mert ha megmondaná, akkor a brüsszeli bürokrácia lelepleződne, mint a pénzhatalmi világelitnek az intézménye. A magyarokra azért dühös ez a kozmopolita szabadkőműves társaság, mert a magyar helyzet, ami itt kialakult, arra kényszerítette őket, hogy színt valljanak. Nem százezreket, milliókat be kell fogadni! Azt akarják, hogy Európa vegyes lakosságú legyen.

– A bevándorló arabok, muszlimok vagy az afrikaiak engedelmes rabszolgák lesznek? Ez a terv része? És az európaiakat lecserélik?

– Igen. Ha a pénzhatalmi világelit a Közel-Keleten azt csinálhat az arabokkal, amit akar, miért ne csinálhatna Európában is az arabokkal azt, amit akar?

– A németek nem tudják ezt?

 – A németek tudják. De a német vezetés a pénzhatalmi elit kiszolgáló személyzete, a német nép pedig egy megfélemlített nép – csecsemőkoruktól a bűntudatot kényszerítik bele az agyukba –, csak árnyéka a korábbi németségnek. A németeknek meg az osztrákoknak ez a teljesen ellentmondásos magatartása onnan fakad, hogy ők tudják, hogy be kell engedni ezeket, de úgy akarják megcsinálni, mintha nem is akarnák. Abban az Eurábia-programban le van írva, hogy az iszlámnak olyan engedményeket tettek, hogy az iszlámot követő európai lakosságnak több joga van, mint az őslakos európaiaknak. Hiába vagyunk őslakos európaiak, nem a mi kultúránké lesz az elsőbbség, hanem az övéké. Ezt akarja a pénzhatalmi világ. Mert a pénzhatalmi világelit nem kötődik a kereszténységhez, nem kötődik az univerzális erkölcshöz, csak két dologhoz kötődik, a pénzhez és a hatalomhoz.

-- Európa, az Európai Unió minket hátba szúrt a népvándorlás ügyében, ez teljesen világos. Elárult, hátba szúrt. Mit keresünk mi akkor ebben az Unióban? Miért mi küldünk honvédeket a Nyugat által létrehozott Iszlám Állam ellen, miközben amerikai harckocsioszlop vonul Magyarországra? Nekünk ott kell védenünk Európát, miközben a honvédeink a magyar határt kellene, hogy védjék! Miért működünk együtt? Magyarország cinkosan együttműködik az Európai Unióval.

 – A pénzhatalmi világelit, amely globalista és kozmopolita, kiépítette minden országban a maga globalista és kozmopolita bázisát. Magyarországon ez a bázis olyan erős, rendkívül agresszív, amely nem elégszik meg az ország pénzügyi-gazdasági irányításával, hanem követeli magának az ország szellemi irányítását is, és beállt a nevetségességig hazudozó nemzetközi tömegtájékoztatás mögé. Én Németországban éltem 18 évig. Tudom, hogy minden jelentős német lap szabadkőműves irányítás alatt van. Ha a szabadkőműves sajtó nekiáll gyalázni Magyarországot, akkor miről beszélünk? Ez elárulja: úgy, ahogy van, a német szellemi és kulturális irányítás lefeküdt a pénzhatalmi világelitnek. A pénzhatalmi világelit meg kicsoda?  A magját mintegy 300 szupergazdag bankárdinasztia képezi, amelynek tagja kb. 7.000 ember, de ők rendelkeznek a világ vagyonának a többségével.

– 2010. december végén az USA-ban döntötték el, bizonyítékok vannak rá, hogy onnan is pénzelik a menekülteket, ezt a népvándorlást is onnan indították el. És mi ezt kapjuk.

Lejegyezte: Szabó Angéla

„Kisfiam, láttál te már tehenet?”

Új szóláshasonlattal gazdagodott a gyűjteményem: Bepöccent, mint Almási Szilárd az almaszeleten. A szabadkai képviselő-testület tanácsnoka azt írta az egyik közösségi oldalon megjelent bejegyzésében, hogy betelt nála a pohár, bemegy a városi tanácsterembe és a legelső funkcionáriust, akivel találkozik, úgy elveri, mint a kutyát. Mert elege lett abból, hogy miközben az uraságok l50.000 dináros politikusi fizetést vágnak zsebre, aközben a szabadkai óvodások csak pár szelet almát kapnak uzsonnára.

Ilyen formabontó hír olvasatán, mi másra gondolhatnánk, mint arra, hogy a képviselő úrnak nyilván van egy óvodáskorú csemetéje, akitől – miután az hazaért a napi foglalkozásról – a papája megkérdezte: „Na, mi volt ma uzsira?” Mire a gyerek durcásan rávágta, hogy „pár szelet alma”. S ezen ő úgy kiakadt, ahogy a sezlonrúgó szokott. Gőzölgő fejjel képtelen volt hűvös ésszel végiggondolni, hogy az az alma, amelyik éppen most érik a homokvidéken, sokkal egészségesebb és ízletesebb, mint az a karéj fehérkenyér, amit adalékanyagokkal fölfújtak és hidrogénezett margarinnal megijesztettek. Neki pedig nem dühöngenie, hanem örülnie kéne: elvégre nem mérgezik a gyerekét mindenféle műkajával, hanem egészségesen kosztolják.  

A napokban a tejtermelésben megőszült, megfáradt szomszédom szakasztott úgy kikelt magából, mint Almási Szilárd a tízóraira osztott almakarikák miatt. Az istálló falának támasztott – jócskán trágyamaradványos -- vasvillával akart azon nyomban Belgrádba indulni, hogy a mezőgazdasági termelők életét megkeserítő hivatalokban végre rendet tegyen. Önkezűleg.

(Azt már túlélte, hogy 39 dináros tejárral kezdték nála a felvásárlást, s ha az ágazat szárnyalása továbbra is ily töretlen marad, még egy kicsi, és elérik a 20 dináros literenkénti árat! Azt is túlélte, hogy Tomislav Nikolić köztársasági elnökké választásakor az átadott tejért kapott összegnek a felét levonták, mert kellett a pénz a választásokra. Ezt így, kerek perec ki is mondták. S amikor az illetékes minisztériumban ezt szóvá tette, az volt a válasz, hogy ha 76 ezer dinár tejpénzt kapott, akkor hallgasson, mert a panaszfelvevő miniszter fizetése csak 67 ezer dinár! Azt is túlélte, amikor az elpusztult fejőstehén tetemét (a bejelentést követően) egy hét után szállították el az udvarából, pedig 48 órán belül kötelességük lenne. S amikor a sok munka miatt pöntyögni kezdett a zombori kafiléria ügyintézője, a gazda fölajánlotta neki, hogy legközelebb kosztot s kvártélyt biztosít a számára, hogy a helyszínen tapasztalja meg, milyen is 35 fokos kánikulában bomlásnak induló állattetemet kerülgetni az udvarban napokon át. Enni, inni kap, ne csináljon semmit, csak üljön ott mellette! Órabérben, napszámban. Fertőzésveszély sincs, ha mások hibájából történik a mulasztás, csak akkor van, ha a termelő késlekedik.)  

A gazdálkodásba belerokkant parasztember paprikás, fölbikásodott hangulatát már korán reggel kellően megalapozta az adóhivatal végrehajtással fenyegetőző küldeménye, amit azonban a déltájban érkezett állatorvos művelt a jászolhoz kötött fejőstehenekkel, az minden kilátásba helyezett politikuspofozást, vasvilla hegyére való tűzést fölülmúlt. 

 Alan Benge/Az elégedett tehén

Böske billogot kapott…

A városból kiküldött állatgyógyász az újszülött falusi borjakat billoggal ellátni érkezett a terepre. Merthogy a törzskönyvezett állatállomány fülszámozásos nyilvántartásba vétele (találóan csak „függőzésnek” mondták) mostanra már kiment nálunk a divatból. Helyette ezt az egykori, Vadnyugaton élő cowboyoktól ellesett módszert akarják – a belgrádi hivatalokban jó havi keresetért posztoló, mindentudó marhaszakértő urak most – mifelénk is meghonosítani. (Mintha ők találták volna föl a szárított tehénlepényt!)

Amint befejeződött a jámbor négylábúak számára a fájdalmas művelet, és a végeredményt egy fényképpel meg is örökítették, a fehérköpenyes újabb varázsműszert húzott elő a táskájából. Egy mérőszerkezetet. És úgy tett, mint azt a temerini Tízes Banda csárdáscsokrából ismert nótában dalolják: „…ráverek a Riska tehén farára…” Csak előtte: alaposan megmérem. Lemérem. Lecentizem. Hogy ott Belgrádban is tudják, a bácskaiak miként állnak marhafar tekintetében. Utána a jószág lábához illesztette a mérőkét, és lemérte a körmeit, majd pedig a farkának a hosszát. És minden adatot gondosan följegyzett.

Ekkorra már a sok hivatalban sokféle marhát látott szomszédom is fölocsúdott a meglepetésből, és megkérdezte, hogy őrajta is szükséges-e méréseket eszközölni s utána, mint a kisbocit, lefényképezni, mert akkor seperc alatt ledobja magáról az istállószagú gúnyát s lerúgja a marhaszaros gumicsizmát. Minthogy azonban ilyesmire nem mutatkozott igény, néhány keresetlen szóban kifejtette, hogy

„egyszer az életben úgy a szeme közé nézne

annak a szakembernek ott, Belgrádban, akinek az agyából az ilyen marhaságok kipattannak”. Megkérdezné tőle: „Kisfiam, őszintén mondd meg, láttál te már tehenet!? De nem képen, nem a tévében meg nem is a csokoládépapíron, hanem a valóságban! Mert azt nem is föltételezem rólad, hogy tudod, mivel jár és mennyibe kerül egy fejőstehén kitartása!”

Attól tartok, drága játék lesz nekünk ez a méricskélés – mondja --, mert hamarosan megérkezik majd a számla, rajta a kivonatos tételekkel: körömmérés 1.000 dinár, farmérés 1.000 dinár, farokmérés 1.000 dinár, én meg majd győzzem fizetni! Figyeld meg, hogy így lesz!

 – Az is lehet – vigasztalom –, hogy félév múlva megint kiszállnak, hogy ellenőrizzék, a fővárosi előírásoknak megfelelő mértékben fejlődik-e a boci farka végén csüngő csimbók…

Kár, hogy a tehén nevét egyáltalán nem firtatták! Mert a Newcastle-i Egyetem kutatói szentül hiszik, hogy a keresztségen átesett tehenek évi 25 literrel több tejet adnak, mint a pusztán csak számozott társaik. Mert a névadással erősödik a személyes kapcsolat a tehén és a gazdája között: a nevén szólítja, többet foglalkozik vele, a jószág meg jobban érzi magát, nyugodtabbá válik és bőségesen tejel.

De miért is rontanám el a kedvét azzal, hogy az ilyesfajta méricskélés a nyomorúságos Szerbiában is talán a tudományos alaposságot szolgálja?! A marmagasság, az övméret, a törzshosszúság, a mellkasmélység, a farszélesség meg a farhosszúság egy törzskönyvezett állat esetében olyan adatok, amelyekből sok mindenre lehet következtetni. De aki enélkül is, méretlen fejőstehenet tartva, tudott eddig tejet termelni, az ezután sem fog kudarcot vallani. Ebben egészen biztos vagyok. S miközben mosolyogva kioldalgok az istállóból, eszembe jut: a neves karikaturista, Predrag Koraksić mondta egyik kiállítása alkalmával, hogy a honi politikai-gazdasági témákat illetően a bőség zavarával küszködik, mert Szerbiában a butaság határtalan. De mint látjuk, a (szakemberi) marhaság meg nemhogy vetekszik vele, hanem egy-két bocifarok-hosszal meg is előzi.

Szabó Angéla