Facebook

Kitálalt a párt egykori aktivistája:

 Így szervezik és fizetik az SNS verőembereit, és így vásárolják a szavazatokat

 

Momčilo Marjanović (Fotó: BIRN, YouTube, Screenshot) 

2026. október 13. 11:52 

Napi 500 eurót kapott azért, hogy verőembereket szervezzen a Szerb Haladó Párt (SNS) rendezvényeire, miközben az általa vezetett embereknek fejenként 200 euró járt. A párt egyik korábbi újvidéki aktivistája, Momčilo Marjanović a BIRN oknyomozó újságíróinak beszélt arról, hogyan szervezték meg a kormánypárt számára dolgozó csoportokat, hogyan vásárolták a szavazatokat, és hogyan fizették ki az aktivistákat közvállalatokon keresztül. Állítása szerint a 2025. március 15-i belgrádi tüntetés idején a Ćacilendként ismert táborban legalább száz fegyveres embert látott.

Az 54 éves, újvidéki Momčilo Marjanović több mint tíz éven keresztül volt a Szerb Haladó Párt aktivistája. A BIRN-nek adott interjújában részletesen beszélt a szavazatvásárlásról, a párthelyiségek védelmére alkalmazott verőemberekről, valamint azokról a csoportokról, amelyeket állítása szerint azért küldtek az egyetemisták közé, hogy provokációkat és összetűzéseket idézzenek elő.

Elmondása szerint 2025. március 15-én, a Szerbia történetének legnagyobb tüntetéseként emlegetett belgrádi megmozdulás idején maga is a Pionír parkban, az úgynevezett Ćacilendben tartózkodott.

Feladata az volt, hogy embereit a legveszélyesebbnek ítélt helyszínekre vezesse, ahol az egyetemistákkal vagy az ellenzéki tüntetőkkel kerülhettek szembe.

Marjanović elismerte, hogy csoportjának szükség esetén erőszakot kellett alkalmaznia, de hozzátette: sokszor akkor is sor került erőszakra, amikor erre semmi szükség nem volt.

Legalább száz embernél látott fegyvert a Ćacilendben

Marjanović szerint a 2025. március 15-i tüntetést megelőzően több mint két hetet töltött a Pionír parkban, ahol az általa összegyűjtött férfiak egyik csoportját irányította.

A táborban tett sétái során állítása szerint legalább száz olyan embert látott, akinél pisztoly volt.

A fegyvereket sokan nem is próbálták elrejteni: volt, aki a nadrágja hátsó részébe, más az övébe tűzte a pisztolyt.

Hosszú csövű lőfegyvereket nem látott, de állítása szerint a kézifegyverek jelenléte teljesen nyilvánvaló volt.

Marjanović arról is beszélt, hogy a táborban tartózkodó csoportoknak gumibotok, spray-k és símaszkok álltak rendelkezésükre, amelyeket a parkban felállított sátrakban tároltak.

A légkört úgy jellemezte, hogy sokan alkoholt fogyasztottak, és egyesek kifejezetten reménykedtek abban, hogy összetűzésre kerül sor.

A távfűtőművek igazgatójától kapta az utasításokat

Marjanović állítása szerint a feladatokat és a készpénzes kifizetéseket közvetlenül Nenad Baractól, az Újvidéki Távfűtőművek Kommunális Közvállalat igazgatójától kapta.

A Ćacilendbe indulás előtt a megbeszéléseket Barac igazgatói irodájában tartották.

Marjanović szerint az igazgató arra biztatta őket, hogy szükség esetén minden rendelkezésükre álló eszközzel védjék meg a tábort.

A korábbi aktivista azt állítja, hogy a Ćacilendben töltött időért ő maga napi 500 eurót kapott, míg az általa vezetett férfiak fejenként 200 eurót.

A BIRN megkereste Nenad Baracot, hogy reagáljon az állításokra, az igazgató azonban nem válaszolt a kérdésekre. Ehelyett azt kérdezte, honnan származnak az újságírók információi, majd megszakította a beszélgetést.

Fizetést kapott, pedig soha nem járt munkába

Marjanović arról is beszélt, hogy éveken keresztül fizetést kapott az újvidéki Lisje kommunális közvállalattól, ahol egy ifjúsági szövetkezeten keresztül foglalkoztatták. Állítása szerint azonban egyetlen alkalommal sem kellett megjelennie a munkahelyén. Ezeket a munkahelyeket maga is fantomállásoknak nevezte. Elmondása szerint a párt így jutalmazta az általa nyújtott szolgáltatásokat: rendszeres fizetést biztosítottak számára anélkül, hogy tényleges munkát kellett volna végeznie. Hangsúlyozta, hogy korántsem ő volt az egyetlen, aki ilyen kiváltságokat élvezett.

A készpénzes kifizetések mellett tehát közpénzből finanszírozott jövedelemhez is jutott, miközben valójában a párt számára végzett feladatokat.

Szavazatvásárlás: korábban száz euró, most akár ötszáz

Marjanović egyik feladata az úgynevezett biztos szavazók mozgósítása volt. Elmondása szerint az általa összegyűjtött emberekkel együtt nyomást gyakoroltak a választókra, hogy mindenképpen menjenek el szavazni. Ezért a munkáért szintén pénzt kaptak.

Állítása szerint korábban rendszerint száz eurót fizettek egy szavazatért, most azonban olyan információi vannak, hogy egyes helyeken már 400–500 eurót is kínálnak. A volt aktivista részletesen beszélt arról, hogyan szervezték meg ezeket az akciókat, és milyen szerepet játszottak bennük a párt helyi emberei.

Figyelmeztetés a március 15-i tüntetésen

Marjanović a 2025. március 15-i belgrádi tüntetéssel kapcsolatban egy különösen érdekes részletet is elmondott. Állítása szerint jelen volt, amikor egy rendőrtiszt, aki láthatóan más rendőröknek adott utasításokat, arra figyelmeztette a körülötte állókat, hogy a következő tizenöt percben védjék a fülüket. A volt aktivista elmondta, hogy nem tudta megállapítani a rendőr rangját.

Amikor a tüntetésen a tizenöt perces csend alatt a Kralja Milana utcában egy erős hanghatás miatt tömegpánik alakult ki, Marjanović szerint a Pionír park azon részén, ahol ő tartózkodott, semmit sem lehetett hallani.

A BIRN-interjúban elhangzott állítások újabb kérdéseket vetnek fel a 2025. március 15-i eseményekkel kapcsolatban.

Megtámadták, miután megtagadta a feladatokat

Marjanović szerint akkor kezdődtek a problémái, amikor egyre több megbízást utasított vissza. Állítása szerint fenyegetésekkel és fizikai támadásokkal kellett szembenéznie. Idén májusban feljelentést is tett, miután elmondása szerint Bojan Mihajlović MMA-harcos, a Szerb Haladó Párt aktivistája és annak munkatársa, Vladimir Zukić megtámadta. Mihajlović korábban több erőszakos incidens kapcsán is a nyilvánosság elé került.

A BIRN megkeresésére Mihajlović és Zukić nem kívánt válaszolni az újságírók kérdéseire, és mindketten tagadták, hogy ismernék Marjanovićot.

Elismerte, hogy éveken át kiváltságokat élvezett

A volt SNS-aktivista a BIRN-nek adott interjúban azt is elismerte, hogy a párt tagjaként éveken keresztül számos előnyt élvezett. Nem kellett munkába járnia, mégis rendszeresen kapta a fizetését. Anyagilag kifejezetten kedvező helyzetben volt, és az egészségügyi intézményekben sem kellett sorban állnia – ahogyan a barátainak sem. Hangsúlyozta, hogy mindezzel nem dicsekedni akar, hanem szeretné bemutatni, hogyan működött az a rendszer, amelynek hosszú időn keresztül maga is részese volt. Marjanović abban bízik, hogy vallomása eljut egykori társaihoz is, és közülük legalább néhányan felismerik, hogy rossz irányba haladnak a dolgok.

https://szmsz.press/2026/10/13/kitalalt-a-part-egykori-aktivistaja-igy-szervezik-es-fizetik-az-sns-veroembereit-es-igy-vasaroljak-a-szavazatokat/

Üres akadémiai vita a nemzeti közösségi jogokról

25 éves az Európa Tanács nemzeti kisebbségvédelmi keretegyezménye

 

Balról Losoncz Alpár, jobbról Korhecz Tamás 

 Fotó: Egyenlőség és Biztonság Központ (BRB)

A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) Nemzeti Kisebbségek és Emberi Jogok Kutatásával Foglalkozó Bizottságának szervezésében, a strasbourgi székhelyű Európa Tanács (ET) belgrádi irodájával együttműködésben október 7-én kerekasztal-beszélgetést tartottak Belgrádban. 
A tanácskozás témája „A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény[1] 25 éve: európai normák, alkalmazásuk és a szerbiai kisebbségvédelem legfontosabb kihívásai” volt. 

Jogilag kötelező erejű nemzetközi jogi dokumentum. 

A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény az első olyan, jogilag kötelező erejű nemzetközi jogi dokumentum, amely teljes egészében a kisebbségi közösségek jogainak védelmével foglalkozik.

Az aláíró államok az egyezmény 4. cikkében kötelezettséget vállaltak arra, hogy „minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy számára biztosítják a törvény előtti egyenlőséget és a törvény általi egyenlő védelem jogát”. Elfogadták, hogy „minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilos”. Kötelezték magukat arra, hogy „megfelelő intézkedéseket hoznak a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a kulturális élet minden területén a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti teljes és hatékony egyenlőség előmozdítása érdekében”, valamint arra, hogy „kellő figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek sajátos körülményeire”.

A Szerb Köztársaság 2001. május 11-én csatlakozott a keretegyezményhez, amely az ország vonatkozásában 2001. szeptember 1-jén lépett hatályba[2].

Az egyezményhez való csatlakozás 25. évfordulója jelentős jubileum, amely alkalmat kínált a szerbiai nemzeti kisebbségek védelme terén elért eredmények, a fennálló kihívások és a jövőbeli fejlődés lehetséges irányainak átfogó, tudományos alapokon nyugvó elemzésére. 
Vajon megtörtént-e ez az október 7-i belgrádi kerekasztal-beszélgetésen? 

SANU-bizottság

A SANU Nemzeti Kisebbségek és Emberi Jogok Kutatásával Foglalkozó Bizottságának összesen 24 tagja van[3]. Közülük hárman akadémikusok, a többiek nem tagjai a SANU-nak.

Az akadémiai bizottságnak magyar elnöke és további két magyar tagja is van. 
A testület elnöke Várady Tibor akadémikus[4], aki – a sajtójelentések szerint – nem volt jelen a beszélgetésen. 
A másik tag Losoncz Alpár akadémikus[5], akit a Szabad Magyar Szó névtelen tudósítója a bizottság alelnökének nevezett, a SANU viszont a hivatalos honlapján a bizottság tagjaként tüntet fel[6]. 
A harmadik magyar, a SANU-n kívüli tag dr. Korhecz Tamás[7] volt alkotmánybíró, egyetemi tanár. 
A beszélgetésen egy negyedik magyar résztvevő is volt, Beretka Katinka rendkívüli egyetemi tanár személyében.

A bizottságot 1989-ben a szerbiai multikulturalizmus politikájának tudományos nyomon követésével foglalkozó vezető testületként alapították. 
A közösségi hálón elérhető információk szerint azonban nem fejtett ki jelentősebb tevékenységet, és ritkán ülésezett. Legutóbb 2025. szeptember 26-án tanácskozott, amikor a szerbiai nemzeti kisebbségek jelenkori elvándorlásáról[8] volt szó.

A SANU 2005. november 24–26. között rendezte meg Belgrádban a Nemzeti kisebbségek helyzete Szerbiában című nemzetközi tudományos tanácskozást, amelyen magam is részt vettem. 
A vajdasági magyarok helyzetének időszerű kérdései és problémái című felszólalásomat a Magyar Szó napilap 2005. december 10-i számának Kilátó melléklete közölte a VIII–IX. oldalon[9].

A napilap akkori főszerkesztője – akit később menesztettek a laptól[10] – lábjegyzetet fűzött az írásomhoz, amelyben „tudomásul vette” állításomat, „ha nem is értett egyet vele”, miszerint „a Magyar Szót a Vajdasági Magyar Szövetség párt-bulletinjévé züllesztették”[11]. Már akkor… 
A felszólalásom vagy más okok miatt többé nem hívtak meg a SANU-ba.

A kisebbségek védelme szorosan összefügg a demokrácia minőségével

Az október 7-i tanácskozást Losoncz Alpár akadémikus és Maciej Janczak, az Európa Tanács belgrádi missziójának vezetője nyitotta meg üdvözlőbeszédével.

Losoncz – a sajtójelentések szerint – a jubileum jelentőségére, valamint arra hívta fel a figyelmet, hogy tudományos alapokon nyugvó elemzés révén, az európai normák figyelembevételével kell meghatározni a kisebbségvédelem jövőbeli irányait. 
Ebből az derül ki, hogy Losoncz általános, szokványos nyitóbeszédet mondott. Egyébként sem a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati érvényesítéséért való kiállásáról ismert. Főként a nemzeti kisebbségi lét elméleti kérdéseivel foglalkozott.

Maciej Janczak hangsúlyozta, hogy a kisebbségek védelme szorosan összefügg a demokrácia minőségével, az egyenlő bánásmóddal, a közéletben való részvétellel és a társadalmi kohézióval. 
Emlékeztetett a szerbiai jogszabályi és intézményi keretek fejlesztése terén elért előrelépésekre, kiemelve, hogy a legfontosabb kihívás annak biztosítása, hogy a jogok ténylegesen érvényesüljenek, és a polgárok mindennapi életében is valódi jelentőséggel bírjanak[12].

Felszólalásában az Európa Tanács irodájának vezetője a megbízható adatok és a független kutatások jelentőségére is rámutatott a hatékony közpolitikák kialakításában. Hangsúlyozta a közhatalmi szervek, a kisebbségek képviselői, a tudományos élet szereplői és a civil társadalom közötti szoros együttműködés fontosságát. Kiemelte a következő évtized prioritásait: a formális garanciákról a jogok tényleges érvényesítésére való áttérést, a részvétel és az intézményi párbeszéd erősítését, a kisebbségi nyelvekbe és az oktatásba történő beruházásokat, valamint a diszkrimináció és a társadalmi kirekesztés visszaszorítását[13].

A résztvevők megvitatták a jogi és intézményi kereteket, a politikai részvételt, a kisebbségi nyelvek használatát és az oktatást, valamint a többszörös megkülönböztetés, a demográfiai változások és a kisebbségekhez tartozók új tapasztalatainak kérdéseit. Megvizsgálták a nemzeti kisebbségi tanácsok és a közintézmények közötti együttműködés javításának lehetőségeit, továbbá a kisebbségi nyelvek megőrzésének és használatának támogatását is[14].

A jogszabályok értelmüket vesztik, ha nem alkalmazzák azokat

A tanácskozás felszólalói között volt Brankica Janković, az Egyenjogúsági és Biztonsági Központ (BRB) elnöke, valamint Korhecz Tamás és Beretka Katinka is.

Brankica Janković arra emlékeztetett, hogy „a nemzeti kisebbségek védelme a demokrácia minőségét, a jogállamiságot és minden ember biztonságát érinti”[15]. Hangsúlyozta, hogy e jubileum megünneplése alkalmat ad az elért eredmények áttekintésére, de egyúttal a kulcsfontosságú kérdés felvetésére is: a törvények által garantált jogok mennyire érvényesülnek ténylegesen az emberek mindennapi életében? 
Megállapította, hogy az egyenjogúság az iskolában, a munkahelyen, az egészségügyi rendelőben és a tárgyalóteremben mérhető le, az állam számára pedig a polgárok intézményekbe vetett bizalma jelenti a legfontosabb próbatételt. 
– Szerbia jelentős jogi és intézményi keretrendszert épített ki, ám annak értékét a következetes alkalmazással és a konkrét akadályok felszámolásával kell igazolnia – tette hozzá[16].

Korhecz Tamás alkotmánybíróként kilenc évig Aleksandar Vučić rendszerét építette és élvezte annak minden előnyét, most pedig ellenzékiként próbálja magát feltüntetni[17]. 
A rendezvényen a nemzeti kisebbségek iránt vállalt állami kötelezettségek Európa Tanács által végzett felügyeletéről beszélt. 
Szerinte „azokat a kisebbségvédelmi törvényes vállalásokat, amelyeket Szerbia aránylag magas szinten megvalósít, nem követi hatékony gyakorlati végrehajtás: az egyik ilyen terület a nemzeti kisebbségeknek a társadalmi életben való hatékony részvétele”[18]. 
Felszólalásából azonban kimaradt például az is, hogy a tartományi szervek 1387 foglalkoztatottja között 2024-ben – újabb adatokat nem közöltek – már csak 18 magyar volt, ami 1,30 százalékos[19] arányt jelent. A helyi önkormányzati hivatalokban dolgozó 5881 személy közül mindössze 417 volt magyar (7,09 százalék[20]), miközben a magyarok a lakosság 13 százalékát teszik ki.

Beretka Katinka a nemzeti kisebbségek részvételi jogairól tartott előadást, ezen belül is a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletét vizsgálta behatóbban.

A kisebbségi parlamenti képviselők 2020 óta elhangzott beszédeit elemezve arra a következtetésre jutott, hogy nagyon kevés kisebbségnek van valós parlamenti jelenléte. 
Felvetette a kérdést, „mi is a dolga a kisebbségi képviselőnek, és hogy egyáltalán szükség van-e rájuk, ha nem a kisebbségi jogokkal és érdekekkel foglalkoznak. Kiemelte, az alkotmány és a szerbiai törvények garantálják a kisebbségi jogokat, azonban a gyakorlatban a valós szándék a törvények végrehajtására nem mindig volt jelen: elfogadták ugyan a jogszabályt, de nem teremtették meg hozzá azt a technikai, emberi, szervezési, adminisztrációs vagy pénzügyi hátteret, amivel a jog ténylegesen érvényesülni tudna”[21].

Beretka több éve Korhecz közeli munkatársa, jelenleg mindketten az Union Egyetemen dolgoznak.

Jubileumi alkalmi rendezvény

A SANU bizottsága és az Európa Tanács 2026. október 7-i kerekasztal-beszélgetése inkább zártkörű, szigorúan szakmai és akadémiai jellegű, jubileumi alkalmi rendezvény volt. Emiatt a fősodorbeli szerb sajtó nem közölt róla tudósításokat vagy nyilvánosan hozzáférhető hírügynökségi cikkeket, magyar nyelven pedig csak a Szabad Magyar Szó írt róla[22]. Így a magyar nyilvánosság csak részben, felületesen és hiányosan tájékozódhatott az eseményről. Mintha azon csak Korhecz és Beretka vettek volna részt.

A rendezvény hivatalos és tényleges szakmai lenyomata a közvetlen szervezők és résztvevők saját intézményi felületein jelent meg. A SANU, a BRB és az Európa Tanács belgrádi küldöttségének honlapján részletesen közzétették a konferencián elhangzott felszólalások szakmai kivonatait és főbb üzeneteit.

Az akadémiai tanácskozások anyagait általában késéssel, elsősorban a tudományos nyilvánosság számára, könyv formájában publikálják, és ezeket rendszerint nem követi semmilyen konkrét tevékenység. 

Tájékoztatási kötelezettség

A keretegyezmény 24. cikke alapján az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága figyelemmel kíséri annak végrehajtását a szerződő felek részéről. 
A keretegyezmény 25. cikke szerint minden szerződő fél köteles rendszeresen, illetve minden alkalommal, amikor a Miniszteri Bizottság erre felkéri, tájékoztatni a főtitkárt az egyezmény végrehajtását érintő valamennyi lényeges intézkedésről. 

Az Európa Tanács belgrádi küldöttségének közleménye szerint a kerekasztal-megbeszélésre a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény Tanácsadó Bizottságának Szerbiáról szóló, 2024-ben elfogadott ötödik véleményével[23] összefüggésben került sor. 
A közlemény hangsúlyozza az egyezmény hatékony végrehajtásának jelentőségét, beleértve a közügyekben való érdemi részvételt, az oktatáshoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést kisebbségi nyelveken, valamint a diszkrimináció és a társadalmi-gazdasági kirekesztettség elleni küzdelem folytatását[24].

A tanácskozás a 2026–2036 közötti időszakra vonatkozó ajánlások megvitatásával zárult. A résztvevők kiemelték a keretegyezmény tartós jelentőségét, valamint a folyamatos együttműködés szükségességét annak érdekében, hogy biztosítsák a sokszínűség tiszteletben tartását és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak teljes körű érvényesülését[25].
Az ajánlások szövege azonban a közösségi hálón nem található meg. Lehet, hogy csak később hozzák nyilvánosságra. 

Hol tart Szerbia a nemzeti kisebbségi keretegyezmény alkalmazásával?

A magyar közösség szemszögéből mindeddig nem készült átfogó felmérés arról, hogy Szerbia hol tart a nemzeti kisebbségi keretegyezmény alkalmazásában. Ilyen felmérést a jubileumi tanácskozásra sem dolgozott ki senki. Maga a rendezvény is inkább üres akadémiai beszélgetés volt, mintsem a keretegyezmény alkalmazásáról szóló komoly vita.

A felszólalók előadásai részlegesek voltak, egy-egy témakörre terjedtek ki, és többnyire kerülték a közélet egyes területeinek konkrét elemzését. Ezért nem alkalmasak arra, hogy azok alapján átfogó mérleget lehessen készíteni a keretegyezmény 25 éves alkalmazásáról, vagy le lehessen vonni a konferencia egészére vonatkozó záró következtetéseket.

Az MNT-t különösebben nem érdekli

A Magyar Nemzeti Tanács vezetősége eddig sem arról volt ismert, hogy számon kérte volna a nemzetközi egyezményekben garantált nemzeti közösségi jogok érvényesítését. Gyorsan kiderültek volna ugyanis a jogalkalmazási hiányosságok és a nemzetközi kötelezettségek teljesítésével való összehangolatlanság. 
Az elérhető információk alapján nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, de nem lenne meglepő, ha az MNT részéről senki sem lett volna jelen a rendezvényen.

Ismereteim szerint az MNT vezetői legutóbb 2024. június 27-én találkoztak az Európa Tanács nemzeti kisebbségekkel foglalkozó bizottságának küldöttségével Szabadkán, amikor az ET képviselői kilenc nemzeti tanács képviselőivel találkoztak[26].

Arról sem találni információt, hogy az MNT valaha is megvitatta volna, illetve állást foglalt volna az Emberi és Kisebbségi Jogi és Társadalmi Párbeszédért Felelős Minisztérium által a keretegyezmény végrehajtásáról készített időszakos jelentések bármelyikével kapcsolatban. 
Hja, el voltak foglalva a főleg (magyarországi) pénzosztással és a káderkinevezésekkel. 

A jogok gyakorlati érvényesítésére kell helyezni a hangsúlyt!

Azt is lehetne mondani, hogy a magyar közösség a SANU Nemzeti Kisebbségek és Emberi Jogok Kutatásával Foglalkozó Bizottságában jelentős képviselettel rendelkezik. De mi haszna származott eddig a nemzeti közösségnek a bizottság munkájából?

Szerbiának az elkövetkező időszakban a „papíron meglévő” jogokról a mindennapi, gyakorlati jogérvényesítés technikai és adminisztratív hátterének biztosítására kell áthelyeznie a hangsúlyt.

Az új összetételű Magyar Nemzeti Tanács egyik első feladata kellene, hogy legyen a folyamat figyelemmel kísérése és ellenőrzése, valamint egy átfogó elemzés elkészítése. 

Bozóki Antal

__________
[1] 1999. évi XXXIV. törvény az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló, Strasbourgban, 1995. február 1-jén kelt Keretegyezményének kihirdetéséről. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99900034.tv 
[2] Concil of Europe. Trity Office. Chart of signatures and ratifications of Treaty 157. https://www.coe.int/en/web/conventions/full-list?module=signatures-by-treaty&treatynum=157 
[3] Одбори и пројекти одељења друштвених наука [A társadalomtudományi osztály bizottságai és projektjei].. https://www.sanu.ac.rs/organizacija/odeljenja/odeljenje-drustvenih-nauka/odbori-i-projekti/
[4] Uo. 
[5] Uo. 
[6] Lásd a 3. jegyzetben. 
[7] Lásd az 5. jegyzetben. 
[8] Научни скуп „Савремене миграције мањина из Србије” [Tudományos tanácskozás „A nemzeti kisebbségek jelenkori elvándorlása Szerbiából”]. https://www.sanu.ac.rs/naucni-skup-savremene-migracije-manjina-iz-srbije/
[9] https://vamadia.rs/pdf/d03c23e9-dedf-4e34-b618-81eb01492711. Lásd még: A főszerkesztő lábjegyzete. Uo. IX. o. 
[10] (Beta) A Magyar Szó elbocsátotta Kókai Pétert. https://www.vajma.info/cikk/media/1289/A-Magyar-Szo-elbocsatotta-Kokai-Petert.html, 2016. július 1. 
[11] Lábjegyzet a főszerkesztő lábjegyzetéhez. Magyar Szó, 2005. december 23., 18. o. 
[12] Канцеларија Савета Европе у Београду. 25 godina Okvirne konvencije o zaštiti nacionalnih manjina u Srbiji: evropski standardi, primena i ključni izazovi [Az Európa Tanács belgrádi irodája. A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény 25 éve Szerbiában: európai normák, alkalmazás és főbb kihívások]. https://www.coe.int/sr/web/belgrade/home, 2026. október 7. 
[13] Uo. 
[14] Uo. 
[15] (BRB) 25 godina Okvirne konvencije za zaštitu nacionalnih manjina – Ravnopravnost se meri ostvarivanjem prava u svakodnevnom životu [A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény 25 éve – Az egyenjogúság mércéje a jogok mindennapi életben való érvényesülése]. https://ravnopravnostibezbednost.rs/25-godina-okvirne-konvencije-za-zastitu-nacionalnih-manjina-ravnopravnost-se-meri-ostvarivanjem-prava-u-svakodnevnom-zivotu/, 2026. október 8. 
[16] Uo. 
[17] Lásd a Korhecz Tamást érdekli a politika – de vajon a közösséget érdekli-e még Korhecz Tamás? c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18079, 2026. július 2. 
[18] Lásd az 6. bejegyzésben. 
[19] Службена употреба језика у АП Војводини [Hivatalos nyelvhasználat Vajdaság AT-ban]. 2024. 
https://www.puma.vojvodina.gov.rs/sluzbeno_jezik/glavnalist.php?cmd=search&t=glavna&z_godina=%3D&x_godina=2017&z_idVrste=%3D&x_idVrste=1&z_id=%3D&x_id=46
[20] Uo. 
[21] Uo. 
[22] Lásd az 6. bejegyzésben. 
[23] Пети периодични извештај о спровођењу Оквирне конвенције за заштиту националних мањина српски [Az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének végrehajtásáról szóló ötödik időszakos jelentés – szerb nyelven]. https://minljmpdd.gov.rs/sektori/nacionalne-manjine/multilateralni-ugovori/okvirna-konvencija-za-zastitu-nacionalnih-manjina/
[24] Lásd az 13. bejegyzésben. 
[25] Lásd az 13. bejegyzésben. 
[26] BEM: A kisebbségvédelem kérdéseiről. https://www.magyarszo.rs/vajdasag/szabadka/a.310906/A-kisebbsegvedelem-kerdeseirol, 2024. június 28.

Vučić médiakampányának teljes kudarca – a választási csalás előjátéka

A választási válság tetőpontja egy 
november 1-jei hatalmas tömeggyűlés lehetne

 

A választás éjszakáján, már 20.01 órától a polgároknak Szerbia-szerte, különösen pedig Belgrádban, az utcákon kellene lenniük. Ezzel teljesen értelmetlenné válna mindaz, amit Vučić a választás napjára, különösen pedig a választás éjszakájára előkészített. Olyan hatalmas választás utáni válság alakulna ki, amelyet már semmiképpen sem tudnának ellenőrzésük alatt tartani.

A szerbiai parlamenti választások megtartásáig hátralévő alig két hétben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Vučić gépezete mindinkább csak helyben forog a sárban. A médiakampány a diáklistán szereplő emberekről szóló mindennapos negatív és visszataszító történetekre korlátozódik, miközben teljes kudarcot vallott az a kísérlet is, hogy Vučićot normális emberként tüntesse fel.

Akadtak komikus helyzetek is. Valaki, aki a kosárlabda szenvedélyes követőjének és szakértőjének mutatja magát, nem tudja, hogy Danilović az 1995-ös, athéni kosárlabda-Európa-bajnokság döntőjében Sabonis fölött zsákolt, sőt erről még az akkor jelen lévő Muta Nikolićot is megpróbálja meggyőzni. Ugyanígy Vučić a kamerák előtt megmutatta, hogy nem tudja használni az autómosó automatát, puszta kézzel próbálta forgatni a forró csevapokat a grillen, és legalább tízszer bizonyította a kamerák előtt, hogy a késsel sem boldogul. Néhány hónappal ezelőtt például nem tudta felszeletelni a kulent Palicson, nemrég pedig még egy tortát sem sikerült elvágnia.

Mindent összevetve a médiakampánya teljes kudarcot vallott. Ezért inkább arra a kedvenc módszerére összpontosított, amellyel minden saját hibáját az ellenfeleinek tulajdonítja. Így aztán a gépezet megkezdte a nők megfélemlítését azzal, hogy a diákok majd megverik és megerőszakolják őket. A kampány megkezdése után szó szerint három nappal Aleksandar Šapić az utcán megtámadott és megütött egy nőt.

Ez sem volt elég. Ezután Ausztria niši tiszteletbeli konzulja megverte az SNS egyik aktivistáját, mert az illető megjelent az ajtaja előtt. Vučić ezt megpróbálta „blokádpárti erőszakként” beállítani, holott a verekedés mindkét résztvevője ugyanahhoz a csapathoz tartozik. Végül a haladók állítólag békés aktivistái megverték a Korrupciómegelőzési Ügynökség egyik munkatársát, aki rendes munkavégzése során fényképeket készített a kampánypultokról, hogy ezek alapján elkészíthessék a kampány zárójelentését. Vagyis még ezen a területen is kudarcot vallott.

Ezek után felmerül a kérdés: mi lehetne Vučić számára a stratégiai kiút? Véleményem szerint a választ abban az indítékban és abban a módban kell keresni, ahogyan lemondott Szerbia elnöki tisztségéről. Ezt ugyanis Ćacilendben, az erre a célra összegyűlt lojalisták előtt tette meg, akiknek többsége büntetett előéletű. Ebből arra következtetek, hogy miattuk hagyta el az Andrićev venac-i elnöki rezidenciát, hogy teljesen azonosuljon a bűnözői struktúrával.

Az üzenet ez volt: egy vagyok közületek, és végig kell mennünk az úton, ha meg akarjuk őrizni a hatalmat és a szabadságunkat. Ha elfogadjuk, hogy valóban ez a helyzet, akkor a következő lépések viszonylag jól előre jelezhetők.

Vučić főként Szerbia peremvidékein fekvő vidéki településeket járja. Ennek az az oka, hogy ezeken a helyeken található a választói névjegyzékbe bejegyzett, de fizikailag nem jelen lévő személyek legnagyobb része. Azért mert ideiglenesen külföldön dolgoznak, mások pedig egyáltalán nem is léteznek, hanem fiktív módon, nem létező címekre vannak bejegyezve.

Az ilyen településeken a választási folyamat ellenőrzése is nehezebb lesz, és feltételezhető, hogy Vučićnak több szavazata lesz, mint ahányan ott ténylegesen élnek. A nagyobb településeken, különösen a városok városiasabb részein – amilyen információk vannak – arra készülnek, hogy szándékosan érvénytelenítsenek mintegy ötszáz olyan szavazóhelyet, ahol a diáklista fölényesen áll. Ezt úgy hajtanák végre, hogy egyes lojalisták több szavazólapot kapnának, amelyeket bedobnának az urnába. Így az urnában lévő szavazólapok száma meghaladná azoknak a számát, akik aláírták, hogy átvették a szavazólapokat, ami alapot adna a szavazóhelyen leadott szavazatok érvénytelenítésére.

Ily módon a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) csak azokról a szavazóhelyekről származó eredményeket kezelné és tenné közzé, ahol a hatalom jól áll – választási csalások, szavazatvásárlás és zsarolás közepette –, miközben a legnagyobb, a diáklista javára döntő szavazóhelyek kimaradnának az összesítésből mindaddig, amíg meg nem ismétlik a szavazást. Ezzel a nyilvánosságban azt a hamis látszatot keltenék, hogy Vučić győzött, mégpedig azzal a céllal, hogy a lehető legnagyobb mértékben megelőzzék a tiltakozásokat.

Végül felmerül a kérdés: mit kell tennünk nekünk? Mindenekelőtt október 25-ig minél több embert kell mozgósítani arra, hogy elmenjen szavazni, és a 3-as számot karikázza be. Különösen azokat kell bátorítani, akik eddig a hatalomra szavaztak, de most elbizonytalanodtak. Ezek a megtorló szavazatok különösen fontosak lehetnek.

Ezt követően azoknak a polgároknak, akik a diáklistára akarnak szavazni, minél korábban kellene megjelenniük a szavazóhelyiségekben, ideális esetben már reggel hét órakor. Ezzel alaposan összezavarnák Vučić választási gépezetét, és csökkentenék a manipulációk lehetőségét, vagy legalábbis láthatóbbá tennék azokat.

Végül a választás éjszakáján, már 20.01 órától a polgároknak Szerbia-szerte, különösen pedig Belgrádban, az utcákon kellene lenniük. Ezzel teljesen értelmetlenné válna mindaz, amit Vučić a választás napjára, különösen pedig a választás éjszakájára előkészített. Olyan hatalmas választás utáni válság alakulna ki, amelyet már semmiképpen sem tudnának ellenőrzésük alatt tartani.

A válság tetőpontja egy hatalmas belgrádi tömeggyűlés lenne 2026. november 1-jén, vasárnap, amikor mindannyian összegyűlnénk a két évvel korábban Újvidéken történt bűncselekmény miatt, amelyért azok a felelősek, akik a 2026. október 25-i választások elcsalását és Vučić erőszakos miniszterelnökké tételét is tervezik.

Íme, véleményem szerint ez a győzelemhez vezető út. Az emberek pedig ítéljék meg maguk.

Miroslav Parović 
A szerző mérnök, a Népi Szabadelvű Mozgalom elnöke

A Danas Dialógus rovatában közölt szerzői álláspontok nem feltétlenül tükrözik a lap szerkesztőségének politikáját.

Danas (Nedelja), 2026, október 10. VI-VII. o.