Csorba Béla, az 1944/45-ös események kutatója köszöntőjében elmondta, hogy a temeriniek mindig nagy odaadással, kitartással, bátorsággal viseltettek a tragédia feltárásának a kérdéseihez. A község több jeles kutatót adott ügynek, a Délvidéken Temerinben szervezték meg az első nyilvános megemlékezést a kivégzett vagy más módon megölt magyarokról. Temerin magyarsága a 44-es kutatások és megemlékezések terén derekasan helyt állt, példát mutatott másoknak is arról, hogy hogyan lehet, és kell szolgálni bosszúvágy és gyűlölködés nélkül, de bátran és elvszerűen az igaz ügyet – hangsúlyozta, majd hozzátette:
- Az idei évben komoly lépések történtek, de azt is tudjuk, és látjuk, nap mint nap tapasztaljuk, hogy sok még az adósság, és különösen Szerbia vezetői, kormánya és parlamentje tartozik még sokkal. A sajkásvidéki magyarok kollektív bűnösségére vonatkozó határozatokat a folyamatos ígérgetések ellenére mai napig sem helyezték hatályon kívül. Sajnos tudjuk, hogy a Balkánon az ígérgetéseknek nem igen, vagy talán sohasem volt hitelük. Jó lenne, ha mint Budapesten, mint Belgrádban tudatosítanák, hogy az Európai Unió felé vezető úton nem lenne szabad megállni félúton, a vajdasági magyarság nem kerülhet be az EU-ba másodrendű polgárként. Már pedig örökre azok maradunk, ha a kollektív bűnösség stigmáját nem törlik le a homlokunkról – mondta Csorba.
Mint Cseresnyésné Kiss Magdolna, az alapítvány elnöke arról beszámolt, a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítványt 2011-ben hozták létre azért, hogy szervezettebb formában tudják a témával foglalkozó könyveket kiadni, a máig elhanyagolt tömegsírokkal foglalkozni, hiszen nem mindenhol olyan jó állapotúak a tömegsírok, mint ahogyan Temerinben gondozzák őket. A kitüntetettek családja mind ott van a tömegsírban, azóta is őrzik, ápolják, kijárnak oda, dacolnak azzal, hogy lerombolják ezeket a kereszteket.
Az emlékérmek átadását megelőzően Baranyi Istvánt Cseresnyésné Kiss Magdolna elnök Horváth Orbánt Csorba Béla kutató, Légvári Sándort Ternovácz István újságíró méltatta. Pásztor Antal munkásságáról Matuska Márton publicista számolt be, de elhangzott dr. Zétényi Zsolt, alkotmányjogász dr. Bozóki Antalról írt méltató szövege is.
Baranyi István nyugalmazott anyakönyvvezető hosszú évek során gyűjtötte össze a moholi és adai áldozatok névsorát, élettörténetét, sőt a hozzátartozóktól a fényképeket is, így megőrizve a mártírok arcvonásait is.
Bozóki Antal ügyvéd, nemzeti jogvédő, kifogyhatatlan energiával elemzi és dokumentálja a magyar közösség sorsát Szerbiában. Az ellentmondásos szerb rehabilitációs és kárpótlási folyamat ismeretében tanácsokkal segíti a hozzáfordulókat az igen nehézkes jogi eljárások során. Sikerrel vitt végig néhány egyéni rehabilitációt.
Horváth Orbán családi emlékek alapján megírta a Kabol községben lezajlott magyarirtás történetét.
Légvári Sándor építőmester 18 keresztet faragott, ácsolt a csúrogi tömegsírra, mert azokat rendre összetörték, felégették. Teleki Júliával együtt vívott harcukat az új emlékmű és az államfői közös főhajtással siker koronázta..
Pásztor Antal elsők között, 1990 őszén, egyedül emlékművet állított a Délvidéken likvidált ártatlan magyarok tömegsírjára Sajkáslakon. Kibérelte a tulajdonostól a volt dögtemetőnek azt a területét, ahol a mintegy félszáz helybéli magyar tetemét elásták. A területet bekerítette s a közepébe egy maga ácsolta nagy fakeresztet állított. Néhány hétre rá a Titeli községi hatóság a keresztet eltávolíttatta. 2006-ban, többekkel összefogva ismét keresztet állított, ezúttal vasból hegesztette össze és betontuskót öntött a tövébe.
A Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány emlékérmeit Schmittné Makray Katalin, a rendezvény védnöke adta át. Az emlékérem Lakatos Bendegúz ötvösművész alkotása, aki az érem egyik oldalának kialakításakor felhasználta Dormán László, a temerini tömegsír keresztjéről, 1994-ben készült fényképét. A másik oldalon égő gyertya lángja a Délvidéket világítja meg a Kárpát-medence stilizált térképén.
Ádám Csilla
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16409/Temerin-Atadtak-a-Keskenyuton-emlekermeket.html.
2013. december 6. [0:02]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése