Szükséges a nemzeti
kisebbségi politika újragondolása
Kisebbségjogi jegyzet
Vajdaságban
is folyamatban van a hatalom visszarendeződése, amit most „átkomponálásnak” és a
Szerb Haladó Párt (amelynek nevét az egyesek tévesen Szerb Haladás Pártnak
fordítanak) köré tömörülő koalícióból kialakult szerb kormány összetételével való
„összehangolásnak” neveznek.
Vesna Pešić
(korábban a Liberális Demokrata
Párt képviselője – LDP parlamenti képviselője) a Diljve
društvo (Vad társadalom) című tanulmánykötetében „néma forradalom”-nak nevezi a
Boris Tadić vezette Demokrata Párt (DP) 2012. május 6-i választási bukását.
Mindennek természetesen nemzet kisebbségügyi vonatkozása is van.
Csütörtökön
(2012. szeptember 13-án) hajnalban – a két ellentábor kölcsönös vádaskodása,
sértegetése és az ülés többszöri megszakítása után – Újvidéken is leváltották a
DP vezette koalíció alkotta hatalmat és megválasztották a Szerb Haladó Párt (SNS/SZHP)
körüli szövetségből álló újat.
A
tartományi fővárosban az új hatalmat most 11 párt öt képviselőcsoportja
gyakorolja, amelyekből időközben néhány képviselőt kizártak, éppen az ilyen
koalíció miatt. Ebben a pillanatban senki sem tudja megbízhatóan előrelátni,
milyen mértékben és meddig lesz stabil a város új vezetése, mivel a 78 tagot
számláló képviselő-testületben csak három képviselő képezi az 50%-on felüli
többséget. A SZHP és a SZPSZ számára most már csak a vajdasági hatalom
megváltoztatása a tét, de egyelőre bizonytalan, hogy erre mikor kerül sor, mivel
a DP itt még döntő többségben van.
Emlékeztetőül:
Az SZHP a Szerb Radikális Pártból
(SZRP/SRS) vált ki, amelynek elnöke a háborús bűnökkel
vádolt, most is a hágai nemzetközi
bíróság fogdájában lévő Vojislav Šešelj, alelnöke pedig Tomislav
Nikolić, a mostani szerb köztársasági elnök volt. A mostani szerb
kormánykoalíció másik vezető pártja, amelynek elnöke miniszterelnök is, a Szerb
Szocialista Párt (SZSZP/SPS), amelynek a hágai börtönben elhunyt Slobodan
Milošević, korábbi szerb elnök volt a vezetője.
A hatalom
„visszarendeződése” – több-kevesebb sikerrel – folyamatban a többi vajdasági
községben is. Hogyan viszonyulnak ehhez a vajdasági magyar pártok?
Elmarad értékelések
A 2012. május 6-i parlamenti választásokon a vajdasági magyar pártok mindegyike külön utasként szerepelt. A Vajdasági
Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke „elvetette annak lehetőségét, hogy a (többi
vajdasági magyar párt által létrehozott – B. A. megj.) Magyar Fordulat (MF) koalícióval
közösen lépjen fel, miután a koalíció legalább két tagja szélsőséges nézeteket
vall”. Az MF pedig szétesett, mert a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) „feltételhez
kötötte részvételét a koalícióban”, mivel „nem kívánt ellentmondani a (VMSZ-t
támogató – B. A. megj.) magyar kormányfői intencióknak”.
A történtek után a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a
Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a kisebbségi pártok
Mindannyian együtt koalíciójában lépett fel a köztársasági parlamenti
választásokon, amely csupán egy képviselői helyhez jutott a szerbiai parlamentben.
A választásokon
való sikertelen szereplés, vagy inkább leszerepelés ellenére, a vajdasági
magyar pártok (csakúgy, mint a Demokrata Párt) vezetésében – nem hogy változás nem
történt, de többségükben még a választási eredmények alaposabb értékelése is elmaradt.
A vajdasági magyar pártokban
jórészt eluralkodott a tanácstalanság, a kivárás és a némaság. Az elégedetlen párttagok több helységben elhagyták
ugyan a pártokat (a legtöbben a VMSZ-t, például Óbecsén, Magyarkanizsán stb.),
de a többség szólni sem mer, mivel a kizárással elveszíti a tagsági
könyvecskével szerzett kiváltságokat.
Ágoston
András, Csonka Áron, Rácz Szabó László és László Bálint –
amikor még úgy nézett ki, hogy a VMSZ-nek lesz egységes
ellenzéke (Ótos András felvétele)
Az újonnan alakuló szerbiai
politikai helyzetben a legnagyobb felelősség a tartományi hatalmi koalícióban
részes VMSZ-t illeti meg.
A VMSZ köztudottan
a DP „stratégiai partnere” és ahol DP kibukik a hatalomból, ott a VMSZ-nek is
mennie kell. Pásztor István pártjának elnöksége 2012. augusztus 30-i ülésén
„áttekintette, elemezte és értékelte az aktuális belpolitikai helyzetet”. A
testület megállapította, hogy „jóformán az összes önkormányzatban, láthatóan
vagy a politikai felszín alatt, de egyértelmű politikai hullámzások,
bizonytalanságok tapasztalhatók, amelyeket a Belgrádban parlamenti többséget
alkotó pártok irányítanak”.
Kaméleon-politika?
A pártelnökségi
közlemény szerint – amit a Magyar Szó pártlap túlbuzgóságban a szeptember 1-jei
számában kétszer (a 6. és a 7. oldalon is) is közölt –, „ha a VMSZ akaratától
és szándékától függetlenül mégis átalakulnak az önkormányzati többségek, azt
tényként figyelembe fogja venni, mivel a létrejövő helyzetekhez alkalmazkodnia
kell annak érdekében, hogy érvényt tudjon szerezni a párt választási
programjait támogató választói akaratnak”. Hogy ez pontosan
mit jelent, azt azonban csak találgatni lehet.
A testület „különös
figyelmet szentelt az óbecsei önkormányzati helyzetnek”. A homályos
(párt)közleményből viszont nem derül ki, hogy a VMSZ július 26-án hat óbecsei
tagját megfosztotta párttagságától, mivel „a demokratákkal nem akartak
összeállni”, illetve a Tisza-parti városban az SZHP-vel és a (nem magyar)
Fordulattal írt alá koalíciós megállapodást.
A VMSZ elnökségének
tanácstalanságát jól mutatja az is, hogy most (az óbecsecsei kizárások után) a
helyzetekhez való „alkalmazkodást” szorgalmazza. Feltehető viszont az erkölcsi
kérdés is, hogy lehet-e, szabad-e koalícióra lépni magyar szervezeteknek olyan
pártokkal, amelyek a kilencvenes években „egy szendvicset” ígértek a vajdasági
magyaroknak az országból való távozáshoz. Vagy a politikában – a jó fizetés
reményében – már az erkölcsről is lemondtak?
A politikai
erőviszonyok átrendeződését tanúsítja az is, hogy – az eddig a Demokrata
Párttal együttműködő – topolyai Dr. Hadzsy János Polgári Csoportosulás
szeptember 14-én csatlakozott a Szerbiai Egyesült Régiókhoz (SZER). (A
csoportosulás a topolyai képviselő-testületben 7 képviselővel rendelkezik.)
A politika újragondolása
A szerbiai
politikai helyzet minden magyar párttól a helyzet elemzését, a politika és a
stratégia új megfogalmazását követeli. Már csak azért is, mivel például a
nagybecskereki és az újvidéki a hatalomváltás következtében egyetlen magyar sem
került be a városvezetésbe. Ez pedig sérti a kisebbségeknek a részarányos
képviseletre és a döntéshozatalban való alapvető részvételhez való jogát.
A mindennapi
életben megtanultuk, hogy nemzeti kisebbségi jogok csak olyan szinten
valósulnak meg, amilyen mértékben azokért kiállunk, megküzdünk. A „néma
forradalom” végrehajtóitól – az eddigi ismeretek és tapasztalatok alapján – nem
várható kisebbségbarát politika folytatása. Mi marad akkor? A magyar pártok
nagy koalíciójának létrehozása, vagy – a VMSZ további obstrukciója esetén – a
hatalomban nem részes pártok szövetkezése, a közösség érdekeinek egységes
képviselete érdekében.
Az idő sürget.
Amennyiben Tomislav Nikolić szerb elnök októberi budapesti látogatása, de
legkésőbb Szerbiának az Európai Unióval folytatandó csatlakozási tárgyalásai
előtt (amire – a Danas c. belgrádi napilap szeptember 15-i írása szerint –
„2013 vége előtt nem került sor”), a vajdasági magyar politikum nem fogalmazza
meg közösségünknek a lezáratlan kérdésekkel kapcsolatos elvárásait, arra később
már nemigen lesz alkalom. Köztudott ugyanis, hogy a csatlakozás után az Unió a
nemzeti kisebbségi kérdéseket belpolitikai témának fogja tekinteni.
Felelősségük
tudatában vannak-e politikai pártjaink vezetői?
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. szeptember 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése