Cenzúrázott évkönyv bevezető 2025
Amint az előző évkönyvek bevezetőjében említettem, a szép, új világ erőszakkal kopogtat, illetve ajtóstól ront be hozzánk. A szép új világ a hazugságok melegágya. Az Európai Közösség vezetősége szemrebbenés nélkül állít véghetetlenül káros dolgokat, azaz hazudik. Hazudja, hogy a háború szükséges, hogy igazságos, hogy fiatal emberek tízezrei, milliói pusztulnak el, elhallgatja az erőszakos ukrajnai sorozásokat, felborítja az erkölcsi normáinkat. A korrupció pedig határtalan. Aki világosan ki meri mondani az igazságot, az fasiszta, oroszbarát és még ki tudja, mi.
Meghirdették a globalizációt ami már bizonyos szintig begyűrűzött hozzánk. A közös világnyelv az angol, ahogyan a régi évszázadokban a latin volt. A globalizmus érezhető a gazdasági életben, az egészségügyben (kötelező Covid elleni oltások), a divatban, a kultúrában, művészetekben, holott az emberek nagy része a saját, független életét szeretné élni. Ragaszkodunk az értékrendszerünkhöz, a józan észhez, amit ők semmibe vesznek. Istenük a pénz, a hatalom.
A legtöbb hatalom a maga méreteihez viszonyíva teszi ugyanezt. Például nálunk is. Az oktatás területe a leghatékonyabb beolvasztási módszereket kínálja.
Amikor a szerbiai Oktatási Minisztérium szervezésében megkezdték a tankönyvtörvény módosításáról szóló törvénytervezet közvitáját Belgrádban, Milan Pašić, az óvodai és általános iskolai oktatásért felelős államtitkár kijelentette, a nyilvános vita célja a tankönyvtörvény javítása.
A tervezet előírja, hogy minden általános iskolás diáknak egységes tankönyve legyen a szerb nyelv és irodalom, a minket körülvevő világ, a természettudományok, társadalomtudományok, történelem, földrajz, zene és képzőművészet tantárgyakból, amelyet a Tankönyvkiadó jelentetne meg, a nyomtatást pedig valószínűleg a Közlöny nyomdája végezné.
Az Oktatási Minisztérium az intézkedés indoklásában kifejtette, hogy a nemzeti érdekű tankönyvek bevezetésének célja a nemzeti identitás, a kulturális örökség és a nyelv megőrzése, és hogy ezek a tankönyvek „egységes hozzáférést biztosítanak azokhoz az oktatási tartalmakhoz, amelyek alapvető fontosságúak a diákok nemzeti öntudatának fejlesztéséhez.” Hasonló elképzelése már 2021-ben is volt a kormánynak, de a szakmai közvélemény nyomására lemondott róla, és az úgynevezett identitás tantárgyak tankönyveit nemzeti olvasmányokkal helyettesítették, amelyekből eddig csak egyetlenegy jelent meg, mégpedig az első és a második osztályos diákok számára.
„Nem kifogásoljuk, hogy a szerb közösség nemzeti tankönyvcsomaggal kívánja erősíteni nemzeti identitását, ez az ő belügyük, viszont ahhoz ragaszkodtunk, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozók nemzeti indentitásának erősítését tartsa egyenrangúan fontosnak a törvénymódosítás.tankönyvtörvény összehangolja a tananyag minőségét a finanszírozási rendszerrel, a tankönyvek olcsóbbak lesznek, és előírás születik a tankönyvek súlyára vonatkozóan is” – mondta Đuro Macut miniszterelnök. A Szerbiai RTV műsorában,elmondta, hogy a jövő tanévtől kezdődően az első- és ötödik osztályos diákok új tankönyvekből tanulhatnak majd szerb nyelv és irodalom, környezetismeret, történelem, földrajz, ének-zene és képzőművészeti nevelés tantárgyakból. A miniszterelnök szerint a módosítás mérföldkő a szerbiai oktatás fejlődésében, és egyaránt könnyebbséget jelent a tanulóknak és a szülőknek. (Magyar Szó) A legveszélyesebb hazugság az, amikor önmagunknak hazudunk. Le lehet élni egy életet úgy, hogy folyamatosan azt hazudjuk magunknak, jó úgy minden, ahogy van, csak nehogy be kelljen ismernünk, hogy rossz döntést hoztunk, és nem jó számunkra a jelenlegi helyzet. Mivel védjük az énképünket, nehezen ismerjük be, ha valami olyat teszünk, amiben meghasonlunk, ezért inkább meggyőzzük saját magunkat az érzéseink ellenkezőjéről. https://jogespszichologia.hu/blog/pszichologia-14 Berze Gizella fejlesztő pedagógus véleménye: Ezzel a kormánnyal nincs mit tárgyalni, vagy megpróbálni meggyőzni őket bármiről. Egy ilyen beállítódású társaság nem fog lényegi változtatásokat eszközölni például a tankönyvvel kapcsolatban, de másról sem. Ha sarokba szorítja őket valami érdek, akkor felszínes, látszat-intézkedéseket fognak tenni, hogy elodázzák a végső megoldást, arra viszont nekünk kisebbségieknek sajnos már nincs időnk. Nekik, többségieknek se, de ez nem a mi gondunk.
Az én tapasztalatom, és a most folytatott kutatásom szerint is, a gyakorlatban a pedagógusok már régen reagáltak a fennálló helyzetre, Úgy, ahogyan szerintem az MNT-nek kellett volna reagálnia, mondjuk tizenöt évvel ezelőtt elkezdve a folyamatot. Az MNT fel se fogta, vagy nem akarta felfogni, hogy mi készül. Késve, kapkodva adták ki véleményezésre az anyagot.
Az történik, hogy az emberek spontán elkezdik korrigálni és igyekeznek feljavítani és kiküszöbölni a rendszerben uralkodó káoszt és dilettantizmust.
Az internetről, Magyarországról, vagy innen-onnan szedik össze a tananyaghoz az eszközöket, a feladatokat és a tankönyveket is. Egyébként a tanárok saját anyagokat állítanak össze, úgy, ahogy az osztálynak, vagy egy-egy gyereknek megfelel.
Emiatt, akárhogy is alakul ennek a „nemzeti” (?) tankönyv-csomagnak a sorsa, szinte biztos, hogy ha bármilyen módon rákényszerítik a magyarokat annak használatára, akkor még inkább kicsúszik az oktatáspolitikum kezéből az irányítás: az iskolákban mindenki azt fog csinálni, amit akar. Rendőrt, tanfelügyelőt nem lehet minden tanár mellé minden egyes órára beállítani, így pedig „papíron” minden rendben lesz, de a valóságban nem fog működni az oktatáspolitikai elvárás.
A Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT) nem is minősítem, ha lett volna benne valami életerő, akkor már régen kezébe vette volna és meglovagolja ezt az általános csendes ellenállást a pedagógusoknál és mint magyar érdekképviseleti szervezet, támogatást, segítséget, ha úgy tetszik cinkosságot vállal a saját embereivel az ellenállásban. Mert azért azt elmondják a tanárok az interjúkban, hogy jól jönne a jó tankönyv, a hozzá való módszertani segédlettel és egyéb taneszközökkel felturbózva. Ezt kellett volna az MNT-nek biztosítania, s akkor olyan kisebbségi oktatási rendszerünk volna mára, ami talán hosszabb ideig ellen tud állni ennek a fasizmus-féleségnek, ami most alakulgat éppen az országban.
Nem tudom, hogy érdemes-e nyíltan kiállni például a tankönyv-tervezet ellen. Nem is gondoltak komolyan arra, hogy az országban kisebbségek is élnek. Nem azért, mert elfelejtették, hanem amiatt, mert nem tekintik lényeges tényezőnek.
Az MNT – szokás szerint – hallgat. Ők nem érzik ezt olyan nagy problémának. Várhatóan megint lesz köztük egy kibic, mint annak idején Vicsek Annemarie, aki bagatellizálja a tankönyv-kérdést, mondván, hogy „nem annyira lényeges ez nekünk”. És mostanra ez tényleg így is van.
Képzeljük el, ha mondjuk valakinek majd gondja akad ennek a nemzeti tankönyvnek a tantárgyi tartalmaival, kihez fordulhatna, ha magyar az illető? Kinek mondhatná el, hogy szerinte a tankönyvben nem az igazság szerepel, vagy azt, hogy ő nem egyezik elveiben a tartalommal? Az MNT-hez mehetne? Oda, ahol egy szóra sem méltatják ezt, ami most készül? Folytatódik majd ez a csendes szabotázs, ami már most is zajlik, egyelőre úgy, hogy még csak nem is tudatosodott a pedagógusokban. Ezzel az a baj, hogy a kisebbségi oktatási alrendszer is szétcsúszik, és olyankor általában romlik a teljesítménye.
Megjegyzem, hogy a magyar nyelv standardjai és kimenetei a szerb alapján készült fordítások. (Nem csak a magyar, a többi kisebbségé is.) A szerb változat profi. De akkor sem felel meg a magyar nyelvnek, vagy magyar nyelv és irodalomnak.
Ettől függetlenül, szerintem hosszabb távon csak az marad – amennyiben nem lesz politikai nézetekben változás –, hogy kialakítsuk a túlélő módban működő saját oktatási rendszerünket. Például: ábécés olvasókönyvet már most el kellene kezdeni összeállítani, vagy a saját matematika tankönyveket, abból, annak alapján szerkeszteni, amit a mi embereink jónak tartanak. Azért, hogy ha bekövetkezik egy változás, ne akkor kezdjünk neki. Az már késő lesz. (Berze Gizella)
A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete eddig – valahányszor az oktatásunkkal kapcsolatban hátrányosan megkülönböztettek bennünket – tiltakozott. Amióta Lukács Gabriella az elnök, lenyeljük a békát.
A törvényt, az ezzel kapcsolatos anyagokat lefordítottam és három alkalommal is szétküldtem a VMPE vezetőségének. Csupán egyetlen visszajelzés érkezett, mindenki, az elnök asszony is hallgatott. Szerinte ő már véleményt nyilvánított az iskolában, ami nem ugyanaz.
A gyűlésen, amikor szemtől szemben feltettem a kérdést az elnökség tagjainak, mély csend honolt. Tehát – ha az elnök asszony nem tartja fontosnak a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületet közös kiállását a magyar oktatásért – hallgatunk. Az oktatási helyzetünk áttekintése idén majdnem elmaradt. Az alelnökünk az utolsó percben írta meg, hogy mentse a menthetőt. Sok tevékenységünk volt idén is, de a magyar oktatási jogokért való kiállást elfelejthetjük. Ez a szép, új világunk.
„Az emberek többségéről elmondhatjuk, hogy hálátlanok, ingatagok, színlelők, gyávák, kapzsiak, és amíg sikered van, addig odaadó híveid. Felajánlják a vérüket, a vagyonukat, az életüket, a gyermekeiket, ha az áldozatra csak a távoli jövőben van szükség. De ha a pillanat eljön, és ígéretüket be kell váltaniuk, ellened fordulnak.” https://www.citatum.hu/szerzo/niccolo_machiavelli 
