30 godina bez vojvođanske vlasti

6. oktobar 2018.
Novi Sad

---

Danas, 6. oktobra 2018. godine, navršava se 30 godina od kako Vojvodina nema svoju vlast. Smenjivale su se razne vlasti u Vojvodini, ali ni jedna nije bila vojvođanska. Nakon 30 godina, došlo je vreme da se to promeni.

Miloševićevi ljudi su, nakon besmislene, ali uspešno izvedene „jogurt revolucije“, 6. oktobra ujutru ušli u Banovinu i zauzeli je. Od tada na ovamo, u Banovini su većinsku vlast činile razne partije i različite vlasti. Bez obzira na njihove razlike, jedna stvar im je bila zajednička: uvek su većinu imale i glavnu reč vodile stranke sa centralom u Beogradu! Njih nisu zanimali ni Vojvodina, ni interesi Vojvođana. Zato Vojvodina decenijama propada.

 

Autohtone vojvođanske snage i partije, građanske i manjinske podjednako, pokušavale su decenijama da uspstave različite koalicije i pokrete sa partijama iz Beograda. Svi ti napori su završavali isto: dogovori i sporazumi o položaju Vojvodine i njenom uređenju zvučali su dobro pre izbora, dok su nakon izbora svi postajali samo deo praznih i nikad ispunjenih obećanja. Zato je danas došlo vreme da Vojvođani „uzmu sudbinu u svoje ruke“ i da konačno, bez patronata Beograda i „velikih stranaka“, bez zvučnih prestoničkih imena i naslovnih strana u novinama – obezbede stvaranje vojvođanske opcije koja će omogućiti da prvi put nakon 30 godina Vojvodina dobije VOJVOĐANSKU VLAST. Vojvođanski front polako i sistematično dobija svoje obrise!

Mi, Vojvođani: starosedeoci i oni kojima je Vojvodina postala dom poslednjih godina i decenija, Srbi, Hrvati, Mađari, Slovaci, Rumuni, Rusini, Ukrajinci, Jevreji, Romi, Aškalije, Bošnjaci, Crnogorci i građani svih drugih nacija, prvi put nakon 30 godina bićemo zajedno, udruženi oko jedinstvenog cilja – VOJVODINE. Niko do nas se neće odreći svojih izvornih ciljeva, ali smo svi saglasni da je okupljanje oko osnovnih zahteva (sročenih po poznatoj skraćenoj formuli „zakonodavna, izvršna i sudska vlast+decentralizacija, demokratizacija, ravnopravnost i povraćaj vojvođanskih resursa“), neophodna i urgentna! Uz pomenu da će VOJVODINE BITI (SAMO) ONOLIKO KOLIKO BUDE BORBE ZA NJU, krenuli smo u susret istinskom objedinjavanju svih Vojvođanskih snaga, na koje već mesecima pozivaju Vojvođanski klub, Liga socijaldemokrata Vojvodine, Vojvođanska partija, nevladine organizacije i građani. Za snažnu, razvijenu, multikulturalnu i multikonfesionalnu, slobodnu Vojvodinu, u demokratskoj, građanskoj i pristojnoj Republici Srbiji!

Za Vojvođanski klub
Dr Branislava Kostić, Predsednica

http://vojvodjanskiklub.rs/30-godina-bez-vojvodjanske-vlasti/

FC Barcelona vs. FC Zenta

Vajdaságiak és zentaiak számára talán meglepő módon, de mégis ki merem jelenteni:  a zentai fociklub jobb, erősebb és sikeresebb, mint az  FC Barcelona! Szinte biztos vagyok benne, hogy tíz egymásközti meccsből a Zenta legalább hétszer győzne.  A gólkülönbség is tetemes lenne a zentaiak javára.  És hogy mire alapozom ezt a bátor kijelentést?
A következőkre. A futball nemzetközi szabályai egységesek, szigorúan szabályozottak, és minden csapatra egyformán érvényesek. A kapuk egyforma méretűek. Mindegyik csapatnak 11 játékosa tartózkodhat a pályán, és a cserejátékosok száma is azonos. Emellett több bíró vezeti és felügyeli a meccset.  A félidőben még térfelet is cserélnek a csapatok, nehogy a pálya lejtsen. Vagy ha mégis lejt, akkor mindkét fél egyformán szenvedje el ezt a hátrányt.
Teljesen azonos feltételek mellett tehát, úgy gondolom, a zentaiak sokkal motiváltabbak, tehetségesebbek, és – ami a legfontosabb – sokkal jobban ki vannak éhezve a sikerre, mint a katalánok, vagyis jobban harapnának a meccseken.
Most pedig, mielőtt még a kedves olvasó végleg azt gondolná, hogy egy teljesen eszement, dezorientált, a valóságtól elrugaszkodott ember zavarodott sorait olvassa, felteszem a kérdést: miért nem történhet meg mégsem ez a hősies zentai győzelem a híres katalán klub ellen? Miért veszítené el a való világban mind a tíz feltételezett meccset, talán egyetlen rúgott gól nélkül, hatalmas negatív gólkülönbséggel a Zenta csapata?
Azért, mert a valóság a következő: a Barcelona csapata rengeteg pénzzel rendelkezik, több forrásból. Erős gépezet segíti. Üzleti érdekek miatt rengeteg nagy cég, üzletemberek, politikusok, apparátus áll mögötte. Megveheti a világ legjobb játékosait, edzőit, orvosait, felszerelését, és persze reklámozhatja magát minden médiumban.  Az FC Zenta pedig… Hát, kár a szóért. Lelkes, tehetséges fiúk, akik akár jobbak is lehetnének a túlfizetett sztároknál, de a körülmények…
Valahogy így van ez a vajdasági magyar és a szerbiai politikában is. A választásoknak és a támogató aláírások gyűjtésének megvannak a szigorú szabályai. Pontosan le van írva az erre vonatkozó törvényekben, hogy milyen szabályozott, minden politikai pártra érvényes eljárásoknak kell eleget tenniük a résztvevő pártoknak. Mindez persze azért, hogy minden versengő politikai szervezetnek egyforma esélye legyen a választásokon.
A valóság viszont a következő: a VMSZ az a vajdasági magyar párt, amely már hosszú évek óta (Pásztor István és a szűk pártvezetés személyes érdekei miatt) elárulja, lenézi, megkülönbözteti, zsarolja, élősködő politikájával elűzi az egyre gyorsabban fogyó vajdasági magyarságot. Mégis újra és újra sikerül megkapnia a legtöbb magyar szavazatot, a leggyorsabban gyűjti össze a támogató aláírásokat, miközben a többi magyar párt kínkeservesen megszenved minden egyes aláírásért és szavazatért. Hogyan lehetséges ez?!
Még jóformán fel sem tettem a kérdést, máris hallom Pásztor István és a VMSZ tiltakozását: „Tisztelt Zec úr! Mindenkinek egyforma, a törvény által biztosított esélye és lehetősége van. Tessék élni vele!”
Igen, valóban joga lenne erre a kisemmizett ellenzéknek. Csakhogy a helyzet hasonló, mint az  FC Barcelona és az  FC Zenta esetében. Az egyik oldalon ott van a VMSZ,  hatalmas pénzekkel, például a több millió eurós Prosperitati pénzalapokkal. Ha most esetleg el is tekintünk attól a gyanútól, hogy annak egy részét kényük-kedvük szerint párttevékenységre költik, akkor is ott van az a néhány ezer kisvállalkozó, vagy földműves és családtagjaik,akik attól az aprópénztől függnek, amit ezekből a hatalmas pénzekből odaítélnek nekik. Csak próbáljanak meg ők, kérem szépen, a családtagjaikkal együtt nem elmenni, netán támogató aláírásukat, szavazatukat nem nekik adni!
Aztán ott vannak még az önkormányzatokban, közvállalatokban dolgozók és családjaik,  akiknek a munkahelye szintén tőlük függ. Ott vannak a szülők, akiknek a  gyerekei ösztöndíjat kapnak, vagy abban reménykednek, hogy majd kapnak, mert anélkül esélyük sincs egyetemre járni.  Hát csak próbálják meg, kérem szépen, nem a VMSZ-t  támogatni és rá szavazni!
Tudniillik, a közvállalatokat, a szociális intézményeket, a Prosperitatit, az ösztöndíjak odaítélését, és még sok minden mást is  a VMSZ tartja a markában. Akárcsak a magyar nyelvű tévét és rádiót, újságot és a hirdetések oroszlánrészét. Továbbá ott vannak a VMSZ holdudvarában lévő gazdag vállalkozók, akik készek minden módon támogatni a VMSZ-t, cserébe a nekik juttatott több százezer, vagy több millió euróért, ugyanabból a Prosperitati pályázatalapból, amelyből egy átlagos magyarnak teáskanállal adagolnak. És mindemellett még minden segítséget megkapnak az uralmon lévő haladó párttól és államapparátusától is.
A másik oldalon pedig ott van a többi vajdasági magyar párt, minimális állami támogatással, tévé, rádió, újságok, hirdetési felület, pártapparátus nélkül. És – szerencsére! – anélkül a több tízezer megzsarolt, szegény, kiszolgáltatott vajdasági magyar nélkül, akik szavazógépezetként szolgálhatnának.
És mindezek után még van képe a VMSZ-nek azt bizonygatni, hogy azért ők a vezető magyar párt, mert ők a legjobbak. Ez nem igaz.
A VMSZ azért van hatalmon, mert hajlandó a fekete ördöggel is szövetkezni a hatalom megtartása érdekében. Hajlandó ezért feláldozni magát a vajdasági magyarságot is, ha kell. Hajlandó zsarnokoskodni tulajdon nemzete felett. Hajlandó elárulni Trianon szent ügyét, hajlandó minden machinációra. Mindezt azért, hogy egy pártelnök és fia megtarthassa  hatalmát. De persze ne feledkezzünk el arról a több száz VMSZ-esről sem, akik a magyar önkormányzatokban kiszolgálják őket, kisebb-nagyobb haszon reményében.
Végül tehát: legyőzheti a FC Zenta a FC Barcelonát?  Sajnos, nem.
Elveszítheti a VMSZ a hatalmát?  Szerencsére igen.
Az ok a következő: a VMSZ kisemmizi, zsarolja és lenézi még a saját választóit is. Az FC Barcelona viszont cserébe nyújt is valamit a a szurkolóinak a belépőért, amit kifizetnek.

Boris Zec, okleveles jogász, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja

https://szabadmagyarszo.com/2018/10/06/fc-barcelona-vs-fc-zenta/

2018. október 6. [9:2]

Az aradi vértanúk napja - nemzeti gyásznap

1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. Október hatodikát a kormány 2001-ben a magyar nemzet gyásznapjává nyilvánította.

Az 1848-1849-es szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A közkatonák amnesztiát kaptak ugyan, de sokukat besorozták a császári seregbe, a magasabb rangú tisztek, tisztviselők pedig hadbíróság elé kerültek. A tárgyalások sorrendjét a "bűnösség" foka határozta meg: elsőként a "főbűnösök", a csehországi Olmützben Batthyány Lajos, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perét folytatták le.
A tisztségéről 1848. október 2-án lemondott Batthyányt 1849 januárjában Pesten tartóztatták le. A szabadságharc bukása idején Olmützben raboskodó politikust a haditörvényszék koncepciós eljárásban 1849. augusztus 30-án felsőbb utasításra felségárulás vádjával kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, de kegyelemre ajánlotta. Perében még azt a bécsi utasítást is megsértették, hogy a vádlottak csak a magyar parlament 1848. október 3-i feloszlatása utáni forradalmi cselekményekért vonhatók felelősségre. A vád alapját Batthyány korábbi cselekményei (többek között a külföldi hatalmakkal való kapcsolatfelvétel, a horvátokkal és az osztrák kormánnyal történő megegyezés elmulasztása, az uralkodói jóváhagyás nélküli honvédújoncozás és papírpénz-kibocsátás) alkották. A kegyelemre ajánlást Ausztriában az íratlan szabály szerint figyelembe kellett venni, ezért Batthyányt Pestre szállították, ahol a Magyarországot teljhatalommal kormányzó Haynau táborszernagy 1849. október 5-én megerősítette az ítéletet.
Aradon 1849. szeptember 26-án 13 tábornokot és egy ezredest (Lázár Vilmost, aki szintén önálló seregtestet irányított) ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt. Haynau ezt szeptember 30-án hagyta jóvá, de Gáspár András (Ferenc József egykori lovaglómestere) büntetését az utolsó pillanatban börtönre változtatták.
A kivégzéseket október 6-ára, az egy évvel korábbi bécsi felkelés és Latour hadügyminiszter meglincselésének évfordulójára időzítették. A börtönként szolgáló pesti Újépületben Batthyány éjszaka egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, sebe és súlyos vérvesztesége miatt nem lehetett végrehajtani a becstelenítőnek számító, jobbára köztörvényeseknél alkalmazott akasztást. Mivel a kivégzésnek meg kellett történnie, a helyi parancsnok a kötél általi halálbüntetést saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta, ennek hallatán Haynau később idegrohamot kapott. Batthyány nem engedte a szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez, Jäger! (Rajta, vadászok!) Éljen a haza!" Kivégzésének színhelyén, az egykori Újépület falánál 1926. október 6-án avatták fel a Pogány Móric tervei alapján készült Batthyány-örökmécsest, amely a szabadság jelképe, a kádárizmus utolsó éveiben a március 15-i ellenzéki tüntetések rendszeres színhelye lett. Magyarország első miniszterelnökének hamvai a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a Batthyány-mauzóleumban nyugszanak.
Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a tizenhárom honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner (Lahner) Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. A golyó általi halálra "kegyelmezett" Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt hajnalban lőtték agyon a vár északi sáncában, a többi elítéltet ezt követően a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. Elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé vált. Ma az egykori vesztőhelyen emlékoszlop áll, a vértanúk emlékét a városban a 2004-ben visszaállított Szabadság-szobor, Zala György munkája őrzi.
Aradon 1850 februárjáig még három honvédtisztet végeztek ki, Ormai Norbert honvéd ezredest, Kazinczy Lajos honvéd ezredest (Kazinczy Ferenc fiát) és Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy azért nem került a kivégzőosztag elé, mert megtébolyodott, ő 1850 februárjában a várbörtönben halt meg. A szabadságharc utáni megtorlások során hozzávetőleg 500 halálos ítéletet hoztak, és mintegy 110-et hajtottak végre. Az emigránsokat in effigie - távollétükben - végezték ki, azaz nevüket az akasztófára szögelték. A bosszúhullám csak 1850 júliusától mérséklődött, amikor az általános európai felháborodás miatt a bécsi udvar nyugdíjazta a "hatáskörét túllépő" Haynaut.
A magyar kormány 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ezen a napon az állami lobogót félárbócra eresztik, a középületekre kitűzik a gyászlobogót, megemlékezést tartanak. (MTI)

https://www.vajma.info/cikk/tukor/7646/Az-aradi-vertanuk-napja-nemzeti-gyasznap.html

2018. október 6. [7:14]

„Teljes a káosz a kisebbségi törvények alkalmazásában”

Teljes a káosz a kisebbségi törvények alkalmazásában, hiszen azokat felülírja az alkotmány, így nem tudni, hogy melyik az érvényes. Szabadkán kerekasztal beszélgetés keretében hívták fel a figyelmet az alkotmány megváltoztatásának fontosságára, tudósít a Vajdasági RTV.
Komoly változtatásokra lenne szükség az alkotmányban, amikor a kisebbségi jogokról beszélünk, mondja dr. Dušan Janjić az etnikai kapcsolatok fóruma igazgató bizottságának elnöke. A kisebbségi törvényt mondja ő, annak idején alkotmánytörvényként hozták létre, majd a politikai vezetők megegyeztek és azt egyszerű törvénnyé minősítették át.
„A legjobb megoldás az lenne, ha módosítanánk az alkotmányt. Mert mint tudjuk, az alkotmányt hat évvel a törvény után fogadták el, az alkotmány 29 cikkelyét felülírja a törvénynek. Ez nincs rendben, sőt, egyes részeket rosszul írt felül. Így most azzal az objektív problémával szembesülünk, hogy mi érvényes ebben az országban, az, amit a törvény ír elő, és kisebb erejű, vagy pedig az, amit az alkotmány.” – nyilatkozta Dr. Dušan Janjić, az Etnikai Kapcsolatok Fóruma igazgató bizottságának elnöke.
A szakértő azt mondja, a jelenlegi alkotmány nem a jövőbe, hanem a múltba tekint, vagyis még nem szakad el a kilencvenes évektől.
„Az alkotmány nem támogatja a kisebbségi önkormányzatot, ahogyan azt a törvény előírja. Az alkotmány azt kulturális és nyelvi autonómiára szűkíti, amelyet később az alkotmánybíróság elvetett, mint megoldást. Tehát teljes a káosz.”
A fórum célja, hogy meggyőzze a kormányon lévőket, hogy lépésenként, de változtassák meg és hangolják össze az alkotmányt és a kisebbségekre vonatkozó törvényeket, ne pedig az éj leple alatt változtassanak, ahogyan azt a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel tették.

https://szabadmagyarszo.com/2018/10/05/teljes-a-kaosz-a-kisebbsegi-torvenyek-alkalmazasaban/

2018. október 5. [16:48]

Kapcsolódó: 

Káosz a kisebbségi törvények alkalmazásában

Vajdasági Rtv: https://www.youtube.com/watch?v=31m35sJ-7Dc. 2018. október 5.

Döbbenet:

Így fest egy magyar nyelvű 5-es matematika tankönyv Délvidéken 

 

Egy délvidéki magyar szülő töltötte fel a legnagyobb közösségi portálra azt a képet, amely egy, a Szerbiában magyar anyanyelven tanuló diákoknak szánt tankönyvből származik.

Az ötödikes diákok számára kiadott matematika könyvben a magyar nyelvet cirill írásmóddal és a magyar ábécé ékezetes betűivel vegyítették össze, úgy hogy néhol még a cirill betűk is kaptak ékezetet.

H. Á.

http://delhir.info/2018/10/05/dobbenet-igy-fest-egy-magyar-nyelvu-5-es-matematika-tankonyv-delvideken/, 2018. október 5.

Esetem a jogurttal

Bódis Gábor

Vajdaság történelmében október 5-e olyan gyászos nap, mint október 6-a az egész magyarság számára. Ezen a napon történt meg a jogurt-forradalom, amely végérvényesen pontot tett a tartomány autonómiájára. Hiába van történelmi csúcson a magyar-szerb barátság, ebbe az etnikai vonzalom keretbe nem fér bele egy többnemzetiségű entitás. Így már soha nem lesz a Vajdaságból Svájc, de még Isztria sem. Újvidék, az egykori főváros már elveszítette büszke központi jellegét és a második legnagyobb szerb várossá züllött. A háborúk okozta betelepítésekkel a lakosság nagyobbik része értetlenül bámul az autonómia kifejezésre: Itt, Szerbia közepén, miféle k....ott autonómia. Az utolsó napok következnek. Bódis Gábor:
Pontosan 30 évvel ezelőtt a szerb titkos meg kevésbé titkosrendőrség fizetett megbízásából egy csoport koszovói szerb (meg montenegrói) Újvidékre érkezett, hogy tüntessen a „bürokratikus” vajdasági pártvezetés ellen, amely nem vállal szolidaritást a Koszovóban, az albánok „terrorja” által sínylődő szerbekkel. Évekkel később a Napló szerkesztőségében az egyik főkolompos részletesen és büszkén elmesélte, hogyan szervezték a zendülést.
Néhány hónappal az októberi események előtt, pontosabban július 9-én ugyanez a csapat már megpróbálta meghódítani a tartományi fővárost. Akkor is a pályaudvar előtt gyülekeztek és végig vonultak egy bögyös, a turbófolk előtti idők énekesnőjével az élükön (Olivera Katarina) az Október 23. sugárúton. A második világháború után született újvidékiek borzongással figyelték a felvonulást. A többieknek már volt ilyenben része. Ők már tudták, hogy mi lesz ebből.
A tartományi pártbizottság, a báni palota (kormány) és egy albán cukrászda behatárolta háromszögben gyülekeztek és mikrofonjukhoz áramot követeltek. Szerencsétlen albán cukrász óriási dilemma elé került: ha áramot ad, az akkori hatalom fog bosszút állni. Ha nem, akkor ez a csőcselék azonnal. A zűrzavar és a lárma azonban felülkerekedett. Mivel a hivatalos „autonomista” hatalomból senki sem volt hajlandó szóba állni velük, a tüntetők, dolgavégezetlenül lassan visszaindultak az állomás felé.
Az akkori miloševići belgrádi sajtó harsogni kezdett: még egy szendvicset sem kaptak a sínylődő koszovói nemzettársak! Szégyen és gyalázat! Így viselkednek a hazaáruló autonomista bürokraták. Tudniillik antibürokratikus forradalom is zajlott. Ma ezt populizmusnak neveznénk.
Itt jött a képbe a joghurt. A részben megriadt, de részben már a jövőjükre gondoló újvidékiek a tüntetők következő látogatására (1988. október 5.) alaposan felkészültek és bőkezűen osztogatták a „látogatók” között a szendvicseket és a jogurtos dobozokat. És nagyon sokan csatlakoztak hozzájuk. A tömeg ellepte Újvidék központját.
Abban az időben már néhány éve az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének a főszerkesztője voltam, de ezekben a napokban még megbízott műsorigazgatóként is cselekedtem (volna). Kovács Laci volt ugyanis a tévé műsorokért felelős főembere, de betegszabadságon volt.
A stábok forgattak az utcákon, de műsorváltozás nem történt. Estefelé a tömeg a tartományi pártbizottság épülete elé vonult. A halálra vált pártbizottság viszont az emeleten tanácskozott. Miről ugyan? Mi, újságírók a földszinten várakoztunk. Néhányszor kiléptem az ajtón és a lelkes jogurt-hívek azonnal megdobáltak. Egy bődzseki volt rajtam, amely a sok fehér folttól már igazi tehénbőrre hasonlított.
Dragiša Stankovićtyal a szerb főszerkesztővel tanakodtunk a tennivalón és arra az elhatározásra jutottam, hogy felhívom a közvetlen felettesemet. M. Andrást, a tévé igazgatóját, akinek volt felhatalmazása a műsorváltozásra.
„Andris, itt nagy baj van, hatalmas a tömeg. Kapcsoljuk be a kamerákat és közvetítsünk.”
M. egy ideig nem szólt bele a telefonba. Majd kisvártatva:
„Figyelj ide, én most nem vagyok olyan állapotban, hogy döntsek. Várjuk meg a reggelt.”
A sors iróniája, hogy talán még reggel sem lett volna késő szakmailag korrekten reagálni. De a dolog reggel sem ment.
A rendkívüli műsorbizottsági ülésen simán leszavaztak, csak Mita Boarov barátom volt mellettem. Így aztán az Újvidéki Televízió műsoraiból ítélve aligha történt valami harminc évvel ezelőtt, október 5-én. Pedig minden megtörtént. Ment a lecsóba az egész tartományi vezetőség, Major Nándorral az élén. Miloševićnek pedig megvolt a negyedik szavazata (a nyolcból) a Tito utáni kollektív államelnökségben. És ez volt Jugoszlávia széthullásának a kezdete is.
Később jöttek a megtorlások. Belgrádból érkeztek a komiszárok (három tagú büntetőbrigád) és mindenkit kihallgattak. Az első számú (nem alaptalan) vádpont az volt, hogy az Újvidéki Televízió miért nem közvetítette a „népfelkelést”. Hát azért.
Miután már a tartományi vezetőségből mindenkit menesztettek, vártuk, hogy mi mikor kapjuk meg az elbocsájtó levelet. Nem kellett sokáig várni. De közben a már említett Kovács Lacival Pestre utaztunk a Magyar Televízió vendégeként. Már évek óta egymáshoz látogattunk, hol mi vendégszerepeltünk műsorokkal az MTV-n, hol ők jöttek hozzánk. Kovács meg én pedig most éppen díszvendégként az MTV elnöki szobájából néztük a műsort. Hozzátenném, hogy volt egy valódi csemege is, hiszen az MTV először a történelem folyamán élőben átvett egy másik ország híradóját, mégpedig a mi magyar nyelvű híradónkat. Németh Árpád szerkesztette és Kovács, aki vájtfűlűbb volt politikai ügyekben mindannyiunknál a híradó előtt hozzám fordult:
„Mondd már meg az Árpádnak, hogy ha megjön a hír, hogy leváltottak bennünket, ne adja be.”
Ezt a cenzúrát bevállaltam, hiszen ez egy elég kényelmetlen fejlemény lehetett volna ott, az elnöki szobában.
De a hír csak másnap, december 13-án jött meg és akkor mi már kocsiban ültünk valahol Kecskemét környékén.

2018. október 5.

https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11373

Deli Andor és Hajnal Jenő elégedett. És mi? (3.)

Deli & Bocskor módosításai nem javítják a nemzeti kisebbségek helyzetét

Deli Andor és Bocskor Andreán kívül – szerencsére – más országok (különböző pártjaihoz tartozó) EP-képviselőinek is voltak javaslatai Európai Parlament (EP) Külügyi Bizottságának az Európai Bizottság Szerbiáról szóló 2018. évi jelentésre vonatkozó Véleménytervezet (valójában az EP Állásfoglalására irányuló indítvány) nemzeti kisebbségekre vonatkozó (15.) bekezdése/pontjának módosítására.

Marijana Petir,[1] Ivana Maletić,[2] Željana Zovko[3] horvát EP-képviselők az indítvány preambulum-bekezdésnek a következő szöveggel való kibővítését (29-es módosítás, 14. oldal) javasolták:

Da. mivel, hogy teljes mértékben biztosítani kell a kisebbségek védelmére vonatkozó jogi keret végrehajtását, különösen ha az oktatásról van szó, a nyelvhasználatról, a médiákhoz és a vallási szertartásokhoz való hozzáállásról kisebbségi nyelveken, valamint a nemzeti kisebbségek helyi, regionális és nemzeti szintű megfelelő politikai képviseletéhez;

A 32-es alatt (a 15. oldalon) javasolták ennek a szövegnek a beiktatását is:  

Dc. mivel Vojislav Šešelj, aki a Szerb Köztársaság nemzetgyűlésének tagja és akit a Nemzetközi büntetőtörvényszékek mechanizmusának fellebbezési tanácsa emberiség elleni bűncselekmények miatt elítélt, a közterületet gyűlöletbeszéd terjesztésére használja, a Képviselőházban betöltött mandátumával visszaél, nyíltan fenyegeti az ellenzéki tagokat és a horvát nemzeti kisebbség tagjait, valamint a Horvát Parlament küldöttségének a Szerb Közgyűléshez tett látogatása alkalmával incidenset idézett elő és meggyalázta horvát zászlót;

A 182. módosításban (114. oldal) hangsúlyozták, hogy

a nemzeti kisebbségek jogainak garantálása terén elért előrehaladás nem kielégítő, és újra kihangsúlyozták, hogy

az emberi jogok előléptetése és védelme, beleértve a nemzeti kisebbségek jogait is, alapvető előfeltétele az EU-csatlakozásnak.

Dubravka Šuica,[4] ugyancsak horvát EP-képviselő,  a 15. bekezdéssel/ponttal kapcsolatban (a 181-es módosítással, 113. oldal)

olyan politikák elfogadását szorgalmazta, amelyek garantálni fogják a nemzeti kisebbségek szerb nemzetgyűlésen belüli igazságos politikai képviseletét, ideértve a nemzeti kisebbségeknek fenntartott helyeket is.

Urmas Paet[5] észtországi EP-képviselő javasolta a 15a pontnak a beiktatását (115/116 oldal), amely

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok – ezen belül a nemzeti kisebbségek jogainak – előmozdítása és védelme az uniós csatlakozás előfeltétele.

Angel Dzambazki[6] bolgár EP-képviselő a 185. módosítási javaslatban (116. oldal), amelyben ajánlotta az 5a. bekezdés beiktatását, miszerint:

sajnálja, hogy a főként nemzeti kisebbségek által lakott bizonyos régiók, különösen a határ menti régiók továbbra is a legfejletlenebb térségek közé tartoznak; e tekintetben kéri, hogy fokozzák a szomszédos országokkal folytatott együttműködést, különösen a közlekedési és kommunikációs összeköttetések fejlesztése révén, ami javítja a határon átnyúló kapcsolatokat, serkenti a gazdasági együttműködést, és ösztönzőket teremt a közvetlen beruházások számára ezekben a térségekben.

A 190. módosítást benyújtó Jozo Radoš[7] és Ivan Jakovčić,[8] úgyszintén horvát képviselők, javasolták egy új, 16 a bekezdés elfogadását (118. oldal), amely

felkéri a szerb kormányt, hogy maradéktalanul hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó összes nemzetközi szerződést, köztük a Horvát Köztársasággal 2005-ben létrejött, a szerbiai horvát nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló megállapodást; felszólítja a hatóságokat, hogy a privatizációs folyamat során óvják a meglévő kisebbségi nyelvű médiát és műsorokat.

Deli Andornak és Bocskor Andreának ilyen módosítási javaslatai, érthetően, nem voltak. Deli a közleményében és a nyilatkozataiban még csak meg sem említette, hogy más képviselők javaslatai is léteztek volna!

Deli Andor és Hajnal Jenő

Az EP Külügyi Bizottsága Állásfoglalásra irányuló indítványának 15. pontja, a Deli & Bocskor módosításaival együtt, úgy ahogy van – finoman fogalmazva –, gyenge és semmivel nem javítja az itteni magyarság, de a többi nemzeti kisebbségi helyzetét, hogy „a csatlakozási folyamatok végére a jogaiban és helyzetükben megerősödött közösséggé váljanak”.[9] Ezt nem David McAllister EP-képviselő, hanem a magyar EP-képviselők rovására kell írni!

Nemzeti kisebbségi közösségek „erősödése” a szerb államnak különösebben nem is érdeke, illetve csak annyiban, hogy (pro form) eleget tegyen az uniós csatlakozási követelményeknek.  Ezt segíti Deli & Bocskor összes többi módosítási indítványa is. A magyar külpolitika állásfoglalásával összhangban, miszerint „Magyarország arra törekszik, hogy Montenegró és Szerbia 2025-re teljes jogú tagja legyen az Európai Uniónak”[10] – akár a délvidéki/vajdasági magyarok, nem csak az érdekei kárára, de a közösség feláldozása/szétzilálása árán is. Ehhez asszisztáltnak Deli és Bocskor is.

Tudni kell, természetesen azt is, hogy Delit a VMSZ/BMC a Fidesz révén delegálta az Európai Parlamentbe. Az a párt, amelyik hatalmi szövetségben van a Szerb Haló Párttal (SNS).  Azt is, hogy Deli tevékenységét Szerbiában is szemmel tartják.  Talán így érhetőbbek a módosítási javaslatok is. (Habár ez sem lehet alibi.) Kérdés az is, hogy Deli (brüsszeli irodájából nézve) egyáltalán mennyire ismeri a Szerbia belpolitikai viszonyokat, és külön a magyarság helyzetét? Minek alapján javasol bármit is?

Elégedettek vagyunk-e a Deli & Bocskor képviselők módosítási indítványaival? Persze, hogy nem! Mit szól mindehhez az EP többi magyar képviselője? Vagy őket a délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai nem érdeklik? Nem tartják ezt fontos ügynek?

Az alapvető probléma az, hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – Hajnal Jenő elnök téves viszonyulása/hozzáállása miatt – nem tölti be a funkcióját.  

Az MNT-nek kellene ugyanis megtárgyalnia a délvidéki/vajdasági magyarok helyzetével kapcsolatos európai uniós jelentéseket (is), és – a közösség érdekeit alapul véve – állást foglalni azokkal kapcsolatban, illetve javaslatokat tenni a helyzetünk és jogaink javítása érdekében.

A mandátuma végén lévő elnök azonban, aki továbbra is ezt a tisztséget szeretné betölteni, az elmúlt négy évben úgyszólván menekült minden olyan témától, amelynek a legkisebb politikai vonzata is lett volna. Pedig ez is egyfajta, sajnos, a közösség ügyeihez való téves és ártalmas politikai viszonyulás.

Így lehetséges az, hogy Deli Andor és más véemeszes tisztségviselők egy szűk körben megfogalmazott, a közösségtől elidegenedett, annak érdekeire káros politikát képviseljenek. Nagy bizonyossággal lehet mondani, hogy az MNT tanácsnokoknak halványlila ismeretük se nincsen Deli és Bocskor módosítási indítványairól. Ez pedig nem jó!

Probléma továbbá az is, hogy a délvidéki/vajdasági magyar sajtó nem látja el a közszolgálati és ellenőrző szerepét. A szolgalelkű magyar sajtó ugyanis – tisztelet a néhány kivételnek – általában minden kommentár és kritikus és viszonyulás nélkül adja tovább, kürtöli világgá a vajdasági magyar tisztségviselők nyilatkozatait, közleményeit, mintha azok legalábbis valamiféle szentbeszédek/-írások lennének. Pedig dehogy!

Ha Deli Andor és Hajnal Jenő elégedett is önmagával és egymással, még nem jelenti azt, hogy mi is elégedettek vagyunk velük! Sőt!

Ide kívánkozik az Európai Nyugat Balkán (European Western Balkan) portál és a Korszerű Politika Központ (Centar savremene politike) által készített, A demokrácia állapota Szerbiában 2018-ban című jelentés szeptember 28-ai belgrádi bemutatójának záradéka is, miszerint „Szerbiában csökkennek a demokratikus irányzatok, a médiára való állandó nyomásgyakorlás és a félelem légkörének keltése miatt, olyan intézmények létesítése által, amelyek nem a polgárok érdekeiben dolgoznak, és a parlamenti munka ellehetetlenítése útján”.[11]  „A jog uralma nélkül Szerbia nem lehet az EU tagja, még akkor sem, ha megoldja Koszovó problémáját”[12] – hangzott el a promóción.

David Mcallister európai jelentéstevővel tegnap Belgrádban Aleksandar Vučić szerb elnökkel tárgyalt az országjelentésről. A Szerbia Rádió televízió (RTS) esti híradójában az EP-képviselőknek csak a Koszovóval kapcsolatos módosítási javaslatairól tájékoztatott. A nemzeti kisebbségek helyzetével és jogaival kapcsolatosakat meg sem említette!

Október 9-én megtudjuk milyen módosításokat fogadott el az EP Külügyi Bizottsága.

A nemzeti kisebbségi jogokért folytatott küzdelem – Deli Andor és Hajnal Jenő nélkül is – folytatódik!

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2018. október 5.

---

[1] http://www.europarl.europa.eu/meps/en/124749/MARIJANA_PETIR_home.html

[2] http://www.europarl.europa.eu/meps/en/119436/IVANA_MALETIC_home.html

[3] http://www.europarl.europa.eu/meps/en/185341/%C5%BDeljana_ZOVKO_home.html

[4] http://www.europarl.europa.eu/meps/en/119434/DUBRAVKA_SUICA_home.html

[5] http://www.europarl.europa.eu/meps/hu/129073/Urmas_PAET_home.html

[6] http://www.europarl.europa.eu/meps/en/124873/ANGEL_DZHAMBAZKI_home.html

[7] http://www.europarl.europa.eu/meps/en/112753/JOZO_RADOS_home.html

[8] http://www.europarl.europa.eu/meps/en/124754/IVAN_JAKOVCIC_home.html

[9] A vajdasági magyarság jogainak erősítése a cél. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/22803/A-vajdasagi-magyarsag-jogainak-erositese-a-cel.html, 2018. szeptember  27. [14:52] Lásd még: 14 módosító indítványt adott át a szerbiai uniós országjelentésre Deli Andor. http://www.vmsz.org.rs/hirek/sajtofigyelo/14-modosito-inditvanyt-adott-szerbiai-unios-orszagjelentesre-deli-andor

Deli erről szeptember 5-én a Szabadkai Magyar Rádiónak Brüsszelben már nyilatkozott: 14 módosító indítványt adott át a szerbiai uniós országjelentésre Deli Andor. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/14-modosito-inditvanyt-adott-szerbiai-unios-orszagjelentesre-deli-andor, 2018. szeptember 5. [13:16 és 16:58]

[10] Magyarország az Európai Unió további bővítését szorgalmazza. https://szabadmagyarszo.com/2018/09/05/magyarorszag-az-europai-unio-tovabbi-boviteset-szorgalmazza/, 2018. szeptember 5. [21:24]

[11] M. D. M.: Nema članstva u EU bez demokratje sve i da Srbija reši problem Kosova [Nincs EU tagság demokrácia nélkül, még akkor sem ha Szerbia megoldja Koszovó problémáját]. Danas, 2018. szeptember 29. 4.

[12] Uo.