Húsz éve történt…

Jugoszlávia bombázásának krónikája

(1999. március 23. – június 13.)

Péntek, június 4.

* A NATO-gépek bombázták Krsumlija, Leskovac, Vranje, Vrnjačka Banja és Trstenik környékét. A Fruška Gora-ban a Crveni Čot és Brankovac környékét, valamint Manđelos falu határát lőtték. A beškai Duna-híd közelében is felrobbant egy bomba.

* A montenegrói Szocialisták Demokratikus Pártja, a Montenegrói Néppárt, a Sandžaki Koalíció, a Szerbiai Együtt és 18 jugoszláviai kormányon kívüli szervezet deklarációt írt alá, amelyben követeli, hogy Jugoszláviai térségében azonnal teremtsék meg a békét, az országnak pedig biztosítsák a nemzetközi közösségbe való bekapcsolódását.

* Kölnben az Európai Unió 15 tagországa – kétnapos csúcsértekezletük végén – közleményt adott ki a koszovói válságról. Az állam- és kormányfők szerint most, hogy Jugoszlávia elfogadta a béketervet, „reális esélye van a politikai megoldásnak, és az ez irányba vezető első lépés az össze jugoszláv erő Koszovóból való kivonása lesz. Ez szavatolni fogja a NATO-műveletek leállítását” – hangsúlyozza a közlemény.

* Az Európai Unió Kölnben tanácskozó állam- és kormányfői megegyeztek abban, hogy Javier Solana a NATO főtitkára lesz a szervezet biztonság- és külpolitikai koordinátora. Solanának decemberben jár le a katonai szövetségben betöltött mandátuma.

* Gerhard Schröder német kancellár Boris Jelcin orosz elnökkel folytatott telefonbeszélgetésében egyetértett az orosz elnök javaslatával, hogy „a bombázások beszüntetését követően fogadja el vonatkozó határozatát az ENSZ Biztonsági Tanácsa”.

* A koszovói ENSZ-határozattervezet gyakorlatilag elkészült – jelentette be Kölnben Joschka Ficher német külügyminiszter.

* NATO-beli katonai szakértők indultak Belgrádba, hogy a jugoszláv fegyveres erők képviselőivel megvitassák a koszovói béketerv végrehajtásának részleteit.

Kennedy idézetek

A testvérem, Bob, nem akart bekerülni a kormányba. Megígérte apánknak, hogy becsületesen fog élni.

A konformizmus a szabadság börtönőre és a gazdasági fejlődés ellensége.

Az emberiségnek pontot kell tenni a háborúra, mielőtt a háború tesz pontot az emberiségre.

Akik a békés forradalmat lehetetlenné teszik, azok miatt válik a véres forradalom elkerülhetetlenné.

Ha nem mi, akkor ki? Ha nem most, akkor mikor?

Minden problémánál felsejlik a megoldás reménysugara és a szilárd bizonyosság, hogy semmi sem biztos vagy megváltoztathatatlan. 

Nem azért vagyunk itt, hogy átkozzuk a sötétséget, hanem hogy meggyújtsuk a gyertyát, ami irányíthat bennünket a sötétségen keresztül egy biztonságos józan jövőbe.

Nem szabad hagynunk, hogy a félemeink visszatartsanak a reményeink követelésétől. 

Kennedy, John Fitzgerald (1917. május 29., Brookline, Massachusetts , 1963. november 22., Dallas, Texas), az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke 1961 és 1963 között

Aki nem ért egyet, az nem tagja a nemzetnek – a Fidesz-kormányzás 9 évének szomorú krónikája

Erdélyi Katalin

Egy hazánkkal 20 éve foglalkozó finn történész összeszedte, hogy mi történt 2010 óta Magyarországon, és a Fidesz intézkedései miként vezettek a demokrácia hanyatlásához. Nagyon kiábrándító egyben látni az elmúlt 9 év krónikáját, ugyanakkor roppant fontos is. Az események felsorolása mellé történelmi távlatokat és külföldi összehasonlítást is tett a szerző, így pontosan láthatjuk, hogy honnan hová jutottunk, és miként mennek a dolgok más európai uniós országokban.

Heino Nyssönen egy finn történész és politológus, a Turkui Egyetem oktatója. Egyik fő kutatási területe Magyarország, amellyel bő 20 éve foglalkozik már: 1998-ban írta első elemzését hazánkról az akkori választások kapcsán, azóta pedig rengeteg tanulmányban és több könyvben foglalkozott Magyarországgal és a régióval. Először 1986-ban járt hazánkban, azóta pedig többszáz alkalommal volt már nálunk, tehát első kézből származó, alapos tapasztalatai vannak az országról.

Heino Nyssönen: A demokrácia lebontása Magyarországon
Napvilág Kiadó, 2019
197 oldal, 3200 Ft

Ez a szerző első magyarul megjelent könyve, melynek alapja a 2017-ben finnül megjelent kötete, amelyet kiegészített más kutatásokkal és friss információkkal. Ahogy az előszóban írja, akkor készült el vele, amikor az Európai Parlament megállapította, hogy Magyarországon veszélybe kerültek az Európai Unió alapértékei.
Ez ugye 2018 szeptemberében volt, amikor az EP kétharmados többséggel megszavazta a Sargentini-jelentést, ami lényegében arról szól, hogy Magyarország már nem igazi jogállam. A jelentés megszavazását a Fidesz-kormány úgy kommentálta, hogy az “bevándorláspárti politikusok kicsinyes bosszúja Magyarországgal szemben”.

„A nacionalista nézetek szerint a kormány ugyanaz, mint a magyar nép vagy annak miniszterelnöke, aki pedig nem ért egyet ezzel a nézettel, az nem tartozik a néphez, de még a nemzethez sem.”

Maga a könyv szemléletes képpel indul: a Finnországból érkező Nyssönen a budapesti repülőtérről a városba vezető utat szegélyező plakáterdőt nézi a 2018-as országgyűlési választás előtt. Ezután elmeséli Magyarországhoz fűződő kapcsolatát, és bemutatja hazánkat egy politológus szemszögéből.
Öt fő fejezetben veszi végig a Fidesz eddigi demokráciaromboló lépéseit a választási rendszer átalakításától kezdve a korrupción át a lakájmédia kiépítéséig, az utóhang pedig a tavalyi választás tanulságaival zárul.
Látszik, hogy a szerző tényleg pontosan tudja, mi zajlott az elmúlt években Magyarországon, és a történelmünkkel is tisztában van, mert bemutatja a Fidesz hatalomra kerüléséhez vezető, 2010 előtti eseményeket, és a rendszerváltás előtti évtizedeket is. Jól látható tehát, hogy honnan hova jutott Magyarország, és némileg arra is választ kapunk, hogy miért.

„A demokrácia szerkezetében a választási rendszerek tekinthetők a politikai küzdelmek és taktikák célpontjainak.”

Az is egyértelmű, hogy kutatóval van dolgunk, mert minden adat és állítás forrását pontosan hivatkozza a szövegben, a könyv végén pedig 17 oldalon sorakoznak a felhasznált anyagok a magyar jogszabályoktól a parlamenti jegyzőkönyveken és politikusi nyilatkozatokon át a különböző kutatásokig, KSH-statisztikákig és korabeli újságcikkekig.
Magától értetődően hangsúlyos szerepet kap a könyvben a demokrácia fogalmának meghatározása, hiszen ez az a mérce, ami keretezi a témát. A szerző szerint hazánkban már puha autoritarizmus van, ami egy hibrid rezsim a demokrácia és a diktatúra közötti átmenetben.

„Az illiberális demokrácia éppen az ellenségképekkel és a félelemmel való kormányzást jelenti. Tények helyett személyekre hivatkozik, amelyre a Soros-ellenes kampány a legjobb példa.”

Ennek tüneteként azonosítja Nyssönen a mindent nemzetire való átnevezést, a gyűlöletkampányokat, és a történelem felhasználását is: a Fidesz az ország múltjának tetszőleges elemeit kiemelve – és esetenként eltorzítva -, a dicső történelmi elődökre és az ország hajdani sikereire hivatkozva próbálja igazolni saját rendszerét.
Érdekes módon Putyin ugyanezt csinálja Oroszországban, és ez Timothy Snyder történész nemrég megjelent könyve szerint “az örökkévalóság politikája”, amelynek lényege, hogy a nemzet ártatlan, a vezető pedig hős, aki folyamatosan a nemzetre támadó gonosz külső erők ellen küzd.

„Folyamatosan a hasonlóságot keresik a múlt és a jelen között, a különbségek helyett.”

A kormány üzeneteinek terjesztéséhez hatalmas médiabirodalmat épített ki, és a közpénzből
finanszírozott állami médiát is saját propagandájának terjesztésére használja, hogy megtartsa illetve növelje a szavazóbázisát. Nyyssönen azonban rámutat arra, hogy ez a korrupcióhoz hasonló rossz hagyomány Magyarországon: a rendszerváltás óta folyamatosan csatározik a politika a minél nagyobb sajtóbefolyásért, és a Fidesz előtt a szocialista kormányok is saját céljaikra használták a közmédiát.
2010 után a Fidesz továbblépett, és egész médiabirodalmat épített ki különböző üzletembereken keresztül, ennél nagyobb sajtóközpontosítás pedig csak a kommunizmusban volt, amikor a teljes média az állampárt irányítása alatt állt.

„A demokrácia szempontjából a szabad sajtó nyílt, külső kontrollt jelent, amely az olvasó, vagyis az állampolgárok oldalán áll.”

Mivel Magyarország az Európai Unió tagja, a szerző az elmúlt 9 év történéseit és kormányzati intézkedéseit nem csak egyszerűen bemutatja, hanem kontextusba helyezi: minden fejezetben megmutatja azt is, hogy miként mennek a dolgok más EU-s országokban.
Azt is végigveszi Nyssönen, hogy milyen külpolitikát folytatott a Fidesz az elmúlt 9 évben, és miként viszonyul az Európai Unióhoz, illetve az miként reagált a magyar kormány egyre inkább EU-ellenes retorikájára és demokráciaromboló lépéseire. A történész szerint egyértelmű az ellentét, de az még erősen kétséges, hogy ki nyeri a csatát: Brüsszel, ami európai Magyarországot szeretne, vagy Orbán Viktor, aki magyaros Európáról álmodik.

„A magyaros Európában nincs tisztességes verseny, nem az intézményekben és a szabályokban hisznek, hanem az erős vezetőkben.”

Nem könnyű olvasmány a könyv, de nagyon alapos krónikája a magyar kormány elmúlt 9 évének, tehát aki lemaradt a hírekről, vagy csak szeretné felidézni őket, annak nagyon jó választás. Igazi történelmi kutatómunka, ami nem vagdalkozik, hanem egyszerűen csak összegyűjtötte a Fidesz azon intézkedéseit, amelyek lépésről-lépésről bontják le a demokráciát.

https://szakirodalom.atlatszo.hu/2019/05/31/aki-nem-ert-egyet-az-nem-tagja-a-nemzetnek-a-fidesz-kormanyzas-9-evenek-szomoru-kronikaja/

300 tonna veszélyes hulladékot találtak Nagykikindán

Mintegy 300 tonna veszélyes hulladékot talált szombaton a nagykikindai rendőrség a helyi Hemik vállalat udvarán, írja a Dnevnik. A hulladék veszélyes vegyi szemétnek számít. A Dnevnik nem hivatalos információi szerint főként csomagolóanyagokról, zsákokról, veszélyes anyagokat tároló hordókról van szó, amelyet a valamikori nagykikindai gyár udvarán az előírásoknak nem megfelelően tárolt egy újvidéki vállalat, amely a gyár területét bérli jelenleg. Arról, hogy a rendőrséget ki értesítette a veszélyes hulladékról, nincsenek információk.
A mintegy 300 tonnányi hulladékot nem csak zárt, hanem nyitott területen is tárolták, mintegy 5000 négyzetméteren. A rendőrség lezárta a gyár udvarát, a felügyelőség pedig elvégezte az ellenőrzést, arról azonban egyelőre nincs információ, hogy az anyagok milyen hatással voltak a közvetlen környezetre, ahogyan arról sem, hogy a felelősökre milyen büntetés vár.
2019. június 3. [8:44]
https://szabadmagyarszo.com/2019/06/03/300-tonna-veszelyes-hulladekot-talaltak-nagykikindan/

Húsz éve történt…

Jugoszlávia bombázásának krónikája

(1999. március 23. – június 13.)

Csütörtök, június 3.

* A NATO folytatta a Jugoszlávia elleni támadásokat. Zombor, Kula, Szenttamás, Gornji Milanovac és Koszovó térsége volt a célpont. Főként rádióantennákat, tévélejátszókat és ipari létesítményeket bombáztak.

* A Szerbiai Képviselőház elfogadta a  koszovói válság békés és politikai megoldására vonatkozó javaslatot, amelyet Viktor Csernomirgyin orosz különmegbízott és Marti Ahtisaari, az Európai Unió megbízottja adott át. A javaslatra 136 képviselő szavazott, ellene 74-en, 3-an tartózkodtak, egy képviselő nem adta le voksát.

* „Jugoszlávia elfogadja azt a békedokumentumot, amit Martti Ahtisaari, Finnország elnöke és Viktor Csernomirgyin, Borisz Jelcin orosz elnök különmegbízottja hozott” – áll Slobodan Milošević jugoszláv elnök kabinetjének közleményébe.

* A szövetségi kormány teljes mértékben támogatta a szerb parlementnek a határozatát, amellyel elfogadta a Viktor Csernomirgyin és Martti Ahtisaari által átadott békejavaslatot.

* A NATO repülőgépeinek Magyarország területén történő állomásoztatásáról hozott döntés arról tanúskodik, hogy az atlanti szövetség ismét figyelmen kívül hagyja az európai katonai biztonság garantálásával kapcsolatos  nemzetközi megállapodásokat – szögezte le az orosz külügyminisztérium sajtóközleménye.

 

Danas, 2019. június 1. 2.