Szabadkán, Topolyán és Kishegyesen drasztikusan kisebbek a bérek a szerbiai átlaghoz képest
(Fotó: bankar.rs)
Egyre lehangolóbb az élet a valamikor gazdag és civilizált Szabadkán.
A város elbalkanizálódása, elszerbesítése és az abból eredő nyomasztó légkör mellett az alacsony fizetések és a zuhanó életszínvonal is lefagyasztotta a mosolyt a becsületes polgárok arcáról.
Ugyanez a megállapítás vonatkozik a (még egyelőre) magyar többségű Topolyára és Kishegyesre is.
Hivatalos
adatok szerint Szabadkán átlagosan 6 500, Topolyán 12 164, Kishegyesen
pedig 16 834 dinárral alacsonyabbak a fizetések, mint Szerbiában!
Egyébként a nettó átlagbér Szerbiában 69
136 dinár. Ez persze hivatalos adat, amely nem tükrözi a valós
állapotot, hiszen ennyit jóformán senki sem keres. A reális átlag 40
ezer dinár körül mozoghat.
Az említett délvidéki városokban és a Szerbiában kimutatott fizetések közötti drasztikus különbség viszont sajnos minden bizonnyal megfelel a valóságnak.
Dr. Danica Drakulić, a Belgrádi Egyetem
Közgazdasági Karának tanára úgy véli, ezek az adatok sürgős reagálást
követelnek a helyi önkormányzatok vezetőitől.
Mint mondta, rövid időn belül meg kellene állapítani az aggasztó jelenség okát és megfelelő intézkedéseket foganatosítani.
Ellenkező esetben az életszínvonal további csökkenése és a lakosság még intenzívebb elvándorlása várható.
Szomorú, hogy erre a lesújtó tényre egy szerb közgazdásznak kell rámutatnia, miközben a
VMSZ vezetősége önelégülten, flegmán és közömbösen viszonyul a szóban
forgó városok polgárainak kétségbeejtő elszegényedéséhez.
Egy téves ideológia terjeszkedése – a szellemi életünk tönkretétele!
Pásztor Bálint átadja Lovas Ildikónak Szabadka város Pro Urbe díját
(Fotó: Gergely József)
Lovas Ildikó (1967, Szabadka), József Attila-díjas író-műfordító, de az utóbbi években már inkább kultúrpolitikusként tevékenykedik, akit „a VMSZ Dobrev Klárája és szürke eminenciásaként”[1] is ismernek. A Magyar Narancs Exportált orbánizmus 2.: Bevált receptek c. írásában[2] vele kapcsolatosan ezt írja: – Vajdasági beszélgetéseink során rendre előjött Lovas Ildikó neve. […] Előbb Szabadka művelődési tanácsosa volt, jelenleg tagja a VMSZ-nek (a párt elnökségének is – B. A.),[3] és ő a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) művelődési tanácsosa is. Nem mellesleg Pásztor István élettársa és a vajdasági „kultúrairányítás szürke eminenciása”. Forrásaink szerint ő tartja a kapcsolatot a szerkesztőségekkel a politika részéről, rajta keresztül intézik a „kéréseket”. A Magyar Mozgalom alapítói közül többen is említették, hogy az ő konfliktuskereső magatartása és az általa gerjesztett ellentétek is nagyban hozzájárultak a (mozgalomnak a véémesszel való – B. A.) szakításhoz. Lovas lett a vezetője a magyar kormány támogatásaiból 2017 végén alapított Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központnak (VM4K) is, amely a Szekeres László Alapítványon keresztül gyakorlatilag az MNT kezében van. A VM4K azonnal kapott 400 millió forintot a Szabadka központjában lévő műemlék Donát Mór-ház megvásárlására és felújítására. Hogy azóta mennyi jutott a VM4K-nak Magyarországról, nem tudni, mert a pénzek nagy része az MNT-n keresztül érkezik. A VM4K szervez képzéseket, gyerekprogramokat, vannak koncertek és közéleti előadások, valamint kutatásokat is végez a vajdasági magyarság körében (például hogy képet kapjanak a helyi magyarság „gondolkodásáról, irányultságáról, kulturális fogyasztásáról”) – írta a Magyar Narancs.[4]
A 2014. október 26-ai nemzeti tanácsi választásokon Lovas Ildikó – a Magyar Összefogás (VMSZ) listáján – az MNT, majd a testület végrehajtó bizottságának is a tagja lett.[5] Tisztsége azonban nem sokáig tartott: Az MNT 2015. április 20-ai, hatodik rendes ülésén ugyanis „Hajnal Jenő, az MNT elnöke bejelentette, hogy Lovas Ildikó, a tanács és annak Végrehajtó Bizottságának tagja visszavonhatatlanul lemondott minden tisztségéről”.[6] Az előzményekhez tartozik, hogy Lovast 2015. április 17-én, a VMSZ kibővített elnökségi ülésén, „viharos”,[7] „többórás, időnként kínos, könnyektől sem mentes tanácskozásán”,[8] amelyen – a kultúrában és politikában való felelősségét vitatták meg, az ún. első, 2014. decemberi kultúrbotrány, „a szabadkai Népszínház magyar társulata 2014. decemberi ’betörése’ kísérletének idején egy szélsőjobbos káder kinevezésével”[9] – „megfosztották minden funkciójától”.[10] (Más értesülések szerint „a tanácskozás végén Pásztor István pártelnök felszólította Lovas Ildikót, mondjon le, aki a felszólításnak eleget tett”.[11]) Lovas Ildikó „2018-ban részt vett az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet vajdasági létrehozásában és (a Magyar Szó mellékleteként való – B.A.) megjelentetésében, amelynek a szerkesztője[12] is, ugyanettől az évtől kezdődően a VM4K koordinátora”[13] is. Időközben Lovasnak mégis – vélhetően a Pásztor Kft. hathatós segítségével – sikerült visszatornásznia magát a politikába és a kultúrába is.[14] Tavaly nyáron azonban Lovast is összefüggésbe hozták a Tanyaszínház turnéjának a leállításával, a „Pásztor-világ második nagy kultúrbotrányával”.[15] (Mind)ennek ellenére, 2021-ben megkapta Szabadka város Pro Urbe díját, amelyet „virágzó írói tevékenységéért, Szabadka város fejlődéséhez való hathatós hozzájárulásáért ítéltek neki oda”,[16] és a Híd Irodalmi Díjat is.[17]
Az MNT, a 2021. december 29-ei ülésén az ez évi munkatervét és költségvetését együtt tárgyalta. A vitában elhangzott olyan vélemény is, miszerint „nem jó, hogy az elmúlt időszak szinte összes vonatkozó fejlesztését a VM4K keretében valósítják meg” [18] – ahol Lovas a „koordinátor” – B.A.), miközben „olyan funkciókat lát el, amit egyébként mások is ellátnak”,[19] mint például „a tehetséggondozás területét”.[20] Az eseményekből arra lehet következtetni, hogy a VM4K-t – Lovas Ildikó „koordinálásával” – egyre több területre kiterjedő vajdasági magyar képző-, kutató- és kulturális (csúcs)központtá tervezik fejleszteni – magyarországi pénzekből. Azzal a „valódi feladattal”, hogy – a Magyar Narancs írása szerint – „a pénzeket meg a gondolkodást megfelelő irányba terelje”,[21] ahova „csak a Fidesz-elkötelezettségű embereket engedik be”.[22]
Nem vitás, Vučić mindent meg tesz azért, hogy még egy káprázatos győzelmet arasson. A mi dolgunk, hogy megakadályozzuk, és hogy az erőnk utolsó atomjáig küzdjünk, hogy ez ne sikerüljön neki. Hiszem, hogy Szerbia népe képes és szabad, hogy küzdjön a „bolgár vonatok”, a zsarolás, a kollektív szavazás, a dzsipek, a vastagnyakú, gumikalapácsos és ütlegekkel felszerelt emberek ellen. Nem tudnak többet meglepni bennünket. Kulačin, Nenand
Jönnek a szebb napok. Mindenki az utcára és a terekre megy. Lončar, Dušan Rankov
Az egész világ színház. Itt abszurdok teátruma van. Milojčević, Žarko
Valaki rendőr, valaki bűnöző, valakinek mindkét munkát végeznie kell, hogy megéljen. Nestorović, Ninuš
A szervezett bűnözés elleni harcot felcserélték a más véleményen lévők elleni szervezett harccal. Simić, Milan R.
Hív a Batut (Közegészségügyi Intézet – B.A.) a vezetékes telefonon. „Ha még egészséges, mondja meg a kapcsolatait, követjük, hogy Önön kívül, ki lehet még egészséges.” Žanetić, Voja
Ökrész Rozália szerint elengedhetetlen a tartományi alkalmazottak bérének rendezése.
Ökrész Rozália, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője az állami tisztviselők és alkalmazottak bérezésére vonatkozó törvénymódosítási javaslatokkal kapcsolatban
kiemelte, hogy szükséges a bérelszámolás összeegyeztetése tartományi
szinten is, írja a pártoktól “tejesen független” Magyar Szó napilap,
amelynek a képviselő asszony az igazgatója is egyben.
– A javaslatokban foglalt
fizetéselszámolási és kifizetési koefficiensek módosításával
megteremtődnek a feltételek a különféle nehézségű munkakörök megfelelő
módon történő értékelésére. Az előírások azonban változatlanok a
tartományi kormány szerveiben. Ennek módosítása céljából elengedhetetlen
a jogi keretekkel való összeegyeztetés tartományi szinten is –
hangsúlyozta Ökrész Rozália.
Az, hogy mennyire kilátástalan a
tartományi alkalmazottak bérezése, mi sem bizonyítja jobban, hogy a
képviselő asszony gyermeke is a vajdasági parlament tisztségviselőjeként
dolgozik, “nevetséges” ezer eurós fizetésért! Mint ahogy arról
egyedüliként beszámoltunk már a DélHíren.
Ezt a kilátástalan helyzetet nem tűrhette el az édesanya, így parlamenti szintre vitte a családi konyhapénz kérdését.
A délvidéki fő politikai irány egyre jobban monarchikus viszonyokba
kezd átcsapni a demokratikusnak mondott állapotokból, ahol nem az elért
eredmény, hanem a vérség és utódlás útján lehet kisebbségi politikussá
válni.
A Vajdasági Magyar Szövetségnél ebben maga a párt elnöke, Pásztor
István az iránymutató, akinek elsőszülött fiúgyermeke örökölte a fele
“királyságot” azzal, hogy világéletében parlamenti képviselőként
dolgozott, illetve most szabadkai VKT-ben is vezető pozíciót tölt be,
még kisebb fia, Ábel és annak felesége mindketten Deli Andor, EP
képviselő állandó asszisztensei Brüsszelben. A pártvezetőtől pedig
számos mezítlábas funkcionárius is el kívánta, hogy saját gyermekeit is
politikai pozícióba ültesse.
Egy újabb ilyen véletlent példát a
“független médiavezetőből” VMSZ-es parlamenti képviselővé avanzsált
Ökrész Rozália esete mutat be, akinek fia kapott nemrégiben igazán
zsíros politikai pozíciót.
Szinte napra pontosan egy éve annak,
hogy Ökrész Rozáliát, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatóját
megválasztották a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szerb parlamenti
képviselőjévé. A Cenzolovkalap
a szerb médiatanács tagjai és a Vajdasági Független Újságírók
Egyesülete (NDNV) is összeférhetetlennek ítélték, hogy az egyetlen
szerbiai magyar nyelvű napilap vezetője egyben politikai tisztséget is
töltsön be. Főképp, mivel a lap szabályzata is tisztán kimondja, hogy:
„a Magyar Szó igazgatói posztjára nem lehet olyan személyt választani,
aki egyben magas vezetői posztot tölt be valamilyen politikai pártban”.
Ökrész Rozália azonban azzal védekezett,
hogy ő nem tagja a VMSZ-nek, csupán csak parlamenti képviselője.
Persze, a VMSZ valóban nem kapott több helyet Ökrész kinevezése óta a
napilapban, hiszen a párt kiszolgálása már eddig is teljes
fordulatszámon volt pörgetve.
A háttérben Kremenović Ökrész Viktor és a nem VMSZ tag Ökrész Rozália a VMSZ IF fiatal pártvezető képzésén
120 ezer fixel az ember könnyen viccel
Ugyan
Ökrész saját bevallása szerint nincs rajta a VMSZ taglistáján, (csak a
párt kifizetési listáján szerepel), azonban ez már nem mondható el a
fiáról, Kremenović Ökrész Viktorról.
A fiatal politikus számára ez nem az első kereseti lehetőség, amelyhez a
politika juttatta hozzá, hiszen korábban mindenféle pályáztatás nélkül
alkalmazták az Európai Kollégiumban is, illetve jelenleg is fizetett
bizottsági posztot tölt be a Temerin községben.
Ökrész Viktor, nem úgy mint a
“nempárttag” édesanyja gyakran részt vesz a VMSZ képzésein, politikai
mentor programjaiban és a párt rendezvényeinek is folyamatos
résztvevője, valamint Temerinben a VMSZ jelöltje volt korábban. Így
aztán nem is csoda, hogy ezer eurós fizetés mellett sikerül számára
beosztást találni a tartományi parlamentben 11 hónappal azután, hogy
édesanyja “párton kívüliként” beült a parlamenti patkóba.
Az alábbi, több éves bejegyzés ma is időszerű. Tavaly már arra vetemedett a Művelődési házat bitorló Vukosavljev família, hogy kidobó legények révén kirekesztett egy kulturális rendezvényről.
Mentés
ÜZENETVÁLTÁSOK A KULTÚRANAPI IZÉ KÖRÜL
ZENTÁN MA ÜNNEPELTÉK A MAGYAR KULTÚRÁT
(üzenetváltások)
fabatka-DÍJ
Diktatúrában, vmsz-es párturalom idején a művészetekben, kultúrában a DÍJAZÁS, KITÜNTETÉS NEM SZAKMAI, HANEM POLITIKAI; a Pásztor-család lakájai, bűntársai osztanak plaketteket, hűségplecsniket. A szolgaság, cinkosság jelvényeit, billogait a JELLEMES ALKOTÓ VISSZAUTASÍTJA.
LE A VMSZ-ES PÁRTURALOMMAL!
Ebben a diktatúrában csak a párttagok és a szimpatizálók, esetleg a csendben lapulók érvényesülhetnek.
A hatalomból, a jogokból és a javakból kirekesztettek népes tömege nem juthat munkaviszonyhoz, anyagi támogatáshoz, ösztöndíjhoz, médianyilvánossághoz! Viszont koldusbotra juthat, és kivándorolhat.
VÉGET KELL VETNI A PÁSZTORI SZEMÉLYI KULTUSZNAK, a pártalapú foglalkoztatásnak, jutalmazásnak, a nepotizmusnak, a kontraszelekciónak és a cenzúrának!
A RÖPLAP HÁTOLDALÁRA EZ KERÜLT:
A Délvidéken már régóta vészemeszes párturalom van. Annak idején a komenisták börtönbe dugták a rebellist, míg a vészemesz másként lehetetleníti el az alattvalót; nem léphet munkaviszonyba, kirúgják állásából, egyesülete nem kap támogatást, ha író, publicista, nem kap nyilvánosságot, cenzúra, szilencium alá vonják. Ideje megdönteni ezt a zsarnoki uralmat!
A VMSZ és szolgálólánya, a 'Nemzeti' Tanács (amelyek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a nem túl régi komenista párt a Szocialista Szövetséghez [Népfronthoz]) az adózók zsírján élősködő, kitartott szervezetek, amelyek a Belgrádból és Budapestről húzott sápot jórészt önmagukra – reprezentációra, s a hatalom (= zsákmány) megtartását szolgáló kampányokra – fordítják, a maradékot pedig propagandisztikus csinnadrattával ösztöndíj, egyesületi támogatás gyanánt kiosztják a kizárólag párthű „civil” társaságok, diákok és a retyerutya között.
A fönti szöveget hasonló tartalommal megdupláztam, és A6 méretű röpcédulát csináltam belőle. A kultúraellenes vészemesz-mnt mai rendezvényén, a zentai Eugen sokadalmában egyesek kezébe nyomtam. „Potápi úr, dugja a zsebébe!” A kreol emberke át is vette, és fürgén inalt tovább mint az est díszvendége, legfőbb szónoka. Adtam a közismert publicistának, aki bő tíz évvel ezelőtt csaknem egy órás rádióbeszélgetést csinált velem. (Elhadarta, hogy Pista kérésére vállalt szerepet a nemzeti tanácsban. Mondta még, hogy itt a a Rádiónak dolgozik, mire biztattam, hogy menjen csak tova, végezze a dolgát.) A tévéstáb futkározó főnökének is kezébe nyomtam egy papírt. Ő régi ismerősöm, de semmilyen kapcsolatot nem ápolunk. Irományom róla is lepereg, akár a többiekről. A ruhatár pultjára is letettem néhány szórólapot valamint a kávézók asztalára is. Tíz percen belül eltűntek a cetlik. A színházterem bejáratához közelgő Dudás Károlynak már messziről nyújtottam a két oldali kis szöveget. „Ellenséges tartalmú propagandaanyag” – mondám. „Az jó, már rég kaptam ilyet” – felelé druszám. Azon a helyen kis időre lecövekeltem, miközben a nyüzsgő tömeg tódult a terembe; percek múlva kezdés. Kis társaságával megjelent mellettem Hajnal J. , s amikor tekintetünk találkozott, önkéntelenül köszöntöttük egymást, mint a régibb időkben, pedig az utóbbi években meglehetősen pocskondiázom őt és a pártját. Aztán – vagy már előbb? – néhány percig beszélgettem egy szerkesztő asszonnyal; hívott, látogassam meg hivatalában. „Mi az ellenséges táborokban vagyunk, te pedig a cenzorom vagy.” Ezt tagadta, és a kommunikálás fontosságát említette. Mondtam, hogy ez a hely nem alkalmas (kultúr)politikai kérdések megtárgyalására. El is váltunk hamar. A korábban ajándékba kapott két belépőjegyet átadtam a személyzetnek mondván, hogy nem érdekel az esemény, és távoztam anélkül, hogy egyetlen képet is csináltam volna.
Éva Müller: Amit leírtál, már az is egy színes kép
Sutus Áron: Kedves Károly, remélem, jól érezte magát, mert mi igen. Ünnepeltünk: himnuszunk születésnapját, a díjat átvevő személyek magyarságszolgálatát, becsületességét, önzetlenségét, állhatatosságát, közösségszeretetét, közösségteremtő erejüket. Az egész Kárpát-medencéből és a diaszpóra közösségekből érkező intézményvezetők, az anyaország és a vajdasági magyarság jeles képviselői jelenlétében!
A díjakat, az elismeréseket nem kiosztottuk, hanem a beérkező felterjesztések alapján döntést hoztunk.
A díjazottak és a tevékenységük, magyarságszolgálatuk pocskondiázását – is – kikérjük magunknak.
Ja: ajándékba belépőjegyet biztosan nem kapott... Sem tőlünk, sem mástól.
A valóság, ugye, egészen mást mutat!
VICEI KÁROLY VÁLASZA
Örülök, hogy a párturalmat gyakorló, ártó hatalom egyik képviselője – pártfeladatot teljesítve – reagál kellemetlenkedő támadásomra. Csak azt sajnálom, hogy nem szívből jött a válasz; nem is jöhetett egy olyan funkciótól, aki hivatásos (megélhetési) politikusként a rezsim zsoldjában áll, aki úgy szónokol a színpadi reflektorfényben, hogy dolgozatáért illő tiszteletdíjat kap, amellett napidíjat, útiköltség-térítést avagy luxusautót sofőröstől is…
Ön a hatalomtartók (kéretlen?) szószólójaként csupán a díjazás... [eddig a töredék]
