A Magyar Szó TJGYT elnöke és a főszerkesztője távozzon!

A Magyar Nemzeti Tanács 11. rendes ülése

Az aki a délvidéki magyar értelmiséghez így viszonyul  az szedje a sátorfáját és távozzon! A Magyar Szó TJGYT elnöke és a főszerkesztője távozzon!
Tari István, a VMDK-Csonka Áron lista MNT képviselője a Magyar Szóban kirobbant botrányról.
http://vmdk.us11.list-manage.com/track/click?u=bc564c2b14d784b53071ebd00&id=87926367f9&e=3eb0ebfcd8

A délvidéki kultúrában történő tisztogatásokról.
Nem kell ide szerbiai hatalom! Elnyomóink örömére számoljuk fel magunkat.
http://vmdk.us11.list-manage.com/track/click?u=bc564c2b14d784b53071ebd00&id=33682905e0&e=3eb0ebfcd8

Nem sokat ért ott egy ember élete…

Kurilla Mátyásra 1991. október 26-án kényszerítették rá a Jugoszláv Néphadsereg bakaruháját. Éppen azokban a hetekben szolgált a fronton tartalékos katonaként, amikor Vukovár ostroma zajlott. A város utcáin dúló harcokban nem vett részt, de a páncélos egységük ott állomásozott a község határában, egy elhagyatott iskola udvarán és szüntelenül csak lőtt. A légvédelmi ágyúk ott úgy meredeztek az ég felé, mint az idő tájt a termőföldeken betakarítatlanul maradt kukoricaszárak.

Kurilla Mátyás 

 

Negyvenkét éves és két kiskorú gyermek apja volt, amikor megkapta a behívót. Magánvállalkozóként a lakatosműhelyében dolgozott 12 bejelentett munkással és mellette művelte a 13 hold földet. Abban az évben éppen kukoricát termesztett. A rokonságból addigra már a fiatalabb férfiakat, akik nem léptek át idejekorán Magyarországra, mind mozgósították. Máig sem világos előtte, hogy került éppen ő a verbuválók látókörébe, amikor olyan sok szerb fiatal él Temerin község területén. Őket azonban valamiért nem háborgatták.

A nyugdíjas fűtésszerelőt a nyári otthonában, a péterrévei Tisza-parti házában meséltettem arról, hogy milyen volt az élet akkoriban a fronton, a halálgyárként emlegetett Vukovár közelében. A pecázásból déltájban hazatért bőbeszédű veterán egy fél pohár vörös bort töltött magának kevés kólával, majd felidézte a pontosan negyed évszázaddal ezelőtt történteket. Úgy, ahogyan azt az emlékeiben őrzi:

– 1968-ban voltam katona, tankvezetőként szolgáltam a boszniai Banja Luka városában, nyilván emiatt kerültem 1991 őszén is a páncélosokhoz. Egy rövid kiképzés után kerültünk át Horvátországba. Háromszázhúsznál is többen voltunk a páncélos egységben és százvalahány önkéntest is hozzánk vezéreltek. A rablást meg a gyilkolást mind az önkéntesek végezték.Hat-nyolc fiatal nő is volt közöttünk, ők a tiszteket szolgálták ki. Éjjelente velük dorbézoltak, nekünk meg pornófilmeket vetítettek. Ennek a páncélos egységnek talán csak az egynegyede volt szerb nemzetiségű, a többség magyar vagy bunyevác, a kapitányunk apatini születésű volt. Az ő autóját felfordították és fölgyújtották.

Én úgy mentem el a frontra, hogy tudtam: élve fogok hazatérni. Ha nagyon szorul a helyzet és nem látok más kiutat, akkor meg fogok szökni. Golyószóróval vagy tankkal utat vágok magamnak és átmegyek a magyar határon. Eddig a kritikus pontig nem jutottam el, de amit ott láttam, tapasztaltam, az nagyon megviselt.

 Ez a tetoválás 1968-ban készült

A fronton eltöltött 47 napot épségben megúsztam, de 17 kilót lefogytam, és amikor a hazaérkezésemkor anyósom meglátott, azzal fogadott, hogy: „Hogy nézel ki, Matyi? Én téged túléllek!” Pedig az ellátásra nem lehetett panaszunk. Leginkább marhahúst, konzervet, kétszersültet ettünk, cigarettát is kaphattunk, amennyit akartunk. Etettek, itattak bennünket, csak hogy ott tartsanak. Minden éjjel úgy aludtam el, hogy a golyószóró csőre volt töltve. 

Nem az ellenségtől, nem a horvátoktól kellett félnünk, hanem a szőrösöktől, a mocskosoktól. Volt olyan, hogy az önkéntesek elrejtőztek az üresen álló házakban és lőttek bennünket. Számukra ezt engedélyezték, sőt parancsba kapták. Szórakozásból is lövöldöztek. Villanykaróra, talált labdára, bármire. Nem sokat ér ott az ember élete. A bajtársaim közül az első 3 hét alatt 9-en felakasztották magukat. Képtelenek voltak elviselni. A végén már nagyon kiéleződött a viszony közöttünk és a mitrovicai meg a belgrádi parancsnokság között. Elhatároztuk, hogy ha nem engednek bennünket haza, akkor a tankokkal megindulunk Mitrovica felé. Erre azt a választ kaptuk, hogy ha megtesszük, akkor egész úton bombázni fognak bennünket. A végére már a hivatásos katonákból egy sem maradt, csak mi, tartalékosok meg az önkéntesek.

Én nem voltam soha nemzetgyűlölő, de amikor vége lett ennek az őrületnek, azt kívántam, hogy bárcsak elfelejtenék szerbül, azt kértem, hogy soha egyetlen szerb szó nem jusson az eszembe. Az a 45 nap 120.000 márkámba került. A vállalkozásom nélkül maradtam, az alkalmazottaim munkanélküliek lettek, kénytelen voltam megválni a földtől, pénzzé kellett tennem szinte mindent. Ráment az egészségem, évekig küszködtem a gyomorfekéllyel. Most már hetedik esztendeje a Tisza a menedékem. Ebben a Tiszára néző házban találtam meg a nyugalmam. A betegségből kigyógyultam, most 67 éves vagyok, és időnként eszembe jutnak anyósom szavai a túlélésről. Ilyenkor elmosolyodom és elégedetten állapítom meg: béke van és mi mindketten élünk… 

Szabó Angéla

A helyi médiumok tragédiája

Tíz, magyar nyelven és öt, szlovák nyelven sugárzó adó szűnt meg eddig, valamint eltűntek horvát, roma, német, ruszin, román adások is

A médiumok privatizációjának a tájékoztatásra gyakorolt hatásait és következményeit vitatta meg a Tartományi Képviselőházban tegnap megtartott Médiamagánosítás – esély vagy eltűnés? című tanácskozás. Dubravka Valić Nedeljković, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Zsurnalisztika Tanszékének vezetője elmondta, hogy a médiumok privatizációjának periódusa már 2002-ben kezdetét vette, a folyamat tehát voltaképpen 13 éve tart.

(Fotó: Ótos András)

– Ez a folyamat egy eléggé reménytelen módon ért többé-kevésbé véget október 31-én. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a médiumok, amelyekért mindvégig aggódtunk már a közviták során is, amelyek három vagy annál is több nyelven sugároznak műsort, a lehető legrosszabbul jártak, pedig ezeknek juthatna igazán az interkulturalizmus és tolerancia hirdetésének szerepe – állapította meg Valić Nedeljković.
Mint mondta, több mint tíz ilyen médium szűnt meg, ezek iránt volt a legkisebb az érdeklődés a privatizáció során, hiszen a legnehezebb irányítani valamit, ami multikulturálisnak, többnyelvűnek számít, minden potenciális tulajdonos könnyebben el tud képzelni egy megfelelő igazgatást egyszerűbb körülmények között. Közölte: tíz, magyar nyelvű és öt, szlovák nyelvű műsort sugárzó adó szűnt meg, de roma, ruszin, román adások is a magánosítás áldozatává váltak, s ez tragikus végkifejletnek számít, értékelte.
– Az az elmélet, hogy majd a vajdasági közmédia betölti a keletkezett űrt, egyszerűen nem állja meg a helyét. Az ugyanis egy regionális szolgáltatás, teljesen másfajta műsorkészítési filozófiával. Jó ez a filozófia, de nem lehet a lokális kisebbségi nyelvű hírközlés helyettesítője, ez erősíti ugyanis meg helyi szinten a közösségek tagjait.
Pozitív példaként a dán modellt említette, melynek lényege az, hogy az állam továbbra is fenntartja az úgynevezett közösségi jellegű médiumokat, de a költségeknek csupán egy részét fedezi, a munka oroszlánrészét önkéntes jellegű emberi forrásokkal szavatolja.

HOZZÁÁLLÁSUNK MEGBOSSZULTA ÖNMAGÁT
Eljött az ideje a fennmaradt esélyek számbavételének, közölte Szerencsés Zsuzsanna médiaszakértő, meg kell menteni azt, ami még menthető a kisebbségi tájékoztatásban.
– Amikor csak szó volt a többnyelvű médiumok magánosításáról, sokkal többet hallottunk és gondolkodtunk a veszélyekről, ami azt eredményezte, hogy egy évtizeden át a folyamat egy erős ellentétbe ütközött. Ezt a rengeteg energiát részben arra kellett volna fordítani, hogy jó megoldásokat találjunk. Az az érzésem, hogy a hozzáállás megbosszulta önmagát. Összehasonlítanám a helyzetet a Tanjug hírügynökség kapcsán kialakult helyzettel. Nagyon sokan az utolsó pillanatig azt remélték, hogy az állam végül hátha eláll a szándékától, abban bíztak, hogy bizonyos többségi és kisebbségi politikai elitek közötti politikai megbeszélések alapján az utolsó pillanatban elmarad a privatizáció. Túl kényelmesen álltunk hozzá a témához, ha voltak is elgondolások a megoldásra, azok nagyon sokat késtek – vélekedett Szerencsés.

SZERB ADÁSOK IS MEGSZŰNTEK
Kalman Kuntić művelődési és tájékoztatási segédtitkár szerint a mostani helyzet kísértetiesen hasonlít arra a helyzetre, amelyet 2007-ben már volt alkalmunk látni.
– A médiumok fele nem talált gazdára, az sem biztos, hogy a részvényessé vált dolgozóknak sikerül megoldaniuk a gondokat. Szkeptikus vagyok a helyi szintű kisebbségi tájékoztatás fennmaradását illetően. Egyes önkormányzatokban megmarad a tájékoztatás az egyik közösség nyelvén, mint például Szabadkán, nem tudom azonban, hogy ugyanott ki fog majd horvát, roma vagy német nyelven tájékoztatni. Attól tartok, senki – közölte.
Nem csak a kisebbségi médiumok megszűnése a probléma, vannak olyan községek, ahol a helyi tájékoztatás teljesen megszűnik, tette hozzá, s a legvalószínűbb példaként Palánkát, Verbászt és Szécsányt említette.
v.ár

Magyar Szó, 2015. november 17. 5., vagy
http://www.magyarszo.com/hu/2892/kozelet_media/135635/A-helyi-m%C3%A9diumok-trag%C3%A9di%C3%A1ja.htm, 2015. november 17., 10:25

A VMDK nem tartja elfogadhatónak a tervezet jelenlegi szövegét

Közlemény a kisebbségi akcióterv kapcsán

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nem tartja elfogadhatónak a jelenlegi kisebbségi akcióterv tervezetének  szövegét és elhatárolódik annak elfogadásától.

Ennek ellenére, a továbbiakban is hajlandóak vagyunk részt venni egy átfogó tervezet kidolgozásában, amely tükrözné a délvidéki magyarság igényeit.

A  Magyar Nemzeti Tanács elnöke 2015. november 5-ére  összehívott zárt körű értekezlet keretében be lett mutatva a szerbiai kormány által javasolt kisebbségi akcióterv javaslata.

Az értekezleten beigazolódott korábbi állításunk miszerint a  Magyar Nemzeti Tanács elnökének és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi titkárnak nincsen saját elképzelése a kisebbségi akcióterv tartalmi feltöltésére, ahogyan az is, hogy az MNT elnökének nincsen testületi döntése az akcióterv képviseletére.

Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a Magyar Nemzeti Tanács a kezdeményezői szerep helyett tevékenységét  – teljesen tévesen – csak arra korlátozná, hogy a Belgrád által összeállított és a nemzeti tanácsokhoz eljuttatott akcióterv javaslatát véleményezze.

Sajnos ezt az utat választotta a kisebbségi kormánypárt által vezetett  Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi titkárság is. A titkárság által foganatosított észrevételek semmi érdemi változást nem eszközölnek a kezdetleges akcióterv szövegén, csupán folytatják azt a gondolatmenetet amit a belgrádi hatalom fogalmazott meg az általa javasolt kisebbségi akciótervben.

Továbbá, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nehezményezi, hogy egyesek széleskörű vitának minősítik a közvélemény kizárásával megtartott összejövetelt. Ha széleskörű vitára hivatkozunk akkor azt csakis a közvélemény előtt megtartott nyitott fórumra, azaz a közvitára lehet értelmezni. A délvidéki magyarságnak joga van arra, hogy a tudomására hozzák hogyan vélekednek politikusai és szakemberei.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége átérezvén a politikai kérdés súlyát, két alkalommal is beterjesztette az MNT elé az akciótervre vonatkozó javaslatot amit négy vajdasági magyar párt és számos civil szervezet, hiteles egyén támogatásával jött létre. Az MNT-ben regnáló hatalmi többség még a naprendre tűzését és megvitatását is elutasította.

Mivel a kérdéses kisebbségi akcióterv javaslata, egyéb hiányosságok mellett, nem tartalmazza a négy délvidéki magyar párt által megfogalmazott követeléseket, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nem tartja elfogadhatónak a jelenlegi akcióterv tervezetét, és elhatárolódik annak esetleges elfogadásától.

Ennek ellenére, a továbbiakban is hajlandóak vagyunk részt venni egy átfogó tervezet kidolgozásában, amely tükrözné a délvidéki magyarság igényeit.
Mély meggyőződésünk, hogy a Magyar Nemzeti Tanács csak akkor játszhat meghatározó szerepet az akcióterv kidolgozásában ha saját elképzeléssel, konkrétan kidolgozott és testületileg elfogadott tervezettel fog rendelkezni.

A   VMDK elnöksége

VMDK: Tanácsnoki kérdéseink az MNT 11. rendes ülésén

Hajnal Jenő
MNT-elnök részére

TANÁCSNOKI KÉRDÉSEK AZ MNT
11. RENDES ÜLÉSÉN

1. A Telefonköltségek 1,1 millió dinárt vagyis majdnem 10 000 eurót vagyis havi 100.000 dinárt tesznek ki? Melyek azok a fontos munkafolyamatok az MNT-ben, amelyek ekkora telefonköltségekkel járnak? Kiknek és milyen összegben fizetjük közpénzből a maroktelefonhasználatot?

2. Kitől és milyen célból bérel az MNT évi szinten 500.000,00 dinár ellenértékben ingatlant és termeket?

3. Mire költi az MNT a 421/900-as kontó alatti „ EGYÉB KÖLTSÉGEK" elnevezéssel szereplő 1.350.000,00 dinárt vagyis csaknem 11 ezer eurót?

4. Kinek/kiknek és mely elvégzett munká(k)ért fizet ki az MNT 1.470.000,00 dinárt, fordítási szolgáltatások címen?

5. Kiknek és mely elvégzett munkáért fizet ki a MNT „Egyéb szolgáltatások" címszó alatt, a 423/190-es kontóról 650.000,00 dinárt?

6. Kiknek és mely szolgáltatásokért fizet ki a MNT 1.000.000,00 dinárt a 423/590-es kontóról „Egyéb" címszó alatt"?

7. Kinek fizetnek/fizettek 5.7 millió dinárt a vajdasági magyar szellemi és épített örökség virtuális múzeumának kialakítására? Hol tart, melyik fázisban van a munka?

8. Mire használták fel azt az 1 millió dinárt, amely a Topolyi múzeum önállósulási folyamatainak támogatására láttak elő?
9. Kiknek és mely kritériumok alapján fizettek ki 500.000,00 dinárt az amatőr színházak tájolási programja keretében? Ki határozta meg azt, hogy kik részesülnek támogatásban? Volt-e esélyegyenlőség?

10. Kinek, kiknek és mely elvégzett munkákért fizettek/fizetnek 1 millió dinárt – „A vajdasági magyar értéktár, hungarikumok, idegenforgalmi turistautak kiadványai, logótervezés" címszóval található – a 465/100-as kontóról.

11. Kiknek és miért fizetnek 500.000,00 dinárt a „Kúl-turista, vadregényes útvonalak népszerűsítése a vajdasági magyar tájban-kistérségi családi programok támogatása" elnevezéssel a 465/100-as kontóról?

12. Kiknek és miért fizetnek 300.000,00 dinárt az „ Ötletadó útikalauz a magyarországi köznevelési intézmények számára" címszó alatt a 465/100-as kontóról?

13. Kinek fizetnek 500.000,00 dinárt a „Képzőművészeti monográfiák támogatása" címszó alatt a 465/100-as kontóról. Kik döntenek erről, mely kritériumok alapján?

14. Hogyan, mire költötték el és milyen programok valósultak meg abból a 400.000,00 dinárból, amely a Fórum-könyvbusz programjait fedezte?

15. Kiknek fizették/fizetik ki azt a 3.815.932,00 dinárból fennmaradt 1.3 millió dinárt, amely a (2,5 millió dinárra kiírt) pályázat után, a Hagyományéltető gyermek és ifjúsági táborok elnevezésű költségvetési tétel keretében maradt.

16. Kiknek fizetnek 1.900.000 dinárt a „Humán erőforrás kataszterének kidolgozása – a pedagógusok szakmai hálózatának megerősítése " elnevezéssel a 465/100-as kontóról?

17. Kiknek fizetnek 764000,00 dinárt „A magyar szellemiségű, a szülőföld iránti szeretetet erősítő oktatási projektek támogatása" elnevezéssel a 465/100-as kontóról?

18. Kinek fizetnek/fizettek 1.337.337,00 dinárt a „Diák- és pedagógusközpontú, magyar szellemiségű vetélkedők, programok kidolgozása és támogatása" elnevezéssel a 465/100-as kontóról?

19. Kinek fizetnek/fizettek 1.773.000,00 dinárt a „Kutatási adatbázisok kialakítása, elektronikus könyvtár kiépítése (elektronikus könyvtárkatalógus), tanulmányok, cikkek írására pályázatok meghirdetése " elnevezéssel a 465/100-as kontóról?

20. Kinek fizetnek/fizettek 1.500.000,00 dinárt a „Vajdasági Magyar Médiaház tervdokumentációjának kidolgozása"elnevezéssel a 465/100-as kontóról?

21. Kinek fizetnek/fizettek 1.000.000,00 dinárt a „Médiához kötődő civil egyesületi munka támogatása" elnevezéssel a 465/100-as kontóról?

22. Kinek fizetnek/fizettek 500.000,00 dinárt a „ Az újságírói mentorrendszer gyakorlatának újraélesztése és fejlesztése" elnevezéssel a 465/100-as kontóról?

23. Kinek fizetnek/fizettek 500.000,00 dinárt a „Tényfeltáró újságírói pályázat (gazdaság, közélet, kultúra, oktatás " elnevezéssel a 465/100-as kontóról?

24. Kinek fizetnek/fizettek 330.000,00 dinárt a „Vajdasági Magyar Nyelvi Iroda honlapjának tartalmi feltöltése " elnevezéssel a 465/100-as kontóról?

25. Kinek fizetnek/fizettek 2.000.000,00 dinárt a „Szórványközpontok fejlesztési támogatása " elnevezéssel a 481/900-as kontóról?

26. Kinek fizetnek/fizettek 265.000,00 dinárt a „Nem kulturális tevékenységet folytató civil szervezetek egyéb támogatása " elnevezéssel a 481/900-as kontóról?

27. Mennyi az MNT elnöke jogi tanácsadójának havi fizetése?

28. Mennyi az MNT a hivatalvezetőjének havi fizetése?

Tari István
MNT-tanácsnok
Óbecsén, 2015. 11. 12.

Amikor hatalomra jöttek, oklevelesek, magiszterek, doktorok lettek. Bravó, mesterek!

Aleksandar Čotrić

Szabadkai helyi közösségek: a magyaroknak "pöcegödrök jutnak" szennyvízelvezető hálózat helyett?

 

Továbbra is siralmas állapotok uralkodnak a Szabadka város területén levő, zömében magyarlakta helyi közösségekben.

A városvezetés(ek) által évek-évtizedek óta elhanyagolt települések polgárainak száma mégis (állítólag) folyamatosan nő. (Más kérdés, hogy a magyar lakosság, vagy inkább más nemzetiségű, illetve etnikumú csoportok befolyásolják-e a növekvő tendenciát.)

Akárhogyis, az ottani életkörülmények nincsenek összhangban a modern kor követelményeivel. Ennél enyhébben talán nem is lehetne fogalmazni.

A Zorka területén egyre több a pöcegödör és egyre gyakoribb jelenség az illegális szemétlerakás. A helyi közösség vezetősége által nemrég összehívott lakossági fórumon a polgárok a fentieken kívül rámutattak a vízvezeték- és a szennyvízelvezető hálózat, a rendes utak és a megfelelő városi buszjáratok hiányára.

Az illetékesek választások előtt az ígérték, sor kerül az említett kérdések rendezésére, de ez "természetesen" elmaradt. A polgárok petíciója sem hatotta meg őket.

Egyébként az említett helyi közösség 68 utcát és mintegy 5500 lakost számlál. Számukra a város szinte semmilyen kommunális infrastruktúrát nem biztosított.

Sajnos a Zorkáéhoz hasonló vagy szinte azonos a helyzet a Bajai szőlők (Peščara), az Újfalu, a Vasutastelep és a Makkhetes helyi közösségekben is. Szimptomatikus, hogy kivétel nélkül többségében magyarlakta városrészekről van szó. Akár az is kijelenthető, hogy itt él (és szenved) a legtöbb tisztességes szabadkai magyar polgár.

Vajon mennyire véletlen, hogy pont a felsorolt helyi közösségek részesülnek ennyire mostoha bánásmódban?

Az alapinformációk a subotica.com-tól származnak, a többi nem

K. P. 

http://delhir.info/cimlap/kiemelt-hirek/47844-2015-11-10-19-04-08

Közzétette: Szerkesztő 2. 2015. november 14. [12:00]