Egy politikai párt tevékenysége az eljárások, tevékenységek,
együttműködési formák, manőverek és taktikai lépések komplex egyvelege.
Ezek soha nem egyértelmű, öncélú és nem egyszerű műveletek. A politika
éppúgy megköveteli a pragmatikus lépéseket, mint a néha nem praktikus,
de szükségszerű lépések egész sorozatát is. A pártpolitika pedig
amellett, hogy értelemszerűen a párt érdekeit szolgálja, nem mellőzheti a
közösség érdekeit sem. Többnyire igen nehéz szinkronizálni az érdekek
tömkelegét, de épp ebben jut kifejezésre a politizálás művészete. Az a
párt, amelyiknek ez sikerül, reménykedhet a biztos jövőben.
A fenti megállapítások hatványozottan érvényesek a kisebbségi
pártokra. Az ő helyzetük sokkal nehezebb, hisz egy kisebbségi helyzetben
levő nemzetrész érdekeit kell(ene) érvényesíteniük a többségi nemzettel
szemben, vagy az mellett. Több elmélet is létezik arra vonatkozóan,
hogy lehet ezt a legjobb módon elérni. Az egyik elmélet szerint (amit a
VMSZ is hirdet és praktizál) minden esetben az asztal mellett kell ülni,
függetlenül attól, ki ül az asztal másik oldalán. Vagyis, eszerint az
elmélet szerint a kisebbségi jogokat úgy lehet érvényesíteni, ha
mindenáron a többség épp hatalmi helyzetben levő pártjával vannak
koalícióban.
Ezzel szemben a másik elmélet azt vallja, hogy nem kell mindenáron
koalícióra lépni a vezető párttal. Ezt csak akkor kell meglépni, ha a
többségi párt szándéka őszinte, és nem akarja maga alá rendelni
kisebbségi partnerét. De még ebben az esetben is tartani kell a kellő
távolságot, épp az érdekérvényesítés céljából. Azaz, az együttműködésnek
és a távolságtartásnak finom egyensúlyban kell lennie.
A vajdasági magyar politizálásban felborult ez a finom politikai
egyensúly. A VMSZ, mint pillanatnyilag vezető kisebbségi párt, odaült a
haladó párt asztalához, feladta teljes politikai önazonosságát annak
érdekében, hogy megtartsa néhány vezetője bársonyfotelját, és
felgyújtotta maga mögött a politikai hidakat.
Ezzel pedig megszűnt az a politikai kapacitása, hogy képviselje és
védje saját népét. Ha mindezek után esetleg mégis úgy döntene, hogy
ténylegesen védeni kívánja a magyarság érdekeit, az már teljes mértékben
lehetetlen lenne, mert egy hajóban eveznek a haladókkal, és a kilépés
már nem lehetséges. Hogy miért? Azért, mert a haladók az elmúlt három
év során lassan, de hatékonyan megszállták a VMSZ hátországát. Rengeteg
szavazót vettek el tőlük, sok helyi közösségi választást nyertek meg,
keményen befurakodtak a magyar többségű önkormányzatokba,
közintézetekbe, közvállalatokba. És ami a legfontosabb, a Magyar Nemzeti
Tanács sem hozhat már semmilyen lényegi döntést Vučić pártja nélkül.
Azért nem, mert a VMSZ rátelepedett az MNT-re, Pásztor István pedig,
féltve jelenlegi pozícióit, úgy „távirányítja” az MNT-t, ahogyan azt ő
is parancsba kapja Belgrádból.
Ezen a ponton érződik igazán a politikai egyensúly hiánya a
kisebbségi politizálásban. A VMSZ érdeke ugyanis immár azonos a regnáló
pártéval. Ezzel pedig megnyílt egy mély politikai szakadék a haladó párt
és a szerb nép között, akárcsak a VMSZ és a vajdasági magyarság között.
Amikor a szerb nép egy nap majd megbuktatja a haladókat, a sorsukat
osztani fogja a VMSZ is. De addig még ez a behódoló politika rengeteg
kárt fog okozni a vajdasági magyarságnak.
Lássuk hát ennek a behódoló politikának a mintapéldáit! Azokat a
példákat, amelyekben a VMSZ, ahelyett, hogy ténylegesen védené népe
érdekeit, nyíltan az ellen dolgozik, vagy pedig mélyen hallgat.
- A VMSZ bevándorláspárti. Ezt bizonyítja, hogy a koszovói cigányokat
tömegesen telepítik magyarlakta településekre. Közülük is kiemelkedő
Martonos esete, ahová több száz menekültet telepítettek, akiknek
aszociális viselkedése kibírhatatlanul megnehezíti az ottani magyar
lakosság mindennapjait. Felemelte szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
- Nemrég a köztársasági parlament megszüntette a magyar nyelvű
anyakönyvi kivonatok kiadásának lehetőségét. Felemelte a szavát ez ellen
a VMSZ? Hát, nem!
- Több mint egy évtizede nem épült fel a szabadkai Népszínház épülete,
ugyanakkor Belgrádban zenélő szökőkutakra is van pénz. Felemelte a
szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
- Rendőrségi és köztársasági közigazgatási eljárások során nincs
biztosítva a magyar nyelvű eljárás, miközben a törvény ezt egyértelműen
előírja. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
- Zentán, az egyik legmagyarabb vajdasági városban a Szociális Központ
igazgatója nem beszéli a magyar nyelvet, miközben „ügyfelei” 90%-a
magyar ajkú. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem! Sőt, ők
szavazták meg.
- A szabadkai köztéri újévváráskor már csak szerb együttesek léptek
fel. Valamikor kötelezően volt magyar fellépő is. Felemelte a szavát ez
ellen a VMSZ? Hát, nem!
- A magyarság tömegesen költözik el az afrikai szintű bérek miatt. A
fizetések azért alacsonyak, mert a hatalmon lévő párt eladta az egész
országot a külföldi rablótőkének, a kevés maradékot pedig a saját
pártkáderei tették tönkre. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
- Délvidék elcsatolásának napját ünneppé nyilvánították Vajdaságban.
Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem! Hanem megszavazták, a
szerb pártokkal közösen.
Ez csupán néhány kiragadott példa, ami hűen bizonyítja, mit is jelent
a valóságban a kisebbségi politikai egyensúly eltolódása. Ennek az
eltolódásnak issza a levét már hosszú ideje az egyszerű kisebbségi
átlagpolgár. De aki igazából meg fogja inni azt, amit megérdemel, az
maga a VMSZ, amely úgy fog eltűnni a süllyesztőben, mintha sosem
létezett volna.
Boris Zec, okleveles jogász, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja.
2019. január 27. [19:27]
https://szabadmagyarszo.com/2019/01/27/az-egyensuly-hianya/