2019. január 28., hétfő

Az egyensúly hiánya

Az egyensúly hiánya

Egy politikai párt tevékenysége az eljárások, tevékenységek, együttműködési formák, manőverek és taktikai lépések komplex egyvelege. Ezek soha nem egyértelmű, öncélú és nem egyszerű műveletek. A politika éppúgy megköveteli a pragmatikus lépéseket, mint a néha nem praktikus, de szükségszerű lépések egész sorozatát is.  A pártpolitika pedig amellett, hogy értelemszerűen a párt érdekeit szolgálja, nem mellőzheti a közösség érdekeit sem. Többnyire igen nehéz szinkronizálni az érdekek tömkelegét, de épp ebben jut kifejezésre a politizálás művészete. Az a párt, amelyiknek ez sikerül, reménykedhet a biztos jövőben.
A fenti megállapítások hatványozottan érvényesek a kisebbségi pártokra. Az ő helyzetük sokkal nehezebb, hisz egy kisebbségi helyzetben levő nemzetrész érdekeit kell(ene) érvényesíteniük a többségi nemzettel szemben, vagy az mellett. Több elmélet is létezik arra vonatkozóan, hogy lehet ezt a legjobb módon elérni. Az egyik elmélet szerint (amit a VMSZ is hirdet és praktizál) minden esetben az asztal mellett kell ülni, függetlenül attól, ki ül az asztal másik oldalán. Vagyis, eszerint az elmélet szerint a kisebbségi jogokat úgy lehet érvényesíteni, ha mindenáron a többség épp hatalmi helyzetben levő pártjával vannak koalícióban.
Ezzel szemben a másik elmélet azt vallja, hogy nem kell mindenáron koalícióra lépni a vezető párttal. Ezt csak akkor kell meglépni, ha a többségi párt szándéka őszinte, és nem akarja maga alá rendelni kisebbségi partnerét. De még ebben az esetben is tartani kell a kellő távolságot, épp az érdekérvényesítés céljából. Azaz, az együttműködésnek és a távolságtartásnak finom egyensúlyban kell lennie.
A vajdasági magyar politizálásban felborult ez a finom politikai egyensúly. A VMSZ, mint pillanatnyilag vezető kisebbségi párt, odaült a haladó párt asztalához, feladta teljes politikai önazonosságát annak érdekében, hogy megtartsa néhány vezetője bársonyfotelját, és felgyújtotta maga mögött a politikai hidakat.
Ezzel pedig megszűnt az a politikai kapacitása, hogy képviselje és védje saját népét. Ha mindezek után esetleg mégis úgy döntene, hogy ténylegesen védeni kívánja a magyarság érdekeit, az már teljes mértékben lehetetlen lenne, mert egy hajóban eveznek a haladókkal, és a kilépés már nem lehetséges. Hogy miért?  Azért, mert a haladók az elmúlt három év során lassan, de hatékonyan megszállták a VMSZ hátországát.  Rengeteg szavazót vettek el tőlük, sok helyi közösségi választást nyertek meg, keményen befurakodtak a magyar többségű önkormányzatokba, közintézetekbe, közvállalatokba. És ami a legfontosabb, a Magyar Nemzeti Tanács sem hozhat már semmilyen lényegi döntést Vučić pártja nélkül. Azért nem, mert a VMSZ rátelepedett az MNT-re, Pásztor István pedig, féltve jelenlegi pozícióit, úgy „távirányítja” az MNT-t, ahogyan azt ő is parancsba kapja Belgrádból.
Ezen a ponton érződik igazán a politikai egyensúly hiánya a kisebbségi politizálásban. A VMSZ érdeke ugyanis immár azonos a regnáló pártéval. Ezzel pedig megnyílt egy mély politikai szakadék a haladó párt és a szerb nép között, akárcsak a VMSZ és a vajdasági magyarság között. Amikor a szerb nép egy nap majd megbuktatja a haladókat, a sorsukat osztani fogja a VMSZ is. De addig még ez a behódoló politika rengeteg kárt fog okozni a vajdasági magyarságnak.
Lássuk hát ennek a behódoló politikának a mintapéldáit! Azokat a példákat, amelyekben a VMSZ, ahelyett, hogy ténylegesen védené népe érdekeit, nyíltan az ellen dolgozik, vagy pedig mélyen hallgat.
  • A VMSZ bevándorláspárti. Ezt bizonyítja, hogy a koszovói cigányokat tömegesen telepítik magyarlakta településekre. Közülük is kiemelkedő Martonos esete, ahová több száz menekültet telepítettek, akiknek aszociális viselkedése kibírhatatlanul megnehezíti az ottani magyar lakosság mindennapjait. Felemelte szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
  • Nemrég a köztársasági parlament megszüntette a magyar nyelvű anyakönyvi kivonatok kiadásának lehetőségét. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
  • Több mint egy évtizede nem épült fel a szabadkai Népszínház épülete, ugyanakkor Belgrádban zenélő szökőkutakra is van pénz. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
  • Rendőrségi és köztársasági közigazgatási eljárások során nincs biztosítva a magyar nyelvű eljárás, miközben a törvény ezt egyértelműen előírja. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
  • Zentán, az egyik legmagyarabb vajdasági városban a Szociális Központ igazgatója nem beszéli a magyar nyelvet, miközben „ügyfelei” 90%-a magyar ajkú. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem! Sőt, ők szavazták meg.
  • A szabadkai köztéri újévváráskor már csak szerb együttesek léptek fel. Valamikor kötelezően volt magyar fellépő is. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
  • A magyarság tömegesen költözik el az afrikai szintű bérek miatt. A fizetések azért alacsonyak, mert a hatalmon lévő párt eladta az egész országot a külföldi rablótőkének, a kevés maradékot pedig a saját pártkáderei tették tönkre. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
  • Délvidék elcsatolásának napját ünneppé nyilvánították Vajdaságban. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem! Hanem megszavazták, a szerb pártokkal közösen.
Ez csupán néhány kiragadott példa, ami hűen bizonyítja, mit is jelent a valóságban a kisebbségi politikai egyensúly eltolódása.  Ennek az eltolódásnak issza a levét már hosszú ideje az egyszerű kisebbségi átlagpolgár. De aki igazából meg fogja inni azt, amit megérdemel, az maga a VMSZ, amely úgy fog eltűnni a süllyesztőben, mintha sosem létezett volna.

Boris Zec, okleveles jogász, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja.
2019. január 27. [19:27]
https://szabadmagyarszo.com/2019/01/27/az-egyensuly-hianya/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése