Szeptember 26.

Jusztina napja.

Latin eredetű név, a Jusztin férfinév női párja, jelentése igazságos.

1777 – Mária Terézia áttelepítette a nagyszombati tudományegyetemet a budai királyi várba.
1888 – Megszületett T.S. Eliot amerikai származású, Nobel-díjas angol költő, drámaíró, kritikus (Macskák könyve, Gyilkosság a székesegyházban).
1898 – Brooklynban (New York, USA) megszületett George Gershwin (eredeti nevén: Jacob Gershowitz) zeneszerző és zongoraművész, a szimfonikus jazz megteremtője (Kék rapszódia, Egy amerikai Párizsban, Porgy és Bess).
1922 – Meghalt Ivánfi Jenő színész, rendező, műfordító.
1932 – Megszületett Almási Miklós József Attila-díjas esztéta, kritikus, akadémikus.
1939 – Budapesten meghalt Bláthy Ottó Titusz, a transzformátor szülőatyja.
1945 – New Yorkban meghalt Bartók Béla, világhírű magyar zeneszerző és népdalgyűjtő.
1945 – Megszületett Brian Ferry, aki a Roxy Music zenekarnak volt a frontembere.
1948 – Megszületett Olivia Newton-John angol színésznő (Pomádé-Grease).
1962 – A Jemeni Köztársaság nemzeti ünnepe.

Huszonöt éve, 1989. szeptember 26-án az Országgyűlés elfogadta a be- és kivándorlási törvényt, amely alapvető emberi jognak nyilvánította a kivándorlást, valamint a külföldi utazásról és az útlevélről szóló törvényt, amely már nem korlátozta többé a külföldi tartózkodás idejét.

Az új ki- és bevándorlásról szóló törvény - összhangban a nemzetközi jogi szabályozásokkal és a jogállamiság kiépítésére vonatkozó törekvésekkel - alanyi jogon biztosította a magyar állampolgárok számára a mozgásszabadságot. A kivándorlást és a hazatérést olyan emberi jognak tekintette, amit csak törvényben lehet korlátozni. A kivándorlást csak a legszűkebb körben, kiemelkedően fontos társadalmi érdekből korlátozta. A hazatérési jog korlátozás nélküli megadásával a jogszabály pedig lehetővé tette azok számára a hazatérést, akikre korábban "disszidensként", "emigránsként" tekintettek. Az új útlevéltörvény nem korlátozta többé a külföldön tartózkodás időtartamát, ezzel megszüntette a jogellenesen külföldön tartózkodás fogalmát és a hozzá kapcsolódó szankciókat. (korábban a vízumkötelezettéggel a tartózkodási idő meghatározása is együtt járt.)
A szocialista rendszerben, négy évtizeden keresztül a fenti állampolgári jogok rendkívül behatároltan, szűkkörűen érvényesültek Magyarországon. A vasfüggöny, a műszaki határzár 1949-től zárta el hermetikusan az ország lakosait a nyugati országoktól a magyar-osztrák határon, illetve délen az ellenségnek kikiáltott titói Jugoszláviával közös határszakaszon. A Sztálin halála utáni enyhülésnek köszönhetően eltávolították határzárat, felszedték az aknákat, az 1956-os forradalom leverése után az osztrák-magyar határon még több ezer magyar menekültnek sikerült külföldre szökni. A Nyugattal való kiéleződött viszony miatt 1957 márciusában azonban újra lezárták az országhatárt.
A 60-as évektől erősen szűkre szabták a kiutazható állampolgárok körét, csak pár százan, főleg politikusok, művészek, sportolók vagy csak egyes szakmák képviselői (kereskedők, fuvarozók, idegenvezetők) mehettek külföldre. A célországokat kétfelé osztották: megkülönböztették a keleti, "baráti" és a nyugati, "imperialista" utazásokat, ennek megfelelően a vízumkiadási és a valuta-kiviteli gyakorlat is igen szigorú volt. Emellett meghatározták a kivihető és behozható áruk körét is az állampolgárok számára. A 70-es évektől növekedett a határátlépések száma, Keletre már korlátozás nélkül lehetett utazni, de Nyugatra még mindig korlátozták a kiutazást. 1984-ig létezett a keleti (piros útlevél) és a nyugati magánútlevél, majd 1987-től egységes úti okmányt, világútlevelet vezettek be. Utóbbihoz már nem kellett külön kiutazási engedélyt kérni a nyugati országokba történő utazáskor, viszont a kivihető valuta összegét még meghatározták.
A rendszerváltást követően az egyes országokkal szembeni vízumkötelezettségek sorba megszűntek, a 90-es évek óta az Európai Unióhoz, majd a schengeni övezethez való csatlakozással a magyar állampolgárok szabadon kelhetnek át az uniós országok határain, és ehhez elegendő, ha érvényes személyi igazolvánnyal rendelkeznek. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Szeptember 26. – A fogamzásgátlás világnapja.
A nemzetközi egészségnevelési, egészségügyi intézmények kezdeményezésére 2007-ben rendezték meg először a világnapot azzal a céllal, hogy a lehető legszélesebb körben ismertek legyenek a különböző fogamzásgátlási módszerek, hiszen a nem tervezett terhesség és az ezt gyakran követő abortusz súlyos problémát jelent társadalmi és egészségügyi szempontból.
Magyarországon az utóbbi években csökkent az abortuszok száma, de még mindig magas, minden harmadik terhesség végződik abortusszal. A magyar és külföldi adatok szerint is arányuk a 20-24 éves korosztályban a legmagasabb. A jelenség a családtervezési ismeretek hiányosságaira, a fogamzásgátlás hiányára vagy nem megfelelő alkalmazására vezethető vissza. Egy 2011-es felmérés arra figyelmeztet, hogy egyre növekszik azoknak a fiataloknak a száma világszerte, akik nem gondoskodnak a megfelelő szexuális védekezésről, és csupán kevés ismeretük van a hatékony fogamzásgátló módszerekről.
A magzatelhajtás, méhkaparás, a magzatölő szerek végigkísérik az emberiség történetét, sok esetben súlyos következményekkel, akár halállal. Ma már sokkal kevesebb egészségügyi kockázata van az orvosok által végzett abortusznak, de a kedvezőtlen lelki következményekkel mindenképpen számolni kell.
Aki nem akar teherbe esni, a fogamzásgátlás módszereinek széles skálájából választhat napjainkban: a gyógyszertől az egészségügyi eszközökön és eljárásokon át egészen a gumi óvszerig. A szakemberek egybehangzó véleménye az, hogy a védekezés akkor a legbiztonságosabb, ha a hormonális fogamzásgátló módszereket kombinálják a gumi óvszerrel, hiszen ez utóbbi a szexuális úton terjedő betegségektől is véd. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum