Bódis Gábor
Felvidék és Erdély után a Vajdaságban is csődöt mondott a kizárólagosságra alapuló magyarországi nemzetpolitika.
Részlet
A gondterhelt győztes
Szerbiában még másfél héttel a választások (országos, tartományi, önkormányzati) után sem világos minden. Még az sem, hogy a kényelmes (telj)hatalommal bíró Aleksandar Vučić kormányfő miért is írta ki az előrehozott választásokat két évvel a kormány mandátumának lejárta előtt. Racionális magyarázatot nehéz találni, talán egy ilyen lehet: Vučić tudhatja, hogy 2018-ig biztosan nem lesz gazdasági javulás, és ezért hosszabbította meg a mandátumát 2020-ig. Akkor talán. De addig, szakértők szerint, legalább 75 ezer embert kell elbocsátani a közszférából, ami valóságos politikai földrengést fog okozni.
Mindenesetre, Vučić biztosra ment: minden előrejelzés szerint 50%-ot meghaladó eredményre számíthatott országos szinten. Hát ez egyelőre nem jött be. „Csak” 48%-ot hozott és több tucat mandátummal kevesebbel rendelkezik, mint a 2014-es választások után. És azért egyelőre, mert több szavazókörzetben megismétlik a voksolást a pravoszláv húsvéti ünnepek után. Az ellenzék tiltakozásokat hirdetett meg az állítólagos választási csalások miatt, és ami a legfurcsább, a kormánypárt is csalásokról beszél és be is perli az ellenzékieket. Ezt azért nehéz értelmezni egy olyan országban, ahol egy párt és egy személy (Vučić) egyeduralmáról van szó. Az országos televíziós csatornák szinte teljesen a kormány ellenőrzése alatt állnak és a lakosság több mint 60%-a tőlük értesül a politikai fejleményekről. Vučićnak ezenkívül szereplési mániája van, hiszen minden áldott nap nyilatkozik, átad valamit, vagy véleményt mond a televíziókban. Nemcsak kampányidőszakban.
A kampány során meg aztán még inkább. Semmit sem bíztak a véletlenre: a választások előtt két nappal kötötték meg a kínaiakkal a szerződést egy nagy vasöntő megvásárlásáról, a nyugdíjakat szintén két nappal korábban osztották ki, mint szokták. Sőt, Vučićék legújabb koalíciós partnerének, a nyugdíjas pártnak a vezetője kijelentette, hogy ha nem Vučić győz, akkor a nyugdíjasok már hiába várják a postást a jussukkal.
És még sem jött össze minden: a Szerb Haladó Párt toronymagasan győzött, de mellettük bejutott még 6 párt/koalíció. Az örök második, a Szocialista Párt (Milošević utódpártja), utána következnek a szélsőjobbos radikálisok, az újdonsült hágai felmentett, Vojislav Šešeljjel az élükön. A futottak még kategóriában van egy új párt, a volt gazdasági miniszter által alapított Elég volt! (szerb LMP, de kevesebb zölddel) és még három koalíció, amelyek az 5%-os küszöb környékén tántorogtak és egyikükről, a szintén szélsőjobboldali DSS-Dveri-ről a Köztársasági Választási Bizottság többszöri nekirugaszkodás után kiderítette, hogy egy szavazattal (!) a cenzus alatt végzett. Emiatt háborognak az ellenzékiek és fogtak össze balközéptől szélsőjobbig. Vučić túlhatalmával szemben viszont semmi esélyük sincs.
Maga a miniszterelnök viszont elégedetlen, mert nem sikerült még elsöprőbb győzelmet aratnia. Nem mintha nem tudná bármikor biztosítani a parlamenti többséget. Ez a lelki állapot már csak a túl fűtött ambíciók és a lelki bizonytalanság egyvelegével magyarázható.
A Nyugat kedveltje
A nyugati politikai tényezők (EU és a többiek) Szerbia uniós elkötelezettségének győzelméről nyilatkoztak, írtak, gratuláltak Vučićnak. De már vannak józanabb hangok is (például Foreign Policy), amelyek rámutatnak, hogy Szerbiában fokozatosan csökken az EU-t támogatók aránya és mára már jócskán az 50% alá esett. A szerb értelmiség liberálisabb része egyre inkább elveszíti az unióba és általában a Nyugatba vetett hitét, hiszen, akár csak más országok esetében, Szerbiában is eltűrik a sajtószabadság és az egyéni szabadságjogok folyamatos megsértését. Így fizetik meg annak az árát, hogy Vučić készségesen teljesít a regionális kérdésekben: megtűri Koszovó függetlenségét és féken tartja a Bosznia-Hercegovinát szétrobbantani akaró Milorad Dodikot, a boszniai Szerb Köztársaság ultranacionalista elnökét. Ezenkívül betűről betűre betartja az IMF utasításait (még a nyugdíjakat is megnyirbálta). Ehhez képest semmiség, hogy újságírókat üldöznek (néha megölnek), ellenzéki politikusokat bilincsbe verve elvezetnek korrupciós vádakkal, amelyekből végülis nem lesz semmi, ombudsmanokat életveszélyesen megfenyegetnek.
A VMSZ egyeduralmának a vége
A mostani szerbiai választásoknak két évtized után egy új dimenziója is volt: két magyar koalíció is megmérettette magát. A Vajdasági Magyar Szövetség mindeddig fölényesen uralta a kis magyar mezőnyt (kb. 200 ezer szavazó), de tavaly augusztusban a párt disszidensei új tömörülést hoztak létre, a Magyar Mozgalmat. A kampány magyaros sárdobálássá fajult, a Pásztor István vezette VMSZ mindent megtett, hogy ellehetetlenítse az ellenfelét. Országos szinten a Magyar Mozgalom (egy kisebb párttal, a Vajdasági Magyar Demokrata Közösséggel koalícióban) nem indulhatott, mert a kötelező 10 ezer támogató aláírás közül 1600 érvénytelen volt. Ennek ellenére a VMSZ alulteljesített eddigi leggyengébb eredményével (két évvel ezelőtt a szavazatok 2,2%-át szerezte meg, most csak 1,5%-át, azaz az eddigi hat képviselő helyett csak négy lesz). Csak minden negyedik vajdasági magyar szavazott a pártra.
Pedig: a magyar kormány beleadott apait-anyait a VMSZ (és Vučić) támogatásába. Németh Zsolt, Szijjártó Péter, Orbán Viktor egymás után utaztak a Vajdaságba, hogy letegyék a voksukat az „egyetlen magyar” párt mellett. Sőt néhány hónappal a választások előtt a magyar kormány 50 milliárd forintos hitellel ajándékozta meg Pásztorékat. Ez is kevés volt, vagy túl sok.
A tartomány szintjén lesz a legnagyobb változás, mert eddig, egészen 16 évig az ellenzéki demokraták irányíthatták a Vajdaságot (már amennyi hatalmuk volt), most pedig Vučić-ék uralkodhatnak. Szinte bizonyos, hogy a hatalomváltás első áldozata a Vajdasági Rádió és Televízió lesz, amelynek független szerkesztéspolitikája amúgy is régen szúrja a belgrádi hatalom szemét. A VMSZ-nek a vajdasági parlamentben is kevesebb képviselője lesz, de Orbánék támogatása miatt Aleksandar Vučić a választások után egy nappal bejelentette, hogy felkínálja Pásztor Istvánnak a vajdasági parlamenti elnöki bársonyszéket (eddig is az övé volt). Sőt, a Szerb Haladó Pártnak egy biztos koalíciós partnere lesz minden szinten: a VMSZ.
A Budapest és Belgrád osztatlan támogatását élvező magyar párt a legnagyobb pofont a magyarság központjának számító Szabadkán kapta. Egy: Vučićék majdnem abszolút többséget szereztek a városban. Kettő: a Magyar Mozgalom (MM) a szlovákiai Híd-Most példájára nemzetiségileg vegyes listát indított és ugyanannyi mandátumot (11) szerzett, mint a VMSZ. Az MM ezáltal bebiztosította, hogy ezentúl önálló politikai tényezőként léphet fel.
Felvidék és Erdély után a Vajdaságban is csődöt mondott a kizárólagosságra alapuló magyarországi nemzetpolitika.
A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.
2016. május 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése