Hivatalos nyelvvé vált Szabadkán a bunyevác nyelv és írásmód (amely a legtöbb nyelvész szerint a horvát nyelvnek csupán egy dialektusa – A szerk. megj.), miután a Városi Képviselő-testület ma megszavazta a város alapszabályának módosítását.
Tomislav Žigmanov, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének elnöke elítélte a döntést, megismételve, hogy a bunyevác voltaképpen a horvát nyelv dialektusa, és hogy ma sem szakmai, sem tudományos, hanem tisztán politikai döntés született, amely nincs sem történelmileg, sem nyelvtanilag megalapozva.
Andrej Plenković horvát kormányfő is határozottan elítélte a botrányos döntést, amellyel szerinte a szerb rezsim széttagolni akarja a szerbiai horvátokat.
„Számunkra ez elfogadhatatlan, a külügyminisztérium tiltakozni fog a szerb hatóságoknál a döntés ellen”
– mondta Plenković.
A városi alapszabály módosításával befejeződött a Városi Képviselő-testület márciusi ülésén megindított eljárás. A Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt, a Bácskai Bunyevácok Szövetsége és az Orosz Párt mellett a VMSZ és a Szabadka Polgári Mozgalma is támogatta az úgynevezett bunyevác nyelvvel kapcsolatos döntést. Szabadka lakosságának mintegy 10 százaléka tartozik a bunyevác közösséghez, így nem volt kötelező hivatalossá tenni a bunyevác nyelvet. A törvény szerint akkor kerülhet hivatalos használatba egy nyelv, ha az adott nemzetiséghez a lakosság legalább 15 százaléka tartozik.
Ahogy korábban megírtuk, könnyen lehet, hogy ezzel a gesztussal – amellett, hogy így próbálja megosztani a délvidéki horvátokat – a haladó rezsim voltaképpen háláját is fejezi ki a szerbséghez közelálló bunyevác identitású bunyevácok iránt, amiért felmenőik hozzájárultak Délvidék elcsatolásához, valamint persze azt is, hogy a végsőkig lojálisak a Vučić-rezsimhez.
Mint ismeretes, a szerbek, a bunyevácok, a ruszinok, a szlovákok és más szláv nemzetek által – a szerb és francia csapatok szuronyainak védelme alatt – létrehozott újvidéki „Nagy Nemzetgyűlés“ 1918 november 25-én az összlakosság 60,6 százalékának kizárásával kihirdette, hogy a Szerb Királysághoz csatolják, illetve ahogy ők mondják: „visszacsatolják” Bácskát, Bánátot, Szerémséget és Baranyát. Erre a határozatra 84 bunyevác küldött is rászavazott. Mirko Bajić, a Bácskai Bunyevácok Szövetségének elnöke, aki egyébként a haladók embere, szerb nacionalista politikusokkal együtt évente, rendszeresen megkoszorúzza a szeparatista „Nagy Nemzetgyűlés“ helyszínén elhelyezett emléktáblát. A délvidéki magyarokkal kiváló viszonyban lévő horvát identitású bunyevác közösséget egyébként teljesen hidegen hagyja november 25-e, amely a bunyevác identitású bunyevác közösség négy nemzeti ünnepének egyike.
Mirko Bajić koszorút helyez az 1918-as szeparatista „Nagy Nemzetgyűlés“ helyszínén elhelyezett emléktáblánál
A bunyevác népesség — ahogy azt ma már a kutatók nagy többsége vallja — zömében ma is horvát etnikum által lakott területekről az oszmán hódítások következtében rajzott ki a 15-17. században mai horvátországi és délvidéki lakóhelyeire, mégpedig három fő irányba: 1. Észak-Dalmáciába, Zára (Zadar) térségébe, 2. Lika és Gorski kotar vidékére, illetve a Velebit hegység alatt húzódó tengerparti sávba, 3. valamint Bácskába. A bunyevác népcsoport zöme ma Horvátországban él, de eredetében, nyelvjárásában Délnyugat-Bosznia (ez utóbbi a 9. századtól egészen a 14. század közepéig-végéig, Kotromanić István és I. Tvrtko bosnyák uralkodók hódításáig Horvátországhoz tartozott) és Nyugat-Hercegovina horvátsága is a bunyevácokhoz köthető. Becslések szerint ma kb. minden ötödik horvát, vagyis közel egymillió fő bunyevác eredetű. Magyarországon a bunyevác nyelvet a horvát nyelv dialektusaként tartják számon.
Slobodan Milošević hatalomra kerülése után Belgrád a kilencvenes években ismét kísérletet tett a bunyevácság szerb nemzetbe való integrálására, több könyvet is megjelentettek, amelyekben a szerzők a karadžići nagyszerb tanok szellemében bizonygatták, hogy a bunyevácok valójában katolikus szerbek. Néhány bunyevácot sikerült is ugyan magukhoz édesgetni, de a tömegek körében kevés sikerrel jártak.
Summa summarum: A szabadkai képviselő-testület döntése – azonkívül, hogy szerb nacionalista érdekeket szolgál – veszélybe sodorhatja a kifejezetten jó délvidéki magyar-horvát kapcsolatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése