Mire is alapul a magyar nemzetpolitika?
Pásztor István átveszi a Duna-díjat Semjén Zsolttól – Kép: Pannon RTV
Elképesztő és egyben elgondolkodtató kijelentést tett a napokban a magyar miniszterelnök helyettese és az ország külügyminisztere.
Már eddig is tudtuk, de most nyilvánosan is kimondták, hogy Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének véleményét a délvidéki/vajdasági magyar közösséget érintő kérdésekben az anyaországi döntéshozók nem csak, hogy kikérik, de annak alapján határoznak is.
Már eddig is tudtuk, de most nyilvánosan is kimondták, hogy Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének véleményét a délvidéki/vajdasági magyar közösséget érintő kérdésekben az anyaországi döntéshozók nem csak, hogy kikérik, de annak alapján határoznak is.
Előbb Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága előtti november 17-ei éves meghallgatásán, Bencsik Jánosnak, a Polgári Válasz képviselőjének, országgyűlési képviselőnek az Irinej Bulović bácskai pravoszláv püspök Magyar kitüntetésével kapcsolatos kérdéseire válaszolva „meleg szavakkal méltatta Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének az érdemeit”.[1]
– Amit ő (vagyis Pásztor István – B.A.) mond az számunkra normatív. Személyét nagyra tartjuk, a vajdasági magyarság a választásokon beléje helyzete a bizalmát. Látszik, hogy Belgrádban is komolyan veszik, ezért nem gondolom, hogy nekem minősíteni kell az ő lépéseit. Messzemenően megbízom Pásztor István éleslátásában” – mondta Semljén.[2]
Ugyanennek a bizottságnak a december 6-ai ülésén Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter meghallgatása volt napirenden.
Bencsik János a külügy vezetőjének a vajdasági/délvidéki magyarok tekintetében ismét több kérdést felvetett, mint például „a magyarországi kitüntetések odaítélése nyíltan magyarellenes tevékenységükről ismert személyeknek”.
Szijjártó Péter a válaszában általánosságban elmondta, hogy nemzetpolitikai kérdésekben mindig a megválasztott nemzetiségi vezetők véleményére hagyatkoznak. Minden egyes szerbiai tárgyalás előtt és után egyeztettek a VMSZ elnökével. Hozzátette, ha „ők javasolnak egy kitüntetést, akkor a magyar kormánynak kötelessége helyt adni ennek”.[3]
Bencsik János a külügy vezetőjének a vajdasági/délvidéki magyarok tekintetében ismét több kérdést felvetett, mint például „a magyarországi kitüntetések odaítélése nyíltan magyarellenes tevékenységükről ismert személyeknek”.
Szijjártó Péter a válaszában általánosságban elmondta, hogy nemzetpolitikai kérdésekben mindig a megválasztott nemzetiségi vezetők véleményére hagyatkoznak. Minden egyes szerbiai tárgyalás előtt és után egyeztettek a VMSZ elnökével. Hozzátette, ha „ők javasolnak egy kitüntetést, akkor a magyar kormánynak kötelessége helyt adni ennek”.[3]
Milyen megállapításokra és következtetésekre lehet jutni az említett két vezető beosztású magyar tisztségviselő nyilatkozata alapján?
Semjén és Szijjártó szavaiból is az derül ki, hogy amit Pásztor István mond az számukra „normatív”.
A normatív szó jelentése pedig – az idegen Szavak Gyűjteménye (szótára) szerint – „irányadó, szabályt adó, szabályozó, mértékül szolgáló”.[4]
Ebből arra lehet következtetni, hogy amit Pásztor István mond a miniszterelnökségnek, vagy a külügyminisztériumnak azt úgy egy az egyben elfogadják, meg nem kérdőjelezik, felül nem vizsgálják a helyességét, helytállóságát és az igazságtartalmát.
Ha ezt tovább gondoljuk, akkor ebből az derül ki, hogy a délvidéki/vajdasági magyarok ügyében mindennek a megmondhatója éppen Pásztor István.
Semjén és Szijjártó szavaiból is az derül ki, hogy amit Pásztor István mond az számukra „normatív”.
A normatív szó jelentése pedig – az idegen Szavak Gyűjteménye (szótára) szerint – „irányadó, szabályt adó, szabályozó, mértékül szolgáló”.[4]
Ebből arra lehet következtetni, hogy amit Pásztor István mond a miniszterelnökségnek, vagy a külügyminisztériumnak azt úgy egy az egyben elfogadják, meg nem kérdőjelezik, felül nem vizsgálják a helyességét, helytállóságát és az igazságtartalmát.
Ha ezt tovább gondoljuk, akkor ebből az derül ki, hogy a délvidéki/vajdasági magyarok ügyében mindennek a megmondhatója éppen Pásztor István.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ő az egyedüli felelős személy mindazért, ami a közösséggel történt/történik. Ezt igazolja az is, hogy a külügy vezetője „minden egyes szerbiai tárgyalás előtt és után egyeztet a VMSZ elnökével”.[5] Miért nem a magyar intézményekkel, a többi politikai és civil szervezettel is? Talán azért, mert szükségtelen, mivel (alig néhány kivételével) ott is véemeszesek vannak vezető pozícióban?
Mennyire jó az, ha az ilyen vagy olyan döntéshozatal egyetlen egy személy kényétől-kedvétől függ? Mi történik akkor, ha az a személy történetesen nem „éleslátó”, vagy éppen gyenge, netán rossz a látása?
A két magas rangú tisztségviselő szavaiból az is kiderül, hogy a magyar nemzetpolitika, mint „a külpolitika lelke”,[6] szubjektív meglátásokon, egyes személyek „éleslátásán” és „javaslatain” alapszik.
Mennyire jó az, ha az ilyen vagy olyan döntéshozatal egyetlen egy személy kényétől-kedvétől függ? Mi történik akkor, ha az a személy történetesen nem „éleslátó”, vagy éppen gyenge, netán rossz a látása?
A két magas rangú tisztségviselő szavaiból az is kiderül, hogy a magyar nemzetpolitika, mint „a külpolitika lelke”,[6] szubjektív meglátásokon, egyes személyek „éleslátásán” és „javaslatain” alapszik.
Azt jelenti-e ez, hogy a magyar kormány nemzetpolitikája nem tárgyilagos elemzéseken, az események összefüggésének vizsgálatára épül? Megelégszik azzal – a konkrét esetben – amit Pásztor István, még csak nem is mond, hanem „gondol”?
Mennyire van ez összhangban Szijjártó azzal a kijelentésével, miszerint „nem Budapestről kell megmondani, mi a jó a határon túli magyar nemzeti közösségeknek, hanem meg kell kérdezni őket, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy jobban érezzék magukat a lakóhelyükön”.[7]
Az itteni magyar közösség helyett azonban csak Pásztor Istvánt kérdezik meg! Az is „a külpolitika lelke”, hogy egyet mondunk, mást cselekszünk?
Mennyire helyes az, nem-e felelőtlenség, ha egy személy ilyen, korlátlan és minden ellenőrzést mellőző hatalommal rendelkezik? Az egyszemélyes döntéshozókat nem önkényuraknak szokták nevezni?
Mennyire van ez összhangban Szijjártó azzal a kijelentésével, miszerint „nem Budapestről kell megmondani, mi a jó a határon túli magyar nemzeti közösségeknek, hanem meg kell kérdezni őket, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy jobban érezzék magukat a lakóhelyükön”.[7]
Az itteni magyar közösség helyett azonban csak Pásztor Istvánt kérdezik meg! Az is „a külpolitika lelke”, hogy egyet mondunk, mást cselekszünk?
Mennyire helyes az, nem-e felelőtlenség, ha egy személy ilyen, korlátlan és minden ellenőrzést mellőző hatalommal rendelkezik? Az egyszemélyes döntéshozókat nem önkényuraknak szokták nevezni?
Igaz-e az is, hogy „a vajdasági magyarság a választásokon beléje (vagyis Pásztor Istvánba – B.A.) helyzete a bizalmát”?
A legutóbbi (2020. évi) választásokon a Pásztor István listára – alternatíva hiányában, mivel a magyar ellenzéki szervezetek az egyenlőtlen feltételek miatt bojkottálták a választásokat – mindössze 71.893-an szavaztak, vagyis a legjobb esetben is a magyarok alig egyharmada (és a Vranje melletti Neradovac falu lakosai) szavaztak a VMSZ-re![8]
Pásztor István szava azonban nem csak a magyar politikusok vonatkozásában „normatív”, de a tartományban is.
– A VMSZ első embere a meddő mechanizmusokat megkerülve, befolyását latba vetve pénzt kerít a föld alól is, és ezzel el- és lekötelezettjévé degradálja azt, aki végső elkeseredésében hozzá fordul, megerősítve a szomorú valóságot, hogy a szakértelem és az igényesség mit sem ér a párt ereje és hatalma nélkül – véli Gyurkovics Virág az idei szabadkai Desiré Fesztivállal kapcsolatos, Aki nélkül nem lenne fesztivál (meg más se) c. írásában.[9]
– Minden szinten kisebb összegeket ítéltek meg a fesztiválnak a pályázatokon, de nem kaptak egyéb indoklást, mint hogy nincs pénz. Végül tartományi forrásból fogják biztosítani a hiányzó összeget, illetve a város is hozzárendelt még 700 ezer dinárt a forrásokhoz, tehát valamennyire korrigálták a kezdeti költségvetést – de ehhez Pásztor István közbenjárása kellett. Mintha legalábbis nem ugyanarról a Pásztor Istvánról beszélnénk, aki a VMSZ elnökeként és a kormányzó Szerb Haladó Párt koalíciós partnereként megszavaztatja pártja képviselőivel a városi költségvetést, aki a különböző bizottságokba odaültet egy-egy VMSZ-es kádert, és akinek Szabadka Város képviselő-testületi elnöke, dr. Pásztor Bálint történetesen a fia. […]
A VMSZ szereti elérni, hogy elköteleződjenek mellette. Nem először fordul elő ugyanis, hogy egy-egy rossz döntés, meggondolatlan mulasztás vagy szándékos szabotázs következtében ellehetetlenül valamely intézmény tevékenysége. Erre mutat például, ha összevetjük a Bethlen Gábor Alap többéves pályázati eredményeit, amelyek alapján konkrétan kirajzolódik, hogyan apasztották el egyre inkább a pénzforrásokat 2015 és 2016 során azoknál az intézményeknél, amelyeknek a vezetője nem jó helyre sorolt a pártot kettészakító belső konfliktusok jelentkezésekor, illetve hogyan nyíltak meg a csapok ismét, miután a kötekedőket a VMSZ szempontjából megfelelő káderekkel helyettesítették – írja Gyurkovics.[10]
Mindez arra is utal, hogy a Délvidéken/Vajdaságban nem működnek a társadalom demokratikus, a politikusok döntéseinek ellenőrzésére és korrigálására hivatott intézményei. Igazolja, hogy kialakult egy önkényuralmi (párt)rendszer, pártokrácia, amely mellőzi a törvényeket és megkerüli az intézményeket.Vagy éppen rátelepszik azokra. Ennek éppen semmi köze nincsen a demokráciához!
Ennek a rendszernek következményei az elmúlt csaknem másfél évtizedben (a pásztori éra alatti), a közösség kárára hozott téves és hátrányos/káros politikai döntések.
Az egészben a legszomorúbb viszont, hogy a magyar vezetők emberszámba nem veszik a magyar közösség túlnyomó többségét, semmibe veszik a többi délvidéki/vajdasági magyar politikai és civil szervezetet! Ezt a helyzetet csak a hatalomváltással lehet megváltoztatni! Itt is, ott is!
A legutóbbi (2020. évi) választásokon a Pásztor István listára – alternatíva hiányában, mivel a magyar ellenzéki szervezetek az egyenlőtlen feltételek miatt bojkottálták a választásokat – mindössze 71.893-an szavaztak, vagyis a legjobb esetben is a magyarok alig egyharmada (és a Vranje melletti Neradovac falu lakosai) szavaztak a VMSZ-re![8]
Pásztor István szava azonban nem csak a magyar politikusok vonatkozásában „normatív”, de a tartományban is.
– A VMSZ első embere a meddő mechanizmusokat megkerülve, befolyását latba vetve pénzt kerít a föld alól is, és ezzel el- és lekötelezettjévé degradálja azt, aki végső elkeseredésében hozzá fordul, megerősítve a szomorú valóságot, hogy a szakértelem és az igényesség mit sem ér a párt ereje és hatalma nélkül – véli Gyurkovics Virág az idei szabadkai Desiré Fesztivállal kapcsolatos, Aki nélkül nem lenne fesztivál (meg más se) c. írásában.[9]
– Minden szinten kisebb összegeket ítéltek meg a fesztiválnak a pályázatokon, de nem kaptak egyéb indoklást, mint hogy nincs pénz. Végül tartományi forrásból fogják biztosítani a hiányzó összeget, illetve a város is hozzárendelt még 700 ezer dinárt a forrásokhoz, tehát valamennyire korrigálták a kezdeti költségvetést – de ehhez Pásztor István közbenjárása kellett. Mintha legalábbis nem ugyanarról a Pásztor Istvánról beszélnénk, aki a VMSZ elnökeként és a kormányzó Szerb Haladó Párt koalíciós partnereként megszavaztatja pártja képviselőivel a városi költségvetést, aki a különböző bizottságokba odaültet egy-egy VMSZ-es kádert, és akinek Szabadka Város képviselő-testületi elnöke, dr. Pásztor Bálint történetesen a fia. […]
A VMSZ szereti elérni, hogy elköteleződjenek mellette. Nem először fordul elő ugyanis, hogy egy-egy rossz döntés, meggondolatlan mulasztás vagy szándékos szabotázs következtében ellehetetlenül valamely intézmény tevékenysége. Erre mutat például, ha összevetjük a Bethlen Gábor Alap többéves pályázati eredményeit, amelyek alapján konkrétan kirajzolódik, hogyan apasztották el egyre inkább a pénzforrásokat 2015 és 2016 során azoknál az intézményeknél, amelyeknek a vezetője nem jó helyre sorolt a pártot kettészakító belső konfliktusok jelentkezésekor, illetve hogyan nyíltak meg a csapok ismét, miután a kötekedőket a VMSZ szempontjából megfelelő káderekkel helyettesítették – írja Gyurkovics.[10]
Mindez arra is utal, hogy a Délvidéken/Vajdaságban nem működnek a társadalom demokratikus, a politikusok döntéseinek ellenőrzésére és korrigálására hivatott intézményei. Igazolja, hogy kialakult egy önkényuralmi (párt)rendszer, pártokrácia, amely mellőzi a törvényeket és megkerüli az intézményeket.Vagy éppen rátelepszik azokra. Ennek éppen semmi köze nincsen a demokráciához!
Ennek a rendszernek következményei az elmúlt csaknem másfél évtizedben (a pásztori éra alatti), a közösség kárára hozott téves és hátrányos/káros politikai döntések.
Az egészben a legszomorúbb viszont, hogy a magyar vezetők emberszámba nem veszik a magyar közösség túlnyomó többségét, semmibe veszik a többi délvidéki/vajdasági magyar politikai és civil szervezetet! Ezt a helyzetet csak a hatalomváltással lehet megváltoztatni! Itt is, ott is!
BOZÓKI Antal
Újvidék 2021. december 9.
Újvidék 2021. december 9.
[1] „Ha Pásztor István azt gondolja, hogy ki kell tüntetni, akkor én kitüntetem”
https://delhir.info/2021/11/17/ha-pasztor-istvan-azt-gondolja-hogy-ki-kell-tuntetni-akkor-en-kituntetem/
[2] Uo.
[3] Szijjártó: Minden egyes szerbiai tárgyalás előtt és után Pásztor Istvánnal egyeztetek https://delhir.info/2021/12/06/szijjarto-minden-egyes-szerbiai-targyalas-elott-es-utan-pasztor-istvannal-egyeztetek/
[4] https://idegen-szavak.hu/normat%C3%ADv és Idegen Szavak és Kifejezések Szótára. ISBN 963 05 7875 1 Akadémiai Kiadó RT. 2006. 456
[5] Lásd a 3-as alatti írást.
[6] (MTI) Szijjártó: A nemzetpolitika a külpolitika lelke. Magyar Szó, 2021. december 7. 3., és/vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4794/kozelet_kitekinto/255578/Szijj%C3%A1rt%C3%B3-A-nemzetpolitika-a-k%C3%BClpolitika-lelke-Szijj%C3%A1rt%C3%B3-P%C3%A9ter-nemzetpolitika.htm
[7] Uo.
[8] Vranje mellett egy egész falu a VMSZ-re szavazott
https://www.rtv.rs/hu/v%C3%A1laszt%C3%A1sok-2020/vranje-mellett-egy-eg%C3%A9sz-falu-a-vmsz-re-szavazott_1139099.html, 2020. június 26. 9:27
[9] GYURKOVICS Virág: Aki nélkül nem lenne fesztivál (meg más se) https://hu.autonomija.info/gyurkovics-virag-aki-nelkul-nem-lenne-fesztival-meg-mas-se/, 2021. november 18.
[10] Uo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése