Költségvetés, kinevezések és több évre előre meghozott döntések az utolsó ülésen
Politológiai és közigazgatási szempontból egy leköszönő testület mandátumának utolsó ülésén indokolt az önmérséklet a következő ciklust meghatározó döntésekben. A jogkörök formális fennállása önmagában nem teszi politikailag indokolttá, hogy a távozó vezetés hosszabb távú stratégiai és intézményi kérdésekben is előre döntsön, közvetlenül az új összetételű Tanács megalakulása előtt.
Ennek ellenére az MNT 2026. október 29-én, a szabadkai Magyar Médiaház stúdiótermében megtartott utolsó ülésén egy 55 napirendi pontból álló (óriás)csomagot tárgyalt meg.
Különösen figyelemre méltó volt a 2026-os költségvetés főösszegének közel 900 millió dinárra történő módosítása, a 2027-es intézményi munka- és pénzügyi tervek, valamint a 2027–2029-es időszakra szóló hivatalos nyelv- és íráshasználati stratégia elfogadása. Továbbá több kulturális, oktatási és tájékoztatási intézményt érintő személyi kérdésről is döntöttek.
A vezetői ügyek között például Kurcinák Árpád főszerkesztői jelölésének támogatása is szerepelt a Vajdasági Rádió és Televízió második csatornájának magyar szerkesztősége élére. Továbbá jóváhagyták a Kosztolányi Dezső Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatói pályázatainak kiírását, valamint több oktatási, kulturális és tájékoztatási intézményt érintő személyi vonatkozású határozatot is. A nyilvánosan hozzáférhető beszámolók azonban nem részletezik valamennyi érintett személy nevét és megbízatásának időtartamát, így ezek pontos lejárata jelenleg nem minden esetben ellenőrizhető.
A határozatok időzítése különösen a 2027–2029-es stratégia és a 2027-es intézményi pénzügyi tervek elfogadása miatt vet fel kérdéseket. Ezek már nem kizárólag a folyó ügyek lezárását jelentik, hanem a következő időszak intézményi és szakpolitikai kereteit is meghatározzák. A leköszönő Tanács ezzel az új összetételű testület mozgásterének egy részét előzetesen kijelölte.
A következő ciklus prioritásainak meghatározását nem az új demokratikus felhatalmazással rendelkező testületre bízták, és a jelenlegi vezetés már a soron következő MNT-választások előtt több lényeges kérdésben döntött - ez pedig nem kizárólag a politikai legitimáció, az intézményi folytonosság és a demokratikus döntéshozatal viszonyát veti fel, hanem a választói akarat tiszteletben tartásának, valamint a választások tényleges funkciójának kérdését is.
Mindez egy olyan politikai környezetben történik, amelyet a korábbi évek egy nagy, valamint más, kisebb pártok és egyesületek erőviszonyainak megoszlásához képest új együttműködések és szereplők megjelenése jellemez.
A Vajdasági Magyar Újrakezdés (VMÚ) listáján a VMDK öt jelöltje is helyet kapott, miután a párt az önálló indulástól visszalépve az együttműködés mellett döntött. Hasonlóképpen a Vajdasági Magyar Plénum Egyesület is fontolgatta az MNT-választáson való önálló indulást, végül azonban eltekintett ettől, és az MNT-választók megosztása helyett a szerbiai előrehozott köztársasági parlamenti választásokra összpontosított, ezzel elősegítve két magyar jelöltje mandátumszerzését az Egyetemista Listán.
Így a november 8-i magyar nemzeti tanácsi választás új helyzetet teremt: ezúttal két jelentős politikai erő méri össze erejét, szemben a korábbi évekre jellemző, széttagoltabb versennyel. Ez a versenyhelyzet még inkább indokolja, hogy a következő ciklus prioritásairól az új Tanács demokratikus felhatalmazása alapján szülessenek döntések.
Ebben a kampányhajrában különösen indokolt a kérdés: milyen politikai és közigazgatási megfontolás alapján határozza meg a leköszönő vezetés a következő ciklus intézményi, pénzügyi és stratégiai kereteinek egy részét, közvetlenül az új testület felállása előtt?
Az előre meghatározott intézményi struktúrák, személyi kinevezések és stratégiai irányok ugyanis olyan kereteket teremthetnek, amelyek jelentősen korlátozhatják az utódtestület saját döntési mozgásterét. Felmerül annak veszélye, hogy az új Tanács saját prioritásainak és reformelképzeléseinek érvényesítése helyett részben az előző ciklusban kialakított keretek végrehajtójává válik.
A legfontosabb kérdés: a következő évi intézményi tervek és a 2027–2029-es stratégia elfogadása, a személyi kinevezések, valamint a költségvetési döntések kapcsán nem lett volna-e helyénvalóbb megvárni az új összetételű Tanács megalakulását, érdemi döntési lehetőséget biztosítva számára, hogy saját prioritásai, szakpolitikai elképzelései és esetleges reformtervei alapján alakítsa azt a ciklusát, amelyre választói felhatalmazása szólni fog?
Bi Brigitta
Balkán-szakértő, politikai elemző
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18392
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése