Karácsonyi gesztustétel

Az elmúlt napokban mi, a vajdasági magyarok egy újabb, a többségi, államalkotó nemzet részéről megnyilvánuló gesztustételnek lehettünk a „kedvezményezett szemtanúi és haszonélvezői“. Az ítéletalkotásnál immáron következetesen kettős mércét alkalmazó szerbiai igazságszolgáltatás legfrissebb megnyilvánulásáról van szó, amelyet akár (egyébként tökéletesen időzített) karácsonyi ünnepekre kapott extra drága ajándékként is értelmezhetünk. Nem csupán ámulatra méltó ez az igyekezet és figyelmesség, hanem egyben nagylelkűségről, és atyai, szerető gondoskodásról is  árulkodik. Ha mindennek dacára a szánkban mégis keserűre változott a szacharinnal cukrozott, mézes szaloncukor íze, a hibát kizárólag csak önmagunkban kereshetjük.

Sértettekből vádlottak?

December utolsó napjaiban a fővárosi szerb sajtóból arról értesülhettünk, hogy két hónap után lezárult a vizsgálati eljárás a „második temerini fiúk“ névre keresztelt bírósági ügyben. A kiszivárogtatott értesülés szerint a hét (18 és 33 év közötti) magyar fiatalt igenis felelősség terheli a nemzeti, faji és vallási türelmetlenség szításának vétségében. Ez a sokat sejtető jogi formulázás pedig szinte már előre is vetíti, hogy valójában mi várható a jogerős ítélet meghozatalakor. Elég csak a logika mentén végigballagni az ilyenfajta gondolatmeneten: akit felelősség terhel, az nyilvánvalóan bűnt követett el, aki viszont bűnös, azt értelemszerűen meg is fogják büntetni. Némileg sarkítva a nemzeti gyűlölködésre kihegyezett, kényes történetet, egyetlen körmonfont mondat is elég ahhoz, hogy az adai, óbecsei és temerini fiatalokból deviáns magatartású, szélsőséges és veszélyes bűnözőket kreáljanak. Ha egyszer a helyzet úgy kívánja. (És most éppen úgy kívánja!) Így vál(hat)nak a magyar fiúk egy csapára sértettből vádlottá.  Ez esetben viszont a számukra nincs feloldozás, nincsen mentség. „Tetteikért“ felelniük kell.

A magyar virtus mint nemzeti karakterbéli hungarikum

A közhangulat-felelősök az Isten világáért sem mulasztották volna el tájékoztatni a nagyra becsült honi közvéleményt arról, hogy az itteni békés szerbség mellett élő, elvadult délvidéki magyarok már megint nem bírtak a vérükkel, és újfent kiütközött rajtuk az a méltán híres, kekeckedő magyar virtus. Aminek folyományaként egy temerini szórakozóhelyen alpári módon szidalmazták a többségi nemzet fiainak (értelemszerűen) szerb nemzetiségű szülőanyját,  majd pedig kezet, lábat és széket emeltek rájuk. Ráadásul ki is nyilatkoztatták, hogy ez a föld itt magyar, a szerbeknek pedig mars kifelé innen. És ez a nyilvánvaló  fővesztés terhével járó vétségeknek csupán az egyik fele. Minthogy ugyanezek a magyarok otthon, szép csendben különféle ütlegeket gyűjtöttek,  propagandaanyagot raktároztak, meg még különféle fegyvereket is tartottak. Kiderült mindez a sorozatos letartóztatás és három családnál elrendelt házkutatás során. (Nem is értem, hogy „ilyen mértékű magyar fenyegetettség“ okán miért nem kongatták meg a szerbiai közbiztonság vészharangját, miért nem rendeltek el országszerte magas fokú riasztást! Ez számomra maga a csoda.)

Kint karácsony, bent karácsony...

Egy dologról azonban alighanem megfeledkeztek.  A mondvacsinált ürüggyel (a semmit jó alaposan feltupírozott indoklással) letartóztatott és október óta vizsgálati fogságban lévő magyar fiúkat nem tájékoztatták arról, hogy ügyükben a vizsgálódás befejeződött, és már csak az ítélethozatal maradt hátra. Erre legfeljebb csak következtethettek egyből-másból. Például abból, hogy az egyik hivatalból kirendelt ügyvéd telefonon közölte a védence szüleivel, hogy mostantól két héten át egyáltalán ne keressék, mert nem lesz elérhető. Meg abból is, hogy az eset egyetlenegy szerb nemzetiségű előállítottját a napokban szabadon engedték. Ily módon gondoskodtak arról, hogy Predrag Novaković  már otthon, családi körben tölthesse a szerb egyházi ünnepet. A magyarok viszont belekóstolhattak abba, hogy milyen is az az úgynevezett rácsokon túli, a családot kívül rekesztő, szegényesen magányos börtönkarácsony. A hagyományos böjti bableves meg a mákos tészta nélkül.  (Magától értetődően: a kettős mércével való centizgetés, dekázgatás egy újabb megnyilvánulásaként.) Mindemellett arról is gondoskodtak, hogy az éppen szolgálatban lévő börtönőröknek is legyen szép karácsonyuk. Elvégre a fennen hirdetett szeretet ünnepnapjain ők is megcsillogtathatták a maguk nyomorúságos kis hatalmát. Büszkén domboríthatták ki a mellkasukat: kedvükre válogathattak, fitymálhattak a szülők által készített, válogatott házi finomságokban. (Mint városi gyerek a dinnyehéjban.) És a látogatásra érkezettektől zsinórban küldhették/küldették vissza a foglyok részére készített pulykasültet, guráblit, díszes papírosú szaloncukrot.)

Na, ne! Magyar kontra magyar?

 

Természetesen az egyetlen szerb nemzetiségű vádlott (ítélethozatal előtti) kiengedése nagyon is érdemes a történet továbbgondolására. Mi állhat ennek a homályos és láthatatlan hátterében? Lehet találgatni. A legkézenfekvőbb magyarázat alighanem az, hogy a bizonyítási eljárás során kiderült róla, hogy éppoly ártatlan, mint a ma született bárány. Nem vett részt a temerini Next nevű vendéglőben kitört verekedésben, legfeljebb csak végignézte azt. Mármint azt, hogy az eszement magyar fiatalok vadul csépelték egymást. Ráadásul nem is csupán a szórakozóhelyen, hanem még útban hazafelé is. Baseballütővel, lánccal verték és üres sörösüvegekkel célozgatták egymást. Így okoztak és szereztek múló meg maradandó sérüléseket. De lehetséges egy  másik verzió is. Amely szerint ez az egyetlen szerb nemzetiségű fiatalember valójában egy szupermen, merthogy egymaga gallyra vágott egy egész tucat pipogya magyar srácot. Sorra verte valamennyiüket. (Ezt a mélyrétegű romantikát!) Így lett az egyiknek csupa vér a feje és láncszemektől sebhelyes a háta, így sérült meg a másiknak a füle, és így szerzett magának törött orrot a harmadik. Esetleg még az is szóba jöhet magyarázatként, hogy valójában a (szerb) társai is részt vettek a rendbontásban, csak nekik megvan az a kivételes tulajdonságuk, hogy amikor egy zűrös helyzetben tettlegességre kerül a sor, akkor ők egyszerűen láthatatlanná válnak. Mintha ott sem lennének a helyszínen. Ez logikus is, és tulajdonképpen megmagyarázza azt, hogy azon az ominózus októberi éjszakán miért nem vittek be közülük másokat is a temerini rendőrállomásra.

Kettébontott történet?

A „második temerini fiúk“ faramuci története Predrag Novaković szabadon bocsátásával furcsa fordulatot vett. Egyrészt: éppen a karácsonyi-újévi ünnepek szélcsendes időszakában történt. Másrészt: még jóval az ítélethozatal ceremóniája előtt került rá sor. (Hiszen csak január 22-én jár le a meghosszabbított fogva tartásuk.) Harmadrészt: erről a hírről (valamilyen megmagyarázhatatlan véletlen folytán) elfelejtett beszámolni a vehemenciájáról híres szerb nyelvű sajtónk. Férfiasan bevallom, nekem már az is megfordult a fejemben, hogy ennek az október végi temerini incidensnek a kerek egész történetét egy nyisszentéssel egyszerűen félbevágták. Kettéosztották. Taktikusan, rafinált módon. És kreáltak belőle egy véresen komoly, veszélyes nemzetiségi ügyet (amely vétség pedig szigorúan szankcionálható), meg egy alkoholmámoros, szimpla kocsmai verekedéses esetet (amely viszont könnyen felejthető). Nem is lenne ebben az égvilágon semmi meglepő. Elvégre  - mind a politikusoknak, mind a jogtudósoknak - volt idejük bőven kiötleni a legütőképesebb vádiratot. Az előző esetében majd a magyar fiatalok (az előre megírt forgatókönyv szerint) elviszik a balhét –, mert rájuk sütik azt, hogy nemzeti, faji és vallási türelmetlenséget szítottak. Mivelhogy egytől-egyig ”neofastiszták”. (Amint azt a tévedhetetlennek tekintett temerini képviselő-testület alig néhány nappal az eset megtörténte után meg is állapította.) A második esetében viszont egyetlen kézlegyintéssel elintézik a történteket, mondván, hogy a mai fiatalok körében az ilyesmi szinte mindennapos. Felesleges erről végeláthatatlan bírósági tárgyalásokat folytatni. A magyarok meg már amúgy is megszokták, hogy a szerbek időről időre (némi nevelési, móresra tanítási célzattal) elagyabugyálják őket. Merthogy a magyar már csak ilyen ördögi fajta: ütve-verve jó. De leginkább még úgy sem...

Alighanem valami ilyesféle zaklatott lelkülettel várhatja a kínos lassúsággal vánszorgó ünnepnapok lemorzsolgatását és a sorsának alakulását a hét magyar fiatal az újvidéki fogdában. Mi leselkedhet rájuk a bűvös január 22-e után? Újabb időhúzás (hathónapos hosszabbítással riogatják őket), vagy pedig kíméletlen ítélethirdetés? Hogy teljesen büntetlenül szabadon engedik valamennyiüket, abba inkább bele sem gondolok…

Szabó Angéla

Január 7.

170 éve, 1843. január 7-én jelent meg a Honderű szépirodalmi és művészeti hetilap első száma.

A magyar közönségben az 1840-es évek elején támadt fel az "olvasási düh", egyre többen tudtak és akartak magyar nyelvű irodalmat olvasni. Korábban az újságalapítás kudarcra ítélt vállalkozásnak bizonyult, a reformkor időszakában azonban egymás mellett három divatlap is meg tudott élni, így az 1842-ben indult Regélő Pesti Divatlap, 1843-ban a Magyar Életképek és a Honderű. Az utóbbi lapot Petrichevich Horváth Lázár indította, a címet Széchenyitől kölcsönözte (a legnagyobb magyar egyszer azt mondta, a főváros neve csúnya, mert Pest a dögvészre, Buda a kályhára emlékeztet: ő legszívesebben a Honderűt választaná).
Petrichevich Horváth és kiadója, Emich Gusztáv Pest megye ajánlásával indították meg "egy műveltebb közönség kívánalmainak lehetőleg megfelelni törekvő" divatlapjukat, melynek célja az "utcára vetett, didergő" magyar nyelv, "az édes honszerelem" ápolása, a közérdek pártolása volt.
Az első szám, két ív terjedelemben, egyhasábos, nyolcadrét formátumban látott napvilágot, ettől kezdve minden héten elegáns, igényes kiállításban jelent meg a lap. Minden számban voltak (főként francia) divatképek, metszetek, műmellékletek, szépirodalom és tárca.
A siker titka abban rejlett, hogy a Honderű viszonylag olcsó, de ízléses és tetszetős volt, így már 1843 első negyedévében 1500 példányt kellett belőle nyomtatni. A tisztes honorárium sok írót csábított, itt jelent meg Vörösmarty A merengőhöz című költeménye, Petőfitől Az Alföld, továbbá Jósika, Szemere, Tompa művei.
Az addig "elv és irány nélkül" szerkesztett, mindenkinek teret adó Honderű azonban 1844-től - a konkurencia megerősödése és Petrichevich Horváth háttérbe szorulásával - egyre erőteljesebben Petőfi ellen foglalt állást, a politikai és irodalmi reakció fóruma lett. Ádázul bírálták a költőt, különösen A helység kalapácsa "póriasságát". A hajsza nem járt eredménnyel, az olvasók szemében nem a költő, hanem a Honderű járatódott le. Az újság kiszorult az irodalmi életből és az előfizetők szívéből, az 1848-as forradalom után nem sokkal meg is szűnt. (MTVA – Sajtó- és fotóarchívum )

Január 7., Attila napja.

Germán, közelebbről gót eredetű. A hun fejedelem, Attila igazi nevét nem ismerjük, a seregében és udvarában szolgáló germánok nevezték a nagy uralkodót Attila, azaz „atyuska, apácska” néven.

1610 – Galileo Galilei felfedezte a Jupiter bolygó négy holdját.

1937 – Meghalt Somlyó Zoltán költő, műfordító.

1947 – New Yorkban meghalt Nikola Tesla a váltóáram-rendszer, az indukciós motor, a transzformátor és számos egyéb berendezés feltalálója és megvalósítója.

1989 – Tokióban meghalt Hirohito japán császár, aki több mint 62 évig uralkodott.

1996 – Gödöllőn 65 éves korában meghalt Grósz Károly, aki 1987-88-ban a magyar országgyűlés minisztertanácsának elnöke, 1988-tól az MSZMP főtitkára volt.

Január 6., Boldizsár, Menyhért, Gáspár napja.

Boldizsár a Balthasar (Baltazár) név magyaros változata. Az asszírbabilón eredetű név jelentés: Baal isten óvja életét.

Menyhért: germán eredetű, jelentése erő, erős, merész.

Gáspár: perzsa eredetű név, jelentése kincset megőrző, kincstárnok.

33 – Ettől az évtől Vízkereszt napja, krisztus Jordán vizében való megkeresztelésének emlékére. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király nevének kezdőbetűit az ajtóra.

1400 – Ettől az évtől ez a nap a farsang első napja. A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás

1412 – Megszületett a francia Jeannne D’Arc, a mártírhalált halt harcos parasztlány.

1766 – Megszületett Fazekas Mihály író

1897 – Megszületett született Veres Péter író

1919 – Meghalt Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke, a Teddy mackó névadója.

1978 – Budapesten, az Országházban az amerikai népet jelképező küldöttség ünnepélyesen visszaadta a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket.

Január 5., Simon napja.

A héber eredetű név, a Simeon görög Szimón alakváltozatából származik. Jelentése meghallgatás.

1589 – Blois-ban 69 éves korában meghalt a firenzei patrícius családból származó Medici Katalin

1858 – Milánóban 91 éves korában meghalt Joseph Wenzel Radetzky gróf osztrák tábornagy, akinek custozai győzelme hírére id. Johann Strauss a „Radetzky-induló” című szerzeményt komponálta

1921 – Megszületett Friedrich Dürematt svájci német író, Bertold Brecht óta a német nyelvterület világszerte legsikeresebb írója. Kiemelkedő alkotása A fizikusok és Az öreg hölgy látogatása című dráama.

1932 – Megszületett Umberto Eco olasz író (A rózsa neve, A Focault-inga) születétének éve.

1933 – San Fransiscoban elkezdték Golden Gate-híd építését

1944 – Megszületett Schütz Ila színésznő, Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész

1965 – Angliában megszületett Vinnie Jones színész (A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, Kardhal).

Január 4., Leona napja.

A Leó, Leon férfinevek női párja. Görög-latin eredetű név. Jelentése: oroszlán

1643 – Ebben az évben született Sir Isaac Newton angol fizikus, matematikus és csillagász, a gravitáció, a tömegvonzás, a mechanika alaptörvényének a felismerője.

1785 – Megszületett Jacob Grimm német meseíró és mesegyűjtő.

1809 – Ez az év Louis Braille tanár, a vakírás feltalálójának születési éve, aki 3 éves korál maga is vak volt.

1863 – Szabadalmazták a görkorcsolyát.

1877 – Meghalt Cornelius Vanderbilt, a legendás gőzhajó- és vasútbirodalom feje.

1885 – Először végeztek sikeres vakbélműtétet.

1931 – Meghalt Kenézy Gyula szülész-nőgyógyász, aki 1915-től irányította a debreceni egyetemi klinikák tervezését.

1960 – Meghalt Albert Camus francia író, autóbalesetben (A pestis, Közöny).

1960 – Létrejött az EFTA, az európai Szabadkereskedelmi Társulás.

Január 3., Benjámin napja.

Héber eredetű bibliai név. Jelentése: szerencse fia. Más magyarázat szerint: a jobbnak a fia.

1496 – Leonardo da Vinci próbálta ki a maga által készített repülőszerkezetet.

1521 – Luther Mártont a pápa kiközösítette, miután előzőleg eretneknek nyilvánította

1875 – Behalt George Bizet, a romantika nagy francia zeneszerzője

1888 – Szabadalmazták a szívószálat.

1923 – Jaroslav Hasek cseh regényíró, elbeszélő, Svejk a derék katona megalkotója.

1959 – Alaszka az USA 49. állama lett.

1995 – Princetonban meghalt Wigner Jenő magyar származású, Nobel-díjas fizikus, vegyészmérnök.

Január 2., Ábel napja.

Bibliai név. Ádám és Éva második fiának neve. Valószínűleg héber eredetű, és a jelentése mulandóság. Más feltevés szerint asszír vagy sumér szóból származik.

1839 – Louis Daguerre fotográfus elkészítette az első fotót a Holdról.

1841 – Megjelent a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlap első száma.

1879 – Thomas Edison megépítette az első áramfejlesztőjét.

2001 – Meghalt Zámbó Imre (Jimmy) előadóművész, énekes.

Január 1., Fruzsina napja.

A görög Eufrozina név megmagyarosított formája. Jelentése: vidám

1984 – A béke világnapja. A Nemzetközi Pen Club hirdette meg 1984 júliusában.

1001. – I. István fejedelmet a II. Szilveszter pápától kapott koronával Magyarország első királyává koronázták. Egyes történészek szerint erre az eseményre december 25-én került sor.

1823 – Ezen a napon született Petőfi Sándor.

Danas (Vikend), 2013. január 5., I. p. 

Könnyű a könyvet megálmodni, de nehéz szavakba önteni a papíron.

Honoré de Balzac (Tours, 1799. május 20. – Párizs, 1850. augusztus 18.) francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek egyike, neve a világirodalom legjelentősebb alakjai között szerepel.

Ami elveszett, azt nem lehet megsemmisíteni sem megalázni.

Francesco Petrarca (Arezzo, 1304. július 20. – Arquà, 1374. július 19.) az egyik legnevesebb itáliai humanista költő.

Január 1.

A béke világnapja (Svetski dan mira / World Day of Peace)

Január 1-je a béke világnapja a katolikus egyházban, amelyet VI. Pál pápa kezdeményezésére 1968 óta ünnepelünk.
A béke ünnepelése az év első napján arra figyelmeztet, hogy az új esztendőben törekedjünk önmagunkkal, minden emberrel és az egész világon a békés együttélésre. Ezen a napon a pápa a világhoz intézett üzenetében foglalja össze a békéről vallott gondolatait.
A VI. Pál pápa által a Föld népeihez intézett tizenegy üzenet fokozatosan kijelölte a békéhez vezető út koordinátáit. Gondolatait az alábbiakban összegezte: Emberi jogok, út a békéhez, A békére való nevelés a kiengesztelődés által, Minden ember a testvérem, Ha akarod a békét, dolgozz az igazságosságért, A béke lehetséges, A béke tőled is függ, Kiengesztelődés, út a békéhez, A béke igazi fegyverei, Ha akarod a békét, védd az életet, Nem az erőszakra – Igen a békére.
A világnap meghirdetése előtt, az 1914-1968 közötti időszakban öt pápa összesen 21 enciklikát írt a békéről. 1968 óta a békével kapcsolatos tanítását a pápa elsősorban világnapi üzenetében fejti ki.

XVI. Benedek pápa az idei, 46. világnap témájául a „Boldogok a békességszerzők" gondolatot választotta. A pápai üzenet az emberi lényből kiindulva felöleli a béke fogalmát, a maga sokszínűségében és teljességében. Szól a belső és külső békéről, majd kiemeli a jelenlegi antropológiai válságot, a nihilizmus természetét és következményeit, továbbá érinti az ember alapvető jogait, köztük a lelkiismereti szabadságot, a szólásszabadságot és vallásszabadságot. Az üzenet etikai megfontolást nyújt néhány, a világban bevezetésre kerülő szabályozásról a gazdasági és pénzügyi világválsággal, a nevelés-oktatással és a politikai és intézményi válsággal kapcsolatban, amely sok esetben a demokrácia válságát jelenti. Ezen kívül megemlékezik a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulójáról, és XXIII. János pápa Pacem in terris kezdetű enciklikájáról, amely szerint az emberi méltóságot és szabadságot mindig előtérbe kell helyezni. Ezáltal lehet felépíteni a minden ember szolgálatában álló társadalmat, amely diszkrimináció nélküli és az igazságosságon és békén alapuló közjót támogatja.
A Boldogok a békességszerzők című üzenet XVI. Benedek pápa 8. béke világnapi üzenete.

Boldog, sikerekben gazdag új évet kívánok 

a honlap minden kedves olvasójának!