Szerbia jövője, egyetlen reménye, minden bizodalma a
migránsokban van. Ha azok továbbra is rendületlenül, szakadatlanul,
megfeszített iramban érkeznek, ha elárasztják, ellepik az országot, akkor
megmenekültünk. Ha nálunk letelepednek, ha benépesítik a kiüresedett falvakat,
akkor ismét felvirágozhat ez az ország. Akkor valóban eljöhet a várva várt és a
százszor beígért szebb jövő, végre beköszönthet az annyira áhított arany kor. (Sőt:
meg is lehet koronázni az arany kort ezzel az arany koronával!)
Nem tudni, hogy ez az ideológiamentes, szenzációs
ország mentő mentőötlet Szerbiánk mindenható megmondójának a fejéből pattant-e
ki, vagy neki is úgy súgták. Viszont kétségtelen, hogy ezzel a zseniális
tervvel végérvényesen megóvhatjuk majd szép hazánkat a fenyegető pusztulástól,
az elkerülhetetlen elmúlástól. Nem is kell hozzá semmi, bőven elég a
pofonegyszerű matematika: először egy sima kivonás, aztán meg egy szimpla
összeadás. Amennyien elmentek az országból, annyian majd jönnek is. A hűtlenek
ki, a megváltók be! Mindenki helyére már várnak. Mindenki pótolható. Ahány
eddigi lakos ágyőt mondott Szerbiának, ugyanannyi új migránst fogadunk majd a
dobro nam došlival. Fele cukor, fele méz. Ez az igazi állami álombiznisz:
export-import ohne passport! Visszük-hozzuk, adjuk-vesszük kilóra, tonnaszámra,
vagontételben, milliós nagyságrendben az emberanyagot. Épp úgy, mit a krumplit
vagy a disznót. Csak ennyiből áll, és máris megoldódott a lakosságcsere – nem néptelenedik
el, nem ürül ki az ország, lesz reményünk a megmaradásra. A megmaradás pedig
igen nagy úr, mindent felülír, és nem válogat a módszerekben, nem törődik vele,
milyen árat kell érte fizetni.
(Ugyan kinek fájna ez a „Ha te azt mondod, elmész,
én azt mondom, szevasz!”-féle hozzáállás?! Nem sír utánunk még a szél sem.)
A
számítások szerint 8-10 éven belül nagyjából ugyanannyi migráns fog Szerbiában
élni, mint amennyi lakosa marad az országnak. Tíz év múlva pedig már a
migránsok lesznek többségben. És ez így lesz jó.
Mert ez az egyetlen módja annak, hogy Szerbia létezzen. Tőlük függ a puszta
létünk. Ha nincs migráns, nincs Szerbia sem. Ha netán megtorpan, vagy abbamarad
a migránstörtetés, akkor aztán megnézhetjük magunkat! Eltűnünk még a térképről
is!
Nem a reterát ajtaját csapkodta a szél, a köztársasági
elnök mondta. Ő jelentette ki, pontosabban: jelentette be. Még 2018 elején. És
nem omlott össze az ország, nem kergették el a vezért, nem tört ki pánik. Az
államalkotó nemzet nem esett kétségbe, nem tiltakozott a kilátásba helyezett,
arab megoldást kínáló túlélési stratégia ellen. Tudomásul vette. (A magyar
politikacsinálóinknak sem volt kifogásuk ellene. Nem kérték ki maguknak. A sok
üres magyar falu sok migránst elnyel… Elvégre: a politikusok megértik egymást.
Ha már a háborús bűnösökhöz szegődtünk útitársként, akkor minket sem hagynak
cserben, bennünket is megmentenek. Aggodalomra semmi okunk, a kivándorolt
magyarok helyét is szívesen, készségesen feltöltik idegenekkel.)
Szóba se hozza már senki a nagy Szerbiát, amit pedig
úgy védelmeztünk – még Szentlászlón, Vukovaron és Srebrenicában is –, és a
koszovói bölcső szókapcsolat is kikopott a politikai beszédből. Most a migráns
az új szerelem. Az se baj, ha egyoldalú. Ha beteges. Ha végzetes.
Már nem kell sokáig várnunk. Még csak egy kis
türelem: a megmentőink úton vannak. Jönnek, minden nap egyre többen és egyre
közelebb.
Az elmúlt egy évben megduplázódott a balkáni
útvonalon tartózkodó migránsok száma. A police.hu adatai szerint 2020 első
hetében 1052, a második hetében pedig 858 migráns próbált Magyarország
területére jutni. Jelenleg pedig több mint 100 ezer iparkodik… Errefelé. Van
remény. (Meg)menekülünk.
Szabó
Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése