Alaposan összetúrták a földjeinket – mondja egy
helybeli gazda
A bánáti Torontálvásárhely közelében már felépültek a
szélgenerátorok. A falu keleti határában szeptember folyamán kezdte meg a
működését 39 torony. Az ottani tapasztalatokról – bár még igen korai lenne „messzemenő”
következtetéseket levonni az erőműpark üzemelésével kapcsolatban – az
olvasottak alapján mégis valamilyen képet csak kialakíthatunk magunknak. Ebben
egy helybeli mezőgazdasági termelő, a 65 éves Kiss Ernő a segítségünkre lehet.
Kiss Ernő
–
Egészen pontosan hol vannak ezek a szélgenerátorok?
– Antalfalva (Kovačica), Nagylajosfalva
(Padina) és Cserépalja (Crepaja) térségében, a faluktól olyan 4 kilométernyire.
Ezt a 4 kataszteri községet érinti.
–
Torontálvásárhelyen hogy zajlott ennek a projektumnak a bemutatása? Azért
kérdezem, mert az én szülőfalum határában is épülni fog egy nagyon komoly szélerőmű-park,
de sajnos az itt élő lakosságot erről előzetesen nem tájékoztatták, úgyhogy
egyelőre még azt sem tudjuk, hogy hány tornyot terveznek, hány termelő
parcelláját érinti majd.
– Nálunk is ugyanígy
történt, itt sem készítették fel a lakosságot.
–
Hogy képzeljük el ezt a nagyon-nagy építkezést? Mit tapasztaltak a munkálatok során?
– A jó minőségű termőföldekre telepítették, 3.700
hektáros területre. Én nem vagyok érintett az ügyben, de több alkalommal is
kimentünk a terepre kíváncsiskodni, hogy megnézzük, hogy halad a munka, meg hát
az én földem is éppen arrafelé van. Annyit mondhatok, hogy jó alaposan összetúrták
a földeket a hatalmas és nehéz munkagépekkel. Éppen megfigyeltük, hogy amikor
az óriási daru megindult, fél méter mélyen megsüllyedt alatta a talaj. Letaposták
a szóját, augusztusban a hatalmas kukoricát, nem törődtek semmivel. Sajnálom,
hogy nem fényképeztem le. A meglevő út mellett, a parcellákon fektették a
kábeleket, a tornyokat pedig az úttól olyan 15-20 méterre helyezték el. Száztíz
méter magasak, a lapátjukkal együtt 120 méteresek. A debelyacsai a legnagyobb
református templom a Délvidéken, 65 méter magas a tornya, de ezeknek a
generátoroknak csak a derekáig ér.
–
Egymástól milyen távolságra kerültek? A tervdokumentációban 400-700 méter
szerepel.
– Háromszáz méterre
talán, még sosem mértem le.
–
És három 63 MVA erősségű transzformátort is terveztek.
– Fel is épültek a legutolsó szélturbinák közelében.
Harminckilenc
szélgenerátor a debelyacsai határban
–
Ez a beruházás állítólag munkahelyeket is teremt és fellendíti a helyi kereskedelmet.
– Az építkezésen külföldi munkások dolgoztak:
belgák, németek és hollandok, belga rendszámú járművekkel közlekedtek. Francia
beszédet többször is hallottam, értettem is, mert több éven át éltünk
Franciaországban. Azt hiszem, hogy a faluból csak két embert alkalmaztak éjjeli
őrként, a telephely felügyeletét látták el, a munkagépekre vigyáztak, amíg az
építkezés tartott.
–
Azt lehet-e tudni, hogy hol vásárolták meg a rengeteg építőanyagot (homokot,
sódert, cementet, betonvasat stb.)?
– Nem az itteni fatelepeken, az biztos, mindent
hoztak magukkal. Az állam kezeli ezt az egész ügyet, az embereket csak
elbolondítják, a szerződésbe foglaltakat aztán úgy magyarázzák, ahogy akarják.
Nálunk is voltak, akik nagyon örültek annak az 500 eurónak, amit bérleti
díjként kapnak évente, de majd csak évek múlva derül ki, hogy valóban jó
üzletet kötöttek-e. Olcsó villanyáramban mi nem reménykedhetünk, az mindig csak
drágulni fog. Én semmi jót nem várok. A mi községünkben még a
föld-visszaszármaztatással sem végeztek. Én sem kaptam meg a nagyapámtól elvett
34 lánc földet. Már egy belgrádi ügyvédhez is folyamodtam segítségért, de nem
vállalta az ügyet, azt mondta, semmi esély nincs arra, hogy még az én életemben
visszakapja a család.
–
Most még keveset tudunk arról, hogy a generátorok működése milyen hatással van
az emberi szervezetre – a susogás, az infrahangok kibocsátása, a magasfeszültség…
– Próbáltam utána olvasni, tájékozódni, mert továbbra
is műveljük a földjeinket, évekig majd a tornyok alatt, a tornyok közelében
dolgozunk. Azt sem tudjuk, befolyásolják-e a terméshozamot, vagy a termény
minőségét. Az alibunári gazdáktól azt hallottuk (az ő körzetükben is épültek
szélerőművek), hogy a méhecskék eltűntek a határból, és így a napraforgószemek
üresek maradtak, nem fejlődtek ki. Láttam olyan videót is, amelyben a gólya,
amint a torony közelébe ért, elveszítette az egyensúlyát és lezuhant. Valószínűleg
érezni fogjuk majd a szélerőművek kellemetlen hatásait mindannyian, akik itt
élünk a közelükben.
A
tornyok pedig épülnek tovább, Nagybecskerek felé is, meg a Duna felé is. Meg
majd a csantavéri határban is.
Szabó
Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése