Magyarországon is sok vállalkozó
fantáziaműködését indította be a szélerőművek építése. Hogy miért számított
kitűnő üzletnek, az kiderül az alábbi példából: a szélerőmű-létesítési
engedélyekért tapasztalt nagy keresletet az magyarázta, hogy egy 2 megawattos szélturbina évente mintegy
100 millió forint bevételt hozott.
Az ebből nyert áramot pedig a helyi szolgáltató vagy a Magyar Villamos Művek
köteles volt a törvényben rögzített áron átvenni, ez az ár pedig majdnem a duplája volt
a hazai erőművek átlagárának. Ezért aztán a 2016. szeptember 15-én megjelent
kormányrendelet olyan feltételrendszert írt elő, amely a beépítésre szánt területtől mért legalább 12 km-es
védőtávolságot határoz meg. Ez az országban gyakorlatilag lehetetlenné
teszi új szélfarm létesítését a sűrű településhálózat miatt. A legkorszerűbb
szélerőmű típus telepítését sem teszi lehetővé az új jogi szabályozás mind
teljesítményre, mind magasságra vonatkozó korlátozása. Magyarországon 2010 óta
már nem is épültek szélparkok. Amíg viszont igen, addig a létesítésüket a
Magyar Energiai Hivatal engedélyezte. 2011-ig 37 szélerőművet helyeztek üzembe összesen 172 toronnyal, 329 325 KW
beépített teljesítménnyel. A legtöbb szélerőmű az ország északnyugati részén, Komárom
és Mosonmagyaróvár környékén található,
de van például a Tési-fennsíkon is, Csetény
és Szápár térségében. Olyannyira nem számolnak új
kapacitásokkal, hogy a már üzemelőknek is a bezárását
fontolgatják. A szélerőművek egyébként megoldható élettartam- hosszabbítása
sincs napirenden, így a kormány előzetes terve szerint 2025-re 98,7, 2027-re 50
MW-ra olvad, 2030-ra pedig teljesen eltűnik
a magyarországi szélenergia-kapacitás.
A Magyar Energetikai és
Közmű-szabályozási Hivatal szerint a
magyar szélturbinák 2015. évi kihasználtsága
23,3 százalékos volt. Az időjárásfüggő szélerőművek esetében nagyon nehéz
előre tervezni, hogy mennyi energiát állítanak majd elő. Éppen ezért a kormányzat a napelemeket, a geotermális,
hőszivattyús és helyi biomassza alapú megoldásokat részesíti előnyben.
A régi jogosultságok
lejárásával és az egyre drágább karbantartással a szélerőművek gazdaságos
továbbüzemelése egyelőre kétséges.
Emellett komoly gondot jelenthet még a szélerőművek végleges leállítása is,
amelynek vonzataival a telepítőik nem számoltak.
A szélturbinák telepítése
A szélturbinák nem csak teljesítményeikben, hanem
méreteikben is monumentálisak.
– Egy torony 105 méter magas, vagyis egy 40 emeletes
háznak a mérete. Egy lapát hossza 45 méter, a három lapát átmérője 90 méter, olyan,
mintha a lapátok között egy 10 emeletes ház forogna a tengelye körül. Egy lapát
súlya tíz tonna. El lehet képzelni, micsoda erő kell ott fenn, hogy megtartsa a
lapátokat, hiszen 30 tonna kering ott fent körbe-körbe. Körülbelül 4m/s vagyis 13
km/h sebességű szél kell ahhoz, hogy elinduljanak a turbinák – mondta Lendvai
Péter, az Euro Green Energy ügyvezetője.
Minden toronyhoz 3,5-5 m széles, salak vagy
kőzúzalékos út vezet. A csatlakozó elektromos hálózatot többnyire földkábelben
vezetik a meglévő úthálózat melletti alállomásig, onnan pedig összegyűjtve az
országos hálózathoz csatlakozik.
A szélerőművek telepítése igen komplex és
terület specifikus feladat. A projekt megvalósításának bonyolult folyamata
során műszaki, gazdasági, környezetvédelmi, valamint táj- és természetvédelmi
szempontokat egyaránt figyelembe kell venni. A helyszín kiválasztásakor a
szélenergia-hasznosítás szempontjain kívül (szélsebesség, szélárnyék) alapvető
fontosságú a terület környezeti, természeti adottságainak, érzékenységének a
vizsgálata, a létesítmény befogadása szempontjából (pl.: táji adottságok, természeti
értékek, lakott területtől való távolság, egyéb védőtávolságok, stb.). Meg kell
vizsgálni, hogy a kiválasztott terület építési szabályozási övezeti besorolása
lehetővé teszi-e szélerőmű telepítését. Az
övezeti besorolást a helyi önkormányzat által elfogadott településrendezési
terv határozza meg.
Nagyon fontos, hogy a lakosság tájékoztatást
kapjon a telepítendő szélturbina, vagy szélfarm műszaki, technikai,
környezetvédelmi, természetvédelmi vonatkozásairól és arról, hogy milyen előnye,
illetve hátránya származik a településnek abból, ha a létesítmény megépül. A szélerőművek környezetvédelmi
engedélyezési eljárása a beruházó kezdeményezésére, az előzetes környezeti
hatástanulmány benyújtásával indul. A környezet-védelmi, természetvédelmi
és vízügyi felügyelőségnek megvan a lehetősége arra, hogy előírja a
megvizsgálandó szempontokat.
Káros
hatások
A
szélerőművek nem tájba illeszthetők. Messziről
látszanak – meghatározott domborzati adottságok mellett akár 20 km-ről is.
Növényzettel gyakorlatilag nem takarhatók el – ez alól legfeljebb a
transzformátorház lehet kivétel –, vizuális hatásuk azonban megfelelő elhelyezéssel
elviselhetővé tehető, illetve csökkenthető. Domináns tájalkotó elemmé válnak,
ezáltal a tájkép – korábbi jellegétől függetlenül – „művi” jellegűvé válik. Magyarországon az elhelyezés számos területen
nem kívánatos, hiszen sűrűn lakott a terület, illetve számos természeti, táji
értékkel rendelkezik.
A szakirodalom három potenciális
veszélyforrást jelöl meg, amelyekkel a szélerőmű-telepek a madarakat
veszélyeztetik: ütközések által okozott halálozás; zavaró hatás, amellyel a
madarak a természetes vándorlási útvonalak megváltoztatására kényszerülnek és
élőhely-vesztés.
A munkagépek mozgása, illetve az utak
kialakítása ezen kívül talajszerkezet-romlást (tömörödést) vonhat maga után,
valamint zöldkárok is jelentkezhetnek, ezért célszerű a munkálatokat a
vegetációs időn kívül elvégezni. A
terület-igénybevétel során figyelemmel kell lenni a termőföldről szóló 1994.
évi LV. törvény előírásaira. A széltornyok területét a művelésből ki kell
vonni, ezért a gyengébb minőségű földterület
igénybe vételét célszerű előtérbe helyezni. Nagyobb szélerőmű-telep
esetében a földterület nagy része éppúgy művelhető, mint azelőtt.
Az infrahangok létezéséről nem régóta vannak
ismeretek. Infrahangnak az emberi hallótartomány alatti hangokat nevezzük. Az
emberi hallótartomány 20-20 000 Hz közötti. A 20 Hz alatti infrahangok
zajhatása 190 dB(IL) fölött nagyon veszélyes, 130 dB(IL) alatti értékeknél
egészségkárosító hatása nincs. Az infrahangok huzamosabb idő alatt fáradtságérzetet,
szédülést, hányingert és egyéb (légzési, szívzavarok) zavarokat okozhatnak.
Magyarországon szélerőművek esetében még ilyen mérések nem történtek. A külföldi
szakirodalom szerint szélerőművektől 600 m-re az infrahangok már alig
érzékelhetőek 63 dB(IL).
Tájrehabilitációs
szempontok
A tájrehabilitáció a felépített szélerőművek
teljes leszerelését jelenti, amelyek elszállításáról, elhelyezéséről,
hulladékként való kezeléséről, illetve újrafelhasználásáról gondoskodni kell. A
betonalap eltávolítása után a megmaradt gödröt és annak környékét az eredeti
állapotnak megfelelően kell visszaállítani. A terveknek tartalmazniuk kell az
utak, a transzformátorházak teljes felszámolását, ha szükséges, a talaj termőföldrétegének
helyreállításával együtt. Mindkét fázishoz tájrehabilitációs tervet javasolt
készíteni. A tájrehabilitációs tervek az
engedélyezési terv részét képezik.
Lejegyezte: Szabó Angéla
(A Szélerőmű Bőnyben című videó és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala által megjelentetett Szélenergia és természetvédelem című kiadvány nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése