Csantavéren ne építsenek szélerőművet!

Szabadka határában – óriási kiterjedésű területen – szélerőművek építését tervezik. Erre a célra mintegy 10 800 hektárnyi mezőgazdasági földterületet szemeltek ki Csantavér, Dušanovo, Višnjevac, Nagyfény, Új-Žednik, Gabrić és Békova határában. Erről azonban elmulasztották kikérni az említett falvak és a környékükön még fellelhető tanyavilág lakosságának a véleményét: mit szólnak hozzá, örülnek-e neki, és legfőképpen, ez miért lesz majd jó az ő számukra. Elmaradt a széleskörű tájékoztatás arról, hogy a villanyáram-termelésen túl, mi mindennel jár egy nagy kiterjedésű erőműpark létrehozása. Mennyire biztonságos, milyen környezeti hatást idéz elő, befolyásolja-e a közelben lakók életét, egészségét? A beépítésre szánt területen megkezdődött a telekfoglalás, az érintett földtulajdonosokkal a szerződéskötés – minden előzetes felvilágosítás nélkül. Az embereket semmiféle módon nem készítették fel, nem tartottak ismeretterjesztő előadást, bemutatót a szélgenerátorok működéséről, sem lakossági fórumot (falugyűlést), így nem is mondhatták el a véleményüket, nem tehették fel kérdéseiket a hirtelen támadt, égből pottyant beruházás kapcsán. Nem történt semmiféle tájékoztatás, nem adódott alkalom a széltornyokkal való ismerkedésre, információgyűjtésre. A gazdákat – s általuk az érintett terület teljes lakosságát – kész tények elé állították, akik közül sokan (éppen a szükséges ismeretek hiányában) a beígért haszon reményében rövid mérlegelés után elfogadták a tálcán kínált ajánlatot. Nem volt mód arra, hogy alaposan tájékozódjanak, hogy egymás között véleményt cseréljenek.

Tartsák a politikusaink bárakármennyire is ismerethiányosnak és az úri  huncutságokban nevetségesen kevéssé jártasnak, könnyűszerrel megvezethetőnek a falun élőket, annyit azért már azok is megtanultak, hogy ebben az országban még az sem biztos, ami tegnap megtörtént, nemhogy az, ami esetleg csak holnapután fog bekövetkezni. Ezért, amikor egy hosszúlejáratú, 30 évre szóló szerződés megkötésére vállalkoznak, előtte sokat kell töprengeniük azon, hogy engedjenek-e a csábításnak, hagyják-e magukat belerántani egy olyan üzletbe, amelynek a kimenetele – ismerve annak az államnak a politikáját, amelyben élünk – lágyan fogalmazva is erősen kétséges. Ne csak az évente dukáló 500 euró illegesse, kellesse magát előttük, számoljanak az esetleges következményeivel is a most meghozott döntésüknek! Emlékezzenek vissza arra, hogy 30 évvel ezelőtt még egy másik országban éltünk, annak Jugoszlávia volt a neve, és hol van ma már az az ország!?

A mostanában felkapott – tisztának, környezetbarátnak, olcsónak és veszélytelennek – beállított zöldenergia népszerűsítése nem szabad, hogy elhomályosítsa az éleslátásunkat, ezért ne söpörjük le az asztalról egyetlen mozdulattal azokat az észérveket sem, amelyek egytől-egyig a szélerőművek építése ellene szólnak. Ilyenek az alábbiak:   

A TELEPHELY MEGVÁLASZTÁSA

A falubeliekkel beszélgetve, többen is azt kifogásolták, hogy miért éppen a termőföldekre tervezték a szélparkot. Ezen a vidéken emberemlékezet óta mezőgazdasági termelés folyik: földművelés és állattenyésztés. Itt állítják elő az élelmiszerek alapanyagát. Ezért meg kellene őrizni – amennyire csak lehetséges, tisztán – ezt a területet, és megtartani minden talpalattnyi földet. Mert stratégiai fontosságú. Ez az egyik alapvető szempont. A másik: ha most meggondolatlanul megengedjük, hogy az elődeinktől kapott, az őseinktől örökölt, sok-sok verejték, könny és vér áztatta – és éppen ezért felbecsülhetetlen értékű és tulajdonképpen megfizethetetlen – területre vadidegenek áramtermelő szélparkot építsenek, ezzel nem fogjuk-e éppen mi magunk elértékteleníteni a saját földjeinket? Ha a most szerződő gazdák közül idővel valaki meggondolja magát, és el akarja, vagy kénytelen lesz eladni a parcelláját, ki vesz meg tőle egy olyan földterületet, amire valamikor valaki egy behemót, 100 méteres tornyot épített? Talajművelés közben ki szeretne egy ilyen tornyot kerülgetni? Mostanra már a parcellák végén, az utak mentén is kiszedték a fákat, hogy ne akadályozzák a gépeket munkavégzés közben.     

A BÉRLETI DÍJ

A gazdáknak – a belgrádi cég szabadkai magyar jogi képviselője által – felkínált szerződés szerint az 1000 négyzetméternyi földterület bérlése, használata ellenében évi 500 eurót fizetnek (az üzletkötés napjától számított) 30 esztendőn át, vagyis ameddig a szerződés szól. Az első összeg 30 nappal a szerződés aláírása után érkezik, a továbbiakban pedig minden évnek ugyanabban a hónapjában várható. Azt is kikötötték, hogy a bérbeadó nem eurót kap kézhez, hanem annak megfelelő, a Szerb Nemzeti Bank érvényes középárfolyama szerint elszámolt dinárösszeget. Az első pillantásra gálánsnak tűnő beruházó által meglobogtatott 500 euró több józan eszű parasztembert is megrészegített. Dacára annak, hogy ez a summa csak a mostani 200 eurót kitevő földhasználati díj (árenda) viszonylatában számít elfogadható összegnek, a földműveseknek folyósított szégyenletes nyugdíjhoz, az országos minimálbérhez meg a nincsteleneknek dölyfösen odavetett szociális segélyhez képest, ez sem jelent egy légypiszoknyival sem többet egy jó kövér nullánál. Az 500 eurót sajnos már most sem lehet egy „jó fizetésnek“ mondani, nemhogy majd 10, 20 vagy 30 év múlva! Érdemes-e megengedni, hogy valaki ennyi pénzért cirkuszoljon a földjeinken?! Mert azt egyelőre még csak a külföldi tapasztalatokból tudjuk, hogy az építkezés bizony kemény dió, és károk is keletkeznek. (A meglévő utak mellett alighanem saját maguk is csinálnak utakat át a földeken, hatalmas terheikkel döngölik a talajt, különféle anyagok kerülhetnek, szivároghatnak a talajba, szennyezhetik azt, stb.)

Az eddigiek során kiderült, hogy a 30 évre szóló bérleti díj nem fizethető ki előre, egy összegben, csak apránként, évről évre. Így viszont ami ma 500 euró, vagy nem egészen 60 000 dinár, az mennyit fog érni egy-két évtized múltán? Mit adnak majd érte a boltban vagy a piacon? A szerződésbe az nem került bele, hogy a kifizetésre kerülő összeg követni fogja az infláció mértékét. És ha 20 év múlva már nem is létezik az euró?

Arról is megbizonyosodhattunk, hogy – noha a szélerőművek villanyáramot termelnek majd – a bérlet nem váltható át, vagyis ezért az összegért a bérbeadó áramot nem kaphat. A mostani árjegyzék szerint nagyjából 7.000 kilowattot „vásárolhatna“ érte évente – ez azonban alighanem csak a fogyasztó számára jelentene elfogadható üzletet, ezért ez a megoldás a szerződéskötéskor fel sem vetődött. (Nem az a cél, hogy a gazdák jól járjanak.)

A szélerőmű-telepek esetében bőségesen áll rendelkezésre szél formájában üzemanyag, és azt nem befolyásolja se a pénz, se a politika, ezért aztán működhetnének 30-40 évig is, egy alapos felújítás után.  Úgy tartják, hogy körülbelül 7 év után térül meg a beruházás költsége. De mi történik, ha jóval a szerződésben kikötött 30 év lejárta előtt véget vetnek a villanyáram-termelésnek? Akkor mi lesz a teendő? A szerződésbontásra valójában bármikor sor kerülhet. Ki fogja abban az esetben az érintetteket kártalanítani? (Sokszor esünk abba a hibába, hogy egy történet legelején – képletesen – már a disznóvágásra készülünk, és fenjük a nagykést, pedig azt a malackát, amit majd leölünk, még meg sem hizlaltuk, még meg sem vásároltuk, a kurtafarkú még nem is a mi ólunkban röfög, de már készítjük a szánkat meg a bendőnket a disznótori finomságokra.) És egyáltalán ki vagy mi szavatolja/szavatolhatja azt, hogy a befektetőcég még évtizedek múlva is létezik, működik, sikeres lesz és maradéktalanul eleget tesz a most elismert kötelezettségeinek? Ki vállalja ezért a felelősséget? Harminc év alatt be is zárhatják, csődbe is mehet, fel is szívódhat. A csantavérieknek nem kell túl messzire menniük, ha egy ilyen példát akarnak felhozni, elég csak a Barkel nevet kimondani. A terményfelvásárlást végző helybeli cég úgy eltűnt a gazdák pénzével, mint a szürke szamár a ködben, se az ügyvezetőjét, Barna Tibort, se a vállalat irrattárát „nem találják“. A károsultak pedig futhatnak a pénzük után. Tudunk olyan gazdáról, akinek 15.000 euróval maradtak adósak az átvett búzáért, kukoricáért, lényegében egy egész évi termésért.

A FÖLDVÁSÁRLÁS

Szerződésbe foglalták, hogy amennyiben a gazda el akarja adni a földjét, köteles azt először a befektetőcégnek felkínálni, mert az elővásárási joggal rendelkezik. Az egyik termelőt arról tájékoztatta a terepet járó szabadkai jogász, hogy ilyen esetben igényt tartanak a földre. Hogyha egy ilyen helyzet áll elő, akkor miként lehet majd a vételár körül alkudozni, egyezkedni? Ez ugyancsak sikamlós témának ígérkezik. Aztán a megvásárolt földet akár tovább is adhatják, külföldiek kezére játszhatják, ha pedig ezáltal esetleg olyan földszomszédot – arab tulajdonost – kap a gazda, akinek éppen nem örül, akkor mit tehet?

A szerződésnak ez a szakasza is alapos magyarázatra szorul: a bérlő köteles a „Telek kizárólagos használati jogát/hosszúlejáratú bérleti jogát bejegyezni az illetékes Földhivatalnál a Bérbeadó minden további jelenléte és jóváhagyása nélkül, amivel a Bérbeadó teljes mértékben egyezik.” Itt lép be a képbe a telki szolgalmi jog, azzal együtt pedig az elbirtoklás, ami cseppet sem veszélytelen, és amiről legfeljebb csak halovány sejtelmeink vannak.

A KÁROS HATÁSOK

Erősen kifogásolható, hogy a gazdákkal kötött szerződés szinte mindvégig telket emleget, a valóságban viszont nem telkekről, hanem mezőgazdasági földterületekről van szó.  A telek (lakóterületen levő) kisebb földterület, amelyen ház áll vagy amelyen építkezni lehet.

Az erőműpark építése, éppen az ismeretlensége folytán, sokrétű aggodalmat kelt. Az eddigi hírek szerint a tornyok túlságosan közel kerülnek a lakóövezethez, csupán egy-két kilométeres távolságot emlegetnek, Magyországon viszont 12 km-es az előírt védőövezet. A hajszál híján 600 MW teljesítményű villanytelep kihathat-e a helyi időjárás alakulására? Vonzza-e az esőfelhőket vagy taszítja? Az óriási lapátok nem szárítják-e ki a talajt? Mivel a tornyok körüli parcellákon ugyanúgy folyik majd a mezőgazdasági termelés, mint most, egy-egy alapos permetezést követő kiadós csapadék után, a felszálló párát a lapátok (a széliránytól függően) távolabbi területre is eljuttathatják, esetleg éppen a lakott terület irányába sodorhatják? Milyen hatását érezzük majd   a villamos vezetékeknek? A szerződés készítői maguk is bevallják: „A földalatti berendezések feszültség alatt lesznek, melyek hatása veszélyes az emberre.” Arról is szól az egyezség, hogy ha a földtulajdonos a talajban 60 centiméternél mélyebben történő munkálatokat akar végezni, arról írásban kell tájékoztatnia a telep kezelőjét. Hogy mennyire komoly berendezésekről van szó, azt bizonyítja azoknak a védelmi eszközöknek a listája, amelyeket ilyenkor szokás beépíteni (magyarországi a példa): védelmet a rövidzárlat, a túlterhelés, a túlfeszültség, az alacsony feszültség, a frekvencia-növekedés, a földzárlat, a hálózati kimaradás, a visszteljesítmény, a túlpörgés, a kábel-túlcsavarodás és rezonancia (rezgés) ellen.

A szélerőmű-telepen történhetnek meghibásodások, balesetek: nagytestű madárral, törmelékkel történő ütközés, szélkár, villámcsapás, égés, sőt errefelé jégvédelmi rakétákat is lőnek, vadásznak is, egy háborút már inkább nem is említek… Nem szükséges külön ecsetelni, hogy aszályos években, szárazság idején, aratás előtt milyen veszéllyel járhat, és mekkora pusztítást okozhat egy tűzeset – akár a fél falu leéghet.

A HELYREÁLLÍTÁS

Ez a folyamat sem könnyű esti séta. Egy szélerőmű-parkot nem lehet egy délelőtt vagy egy hétvégén leállítani, leszerelni, elszállítani, a helyét elgereblyézni, csak azért, mert nem tetszik, mert nem ilyennek képzeltük, mert a szerződésben nem ezt ígérték. A magyarországi példák alapján csak az alap, amelyre a torony kerül, 500 tonna betonból készül egy jó 20 méter átmérőjű gödörben. Az viszont kétes, hogy a romboláskor ki lehet-e emelni, vagy fel kell robbantani. Hova kerül a sok szemét? Visszaállítják-e a talaj termőrétegét? Honnan veszik azt?

És még számtalan kérdést feltehetnénk, amelyekre egyelőre nincsen válasz. Egy dolog azonban biztos: túl sok a rizikófaktor. Ezért az lenne ésszerű, ha az ajánlatot elutasítanánk. Szabadka határában ne építsenek monumentális szélerőmű-parkot! Köszönjük, nem kérjük.     

Szabó Angéla

Néhány észrevétel a szerződéssel kapcsolatban

A fejlett mezőgazdaságáról és a jó minőségű termőföldjeiről ismert észak-bácskai határba tervezett majd 11 000 hektáron épülő szélerőmű-park létesítése egy olyan komoly beruházás, amely több évtizeden át befolyásolja majd az érintett falvak lakosságának életét. Mivel az építkezéshez szükséges parcellák bérlése most zajlik, talán nem érdemtelen a szerződés teljes szövegét nyilvánosságra hozni, hogy azok is belepillanthassanak, akikhez eddig még nem jutott el. Ők is véleményezhessék, elmondhassák az észrevételeiket, hiszen a szélerőmű-park üzemelése az érintett települések minden lakójának életére kihatással lesz.

Az alábbi néhány észrevétel talán gondolatébresztőül szolgálhat az érintettek számára:

Egy hosszúlejáratú, harminc évre szóló bérleti szerződésről van szó, amelynek tárgya egy 1000 négyzetméteres „telek” bérlete, amelyen nemsokára szélgenerátorok épülnek és működnek.  Tehát nem „mezőgazdasági földterület”, ennek a kifejezésnek a használatát a szerződés megszövegezői elkerülték. A „telek” (lakóterületen levő) kisebb földterületet jelent, amelyen ház áll vagy pedig, amelyen építkezni lehet.

A szerződés első oldala a fogalmakat, a fogalom-meghatározásokat tartalmazza – mi mit jelent.

A „platform” az jelent(he)ti,  hogy a „telek” mellett felhasználása kerül a parcella másik területe is, „amelyet szükséges ideiglenesen kiépíteni és eltávolítani a „telekről”. Ez mellett „földalatti berendezések is épülnek”. Vélhetően az áram vezetésére, amelyek bizonyára elektromos hullámokat is terjesztenek. Nem tudni, hogy ezek milyen módon befolyásolják majd az érintett parcellán a terméshozamot, kihatással lesznek-e arra.  

A szerződés tárgya (1.) fejezet ismét csak „kataszteri telket” és „telket”, nem pedig mezőgazdasági földterületet említ, ám a szerződésből mégiscsak kitűnik  (1.6), hogy olyan területről van szó, amelyen „mezőgazdasági termelés” folyik.

1.3. A Bérbeadónak (tulajdonosnak) „jogában áll a telket mezőgazdasági termelésre használni a telken történő építkezés kezdetéig”. Nincs meghatározva, hogy ez mikor kezdődik és meddig tart, és az sem, hogy mi történik az építkezés kezdete után. Lesz-e terméskiesés, s ha igen,  kinek a kárára?

1.4. „A Bérlő jogosult a telken ideiglenesen egyéb szükséges létesítményt is kiépíteni”. Mekkora területen, milyen időre?  Lesz-e terméskiesés és kinek a kárára?

1.5. „A Bérlő arra fog törekedni, hogy minél rövidebb időn belül a telek többi részén visszaállítsa az elsődleges állapotot”.  A „fog törekedni” és „minél rövidebb időn belül” határozatlan/beláthatatlan fogalmak.

1.6. „A Bérlő törekedni fog arra, hogy a szélgenerátorokat a telek részén úgy állítsa fel, hogy a legkevésbé zavarja a mezőgazdasági termelést”. A „törekedni fog”-féle megfogalmazás valójában semmire nem kötelezi a bérlőt. És ha mégis zavarja a mezőgazdasági termelést, akkor mi lesz a teendő?

A 2.1. pontban nem egészen érthető, hogy mit jelent: „de nem korlátozva a jelzálogot ”. Kinek a javára lesz bejegyezve a  jelzálog? Lásd még a 3.9-ben! Miért a Bérlő jogosult, és miért nem a Bérbeadó? 

2.2. A Bérlőnek „átjárási, áthaladási és szállítási joga” lesz – ki tudja milyen következményekkel –, ami további földrongálást, esetleg szennyezést és terméskiesést/jövedelemcsökkenést jelenthet.

A 2.3. pont arra figyelmeztet, hogy „a földalatti  berendezések feszültség alatt lesznek, amelyek hatása veszélyes az emberre”, mint ahogy a 3. bekezdésben is.   

A 2.5. pont szerint „a valós kár” megállapítása „egyezséggel történik”. Helyesebb lenne, ha ezt előzőleg bírósági szakértő állapítaná meg, és utána majd lehetne egyezkedni.

A 3.1. pont 3. bekezdése szerint a bérleti díj fizetése „euró-dinár ellenértékben történik”. A bérleti díjat euróban kellene fizetni, ahogy ennek a pontnak az 1. bekezdésben is áll.

A 3.2. pont úgyszintén nincs  egészen világosan megfogalmazva. Ebből az derül ki, hogy az egész parcellán akár évekig is eltarthat az építkezés, ezért a tulajdonos 1000 eurót kap évente. Megfelel-e ez az összeg a parcelláról származó évi jövedelemnek?   

A 3.3. pont szerint „a bérlő köteles a bérbeadót az építkezés előtt 15 nappal értesíteni”.  Mi történik akkor, ha a földtulajdonos már bevetette a parcellát, vagy éppen a betakarítás előtt áll?

3.4. Szakértőnek kellene megállapítani, hogy a bérelő teljes mértékben visszaállította-e vagy sem a korábbi/előző állapotot.  

3.5. A bérlő csakis a „hosszúlejáratú bérleti jogot” jegyezheti be! Milyen okból kifolyólag?

A 3.6. pont 1. bekezdése szerint a bérlő a bérbeadó jóváhagyása nélkül megváltoztathatja a földterület rendeltetését – mezőgazdasági földterületről építkezési földterületre!

A 3.7. pontban: miért kell esetleg „megsemmisíteni” a dokumentációt?

4.5. pont: Lehet-e egyáltalán eredeti állapotba visszaállítani a területet?

6.3. Az esetleges eltérő értelmezések miatt, a Szabadkai Alapfokú Bíróság illetékességét kellene kikötni.  

A saját tulajdonával, ez esetben a földjével, mindenki szabadon rendelkezik. A tulajdonosoknak azonban tisztában kell lenniük azzal, hogy mit jelent egy ilyen szerződés aláírása és milyen következményei lehetnek a szélgenerátorok építésének.  Környezeti hatástanulmány nélkül – amiről a szerződésben egy szó nem esik – semmiféleképpen nem lenne szabad aláírni a szerződést.

A 8 oldalas szerződés