Minden eladó (?)

Takaró, ruhaféle, téli sapka, meleg sál és kartonszámra konzerv meg dobozos tej – ilyen portékát árusítanak a migránsok a belgrádi, a zombori, a šidi piacokon, de más városokban is felbukkantak, erről számolt be a napokban a sajtó. Amit a jó vendéglátó módjára viselkedő itteni segélyszervezetektől kapnak, azt egyhamar pénzzé is teszik. Felnyalábolják a „szeretetcsomagot“, és kiállnak vele a legközelebbi piactérre. Kicsit „szégyenlősen”, csak félig kitakarva, kartondobozokból, hátitáskákból és műanyag zacskókból kínálják az élelmiszert és a ruhát. Sve na izvolite! A pólók meg a sálak darabját száz dinárért adják, a sapkákat nyolcvan dináros áron vesztegetik, egy pár kesztyűtől pedig már ötven dinár ellenében is megválnak. Az árusok megbámulják ugyan őket, de nem kergetik el. Szabad országban mindenki azt dobja piacra, amije van. 

Mi adjuk nekik ingyen, ajándékba, együttérzésből, szánalomból, emberbaráti szeretetből, hogy egyenek, igyanak, ne fázzanak, ők meg ohne pardon visszapasszolják a labdát, de ők már pénzért teszik – megvetetik, visszavásároltatják velünk, ráadásul a saját piactereinken. A kapzsiságunk pedig meg is veteti velünk a potom áron kínált holmit, élelmet. Ha kell, nagylelkűen meg is tudjuk patkolni az alkalomszerű, ámde kihagyhatatlan  adásvételt: ebben a „kutyát is kár kicsukni”-féle bitang időben a szerencsét próbálni indult, idegenbe szakadt migránsok ne toporogjon ítéletnapig a piaci betonon!

 Fotó: Srbija24 

Szeretettel és gondoskodással

Egy héttel ezelőtt jelent meg az is a sajtóban, hogy egy szabadkai lelkész nem tudja tétlenül nézni, ha a messzi földről érkezettek az utcákon fagyoskodnak, ezért tűzhelyekkel látja el őket. A mellékelt fényképen látható is egy három lábú, vashordóból összetákolt, füstelvezetővel felszerelt kályhaféleség.

Idézet a cikkből: 

„Sokan Szabadka közelében várakoznak, ahol a helyi magyar kisebbség protestáns lelkésze, Varga Tibor igyekszik némi meleghez juttatni őket. Tűzhelyeket állít fel ott, ahol vesztegelnek, mert úgy gondolja, nem jó az, ha kilökik a hidegbe ezeket az embereket. Keresztényi kötelességének tekinti, hogy segítsen a bajbajutottaknak. Azt mondja, a népek sokszor többet törődnek az állatokkal, mint az emberekkel, ami fáj neki. Ő szeretettel és gondoskodással szeretne enyhíteni a rettenetes körülmények között élő menekültek helyzetén.

Segélyszervezetek szerint nagyjából 500-an élnek lepusztult házakban, Szabadkán és környékén.”

Az említett lelkipásztor a Szabadka melletti Csantavéren évek óta tart fenn gyülekezetet, tavaly új imaházat is vásárolt a falu központjában – így aztán keresztényi kötelességből, szeretettel és gondoskodással az embertelen körülmények között élő helybeli nincstelenek helyzetén is lenne mit enyhíteni… A hivatalos hozzáállás több mint világos: Szerbia befogadja és ellátja a migránsokat. A lakosság – látva a migránshelyzet „hatékony” kezelését, a vészjósló szabadkai és a hátborzongató magyarkanizsai példát – nyilván joggal tart attól, hogy nemsokára talán már Csantavéren is felbukkannak a hívatlan vendégek. És akkor majd itt is porciózunk nekik tejet, vizet meg szendvicset. A koszt mellé esetleg még kvártélyt is kínálunk a frissen vásárolt gyülekezeti imaházban. Vagy majd ők maguk választanak megfelelő szálláshelyet a sok sorsára hagyott, üresen maradt lakóház közül.

Csomagot is, Bibliát is osztott a migránsoknak

A lelkész úr már 2015-ben is felhívta magára a figyelmet a buzgó, szorgos jótékonykodásával, mert – az elemózsia mellett – még Szentírással is ellátta a nekeresdországból érkezett nevenincseket. Több nyelven íródott Bibliával.

A Baptista Szeretetszolgálat honlapján volt olvasható 2015. szeptember 7-én: A vajdasági Horgoson és Szabadkán, a szerb–magyar határon várakozó menekülteknek összesen háromszáz egységcsomagot juttattak el, meglátogatták a magyarkanizsai menekülttábort, ahol a hatóságok munkáját a helyi Vöröskereszt és az ENSZ is támogatja. A Baptista Szeretetszolgálat tevékenységét helyi partnerek, elsősorban Nyúl Zoltán baptista lelkész és Varga Tibor, a Kelet-Európa Misszió karitatív szervezet képviselője segíti. 

De a tisztánlátás meg a miheztartás végett tanulságos lehet két továbbgondolásra érdemes részletet kiemelni a Magyar Nemzetben 2015. december 13-án megjelent, Egyre több migráns térne át című interjúból is:

– Hogyan reagáltak arra, amikor Bibliát kaptak öntől?

– Számtalanszor előfordult, hogy a menekültek azt mondták a beszélgetéseink során, hogy nekik már elegük van az iszlámból. Hiszen ami az egykori országukban történt, az nekik többé már nem kell, valami mást akarnak. Sőt, akadtak olyanok is, akik azt mondták, hogy keresztények akarnak lenni. Így örültek annak, hogy a saját nyelvükön ismerhetik meg a Bibliát, hiszen arab, pastu és farszi nyelvű Szentírásunk is van. Amikor ezeket átadtam nekik, nagy örömmel fogadták, persze olyanok is voltak, akik kicsit szkeptikusan viszonyultak hozzá.

– Be tudnak ők illeszkedni a mi társadalmunkba?

– Egyáltalán nem mindegy, hogy mibe is szeretnénk, ha beilleszkednének a menekültek. Vagy hogy van-e hová beilleszkedni. Most, amikor egy idegen ideológia kezd beáramlani a kontinensünkre, sokan invázióról beszélnek és arról, hogy Európa el fogja veszíteni az identitását. Pedig már régen elveszítette azt. Akik már korábban felszólaltak az értékeink megőrzése mellett, azokat rasszistáknak kiáltották ki, amivel csak altatták és megfélemlítették az embereket. Ilyenkor merül fel az a kérdés, hogy kik is vagyunk mi. Ha a menekültek egy emberi értékeitől megfosztott, haszonleső, kizsákmányoló társadalmat látnak, akkor nagyot fognak csalódni. Akkor azt mondják majd, hogy a saját társadalmi rendszerük egyszerűen jobb, mint az európai. Ha Európa nem változtat a mostani értékrendjén, akkor egyszerűen felfalnak bennünket. Ha viszont a menekültek azt látják, hogy ez egy értékes kultúra, ahol megbecsülik az embert, jóval nagyobb eséllyel fognak beilleszkedni.

Szabó Angéla