Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló
(201.)
Beszélünk
hosszan és szépen –
s
aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit.
Jókai Mór
Január 19.
Más szemében a szálkát…
Ivica Dačić, a szerb kormány
alelnöke, külügyminiszter, a Szerbiai Szocialista Párt (CПC) elnöke „felszólította
a montenegrói hatalmi szerveket, hogy közöljék egyetlen egy szerbnek a nevét, aki
valamilyen állami tisztséget tölt be abban az országban” – közli a podgoricai
Borba portál.
–
A montenegrói hatalom hivatalosan közölje, hány szerb van az állami
közigazgatásban, és hogy van az, hogy a lakosságban 29 százalék szerb van, a
közhivatalokban pedig csak öt-hat, vagy, ahogy az optimisták, mondják nyolc
százalék? És minek is nevezik ezt, ha nem diszkriminációnak? Ez érdekel engem –
mondta Dačić.
Hozzátette:
Nem lenne megfelelő, ezt Szerbiához hasonlítani, „ahol szinte nem található
igazgató vagy vezető, aki nem montenegrói”.[1]
Ivica Dačić Foto N. Skenderija
A
Tartományi Ombudsman által közölt (2018. december 31-ei) adatok szerint a tartományi
szervekben a munkaviszonyban lévő szerb, a ruszin és a montenegróiak száma
meghaladja a tartomány összlakosságában való részvételét, a magyarok, a romák,
a szlovákok, a horvátok és a románok pedig alulképviseltek:[2]
A lakosságban (százalékban) A
tartományi közigazgatásban (százalékban)
horvátok 2,43 1,83
magyarok 13 4,88
montenegróiak 1,15 2,14
ruszinok
0,72 1,42
szerbek 66,76 72,94%
romák 2,19 0,51
románok 1,32 0,92
szlovákok 2,60 1,53
A
magyarok – a fekete-vörös-véemeszes hatalom alatt, 2018 végén – már csak 4,88
százalékban voltak jelen a tartományi szervekben, miközben (a legutóbbi, 2011.
évi népszámlás szerint még) a lakosság 13 százalékét képezték.
Dačić érdeklődése az iránt, hogy Montenegróban hogyan valósul meg a szerb kisebbség részvétele a közigazgatásban foglalkoztatottak és az állami tisztségviselők között, teljesen legitim. A kérdés csupán az, hogy a néhai Slobodan Milošević egykori szóvivőjének vannak-e adatai arról, hogyan alakul ugyanez Szerbiában?
Előbb
inkább Szerbiában kellene megvalósítani a részarányos foglalkoztatást és aztán
másoktól számon kérni! De „könnyebb a
szálkát észrevenni a másik szemében, mint a gerendát a sajátomban”?
Január 21-26.
Nem elég aláírni, cselekedni kell!
Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) elnöke a Szabadkai Magyar Rádió Napindító
című műsorában
azzal kapcsolatban, hogy Királyhalom
és Kispiac között már csak cirill betűkkel vannak feltüntetve a települések
felé vezető utakat jelző feliratok, elmondta, hogy „régebben is volt már erre
példa”. – Ez azért történhetett meg, mert akinek ez volt a feladata, nem vette
figyelembe a szabályokat, amelyeket be kell tartani.
A Szeged és
Bácsfeketehegy között január elején megszűnt autóbuszjáratról elmondta: „Ugyanazt
gondolom erről a dologról, mint a kishegyesiek és a topolyaiak. Ennek
bizonyítása jeleként holnap reggel folyamán, amikor Újvidék felé fogok menni,
akkor elmegyek, és aláírom ezt a petíciót. Másrészről azt gondolom, hogy le
kellene ülni, és le is fogunk ülni a közvállalat vezetőivel, a Subotica-trans
vezetőivel, és megnézzük, hogy mi a probléma és mi a megoldás.”[3]
Tavaly
szilveszter körül Nyugat-Bácskában öt településen lefestették, vagy lekaparták
a helységnévtáblákon a falu magyar elnevezését.[4]
Most értesültünk, hogy Királyhalom és Kispiac között már csak cirill betűkkel
vannak írva az utakat jelző feliratok. A Szabadkai Közkórház értesítésének botrányos
fejléce, amelyen cirill betűvel tünteti fel az intézmény magyar és horvát nevét, már csak hab a
tortán.[5] És még csak közel sem teljes a nyelvi
jogsértések listája![6]
Hogyan
lehetséges az, hogy ismétlődnek az ilyen esetek, és hogy „nem veszik figyelembe
a szabályokat”? Hogyan lehetséges az, hogy a Magyar Nemzeti Tanács, amelyiknek
a hatásköré tartozik a hivatalos nyelv- és íráshasználat még csak meg sem
nyikkant ezekkel a jogtiprásokkal kapcsolatosan?
Január 23-án
a topolyai községi tanács tanácstermében a szenior Pásztor aláírta a
Bácsfeketehegy-Szeged autóbuszjárat visszaállításáról szóló petíciót. A
sajtónak elmondta, hogy „noha személyesen nem jár busszal, de fontosnak érezte,
hogy csatlakozzon ehhez az erőfeszítéshez”[7]
(?!).
Abban
vagyunk érdekeltek, hogy „normális életkörülmények legyenek” – mondta Pásztor. Arról
azonban nem szólt, hogy a tartományban milyen az ivóvíz és a levegő minősége,
hogy hány kiüresedő helység (magyar is) van Vajdaságban, vagy amelyikben
nincsen munkalehetőség, rendszeres autóbuszjárat még a községi központtal sem…
A VMSZ
elnöke azt is szem elől téveszti, hogy a petíció aláírása nem elég. Első sorban,
már intézkedéseket kellett volna tennie a buszjárat helyreállítására!
Pásztor szerint
a buszjárat „nem nemzeti, hanem a polgárok érdekeiről szóló kérdés”. Az igazság
viszont az, hogy nemzeti, az anyaországgal való szabad és zavartalan
kapcsolattartás kérdése is. Kislinder
Gábor, Topolya község polgármestere az aláírás alkalmával ki is jelentette:
„Ez
a kérdéskör nem szemlélhető kizárólag gazdasági és kifizetődőségi szemszögből,
ezért abban vagyunk érdekeltek, hogy ismét legyen állandó buszjárat Szegedre.”[8]
Emlékeztetőül:
2013. szeptember 22-én levelet intézem Pásztor Istvánhoz, aki már akkor a
Tartományi Képviselőház elnöke volt.[9] Válaszra
sem tartotta ugyanis érdemesnek azt a (2013. február 12-ei) levelet, amelyik
mellékletében elküldtem számára a 879 aláírást tartalmazó petíciót, amelyet a
2012. október 22-én letartóztatott hét adai, óbecsei és temerini fiú szülei,
hozzátartozói írtak, és azt sem, amelyhez csatoltam az újvidéki igazságügyi
szervek munkájára tett megjegyzéseket tartalmazó memorandumot. Akkor bezzeg nem írta alá a
petíciót, de még
a közigazgatásban szokásos visszajelzést sem kaptam, hogy ezek a levelek
eljutottak hozzá.
Választás
előtt állunk és most Pásztor hamarjában elkezdett érdeklődni a magyar közösség
problémái iránt. Szüksége van a magyarok szavazatára. Megérdemli? Dehogy!
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2020. január 26.
[1] Dačić pitao zvaničnike u Crnoj Gori: Kad vam krvna zrnca nisu bitna, što onda NEMA SRBA na nekoj državnoj funkciji? [Dačić kérdezte a montenegerói tisztségviselőket: Ha már a vörös vérsejtek nem fontosak, akkor miért NINCSENEK SZERBEK állami tisztségben?
https://www.novosti.rs/vesti/naslovna/politika/aktuelno.289.html:842409-Dacic-pitao-zvanicnike-u-Crnoj-Gori-Kad-vam-krvna-zrnca-nisu-bitna-sto-onda-NEMA-SRBA-na-nekoj-drzavnoj-funkciji
[2] Godišni izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana – Ombudsmana za 2018. godinu [A Tartományi Polgári Jogvédő – Ombudsman 2018. évi jelentése], 22. https://www.ombudsmanapv.org/riv/attachments/article/2142/Godisnji_izvestaj_PZG-ombudsmana_2018.pdf
Lásd még az Eltűnnek a magyarok a tartományi közigazgatásból? c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11639, 2019. március 25.
[3] Szabadkai Magyar Rádió. Pásztor István a választásokról, a cirill betűs útirányjelző-táblákról és a megszüntetett buszjáratokról. https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/pasztor-istvan-valasztasokrol-cirill-betus-utiranyjelzo-tablakrol-es, 2020. január 21. 10:19, 10:30 és 16:05
[4] Lásd az Izzó türelmetlenség c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=12278, 2020. január 20.
[5] Sajátosan értelmezi a „magyarul” fogalmát a szabadkai kórház. https://szabadmagyarszo.com/2020/01/26/102009/, 2020. január 26. 9:03
[6] Lásd a Zsoldos: „Az MNT-nek nem az egyetlen magyar pártunk kihelyezett tagozataként kell működnie” c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=12246, 2020. január 10.
[7] L.J.: Közösen a diákokért. Magyar Szó, 2020. január 24. 12.
Lásd még L.J. Buszt Szegedig! c. írását. Magyar Szó, 2020. január 22. 12.
[8] Tóth Péter: Pásztor István is aláírta a szegedi buszjárat visszaállítására vonatkozó petíciót
https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/24623/Pasztor-Istvan-is-alairta-a-szegedi-buszjarat-visszaallitasara-vonatkozo-peticiot.html, 2020. január 23. 13:13
Lásd még: L.J.: Buszt Szegedig! Magyar Szó, 2020. január 22. 12.
[9] Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf., 215. szám, 2013. szeptember 23., és Fejlemények a temerini ügyekben. Temerini Újság, 2013. február 28. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése