Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló
(199.)
Január 11.
Kisebbségpolitikai
kirakat
Végel László a budapesti Népszava nevű politikai
napilapban írt a szerb kisebbségpolitikáról:
– A kisebbségpolitikai
kirakat, soha nem volt ilyen látványos. A hétköznapok azonban nem a
kirakatról szólnak. A titói korszak örökölt kisebbségpolitikai vívmányai egyre
inkább károsodnak. A kétnyelvűség terei zsugorodnak. A magyarok lélekszáma
százalékokban kifejezve rohamosan csökken, ami azt jelenti, hogy esetükben a
kivándorlás aránya az átlagosnál nagyobb. Csökken a magyar tagozatok száma. A
nehezen követhető rehabilitációs perek miatt egyre gyakrabban hangzik el a
panasz, hogy a magyarok vagyon-visszaszerzési szándéka egyre nagyobb
akadályokba ütközik. Hatalmas vagyon veszik el. A szavak és a tettek, a törvény
és a gyakorlat aszinkronja miatt a kisebbségi pártra egyre kevesebb magyar
szavaz, ami azt jelenti, hogy a választások után tovább csökken az érdekérvényesítő
potenciálja – írja Végel.[1]
Az
értékelést lehetne még persze számos részlettel kiegészíteni, hogy még közelebb
legyünk a mindennapi élet valóságához. Például azzal, hogy a magyar közösség
autonómiáját már szinte egyáltalán meg sem említik, hogy a Magyar Nemzeti
Tanács (MNT) az egyetlen magyar párt (VMSZ/BMC) kihelyezett tagozataként
működik, a meghirdetett részarányos foglalkoztatás nem hogy nem valósul meg,
hanem a magyarok száma a közigazgatásban, az igazságügyben és a közhivatalokban
folyamatosan csökken, hogy nem valósult meg az arányos/biztosított képviselet a
döntéshozatali szervekben, hogy a sajtó és a gondolat szabadsága, valamint a
szellemi élet és a kiadói tevékenység mélyrepülésben van, hogy nincs tudományos
kisebbségkutatás, hogy a magyar közösségen belül megszűnt mindenfajta politikai
párbeszéd és a pluralizmus, hogy folyik a latin betűs írásmód kiiktatása a közéletből
és a cirill írásnak a kisebbségekre kényszerítése, hogy buszjáratokat
szüntetnek meg, amivel ellehetetlenítik az anyaországgal való kapcsolattartást, hogy…
–
Mindeközben a kisebbségi jogok terén folyamatos a leépítés. Állandósult a
koszovói cigányok magyar településekre való betelepítése, a 25 éve ide érkezett
szerb családoknak máig tucatszámra vásárolják és építik a házakat. Miközben a
magyar helységnévtáblákat sorra rombolják le olyan településeken, ahol a falu
magyarjainak zömét máig megnevezetlen elkövetők a mai napig feltáratlan
tömegsírokba lőtték 1944-45-ben – egészíti a helyzetképet a DélHír portál.[2]
Végel
értékelése – még ha nem is teljes – fontos és talán eljutott a magyar politikai
meghatározó egyéniségeihez is. Félő ugyanis, hogy nincsenek tisztában a
szerbiai politikai helyzettel és a magyar közösséget terhelő problémákkal.
Január 15.
Vajdaságot meg sem említi!
Szerbia 2019-ben kismértékben, de haladást ért el az emberi jogok védelme terén a Human Rights Watch (HRW) nonprofit szervezet legújabb, emberi jofokról szóló (vilájelentése szerint.[3]
A nonprofit szervezet szerint továbbra is bizonytalan az újságírók helyzete Szerbiában. A jelentés szerint feljegyeztek olyan eseteket, amelyekben az újságírókat azért érte támadás vagy fenyegetés, mert érzékeny témákkal foglalkoztak, így a kormányközeli média sok esetben lejárató kampányt folytat az ún. független sajtó ellen.
A háborús bűncselekmények ügyeit túl lassan dolgozzák fel a szerbiai bíróságok,
valamint hiányzik a politikai szándék, a megfelelő források és az erős
tanúvédelmi rendszer.
A HRW jelentés külön fejezetekben foglakozik a Szerbiába érkező migránsok helyzetével, a médiaszabadsággal, a háborús bűnösök felelősségre vonásának kérdésével, az LGT-populációhoz tartozók és a fogyatékkal élők jogaival, a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd elakadásával, a kisebbségek és a nők helyzetével, stb.[4]
A
jelentésnek a kisebbségekkel való bánásmódra vonatkozó része mindössze négy
bekezdésből, illetve 19 sorból áll.
Az
első bekezdés a koszovói roma, askáli és egyiptomi származású személyek
dokumentum-beszerzési nehézségeivel, társadalmi integrációjával, a második a
koszovói etnikai feszültségekkel, a harmadik az Oliver Ivanović meggyilkolt politikus ügyében folyó nyomozással, az
utolsó pedig azzal foglalkozik, hogy a koszovói rendőrség hét vallási, etnikai
és faji gyűlöletszítási esetet vett nyilvántartásba.
A
jelentés Szerbiára vonatkozó részének hiányossága, hogy vizsgál ugyan az
emberi jogokat érintő számos témát, de egyiket sem részletesebben és
mélyrehatóbban.
A kisebbségek helyzetével kapcsolatosan a soknemzetiségű
Vajdaságról egy szót nem találni. Ez bizony nem kis csalódás.
Január 15.
Izzó
türelmetlenség
– Fölkapta a
sajtó, hogy tavaly szilveszter körül Nyugat-Bácskában öt településen
lefestették, vagy lekaparták a helységnévtáblákon a falu magyar elnevezését,
majd nagy hirtelen önerőből kijavították a megrongált táblákat. Az eset több
kérdést is fölvet. Például azt, hogy a tavaly szilveszteri rongálás korántsem
az első ilyen eset. A régió többnyelvűségét és toleranciáját szemléltetőjeként
táblákat még a demokrata hatalom helyeztette ki, nem is volt velük probléma. A
közintézményeket 2014-ben jelölték meg többnyelvű táblákkal, ezeket se bántotta
senki. Aztán megváltozott a hatalmi összetétel, és fölütötte fejét a
türelmetlenség. Elsőként
Kerényen (Kljajićevo) festették le a falu bejáratainál álló táblákon a Kerény
föliratot – írja Fekete J. József.[5]
Sárin és Nemesmileticsen is „akcióztak a táblafestők”. Majd Csonoplya és Veprőd
(Kruščić) is sorra került – olvasható az írásban. (Az
MNT – ismereteim szerint – a helységnévtáblák ügyében még csak a hangját sem hallatta.)
Az
alapos és figyelmeztető írás szerzője megállapítja, hogy „az ellenségkép
ködként hömpölyög a régióban”. Zombor az
elsők között csatlakozott az Egy az ötmillióból tiltakozó megmozduláshoz, aztán
jöttek a migránsok, majd január 2-án „spontán” felvonuláson nyilvánították ki a
helybeliek szolidaritásukat a Montenegróban élő szerbséggel a Montenegró
parlamentje által a vallásszabadságról elfogadott törvény ellen, a pravoszláv
újév előestéjén pedig Zomborban halálra késeltek egy 28 esztendős fiatalembert
– sorolja az eseményeket Fekete.
–
Egyáltalán nem lepne meg. Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy
vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt viszont izzik
a türelmetlenség, már rövid a kanóc, bármilyen helyzet eleve robbanásveszélyes
– figyelmeztet az írás szerzője.
Fekete
J. József írása azon kevés írások közé tartozik, amelyeket az utóbbi időben
alkalmam volt olvasni, amely a társadalmi feszültségekre és veszélyekre hívja
fel a figyelmet. Vajon a politikusok, akik a tömegeket befolyásolják/irányítják,
tisztában vannak-e az ilyen esetek/események lehetséges következményeivel?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2020. január 20.
[1] Végel László: Pirruszi győzelmek.
https://nepszava.hu/3063083_kentaurbeszed-vegel-laszlo-pirruszi-gyozelmek, 2020.01.11. 11:00
[2] H. Á.: Bácskossuthfalván Orbánnal és magyar zászlóval nyomulnak az ex-radikális haladók. https://delhir.info/2020/01/16/bacskossuthfalvan-orbannal-es-magyar-zaszloval-nyomulnak-az-ex-radikalis-haladok/
[3] Human Rights Watch: Szerbia előrelépett, de csak kicsit 2020. január 15. 12:59 https://www.vajma.info/cikk/szerbia/27786/Human-Rights-Watch-Szerbia-elorelepett-de-csak-kicsit.html
[4] World Report 2020. https://www.hrw.org/world-report/2020/country-chapters/serbia/kosovo
[5] Fogy a türelem – rövid a kanóc. Magyar Szó. 2020. január 15. 6. https://www.magyarszo.rs/hu/4196/velemeny_jegyzet/213917/Fogy-a-t%C3%BCrelem-%E2%80%93-r%C3%B6vid-a-kan%C3%B3c.htm, 2020. január 15., 15:57 >> 2020. január 15., 16:57
Lásd még Tóth D. Lívia: Addig töröljük, míg ott nem marad. 2020. január 15. 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése