2018. augusztus 4., szombat

„Aki bírál, az”…

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (130.)


Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.
Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)[1]


Július 27.
„Aki bírál, az”…
A Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban délelőtt a határon túli magyar közösségek politikai vezetői és a magyar kormány tisztségviselői közösen elemezték a kárpát-medencei történéseket.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, „mindennapi homo politicus”-unk[2] beszédében elmondta, hogy […] „a VMSZ – a megbélyegzéseket és támadásokat is felvállalva – a hatalmi szerb pártokkal való együttműködés mellett döntött, mert ellenzékből nem tudta volna megvalósítani a célkitűzéseket, melyeket így koalíciós szerződésbe is foglaltak”.
A jelenlegit egy fajta kegyelmi időnek, nyugalmi állapotnak nevezte kisebbségi szempontból, amikor a szerb politikai partnerekkel együtt dolgozhatnak a vitás témák megoldásán. Törvényhozási szempontból jelentős kérdésekről szólva hangoztatta, hogy „a nemzeti tanácsok alkotmánybíróság által megkérdőjelezett hatásköreit is sikerült átmenteni, a korábbitól eltérő megfogalmazásoknak köszönhetően”.
Habár még nem írták ki, Pásztor István már úgy gondolja, minden jel szerint november 4-én lesznek a nemzeti tanácsi választások. – A VMSZ közösségi listában gondolkodik, melyen  civilek, értelmiségiek, egyházi személyek is szerepelnek majd: a közösséget kívánják leképezni az induló választási listán – fogalmazott a pártelnök.
Az elvándorlásról azt mondta, a politika eszközeivel ugyan nem lehet megállítani ezt a folyamatot, azért mégis lehet tenni, hogy az itthon maradás mellett döntőknek könnyebbé tegyék a mindennapjait.
Kiemelte a Prosperitati sikeres két és fél évét: Amikor lezárul az utolsó, elbírálás alatt álló pályázati kör is, akkor elmondhatjuk, hogy 11 ezer családot támogattunk, s azokat, akik foglalkoztatottként vagy más módon kapcsolatban állnak a nyertes cégekkel – mondta Pásztor, aki kritikát fogalmazott meg politikai bírálói felé: „Sokan elítélik és bírálják, ami teljesen legitimnek számít, viszont ne tartsák a markukat akkor sem, amikor a magyar kormány és a VMSZ politikájának köszönhető támogatásokat osztják. Jogunkban áll eldönteni, kikkel vívjuk meg csatáinkat!”[3]
Pásztor szerint ez lenne az „elemzés”. Még mondja valaki, hogy Szerbia nem szolgál „példaképül a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén”. Részarányos foglakoztatás? Betelepítések? Magyar autonómia? VaMaDiSz contra Jogtudományi Kar? November 25.? Ugyan már!
A Magyar Szó – pártpolitikai napilapként – „A vajdasági siker példaértékű a Kárpát-medencében” című írásban számolt be Pásztor felszólalásáról.[4]
 

A határon túli vezetők a Szabadegyetemen
 (Fotó: Tóth Roland)

A Bálványosi Nyári Szabadegyetemre – ismereteim szerint – egyetlen ellenzéki (aki nincs szövetségben a Szerb Haladó Párttal – SNS = SZHP) délvidéki/vajdasági magyar politikai vezetőt nem hívtak meg. Ezért mondhat(ta) Pásztor István mindazt, ami a magyar vezető politikusok és koalíciós partnere Aleksandar Vučić szerb elnök fülének is megfelel. Mi ennek a „példaértékű sikernek” azonban a valóságtartalma?
Pásztor szerint a VMSZ azért döntött „a hatalmi szerb pártokkal való együttműködés mellett, mert ellenzéki szerepkörből nem tudta volna megvalósítani a célkitűzéseket, melyeket így koalíciós szerződésbe is foglaltak”.
Ez az álláspont erősen kifogásolható, mivel csupán feltételezésen, bizonyíthatatlan állásponton alapszik. Nem igaz, hogy ellenzéki „szerepkörből” nem lehet hatékonyan politizálni. Már maga az SZHP-vel kötött koalíciós szerződés szövege is problémás. Ebből az derülne ki, hogy „az SZHP, illetve az új/régi kormányfő (akkor Aleksandar Vučić) semmilyen számon kérhető konkrét kötelezettség teljesítését nem vállalta a vajdasági magyar közösség helyzetének rendezése érdekében”.[5]  Előnye a SZHP-vel kötött szövetségből csak a VMSZ néhány tisztségviselőinek, képviselőinek és államtitkárainak, Pásztor haverjainak lett. Közben – november 25-ének Vajdaság napjának nyilvánításával, stb. – sikerült pártjának megalázni is a magyar közösséget.
Pásztor másik tézise, miszerint a nemzeti tanácsi törvény módosításával „a nemzeti tanácsok alkotmánybíróság által megkérdőjelezett hatásköreit is sikerült átmenteni, a korábbitól eltérő megfogalmazásoknak köszönhetően”. Hogy melyek is azok arról viszont konkréten nem nyilatkozott, egyet sem nevezett meg.
Az állítása már önmagával is ellentétes, sőt nevetséges is. Ezt úgy lehetne érteni, hogy a nemzeti tanácsok „megkérdőjelezett hatáskörei” most „eltérő”-en megfogalmazva kerültek vissza a törvénybe.  Ha eltérő, akkor hogy lehet ugyan az?
Meg kell azonban nézni a törvénymódosításokat: Már az a tény, hogy a nemzeti tanács „a legjobban civil szervezetre hasonlít”,[6] önmagáért beszél. Pásztornak – jogászként – tudnia kellene, hogy amiről egyszer az Alkotmánybíróság kimondja, hogy nincsen összhangban az alkotmánnyal, az bizony törvénybe szabályosan vissza nem kerülhet. Vagy azt akarja mondani, hogy az „ügyes” törvényhozóknak esetleg sikerült kijátszani/átverni az Alkotmánybíróságot?
A harmadik dolog, ami reflexióra érdemes, a november 4-ére bejelentett nemzeti tanácsi választások:
Pásztor már jelezte, hogy „a VMSZ közösségi listában gondolkodik, melyen  civilek, értelmiségiek, egyházi személyek is szerepelnek majd: a közösséget kívánják leképezni az induló választási listán.”
A VMSZ – az eddigi gyakorlat szerint – saját listán nem mer indulni, mert az a pártja igazi megmérettetése lenne. Ez különösen veszélyes lehetne a pártra nézve, tekintettel az utóbbi időben történt sorozatos közösségi jogsérelmekre. 
A „közösség leképezése” – borítékolni lehet – abból fog állni, hogy megbízható VMSZ-es kádereket állítanak majd a listára és ehhez segítéségül hívják az egyházakat és Orbán Viktort is. (Már látom, amit a papok mise után felszólítják a hívőket, hogy a VMSZ listájára szavazzanak, mivel azt Orbán Viktor is támogatja.) Ez teljesen elfogadhatatlan, mivel egyrészt az egyházak (jogellenes) politizálását, másrészt pedig az egyházaknak és a magyar miniszterelnöknek is a közösség megosztásában való szerepvállalását jelenti.
Felszólalásénak végén „Pásztor kritikát fogalmazott meg politikai bírálói felé”, amit fenyegetésnek, sőt zsarolásnak is lehetne nevezni: – Sokan elítélik és bírálják, ami teljesen legitimnek számít, viszont ne tartsák a markukat akkor sem, amikor a magyar kormány és a VMSZ politikájának köszönhető támogatásokat osztják. Jogunkban áll eldönteni, kikkel vívjuk meg csatáinkat! – hangoztatta a VMSZ pártelnök.
Könnyű a más (ez alkalommal a magyarországi adófizetők) pénzét osztogatni és politikai befolyásszerzésre használni.[7] Ha valaki támogatásban akar részesülni, be kell annak állnia a Pásztor-támogatók sorába és pisszenni nem szabad. Egyáltalán a VMSZ politikájának köszönhető-e a támogatás, vagy nemzeti és gazdasági érdek? 
A hatalomra jutott politikusok rendszerint elfelejtik, hogy honnan jöttek, és hogy senkinek az uralma nem tart örökké. „Amennyit fel a kerék, annyit le” – tartja a népi bölcsesség.
Pásztornak semmibe sem kerül (más pénzéből) a jótékonykodó politikus szerepében tetszelegni. A mód, ahogyan ezt teszi, viszont már megalázó és elítélést érdemel!
Ha a VMSZ-eseknek „jogukban áll eldönteni, kikkel vívják meg (nem tudni ki ellen és milyen – B. A.) csatáikat”,  nekünk is jogunkba áll eldönteni, kire szavazunk!


Július 27.
Egymilliárd forint támogatás
A Kárpát-medencei Óvodafejlesztési programról – tapasztalatok és továbbképzés címmel – tárgyaltak délután Tusványoson a határon túli szervezetek, valamint az anyaországi képviselők. 
Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a délvidéki/vajdasági helyzetről elmondta: „A magyar kormány hatalmas támogatása ösztönzőleg hatott a működésükre. Vajdaságban többek között 6 óvoda központot alapítottak a szórványban, több mint 20 helyen új magyar nyelvű csoportot indítottak. Jelenleg 213 színmagyar és 79 vegyes csoport működik. Megdöbbentő adatként ismertette azt is, hogy Budapest támogatása, vagyis az egymilliárd forint, a teljes magyar óvodai költségek (kétmilliárd forint) felét teszik ki”.[8]
Határon túliak az óvodafejlesztésről

Ha jól értettem, a teljes magyarországi  óvodai költségek összege kétmilliárd forint, a magyar kormány  pedig egymilliárd forint támogatást nyújtott a délvidéki óvodák alapítására, az óvodai csoportok működésére.
Jó lett volna, ha Hajnal Jenő – az összehasonlítás végett – ismertette volna az egybegyűltekkel,  a szerb kormány milyen összeggel támogatta/támogatja az itteni magyar óvodarendszer működését? (Ha ilyen adat létezik egyáltalán.) Mikor és hol épített a szerb kormány magyar óvodát? Ebből is láttuk volna, hogy „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén”.
Félő azonban, ha a magyar kormány támogatása nem lenne, működne-e egyáltalán ez a rendszer? Milyen pénzeket osztogatnak akkor Hajnal Jenő (is)? 

Július 29.
Alkalmazni a törvényt!
A Montenegrói Párt (Crnogorska partija) jogi csapata levelet intézett Milanu Glušachoz, a verbászi község elnökéhez, amelyben követeli, hogy a helyi önkormányzat szeptember végéig hivatalos nyelvként alkalmazza a montenegrói nyelvet.
A párt a közleményben emlékeztetett, hogy a nyelv és az írás hivatalos használatról szóló törvény[9] módosításával a helyi önkormányzat számára kötelező a nemzeti kisebbség nyelvének és írásának egyenrangú használatának bevezetése, amennyiben a területén a nemzeti kisebbség a lakosság 15 százalékát képezi (11. szakasz 2. bekezdés – B. A.).  
Verbász község területén, az utolsó népszámlás szerint, a montenegrói közösség 7.353 tagja él, ami a lakosság 17,5 százaléka – áll a közleményben.
A párt elvárja, hogy Verbász község a törvényes kötelességét a 90 napos határidőben teljesítse, ahogyan azt a törvény előírja, illetve legkésőbb szeptember 28-ig.
Kishegyes községben a montenegrói nyelv 2010 óta hivatalos használatban van, a „Krstaš” [Keresztes] Montenegrói Egyesület (Udruženje Crnogoraca) követelésre, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Montenegrói Párt képviselőinek szavazatával.[10]

A Montenegrói Párt logója (Beta)

Feltűnt, hogy a Montenegrói Pártnak „jogi csapata”, vagyis szakemberei vannak. Melyik délvidéki/vajdasági magyar pártnak van jogi csapata? Nem kell találgatni, egyiknek sem. Még a Magyar Nemzeti Tanácsnak se nincsen. Ha netán lenne is, nincs tudomásom arról, hogy a magyar közösséget érintő bármelyik kérdésben a hatalomhoz intézett hivatalos követelést fogalmazott volna meg. Például a részarányos foglalkoztatással, vagy a délvidéki magyar falvakba való betelepülésekkel/betelepítésekkel kapcsolatban. Erre nincs is szükség, mivel a VMSZ káderek közvetlenül részt vesznek a hatalom gyakorlásában, ahol meg tudják valósítani a párt „célkitűzéseit” – hangoztatta Pásztor István pártelnök a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. Csak éppen a közösség ebből nem lát szinte semmit/ haszna nincsen ebből!

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. augusztus 4.

[2] Balla Lajos: Mindennapi homo politicus-unk. https://szabadmagyarszo.com/2018/07/28/mindennapi-homo-politicus-unk/, 2018. július 28. [11:13]
[3] Virág Árpád: A vajdasági siker példa értékű a Kárpát-medencében. Magyar Szó, 2018. július 28. 1. és 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3741/kulfold_magyarsag/187054/A-vajdas%C3%A1gi-siker-p%C3%A9lda%C3%A9rt%C3%A9k%C5%B1-a-K%C3%A1rp%C3%A1t-medenc%C3%A9ben.htm, 2018. július 27. [14:23] >> 2018. július 27. [15:05] és Pásztor: Aki bírál, az ne tartsa a markát a támogatások osztogatásakor. https://szabadmagyarszo.com/2018/07/27/pasztor-aki-biral-az-ne-tartsa-a-markat-a-tamogatasok-osztogatasakor/, 2018. július 27. [18:09]
[4] Lásd Virág Árpád írását a 3-as alatt.
[6] MN: Nacionalni saveti su i dalje nedovoljno prepoznatljivi organi [A nemzeti tanácsok továbbra is nem eléggé felismerhető szervek]. Danas. 2018. július 19. II.
[7] Lásd a Könnyű a más pénzét… c. írásom. Könnyű a más pénzét… http://delhir.info/2018/07/15/konnyu-mas-penzet/, 2018. július 15. és https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11255, 2018. július 17.
Lásd még: Balla Lajos írását a 2-es jegyzetben.
[8] ap: Magyarul a legfiatalabb kortól. Magyar Szó, 2018. július 28. 4. 

[9] Zakon o službenoj upotrebi jezika i pisama ("Sl. glasnik RS"/ a SZK Hivatalos közlönye, 45/91, 53/93, 67/93, 48/94, 101/2005 – másik törvény, 30/2010, 47/2018 és 48/2018 szám – javítás.)

https://www.paragraf.rs/propisi/zakon_o_sluzbenoj_upotrebi_jezika_i_pisama.html

[10] Zahtev opštini Vrbas da uvede crnogorski u službenu upotrebu

http://rs.n1info.com/a407798/Vesti/Zahtev-opstini-Vrbas-da-uvede-crnogorski-u-sluzbenu-upotrebu.html, 2018. július 29. [13:02]

Lásd még: Crnogorska partija ponovo traži uvođenje crnogorskog jezika u Vrbasu [A Montenegrói Párt ismét követeli a montenegrói nyelv hivatalos használatának bevezetését Verbászon] http://www.vijesti.me/vijesti/crnogorska-partija-ponovo-trazi-uvodenje-crnogorskog-jezika-u-vrbasu-942843, 2018. június 18. [12:48]

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)