2018. szeptember 2., vasárnap

Tankönyvek nélkül, avagy a vajdasági magyar oktatás, mint a szerbiai oktatási rendszer mostohagyereke

2012-ben igazán büszkén mondhattuk, és kézzel fogható bizonyítékokkal tudtuk alátámasztani, hogy a vajdasági magyar ajkú diákok sikeresebbek, mint a korosztályuk (15 évesek) az átlagos eredményeket tekintve Szerbiában. A nemzetközi PISA tesztelésen ugyanis magyarországi társaikhoz hasonlóan teljesítettek, akik a teljes populáció középmezőnyében voltak, mig a szerbiai diákok az alsó harmadban foglaltak helyet. Három év múlva egy mulasztás miatt Szerbia nem vett részt a felmérésben, így a 15 évesek teljesítményét a záróvizsgák eredményein keresztül tudtuk követni. 2018-ban újra megtörtént a PISA felmérés, de még nincsenek kimutatások. A záróvizsgák eredményeit viszont részletesen feldolgozza és közli az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium Oktatási és Nevelési Minőségellenőrző Intézete. Az elemzésekből egyértelműen látszik, hogy a vajdasági magyar diákok az utóbbi években egyre gyengébben teljesítenek. Mind a három teszten (anyanyelv, matematika, kombinált teszt) a szerbiai átlag alatt vannak az értékek. Átlag feletti eredményt csak a kitűnő tanulók érnek el, mig szerb ajkú társaik esetében a jeles tanulók is az átlag felett teljesítenek. A feladatok, a kimutatás formája egyre inkább hasonlít a PISA tesztekhez.
A hanyatlásnak nyilván sokféle oka lehet, ilyen például az elvándorlás is, ugyanakkor nem is olyan meglepő ez az eredmény azoknak, akik ismerik a magyar ajkú oktatás mindennapjait a Vajdaságban. A szerb oktatási rendszer a bürokrácia és a káosz rabjává lett az elmúlt években, amiből ki sem látszanak az amúgy megkerülhetetlen reformok, és ez hatványozottan érinti a kisebbségi oktatást. A központosítás következtében ugyanis az elbonyolított procedúrák a magyar nyelvű oktatásba felesleges időhúzással és bonyodalmakkal érkeznek meg, ha egyáltalán megérkeznek.
Jelen helyzetben az iskolаév tankönyvek nélkül indul az első és az ötödik osztályban a magyar kisdiákok számára. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy egész nyáron szinte hírzárlat volt e területen, senki sem nyilvánult meg azok közül, akik a könyvek nyomtatásában illetékesek. A közvélemény az iskolára való felkészülés napjaiban szembesült csak a gonddal, miközben a döntéshozók ezt már a tavasszal tudták, de talán a csodában bízhattak.
Az elmúlt két napban az MNT, valamint az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium hivatalnokai bagatellizálni próbálják az előállt helyzetet. A szerbiai oktatásban tapasztalt kommunikációs kultúra „átragadt” a vajdasági magyar oktatási közegre is: némaság, elhallgatás, ferdítés, mellébeszélés, bagatellizálás és még a gúnyolódás is megjelent. A VMSZ tisztségviselőinek egyik argumentuma a bonyolult procedúra, amit a törvényi keretek előlátnak (vajon részt vesznek-e ugyanezek megalkotásában?), a másik pedig, hogy a modern oktatásban nincs szükség tankönyvekre. Aki ilyet mond, tényleg nem ismeri a vajdasági magyar oktatást, a tanerőnket, a közösségünket, a családokat, a kultúránkat.
Be kell látnunk: a még ittmaradt magyarság oktatásának színvonalát csak úgy tarthatjuk fenn, ha a kezünkbe vesszük annak megszervezését, proaktív, demokratikus módon építünk hálózatot a magyarul oktató iskolák között, hatékonyan és folyamatosan kommunikálunk. Az eddigi asszociációs próbálkozások rendre kudarcba fulladtak, mert nem a szakmaiság elveire épültek, hanem a politikai hovatartozás, szervilitás mentén próbálták kialakítani őket. Nulla sikerrel. Csak úgy mozdíthatjuk előre gyermekeink nevelését és oktatását, ha kiemelten foglalkozunk vele, megbecsüljük a pedagógusokat, nem gúnyolódunk a családokkal, megköveteljük jogaink gyakorlását, és nem olvadunk bele teljesen a szerbiai oktatás „haladó” mocsarába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése