Nagy fába vágta a fejszéjét egy húszas éveiben járó bezdáni fiatalember, azt vette a fejébe, hogy megment a végső pusztulástól egy elhagyatott, romos katolikus templomot. Ezért most kérdezősködik, tapogatózik, kapcsolatokat épít, támogatókat keres, leveleket küldözget, kitartóan kilincsel. Igyekszik pénzt szerezni a felújításhoz, a hatalmas munkához.
Aki a szívén viseli a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett küllődi templom sorsát, az Nikola Čutura. Az újvidéki Művészeti Egyetemen tanul zenepedagógiát, negyedéves.
– Hogy kerültél ezzel a templommal kapcsolatba, miért olyan fontos a számodra?
–Több szállal is kötődöm, itt van a közelben, gyerekkorom óta sokat hallottam róla, a nagynéném most is ott él a faluban, apám egy évben ott járt német tannyelvű iskolába, én pedig egyházi szolgálatot végzek, a bezdáni templom orgonistája vagyok.
– A nyugat-bácskaiakon kívül mások nem sokat tudnak erről a falucskáról. A 2002-es népszámlálási adatok szerint 1710 lakosa volt, köztük 28 magyar nemzetiségű is. Él-e még magyar Küllődön?
– Korábban
népesebb volt a falu, vannak feljegyzések arról, hogy 1942-ben 2329-en éltek
itt, 1961-ben pedig még ennél többen, 2597-en. Tudomásom szerint magyar
szülöttje nincsen, de jöttek ide férjhez, nősültek ide magyarok is.
– Sok-sok papról találtam említést, akik ebben a templomban szolgáltak. Anton Belt volt az utolsó.
– Ő 1923 augusztusában került Küllődre, és 1950. szeptember 19-éig volt itt. Utána Bezdánból járt át Kecskés Maconkai Ferenc atya, aki viszont csak magyar nyelvű szentmisét tartott. Ez nemigen tetszett a telepeseknek, ezért inkább béregi a templomot látogatták.
– Szörnyű állapotban van ez a katolikus templom. A tető beszakadt. Teljesen üres. Miért gondolod, hogy érdemes lenne megmenteni? A hívek fogyatkoznak, más templomok is erre a sorsra jutnak. (Eretnek a kérdés, de persze, nem gondolom komolyan…)
– Mindenképpen érdemes lenne felújítani, mert akkor megmenthetnénk a végső pusztulástól. Különös ez az Istenhajlék, a környéken ilyen régi plébániatemplom nincsen, 1754-ben szentelték fel, értékes templomról van szó, a legrégebbi része egy török dzsámi volt. Harminchat méter hosszú, 12 méter széles. Ha a tetőt sikerül rendbe hozni, már nem lesz életveszélyes. A falak elég jó állapotban vannak. A padokat megőrizték, az egyik zombori templomban kaptak helyet. Csak a szobrok és a kegytárgyak tűntek el.
– A parókia épületével mi a helyzet?
– Ez egy gazdag plébánia volt. Az épület áll még, de mivel a küllődi nem működő plébánia, Béreghez tartozik, az ottani horvát pap pedig lakókat engedett be. A beköltözött muszlim család teljesen lelakta, de ami ennél is nagyobb baj, az egyházi anyakönyvekkel sem törődtek, elkallódtak, senki se tudja, mi lett velük. Még régi fényképek sem maradtak a templomról, csak 3 felvételt sikerült felkutatnom a II. világháború előtti időszakból. Valószínűleg őrizgetnek fotókat az innen elűzött sváb családok is a fényképalbumaikban, amelyek egyszer talán előkerülnek.
– Volt-e más egyházi vagyon is?
– Termőföld, de én nem tudom, hogy hány hektáros területről van szó. Az idősek elmondása szerint a béregi plébánia most is a küllődi földekből él. És jól él.
– Végeztek-e állapotfelmérést, mennyi pénz kellene a templom felújítására?
– Igen, augusztus első napjaiban megkaptuk az előszámlát, az új tető 79. 000 euróba kerülne.
– Honnan szerzitek a rávalót?
– Felvettem a kapcsolatot több németországi szervezettel, és van egy komoly támogatónk is, egy anglikán pap – az apja küllődi sváb volt –, aki jól ismeri a Duna menti sváb szervezeteket, és aki hajlandó lenne segíteni pénzadományokkal. De még nem kezdődhetett meg a gyűjtés, mert ehhez a püspökség engedélye kell, a püspökség pedig nem lelkesedik az ötletemért, azt mondják, ha nincsenek hívek, nincsen szükség templomra sem. Ez a falu, ez a templom amennyire német, annyira horvát is. Amikor épült a templom, akkor Küllődnek horvát nyelvű lakossága volt, később vált német faluvá. Jelenleg is mintegy 100 horvát él itt. Az 100 hívőt jelent. És a béregiek is szívesen átjárnának, ha legalább havonta lenne szentmise. Béreg csak 4 kilométerre van, az nem nagy távolság, nem jelenthetne akadályt. Harmincan-negyvenen csak összejönnének.
– Tegyünk egy kis kitérőt! Abban a bezdáni katolikus templomban, ahol te orgonálsz és énekelsz, hány szentmisét tartanak vasárnaponként, és mennyi templomba járó ember van?
– Régebben 3 mise volt, de most már csak egy van. Az is kétnyelvű. Az evangélium és a Miatyánk horvát nyelven is elhangzik. A koronavírus-járvány előtt 120-150 hívő jelent meg, azóta pedig 65 ülőhelyet jelöltek ki, de mivel állhatnak is, így körülbelül 80-an jönnek össze.
– Horvátországtól várható-e támogatás?
– Nem, hallani sem akarnak a templomjavításról. Nem baj, én nem adom fel, én minden követ megmozgatok. Mivel a templom a Szabadkai Egyházmegye tulajdonában van, már kérelemmel folyamodtam a régi püspökhöz, most majd küldök levelet az újnak is, írtam a Vajdaságban működő német egyesületeknek, írtam a Magyar Nemzeti Tanácsnak is. Elég hosszú levelezőlistám van. Nehéz munka ez, mert mindenütt falakba ütközöm. Én nem vagyok intézmény, magánemberként nem bonyolíthatom a különféle engedélyek beszerzését. Keresnem kell egy olyan civil szervezetet, amely felvállalja az egész templomfelújítást, és akkor valóra válhat az álmom: megmenthetjük ezt a 266 éves katolikus templomot.
Szabó Angéla
A képeken a küllődi katolikus templom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése