2021. február 7., vasárnap

KETTŐS CSAPDÁBAN

Pásztor István hitvallása

Amikor leesel a lóról, se a cár, sem a császár
nem fog odajönni, hogy felemeljen.
Ćamil Sijarić (1913-1989), irodalmár

 
Újvidék napját ünnepelte január 31-én a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) helyi szervezete az Újvidéki Színházban. Mária Terézia 1748-ban adományozott szabad királyi város címet a településnek, ezt ünneplik a város napjaként.



Pásztor István (Fotó: Pannon RTV)

Pásztor István, a VMSZ elnökének ünnepi beszédével kapcsolatosan csupán csak az alábbi mondatok miatt érdemes foglalkozni:
– Mi nem nyitunk frontokat, hanem azokkal a többségi politikai erőkkel, amelyek a választópolgárok döntéseinek eredményeivel hatalomra kerülnek, együttműködünk, de az együttműködés csakis partneri viszonyban, egyenrangú félként, történelmi, kulturális jelenlétünk, emberi jelenlétünk, vagyis az irántunk megnyilvánuló tisztelettel tudjuk elképzelni, amit mi is megadunk a velünk együtt élőknek. Ez a politikai alapelv, ha tetszik, krédó, feltételezi a kölcsönös tiszteletet és együttműködést úgy városi, mind pedig vajdasági és országos szinten. Mi nem voltunk és ma sem voltunk (sic!! – B. A.) érdekeltek abban, hogy megnyíljon valamiféle vajdasági front, hiszen mi mindig is az építkezés elkötelezettjei voltunk, ahogyan az történelmünk során, és a történelmi megbékélésnek köszönve partneri minőségben megmutathatjuk – hangoztatta Pásztor a városi ünnepségen.[1] Talán a saját maga és munkatársai megnyugtatására.
A Pannon RTV, a véemesz házi-televíziója, és a Magyar Szó, a párt lapja is Pásztor beszédének ezt a részét tartotta fontosnak idézni.[2] Nem véletlenül. A véemesz elnöke ugyanis ezekben a mondatokban fogalmazta meg, tartotta szükségesnek újra el/megmagyarázni, közölni a nyilvánossággal a „politikai alapelvet”, a „krédót”, vagyis a hitvallását, hogy miért „nem nyitott frontokat”, és miért működik együtt „a többségi politikai erőkkel”.
Lehet ezt sokadszorra is magyarázni, csak éppen elfogadni nem!


Csonka Áron, az ellenzéki a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke, Pásztor beszédével kapcsolatosan, például, az alábbi szöveget tette közzé a Facebookon:
💬 Isten éltessen Újvidék! 📌 Pilátus a kezeit mossa 🔴[3]
1️⃣ Emlékszünk azokra az időkre amikor Újvidék magyarságát mellőzték, intézményeit leépítették. Mert Szabadka volt minden. A fellegvár, az elefántcsonttorony.
2️⃣ Pilátus. Mindegy ki van hatalmon, mi ott leszünk. Nem tehetünk róla, hogy a szerbek megszavazták Vučićot. Csakhogy ez nem állja. Ti is vastagon hozzájárultatok Vučić és az SNS győzelméhez. Még a DS ölelésében voltatok amikor már Tomislav Nikolictyal összefeküdtetek. Végső soron Vučić volt a köztársasági elnökjelöltetek, számos önkormányzatban egy listán indultatok. Belgrádban, Brüsszelben Vučićot véditek. Titeket is terhel a kormányzati felelősség. De vastagon.
3️⃣ Pilátus. Nem csak többségi pártok vannak. Más magyar előjelű szervezetek is legitimitással rendelkeznek. Őket is "megválasztja a nép". Azokkal frontot lehet nyitni? Azokkal nem kell/lehet összefogni? 🟢
👇👇👇👇👇👇👇👇👇


Köztudott, hogy a VMSZ már több éve hatalmi koalícióban/szövetségben van, részt vesz a hatalom gyakorlásában a Szerb Haladó Párttal (SNS) együtt. (Más dolog, hogy ebben milyen a VMSZ befolyásolási lehetősége.) Összefonódott azzal a párttal, amelyik a Szerb Radikális Pártból (SRS) alakult ki, amelyiknek a regnáló köztársasági elnök volt a főtitkára.
A SNS abból a pártból jött létre, amelyik a kilencvenes években – a sok délvidéki/vajdasági magyar áldozatot is követelő délszláv háborúk idején – az itteni magyaroknak „egy szendvicset” ígért a távozáskor.
Pásztor úgy gondolja, hogy rövid az emlékezetünk, és hogy ezt már elfelejtettük? Lehetséges-e a „kölcsönös tiszteletet és együttműködés” alapján együttműködni ezzel a párttal? A véemesz elnöke úgy gondolja, hogy igen, „úgy városi, mind pedig vajdasági és országos szinten”.
Az idézet azért is figyelmet keltő, mivel a véemesz – a legkisebb, mondhatni szükségtelen hatalmi partner, méghozzá nemzeti kisebbségi – inkább a látszatdemokrácia, a kirakat miatt került a hatalomba, amelynek döntéseibe szinte semmilyen beleszólása nincsen, Pásztor továbbra is abban a tévhitben él, hogy „egyenrangú fél”.
Lehet-e Pásztor „egyenrangú fél”, miközben az SNS akkor váltja le a képviselőházi elnöki tisztségről, amikor eltér, vagy eltérni próbálkozik a hatalmi párt politikájától, vagyis – ahogy mondani szokták – „az első kanyarban”?


Az Újvidéken elhangzott mondatokból azt a téves politikai álláspontot is ki lehet olvasni, hogy a nemzeti kisebbségi érdekeket csak a hatalmi párttal való együttműködésben lehet megvalósítani, ellenzékből pedig nem. Hogy élet csak akkor van, ha együttműködünk a SNS-vel.
Pásztor ezzel a politikájával valójában kettős csapdába, reménytelen és megoldatlan helyzetbe került: A politikai létezése egyrészt attól függ, hogy hogy Orbán Viktor meddig tud hatalmon maradni, másrészt pedig, hogy Aleksandar Vučić mikor bukik meg. Mindkettő bukása – előbb vagy utóbb – be fog következni. Akkor pedig – függetlenül attól, hogy Szerbiában vagy Magyarországon történnek meg előbb a változások – Pásztor politikai karrierjének is (különböző okokból ugyan, de) befellegzett.
A kérdés csupán, hogy ez mikor fog bekövetkezni. Szerbiában – Vučić bejelentése szerint – egy év múlva előrehozott, Magyarországon pedig úgyszintén jövőre  országgyűlési választások lesznek. Mindkét esemény döntően befolyásolhatja a belpolitikai eseményeket és a jelenlegi vezetők sorsának alakulását is.
A „legnagyobb magyar párt” párt elnöke, amikor a SNS-vel szövetkezett, arra nem gondolt, hogy minden hatalom/uralom egyszer véget ér, hogy Vučićéknak „egy napon át kell adniuk a hatalmat”,[4] és hogy ennek milyen következményei lesznek a közösségre nézve? Hogyan fog akkor majd Pásztor együttműködni a jelenleg ellenzékben lévő, hatalomváltást követelő szerb pártokkal? Szóba állnak-e majd azok vele egyáltalán? A „krédója” már eddig is túl sokba került a magyar közösségnek!


A nemzeti közösségi jogokat ma már – szerencsére – számos nemzetközi egyezmény, a szerb alkotmány és a törvények is biztosítják. Ezek nem képezhetik semmilyen politikai alku tárgyát! A SNS-vel sem. Téves volt tehát Pásztornak a haladó párttal való szövetkezése, aminek csak hátrányos következményei vannak a magyar közösségre nézve:
A véemesz elnöke magyar közösség autonómiáját már egyáltalán meg sem említi, az MNT egyetlen magyar párt (VMSZ) „kihelyezett tagozataként”, „idomított testületként” működik, a meghirdetett részarányos foglalkoztatás nem hogy nem valósult meg, hanem a magyarok száma a közigazgatásban, az igazságügyben és a közhivatalokban folyamatosan csökken. Nem valósult meg az arányos/biztosított képviselet a döntéshozatali szervekben, a sajtó és a gondolat szabadsága, valamint a szellemi élet és a kiadói tevékenység is mélyrepülésben van, nincs tudományos kisebbségkutatás, a magyar közösségen belül megszűnt mindenfajta politikai párbeszéd és a pluralizmus, folyik a latin betűs írásmód kiiktatása a közéletből, a cirill írásnak és Szent Száva ünnepének a kisebbségekre kényszerítése. Vajdaság napjaként ünneplik november 25-ét, amikor 1918-ban Szerbiához csatolták a Délvidéket és kiemelt jelentőségű lett május 15-e is, mivel 1848-ban ekkor ment végbe a Szerb Vajdaság kikiáltása a karlócai népgyűlést követően, stb.


Ha mindezt tekintetbe vesszük, furcsának/érthetetlennek tűnnek Csonka jegyzetének az utolsó mondatai, amelyekkel a VMSZ-től számon kéri ugyan a „más, magyar előjelű, legitimitással rendelkező szervezettekkel” szembeni „front nyitását”, de – még ennek ellenére is – utal az ezzel a párttal való „összefogás” lehetőségére. Lehet ezzel a párttal egyáltalán „összefogni”? Nem-e inkább a VMDK-nak a Magyar Mozgalommal való közös fellépést kellene szorgalmazni?
Azt mondják „a politikában nincsenek lehetetlenek”, meg hogy „a politikában minden lehetséges” A VMDK-nak a VMSZ-el való „összefogása” azonban esetleg csak abban az esetben lenne lehetséges – a szerény véleményem szerint –, ha a párt, vagyis a Pásztor & fia Kft. komplett vezetőségét/Elnökségét menesztené és egy új, magyar érdekvédelmi politikát fogalmazna meg! Ennek azonban – ebben a pillanatban – kevés az esélye. Erős magyar érdekvédelem hiányában pedig a közösségünk helyzete tovább fog rosszabbodni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése