A horgosi Szekeres Jánost harmadik alkalommal látogatták meg a tolvajok. A 47 éves férfi a válása óta egyedül él a falu szélén, a futballpálya közelében. Legutóbb csak az udvaráig jutottak a hívatlan látogatók, a melléképületekből vittek el egy értékes, nem a szokásos célokra használt (vagyis nem személyi) számítógépet, egy új talicskát, néhány szerszámot és gyermekjátékot.
– Az elkövetők tudták, hogy nincs otthon, le is ellenőrizték.
– Pontosan tudták, ha én itthon vagyok, akkor a kocsim kint áll a ház előtt. De akkor éppen az üzletben dolgoztam, ugyanis van egy turkálóm a falu központjában. A délután folyamán bejött hozzám két 8-10 év körüli roma gyerek vásárolni, utánuk még egy 12-13 éves fiú is. Nézegették a ruhákat, ki is választották, hogy melyik nadrágot és melyik felsőt szeretnék, és megkértek, hogy tegyem félre a részükre, majd később eljönnek érte. Megkérdezték, meddig tart nyitva az üzlet, mondtam, hogy 4 óráig itt leszek, és ezzel el is mentek. A holmiért persze nem jöttek vissza, helyette bementek az udvaromba. Kihasználták a kedvező alkalmat.
– Ismeri őket?
– Ott laknak a közelben, a házamtól mintegy 500 méterre van három kisebb épület, ott élnek. Történt már velük néhány összetűzés. Amikor még együtt volt a családom, éppen a kisfiam születésnapját ünnepeltük, nagyon boldog volt, mert sok játék kapott. Én is kint voltam vele az udvaron, játszottunk az új vízi pisztolyával. A játékok egy része éjszakára is kint maradt, és reggelre eltűnt. Később megláttam a széttört vízi pisztoly maradványait az ő udvarukban. Ez volt a bizonyítéka annak, hogy kik is voltak a besurranó tolvajok. Meggyőződésem, hogy a korábbi betöréseket is ők követték el. 2015-ben vettük meg a házat, de mire beköltöztünk, már feltörték, és sok mindent tönkre tettek. Amíg nem lakott itt senki, itt tanyáztak, itt ittak, drogoztak, az egyéb szükségleteiket is itt végezték. Szinte az egész házat fel kellett újítanunk.
Az első lakásbetöréskor ellopták a feleségem táskájában talált arany ékszereket, a második alkalommal pedig mobiltelefonokat, élelmiszert, italt vittek el és egy értékes biciklit. A napokban pedig a nyári konyhába törtek be és az egyik melléképületbe. Elég nagy felfordulást csináltak. Eltulajdonítottak egy olyan számítógépet, ami ezer eurót ér, meg elvitték a vadonatúj talicskámat, néhány szerszámot, a kisfiam focilabdáját, játékait.
– Már korábban is akadt dolga a tolvajokkal. Tudott-e valahogy védekezni ellenük?
– A házat nem nehéz megközelíteni, ugyanis még nincsen bekerítve. A telek olyan hosszú, mint a sportpálya, ezért 240 méter hosszú kerítésre lenne szükségem. Az oszlopokat már megvettem hozzá, de a munkát még nem fejeztem be. Beépítettem egy nagyon erős biztonsági ajtót, és mielőtt elmegyek, az ablakok redőnyeit leengedem, de kamerákat, riasztóberendezést nem vásároltam, mert ez egy olyan része a falunak, amelyet bekameráztak, tíz kamerát szereltek fel a karókra. Az egyik szomszéd látta is, hogy 4-5 cigánygyerek végigszaladt a Vajdasági utcán az én narancssárga talicskámmal meg a belepakolt holmival. Mindez világos nappal történt, délután, még 4 óra előtt – a kamerák „szeme láttára”.
– Megnézte-e ezeket a felvételeket?
– Nekem nem mutatták meg. Azt mondták az illetékesek, hogy Horgoson nem is lehet visszanézni azt, amit a kamera rögzít, erre csak Magyarkanizsán van lehetőség. Annyit azért megtudtam, hogy valóban a közelben lakó roma gyerekek voltak az elkövetők.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése