A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ombudsman. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ombudsman. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 28., szerda

A HATALMAT VÉDI A POLGÁROKTÓL!*

Az ombudsman nem szerzett társadalmi elismertséget és tekintélyt (5.)

„Minden a törvény szerint?”
(Fotó: Autonomija)

Papíron létezik, jogszabály védi, költségvetése van – mégis alig érzékelhető a jelenléte a mindennapi jogsértések világában. A Tartományi Ombudsman intézménye elvileg a polgárok védelmére hivatott a hatalommal szemben, a gyakorlatban azonban egyre inkább úgy tűnik, mintha inkább a hatalmat védené a polgároktól. 
Ez az írássorozat azt vizsgálja, miként jutott válságba a vajdasági polgári jogvédelem egyik kulcsintézménye, miért marad el a hatékony fellépés a jogsértésekkel szemben, és hogyan vált a jogvédő szerep fokozatosan formálissá. A kérdés nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati: mit ér egy ombudsman ott, ahol a jogsértések mindennaposak, a válasz pedig rendszerint elmarad?

Az ombudsman feladatkörébe tartozik a jogsértések nyomon követése és eljárások indítása is a polgárok jogainak védelmében. A jelentéseiből azonban nem állapítható meg egyértelműen, hogy indított-e ilyen eljárásokat a bíróságok előtt, és ha igen, milyen eredménnyel.
A 2023. évi jelentés alapján viszont megállapítható, hogy az év során a nemzeti kisebbségi jogvédelem területén az ombudsman egyetlen alkalommal sem lépett fel hivatalból, saját kezdeményezésre. Nem történt fellépés például a helységnévtáblák sorozatos rongálása, a nemzeti közösségi nyelv- és íráshasználat hivatalos alkalmazásának megsértése, vagy más, dokumentált kisebbségi jogsértések ügyében sem[1]. 
A 2024. évi jelentésből nem lehet megállapítani, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak védelmére saját kezdeményezésre indított 22 eljárás és a polgárok 6 panasza[2] mire vonatkozott, se azt, hogy ezeknek hogyan fejeződtek be, illetve mi lett az eredményük.

Szent Száva – a többségi nemzet szentje – ünneplésének kötelezővé tétele január 27-én, „a szerb egység, szabadság és a nemzeti zászló” új állami ünnepének bevezetése szeptember 15-én, valamint az a gyakorlat, hogy a tanév kezdetén a magyar többségű iskolákat is rákényszerítik a szerb himnusz eléneklésére vagy lejátszására[3], ellentétben áll nemcsak a polgárok és a nemzeti közösségek egyenrangúságának elvével, hanem a soknemzetiségű, multikulturális társadalom eszméjével is. Mindezekkel kapcsolatban az ombudsman és a nemzeti kisebbségügyi helyettese érdemben nem léptek fel – nem avatkoztak a feladatkörükbe tartozó ügyekbe.

Az ombudsman nem élt azzal a felhatalmazásával sem, hogy az Alkotmánybíróság előtt eljárást kezdeményezzen törvények, egyéb jogszabályok és általános aktusok alkotmányosságának megállapítása érdekében[4]. 
A jelentésekből az sem derül ki, hogy az ombudsman folyamatosan ellenőrizné és figyelemmel kísérné-e „az emberi jogok területén a nemzetközi szerződések, szabványok és jogszabályok alkalmazását”[5], pedig a rendelet szerint ez is kifejezett kötelessége.

Felmerül továbbá a kérdés, hogy a jelentésekben alkalmazott módszer – a benyújtott panaszok szelektív kiválasztása és részleges ismertetése – megfelel-e az ombudsmanról szóló tartományi rendelet előírásainak. Az ombudsmannak a Képviselőház felé konkrét intézkedéseket kellene javasolnia a jogsértések okainak felszámolására – erre azonban nem találni példát.

A jelentésekben arra sem akad példa, hogy az ombudsman javasolta volna a polgárok jogait megsértő tisztségviselők felmentését, vagy kezdeményezte volna azon közigazgatási alkalmazottak felelősségre vonását, akik közvetlenül felelősek voltak a jogsértésekért (a rendelet 20. cikkének 1. bekezdése).

Ezzel szemben a jelentéseket szükségtelenül terhelik azok a fejezetek, amelyekben az ombudsman felsorolja, milyen konferenciákon, rendezvényeken és megemlékezéseken vett részt, mely hazai és külföldi ombudsmanokkal működik együtt, illetve milyen a kapcsolata a nyilvánossággal és a sajtóval.

A jelentések egyik legsúlyosabb hiányossága mégis az, hogy a Tartományi ombudsman – az intézményről szóló rendelet 17. cikkének 1. bekezdésével összhangban – a „begyűjtött információk alapján”[6] egyetlen alkalommal sem tett javaslatot a Tartományi Képviselőháznak intézkedések meghozatalára „az emberi jogok védelme és fejlesztése állapotának javítása érdekében”[7], miközben ez az egyik alapvető feladata[8]. Ez óhatatlanul felveti a kérdést: az ombudsman ellenőrzi a hatalmat, vagy inkább támogatja azt?

Ha ehhez hozzátesszük a Tartományi Képviselőház jelentések iránt tanúsított, többnyire teljes érdektelenségét, még világosabb képet kapunk a tartományi hatalom emberi és nemzeti közösségi jogokhoz való viszonyáról.

A vonatkozó rendelet szerint a Tartományi Ombudsman megbízatása hat évre szól, és ugyanaz a személy legfeljebb két egymást követő mandátumra választható meg[9]. Ezt a szabályozást indokolt lenne felülvizsgálni, és a megbízatást legfeljebb két, egyenként hároméves időszakra korlátozni. Társadalmilag ugyanis nem indokolt, hogy bárki akár 12 éven át folyamatosan ugyanazt a tisztséget töltse be – még akkor sem, ha munkáját nem érte nyilvános bírálat.

Az ombudsman és a Tartományi Képviselőház együttesen, fokozatosan leépítették és leértékelték az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésének egyik kulcsintézményét[10] (is). Hatékonyan segítették ezt a magyar köztisztviselők és a VMSZ vezető közigazgatási tisztségviselői is. Minden arra utal, hogy ez a tendecia folytatódik. 
Ezt támasztja alá az is, hogy az ombudsman-jelentések iránti érdeklődés drámaian visszaesett: míg 2004-ben 5539, 2013-ban pedig 16 206 megtekintést regisztráltak, addig 2023-ban mindössze 395-en[11]. A 2024. évi jelentést 2026. január 25-ig csupán 170-en tekintették meg[12].

A gyakorlat szerint a Tartományi Képviselőház köteles napirendre tűzni az ombudsman éves jelentését, ám az érdemi érdeklődés szinte teljesen hiányzik. A jelentéseket – a számos hiányosság ellenére, és a képviselők, köztük a magyar képviselők érdektelensége miatt – rendszerint érdemi vita nélkül, szinte észrevétlenül fogadják el.

Amennyiben vita mégis kialakult, annak részletei többnyire nem kerültek be a jegyzőkönyvekbe. Ezekben évről évre ugyanaz a sablonos megfogalmazás ismétlődik: „Az elnöklő berekesztette a vitát és megállapította, hogy a Képviselőház a TO… évi jelentésének megvitatásával megismerkedett a TO… évi munkájával.”[13] A viták tartalmáról legfeljebb a sajtóból lehetett értesülni.

Nem elhanyagolható körülmény, hogy a Tartományi Képviselőház elnöki, illetve alelnöki tisztségét az intézmény létrehozása óta végig magyar politikusok töltötték be. Egeresi Sándor 2000 és 2008 között alelnök, majd elnök volt[14], Pásztor István pedig 2012. június 21-től 2023. október 30-án bekövetkezett haláláig állt a T. Ház és a Vajdasági Magyar Szövetség élén[15]. Jelentős mértékben tőlük függött a képviselőházi viszonyulás az ombudsmani jelentésekhez – az ülések jegyzőkönyvei alapján azonban ez különösebben nem érdekelte őket[16].

Nem jelent változást Juhász Bálint sem, a Képviselőház új elnöke, aki saját bevallása szerint „mentorának” tekinti a néhai Pásztor Istvánt[17]. A 2024. június 27-i és a 2025. április 17-i ülésen ő is az említett a sablonos formulával zárta le az ombudsmani jelentésről szóló vitát.

A Tartományi Ombudsman működéséhez szükséges pénzeszközök sem mellékesek. A pénzügyi beszámoló szerint az intézmény 2024-ben 51 467 717,20 dinárjába került a vajdasági adófizetőknek[18]. Az éves költségvetések alapján könnyen kiszámítható, hogy a 21 év alatt összesen mekkora összeget fordítottak az intézmény fenntartására. Megérte?

Az ombudsman intézményéhez fűzött kezdeti – indokolt – elvárásokból az elmúlt több mint két évtized során alig valósult meg valami. Ennek egyik oka kétségtelenül az, hogy 2012 óta Szerbiában a Szerb Haladó Párt – a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) – a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) koalíció hatalmon, amely nem a jogállamiságról, a demokráciáról és a nemzeti kisebbségek iránti érzékenységéről ismert.

A regnáló hatalmi koalíciójának nem érdeke az intézménynek valóban „a törvényesség, a pártatlanság, a függetlenség és az igazságosság”[19] elvei alapján való működtetése, amely számon kérné a jogszabályok következetes alkalmazását, valamint az emberi és nemzeti kisebbségi jogok érvényesítését és fejlesztését. Nem véletlen, hogy egyes vélemények szerint „a Tartományi Ombudsman teljesen irreleváns intézmény, amely a hatalmat védi a polgároktól azzal is, hogy nem avatkozik a saját dolgába”. A Google pedig egyszerűen „állami kormányhivatalként”[20] azonosítja.

Mindez arra utal, hogy a Tartományi Ombudsman intézménye válságban van. Ideje lenne – mint minden más köztisztviselő esetében – az ombudsman munkáját is alapos elemzésnek és nyilvános vitának alávetni. Ilyen vizsgálat nélkül nem lehet előrelépni, még ha a jelenlegi szerbiai közállapotok nem is különösebben kedveznek ennek.

A Tartományi Ombudsman több mint két évtized alatt sem tudott valódi társadalmi elismertséget és tekintélyt szerezni. Ha az intézmény megszűnne, valószínűleg kevesen vennék észre. Ez azonban nem a megszüntetés szükségességét jelenti, hanem éppen ellenkezőleg: az intézményt meg kell erősíteni, és követelni kell, hogy maradéktalanul lássa el azt a küldetését, amely miatt egykor létrehozták.

Bozóki Antal

__________
* Az írás A NEMZETI KISEBBSÉGI JOGVÉDELEM ÉS A MAGYAR KÖZÖSSÉG a Tartományi Ombudsman éves jelentéseiben 2004-2024 c. tanulmányom összefoglalásának újított és bővített változata, amely a Délvidékért Kiss Alapítvány támogatásával készült.

[1] Lásd a Szerbiában a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulása senkit nem érdekel – Nemzeti közösségi és egyéni kisebbségi jogsértések 2025 c. írásom: https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17623, 2026. január 11.; https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17631, 2026. január 15.; https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17632, 2026. január 15. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17636, 2026. január 16.; 
https://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek, 2026. január 17. 14:44; 
https://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek, 2026. január 18. 9:30; 
https://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek, 2026. január 19. 9:23, és 
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17647, 2026. január 19. 

[2] ГОДИШЊИ ИЗВЕШТАЈ ПОКРАЈИНСКОГ ЗАШТИТНИКА ГРАЂАНА – ОМБУДСМАНА за 2024. годину 
[A Tartományi Polgári Jogvédő – Ombudsman 2024. évi jelentése], 95.  
file:///C:/Users/bozok/Downloads/Godisnji_izvestaj_PZG-ombudsmana_za_2024.pdf 

[3] F. F.: Ezentúl akár egymillió dinárral is megbüntethetik azt az iskolát, amelyben a tanév nem a szerb himnusszal kezdődik! https://delhir.info/2021/12/24/ezentul-akar-egymillio-dinarral-is-megbuntethetik-azt-az-iskolat-amelyben-a-tanev-nem-a-szerb-himnusszal-kezdodik/, és A nagyszerb kormány a magyar többségű iskolákat is rákényszerítette, hogy a tanévet a szerb himnusz eléneklésével vagy lejátszásával kezdjék.
https://delhir.info/2021/09/01/a-nagyszerb-kormany-a-magyar-tobbsegu-iskolakat-is-rakenyszeritette-hogy-a-tanevet-a-szerb-himnusz-eleneklesevel-vagy-lejatszasaval-kezdjek/
[4] Tartományi polgári jogvédőről – ombudsmanról szóló tartományi képviselőházi rendelet. Vajdaság AT Hivatalos Lapja, 37/2014 szám, 25. szakasz. 

[5] Uo., 17. szakasz. 

[6] Uo. 

[7] Uo. 

[8] Uo. 4/2 szakasz. 

[9] Uo, 7/3 szakasz. 

[10] Bővebben lásd a Nem végzi a munkáját! c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=13735, 2021. július 14. 
Lásd például az ombudsman 2021. évi jelentését, a 18. „NEM VOLT TELJES EGYETÉRTÉS AZ OMBUDSMAN JELENTÉSE KAPCSÁN” fejezetben. 

[11] Годишњи извештај Покрајинског омбудсмана за 2023. годину [A Tartományi Ombudsman 2023. évi jelentése]. https://www.ombudsmanapv.org/riv/index.php/dokumenti/godisnji-izvestaj/2727-godisnji-izvestaj-pokrajinskog-zastitnika-gradjana-ombudsmana-za-2023-godinu.html , 2026. január 28. 9:20 

[12] Uo. 

[13] Pl. Zapisnik sa 41. sednice Skupštine Autonomne pokrajine Vojvodine, održane 28. aprila 2015. godine
[Jegyzőkönyv Vajdaság AT Képviselőházának 2015. április 28-án tartott 41. üléséről]. 
https://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=sednice&id=137&t=z&j=SRL 

[14] Egeresi Sándor (Topolya, 1964. június 25. – 2021. szeptember 5.). https://hu.wikipedia.org/wiki/Egeresi_S%C3%A1ndor, és Preminuo Šandor Egereši, nekadašnji predsednik Skupštine Vojvodine [Elhunyt Egeresi Sándor a Tartományi képviselőház egykori elnöke]. https://n1info.rs/vesti/preminuo-sandor-egeresi-nekadasnji-predsednik-skupstine-vojvodine/ 

[15] Pásztor István (politikus). https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1sztor_Istv%C3%A1n_(politikus), és v-ár, P. E.: Elhunyt Pásztor István. https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.298359/Elhunyt-Pasztor-Istvan, 2023. október 31. 9:29 

[16] Sednice Skupštine [Képviselőházi ülések]. https://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=osednicama&j=SRL

[17] Juhász Bálint a tartományi parlament új elnöke. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/juhasz-balint-tartomanyi-parlament-uj-elnoke, 2024.04.25 15:38 – 21:40 

[18] ГОДИШЊИ ИЗВЕШТАЈ ПОКРАЈИНСКОГ ЗАШТИТНИКА ГРАЂАНА – ОМБУДСМАНА за 
2024. годину [A Tartományi Polgári Jogvédő – Ombudsman 2024. évi jelentése]. 
file:///C:/Users/bozok/Downloads/Godisnji_izvestaj_PZG-ombudsmana_za_2024.pdf
[19] Lásd a 4-es alatti rendelet 4/4 szakaszát. 

[20] Покрајински заштитник грађана – омбудсман [Polgári Jogvédő – Ombudsman] 
https://www.google.com/search?client=firefox-b-d&q=Pokrajinski+ombudsman
 

2026. január 27., kedd

A HATALMAT VÉDI A POLGÁROKTÓL!*

  „Emberek, lehetséges, hogy van polgári jogvédőnk?” (4.)

Elmaradtak a reakciók – vélik az Újvidéki Tudományegyetem professzorai. 
Tüntetés az ombudsman irodája előtt, 2025. január 29-én (Fotó: Danas)

Papíron létezik, jogszabály védi, költségvetése van – mégis alig érzékelhető a jelenléte a mindennapi jogsértések világában. A Tartományi Ombudsman intézménye elvileg a polgárok védelmére hivatott a hatalommal szemben, a gyakorlatban azonban egyre inkább úgy tűnik, mintha inkább a hatalmat védené a polgároktól. 
Ez az írássorozat azt vizsgálja, miként jutott válságba a vajdasági polgári jogvédelem egyik kulcsintézménye, miért marad el a hatékony fellépés a jogsértésekkel szemben, és hogyan vált a jogvédő szerep fokozatosan formálissá. A kérdés nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati: mit ér egy ombudsman ott, ahol a jogsértések mindennaposak, a válasz pedig rendszerint elmarad? 

A magyar nemzetiségűek számának folyamatos csökkenése a tartományi közigazgatásban a tartományi ombudsman jelentések alapján is egyértelműen kimutatható. A 2003. évi 6,73 százalékról – az állami szervek részéről a többször is hangoztatott részarányos foglalkoztatás biztosítása és a nemzeti közösségek nyelvének egyenrangú hivatalos használatára vonatkozó jogszabályok ellenére – 2018-ra mindössze 4,88 százalékra csökkent a magyar alkalmazottak aránya a tartományi közigazgatási szervekben. Az utóbbi években az ombudsman jelentéseiben pedig már ki sem mutatták a közigazgatási alkalmazottak nemzeti összetételét.

Magyarok a tartományi közigazgatási szervekben

 Év

Az összes alkalmazott

Magyar         alkalmazott

 Százalékban

 Magyarok a lakosságban (%)

2003

   803

46

6,73

 

 

14,28

2008

1199

76

6,33

2009

1232

81

6,57

2010

1291

83

6,43

2011

1328

87

6,55

 

 

 

13,00

2012

1187

77

6,48

2013

1184

75

6,33

2014

1207

77

6,38

2015

 

74

6,14

2017

 

 

5,05

2018

 

 

4,88

2023

 

 

 

10,47

2024

 

 

 

 

A kultúra területén meghirdetett pályázatok és pénzosztások alapján akár arra is lehetne következtetni, hogy a tartományban figyelmet fordítanak a multikulturalizmus megőrzésére és a toleranciára nevelésre. Az ombudsman jelentéseiből azonban nem derül ki, hogy bárki is elemezte volna e pályázatok tényleges társadalmi hozadékát. A beszámolók többnyire a nemzeti közösségek kulturális rendezvényeinek felsorolására szorítkoznak, nem pedig a területet terhelő valós problémák feltárására.

A nemzeti kisebbségi tájékoztatás vonatkozásában az ombudsman-jelentések rendszerint megállapítás ismétlésére korlátozódnak, miszerint a tartományban „több évtizedes hagyománya van” az anyanyelvi tájékoztatásnak, illetve hogy „teljes mértékben tiszteletben tartják” a nemzetközi kötelezettségeket, valamint „az általános elveket és szabványokat” ezen a területen. Miközben jól tudott, hogy a sajtó – kevés kivételével – a hatalmat szolgálja.

A kultúráról szóló részekhez hasonlóan – szükségtelenül, és a valós problémákról elterelve a figyelmet – az ombudsman felsorolja a nemzeti kisebbségi nyelveken működő médiumokat (televíziókat, rádiókat, sajtótermékeket), valamint azt is, hogy a tartományi közigazgatás évente mekkora összegű támogatást nyújt az ilyen kiadóknak. A valóságban viszont támogatásban csak a rezsimhű tájékoztatási eszközök és kiadók részesülnek.

A jelentésekben arról nem esik szó, hogy – különösen a magyar nyelvű sajtó esetében – tartományi támogatásban, illetve társfinanszírozásban kizárólag a Magyar Nemzeti Tanács által „alapított” médiumok részesülhettek, ami felveti a hátrányos megkülönböztetés elvének megsértését. A jelentések azt sem említik, hogy e médiumok nem tartják tiszteletben a közszolgálati tájékoztatás alapelveit, mellőzik a pluralizmust, és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), illetve a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) szócsöveiként működnek[1].

A módszertanilag is kifogásolható, több esetben hiányos, részben pedig már a megvitatásuk idején is elavult adatokon alapuló jelentésekből rendszerint hiányoznak a Tartományi Képviselőház számára megfogalmazott, konkrét – határidőkkel ellátott – javaslatok a nemzeti kisebbségi jogok védelmét és fejlesztését szolgáló jogszabályok módosítására, új jogszabályok megalkotására, illetve a további tevékenység irányaira vonatkozóan. Ez még azokban az esetekben is így van, amikor az ombudsman nem tudott érvényt szerezni a soft law (puha/nem kötelező jog) körébe tartozó ajánlásainak.

A Tisztelt Ház részéről szintén elmaradt, hogy a jelentésekről folytatott viták során – az észlelt hiányosságok orvoslása és a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítése érdekében – bármiféle álláspontot vagy kötelező erejű határozatot fogalmazzanak meg a közigazgatási szervek és intézmények felé.

Nem meglepő tehát, hogy a nemzeti kisebbségek helyzete és jogaik érvényesítése az ombudsmani intézmény létrehozása óta nem javult, hanem inkább romlott, miközben maga az intézmény sem szerzett kellő tekintélyt. Muškinja Heinrich Anikó idején volt néhány, nagyrészt a temerini „vegyes oktatással” kapcsolatos megnyilvánulás[2] is, de ezek a magyar közösségen belül kifejezetten kedvezőtlen fogadtatásra találtak.

Az Újvidéki Egyetem professzorai, az informális Szabadegyetem hálózat tagjai 2025. január 29-én 11.40 órától gyűltek össze a Tartományi Polgári Jogvédő – ombudsman épülete előtt, mert – megfogalmazásuk szerint – az intézmény „nem reagált megfelelően az Újvidéken történt fontos eseményekre, beleértve a 16 ember tragikus halálát a vasútállomás előtetőjének lezuhanásakor, valamint a számos tüntetést”[3].

Az ombudsman nem reagált a 2026. januári 22-i eseményekre sem, amikor a rendőrség behatolt a Bölcsészettudományi Karra, erőszakot alkalmaztak a hallgatókkal szemben, és elbocsátották Jelena Kleut professzornőt[4].

A jelentésekből az is megállapítható, hogy az ombudsman nem gyakorolja maradéktalanul az intézményről szóló rendeletben meghatározott feladatait, és hogy a beszámolók nem minden tekintetben felelnek meg az ebből eredő jogszabályi kötelezettségeknek és elvárásoknak. Hiányzik továbbá a jogvédő erélyesebb fellépése azokkal az állami szervekkel szemben, amelyek még az adatszolgáltatást is megtagadták. Mindez arra utal, hogy az ombudsmannak nem sikerült kellő tekintélyt biztosítania az általa vezetett intézmény számára.

Bozóki Antal

__________
* Az írás A NEMZETI KISEBBSÉGI JOGVÉDELEM ÉS A MAGYAR KÖZÖSSÉG a Tartományi Ombudsman éves jelentéseiben 2004-2024 c. tanulmányom összefoglalásának újított és bővített változata, amely a Délvidékért Kiss Alapítvány támogatásával készült.

[1] Bővebben lásd az Úgy rossz, ahogy van! https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=15867, 2023. október 16., és az ÚJ SAJTÓTÖRVÉNYEK c. írásom. https://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Jegyzetek, 2023. november 9. 11:49 
[2] Gusztony András beszéde a Temerinnek szentelt újvidéki tanácskozáson. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 131. szám, 2012. június 14. Lásd még László Bálint, Oláh Róbert: Az MRM vezetőinek nyílt levele Korhecz és Gusztony részére. http://www.mrm.rs/hivatalos-levelek/605-az-mrm-vezetinek-nyilt-levele-korhecz-es-gusztony-reszere, és Pesevszki Evelyn: Félremagyarázták az ombudsman kijelentését. Magyar Szó, 2011. október 20. 1., 5. 
[3] (A. L.) Profesori Novosadskog univerziteta se okupili ispred prostorija Pokrajinskog ombudsmana: „Mesecima ćuti o kršenju ljudskih prava” [Az Újvidéki Egyetem professzorai a tartományi ombudsman épülete előtt gyűltek össze: „Hónapok óta hallgat az emberi jogok megsértéséről”]. Danas, 2025. január 30. 7., i/ili https://www.danas.rs/vesti/drustvo/profesori-novosadskog-univerziteta-se-okupili-ispred-prostorija-pokrajinskog-ombudsmana-mesecima-cuti-o-krsenju-ljudskih-prava/, 2025. január 29. 13:30. Lásd még PAVLE RADIĆ: Ma ljudi moji, je li moguće da imamo Zaštitnicu građana? [Emberek, lehetséges, hogy van polgári jogvédőnk?]. https://autonomija.info/pavle-radic-ma-ljudi-moji-je-li-moguce-da-imamo-zastitnicu-gradjana/
[4] Prebilič: A hatalom úgy kommunikál, mint egy kamasz. https://szmsz.press/2026/01/24/prebilic-a-hatalom-ugy-kommunikal-mint-egy-kamasz/, 2026. január 24. 17:27 
Lásd még VMP-KÖZLEMÉNY: HADVISELÉS AZ EGYETEMEN. https://vmplenum.rs/2026/01/25/vmp-kozlemeny-hadviseles-az-egyetemen/, 2026. január 25. 

2026. január 26., hétfő

A HATALMAT VÉDI A POLGÁROKTÓL!*

 Lehetetlen az összehasonlítás és az elemzés (3.)

 

A Tartományi Képviselőház 2022. június 7-ei ülésén „nem volt teljes
egyetértés az ombudsman jelentése kapcsán sem”[1]
(Fotó: Pannon RTV)

Papíron létezik, jogszabály védi, költségvetése van – mégis alig érzékelhető a jelenléte a mindennapi jogsértések világában. A Tartományi Ombudsman intézménye elvileg a polgárok védelmére hivatott a hatalommal szemben, a gyakorlatban azonban egyre inkább úgy tűnik, mintha inkább a hatalmat védené a polgároktól.
Ez az írássorozat azt vizsgálja, miként jutott válságba a vajdasági polgári jogvédelem egyik kulcsintézménye, miért marad el a hatékony fellépés a jogsértésekkel szemben, és hogyan vált a jogvédő szerep fokozatosan formálissá. A kérdés nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati: mit ér egy ombudsman ott, ahol a jogsértések mindennaposak, a válasz pedig rendszerint elmarad?

Az ombudsmani jelentések nemzeti kisebbségi jogvédelemre vonatkozó fejezetei együttesen tárgyalják a Vajdaság Autonóm Tartományban élő szerb, a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin közösség helyzetét és jogait[2]. E közösségek nyelvei és írásai vannak hivatalos használatban Vajdaság AT szerveiben és szervezeteiben[3]. Ezek azonban nem bontják le külön-külön az egyes nemzeti közösségek jogait és jogsérelmeit, azaz nem teszik lehetővé azok önálló, részletes elemzését.

A jelentésekből is egyértelműen kirajzolódik a magyar közösség folyamatos lélekszámcsökkenése a tartomány lakosságán belül. Míg a 2011. évi népszámlálás idején 251 136-an vallották magukat magyarnak Vajdaságban[4], addig 2022-ben már csak 182 321-en, ami 27,36 százalékos csökkenést jelent. Ez a magyar közösség második világháború utáni legnagyobb mértékű népességfogyása!

Oktatás, kultúra, nyelvhasználat – hiányos adatok alapján

Az esetenként elavult, hiányos vagy ellentmondásos adatközlés ellenére az ombudsmani jelentésekből többé-kevésbé mégis nyomon követhető a magyar közösség helyzetének alakulása az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás, az (anya)nyelv és írás hivatalos használata, valamint a közigazgatásban foglalkoztatottak nemzeti összetétele terén.
A 2004 óta benyújtott panaszok alapján részben az is megállapítható, hogy milyen jellegű egyéni jogsérelmek fordulnak elő.

Az oktatás területén – az adatok eltérő módszertan szerinti közlése, illetve gyakori hiánya miatt – lehetetlenné válik a részletesebb összehasonlító elemzés. A tanulólétszám fokozatos és folyamatos csökkenése azonban még a hiányos adatok alapján is jól érzékelhető.
Ez minden bizonnyal a kedvezőtlen demográfiai folyamatokkal és az elvándorlással magyarázható.

Iskoláskor előtti oktatás
 

 

Oktatási- nevelési év

 

Az intézmények száma

 

A gyermekek száma

Magyar nyelvű okt. és nevelés

 

%

Szerb-magyar

csoport

Magyarok a lakosságban

%

2006/7

44

18 980

2073

10,92

 

 

 

14,28

2007/8

 

 

21861

 

2342

2008/9

44

20 660

2228

10,61

200

2009/10

 

20 360

2037

9,86

165

2010/11

 

 

17933

-7,564

 

 

13,00

2011/12

 

 

1828

 

 

2018/19

 

 

37755

 

14546

2019/20

 

 

3744

 

1397

2021/22

 

 

38517

 

14128

 

10,47

2022/23

 

 

3976

 

1547

2023/24

249

 

3878

 

1493

 

2024/25

 

 

389010

 

 

 


1 A 2008. évi jelentésben (22. oldal) szereplő adat (2228 – 42 = 2186). 
2 Uo. (22. oldal) szereplő adat alapján (200 + 34 = 234). 
3 2013. évi jelentés (73. oldal): 1828 – 35 = 1793. 
4 Az elő (2009/10) évhez viszonyítva (2010. évi jelentés 14. oldal). 
5 Uo. A 2021. évi jelentésben (16. oldal) szereplő adat alapján (3744 + 31 = 3775). 
6 A 2021. évi jelentésben (16. oldal): 1397 + 57 = 1454. 
7 A 2022. évi jelentés szerint (18. oldal): 3976 – 125 = 3851 gyerek. 
A 2022. évi jelentésben azt írja (18. oldal), hogy a magyar nyelvű iskoláskor előtti oktatásban és nevelésben 3.976 gyermek vett részt, ami 125-el több mint az előző évben, vagyis 2021-ben 3851 gyermek vett részt, a 2021. évi jelentésben (16. oldal) viszont az áll, hogy 3744. 
8 A 2022. évi jelentés szerint (18. oldal): 1547 – 135 = 1412 gyerek. 
9 Az önkormányzatok száma – 2023. évi jelentés (38. oldal). 
10 ГОДИШЊИ ИЗВЕШТАЈ ПОКРАЈИНСКОГ ЗАШТИТНИКА ГРАЂАНА – ОМБУДСМАНА за 2024. годину [A Tartományi Polgári Jogvédő – Ombudsman 2024. évi jelentése].
file:///C:/Users/bozok/Downloads/Godisnji_izvestaj_PZG-ombudsmana_za_2024.pdf, 13.

 

Magyar nyelvű általános iskolai oktatás

  

 

Oktatási év

Az összes 1. osztályos tanuló száma

Az 1. osztályos magyar tanulók száma

Magyar nyelven tanulók száma

 

 %

2004/05

 

23151

 

 

2005/06

19 296

2327

20042

94,71

2006/07

18 288

 

1855

 

2007/08

19 230

 

1945

 

2008/09

19 6493

 

    

82,044

2009/10

19 747

1977

18705

81,456

2010/11

17 874

2027

 

–  0,647

2012/12

17 148

1927

 

 

2012/13

16 745

1793

 

 

2012/14

16 291

1828

 

 

2019/20

 

11 0528

 

 

2020/21

 

10 6919

 

 

2021/22

 

10 26710

 

 

2022/23

 

10 12011

 

 

2023/24

 

10 09112

 

 


1 A 2005.évi jelentés alapján (26. oldal) – 2004 + 311 = 2315. 
2 A jelentésben (26. oldal) előbb azt írja, hogy magyar nyelvű oktatásban 2004 tanuló részesül, mivel a tanulók száma 311-el csökkent az előző évhez viszonyítva. A következő mondatban viszont az áll, azt, hogy a 2004/5-ös tanévben a magyar tanulók száma 2327 volt, akik közül 1902 részesült magyar nyelvű oktatásban. Ha viszont a 1902-höz hozzáadjuk azok számát, akik szerb (423) és ruszin nyelvű oktatásban vettek részt (2), akkor 2327-et kapunk. 
3 A 2008. évi jelentés 23. oldalán azt írja, hogy az általános iskolák tanulóinak száma 162 950 volt. Az összes magyar tanuló száma – a jelentés szerint – 16 780 volt, akik közül a magyar nyelvű oktatásban 16 016 vett részt (24. oldal). 
A 2009. évi jelentésben (24. oldal) azt írja, hogy „a 2009/10-es iskolában az első osztályos tanulók száma 19 747 volt, ami 98-al több mint az előző (2008/9-es) iskolaévben (19 747 – 98 = 19 649). 
4 2009. évi jelentés 25. oldal (81,45 + 0,59 = 82,04). 
5 Uo. 
6 Uo., 
7 2010. évi jelentés 15. oldal. 
8 A 2021. évi jelentés (16. oldal) alapján viszont (10 691 + 361 = 11 052). 
9 A 2021. évi jelentésben (16. oldal) csak az összes magyar diák száma van feltüntetve (10 691). 
A 2022. évi jelentés (18. oldal) alapján viszont a tanulók száma (10 267 – 142 =) 10 125 lenne, nem pedig 10 691. 
10 A 2022. évi jelentésben (18. oldal) csak az összes magyar nyelven tanuló diák száma van feltüntetve. 
11 A 2023. évi jelentésben (39. oldal) csak az összes magyar nyelven tanuló diák száma van feltüntetve. 
12 A 2024. évi jelentésben (14. oldal) csak az összes magyar nyelven tanuló diák száma van feltüntetve.

 

Magyar nyelvű középiskolai oktatás

 

 Oktatási év

Az 1. osztályos középiskolai tanulók száma

 A magyar nyelvű8. osztályos tanuló

 A magyar nyelven folytatta tanulmányait

 

 %

A magyar nyelven tanuló három éves középiskolai diákok száma

A magyar nyelven tanuló négy éves középiskolai diákok száma

2004/05

22 2151

 

20392

 

 

 

2005/06

22 3613

2148

2047

95,30

 

13684

2006/07

22 292

 

 

 

626

1388

2007/08

23 656

 

65355

 

532

1332

 

73 2546

 

64877

 

 

 

2009/10

20 961

 

1960

 

 

 

2010/11

 

 

19548

 

 

 

2011/12

 

 

19899

 

 

 

2012/13

 

 

194510

 

 

 

2013/14

 

1841

167911

91,20

253

1426

2020/21

 

 

501412

 

 

 

2021/22

 

 

482413

 

 

 

2022/23

 

 

433214

 

 

 

2023/24

 

 

418515

 

 

 

2024/25

 

 

403816

 

 

 

1 A 2005. évi jelentés (28. oldala) alapján (22 361 – 146 = 2215).
2 Uo., 2.047 – 8 = 2.039.
3 A 2006. évi jelentés (25. oldala) alapján (22 292 + 69 = 2361).
4 Uo., 1388 – 20 = 1368.
5 Az összes magyar középiskolai tanuló száma – 2007. évi jelentés szerint (28. oldal).
6 Az összes középiskolai tanuló száma – a 2008. évi jelentés szerint (25. oldal).
7 Az összes magyar középiskolai tanuló száma – 2008. évi jelentés szerint (26. oldal).
8 A 2013. évi jelentés (77. oldala) szerint.
9 Uo.
10 Uo.
11 Uo.
12 A 2021. évi jelentés (17. oldala) szerint az összes magyar nyelven tanuló középiskolás a 2018/19-es tanévben (4828 + 190 = 5014).
13 A 2022. évi jelentés (20. oldala) szerint „a középiskolákban 4332 (magyar nyelven) tanuló volt, ami az előző iskolaévhez viszonyítva 351-el kevesebb”, vagyis akkor (4332 + 351 =) 4683 ilyen tanuló lehetett, nem pedig 4824, ahogy a 2021. évi jelentésben írja (a 17. oldalon).
14 Az összes magyar nyelven tanuló középiskolás diák száma – 2023. évi jelentés 20. oldal (2023/24-ben 147-el több tanuló volt, mint 2021/22-ben.
15 A 2023/24-es tanévben a nemzeti kisebbségi tanulók száma 4 905 volt – 2024. évi jelentés 40. oldal.
15 ГОДИШЊИ ИЗВЕШТАЈ… 2024, 15. 


Magyar nyelvű főiskola oktatás

 

Oktatási

év

 

Az összes főiskola hallgató

Nemzeti kisebbségi nyelven tanulók

 

 

%

Nemzeti kisebbségi nyelvű

előadások

hallgatói

 

 

%

 

Magyar

főiskolai  hallgató

 

 

%

2007/08

11 049

1950

17,65

 

 

 

9,87

 

Magyar nyelvű egyetemi oktatás

 

Oktatási

év

 

Az összes egyetemi hallgató

 

Nemzeti kisebbségi

hallgatók

 

 

%

Nemzeti kisebbségi nyelvű

előadások

hallgatói

 

 

%

 

Magyar

egyetemi   hallgató

 

 

%

2007/08

54 3181

 

15,18

1423

2,62

 

 

2008/09

53 914

 

9,92

1232

2,29

 

 

2009/10

 

 

 

 

 

2680

 

2010/11

 

 

 

 

 

2186

 

1 Ezek közül 11.049 főiskolai hallgató (2008. évi jelentés, 28. oldal).

  

Magyar nyelvű mester fokozatú képzés

 

Oktatási

év

 

Mester fokozatú hallgatók

Nemzeti kisebbségi nyelven tanulók

 

 

%

Nemzeti kisebbségi nyelvű

előadások

hallgatói

 

 

%

Mester fokozatú magyar

hallgató

 

 

%

2009/10

 

 

 

 

 

145

 

2010/11

 

 

 

 

 

220

 


A táblázatok – az iskoláskor előtti oktatástól az egyetemi és mesterképzésig – önmagukban is jól szemléltetik az adatközlés következetlenségét, az eltérő módszertan alkalmazását, valamint az egymásnak ellentmondó számadatokat is.

Az ombudsmani jelentésekben alkalmazott eltérő módszertan is jelentősen megnehezíti, sőt sok esetben lehetetlenné teszi az összehasonlítást és az érdemi elemzést. Ez pedig súlyosan kérdésessé teszi a jelentések alkalmasságát arra, hogy valós képet adjanak a magyar közösség jogainak érvényesüléséről Vajdaságban.

Bozóki Antal

__________
* Az írás A NEMZETI KISEBBSÉGI JOGVÉDELEM ÉS A MAGYAR KÖZÖSSÉG a Tartományi Ombudsman éves jelentéseiben 2004-2024 c. tanulmányom összefoglalásának újított és bővített változata, amely a Délvidékért Kiss Alapítvány támogatásával készült.

[1] v-ár: Vitát keltő ombudsman-jelentés 2022. június 8. Magyar Szó, 2022. június 8. 4.
[2] Vajdaság Autonóm Tartomány statútuma. Vajdaság AT Hivatalos Lapja, 20/2014 szám, 6/2 szakasz. https://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=statut&j=HU
[3] Uo., 24/1 szakasz.
[4] Bővebben lásd V. P.: Mikorra várható a vajdasági magyarság eltűnése? https://szmsz.press/2024/05/26/mikorra-varhato-a-vajdasagi-magyarsag-eltunese/, 2024. május 26. 15:58