2025. augusztus 3.
Szerbiában a belgrádi értelmiség egy része, Magyarországon az újlipótvárosi Dobrev-hívek ágyazhattak/ágyazhatnak meg a szélsőjobboldali, maffiaszerű párt hatalomra jutásához, illetve maradásához. Ilyen szempontból mindkét esetben egyes értelmiségiek vállalták magukra a hasznos idióta szerepét. Vučić és Orbán őszinte örömére. Bódis Gábor:
A Milošević utáni Szerbia felületes ismerőinek is feltűnhet, hogy az ország 2000 óta három perióduson ment/megy keresztül. Volt egy repülő rajt, amely Zoran Đinđić nevéhez fűződik, de Zoran túl korán jött, ez a katyvasz társadalom éretlen volt (és maradt) az igazi demokratizálódásra. Az ország elitje, bármennyire is borzalmasan hangzik, a politikai alvilág halálra ítélte. És a mai napig megtartotta a hatalmát. Jött a következő fázis, a Boris Tadić féle majdnem liberális, de valójában narcisztikus, egyeduralomra törő, Milošević/Vučićhoz képest viszont sokkal kevésbé agresszívan nacionalista periódus. Manapság, tekintettel az azóta történtekre, szinte nosztalgiával emlékezünk a „spolja gradac unutra jadac” (cifra nyomorúság) 8 éves virágzására. Nem sikerült korántsem felszámolni a korrupciót, a bűnbandák zavartalanul, de kisebb hangzavarral működtek, Koszovó nemzeti tabu maradt, de azért Ratko Mladićot és Goran Hadžićot (felejtősebbeknek: horvátországi szerb martalócvezér) sikerült Hágába repíteni és Szerbia uniós tagjelölt lett. Olyan normális balkáni zagyvademokrácia volt a vadkapitalizmus csatazajával.
És ekkor lépett igazán színre a társadalom lelkiismeretének szerepébe magát beleélő belgrádi értelmiség. Legismertebb személyisége az a Vesna Pešić nevű politikusnő, aki, mint emlékezetes, Zoran Đinđićtyel és Vuk Draškovićtyal a lázadó tömegek élén menetelt 1996-97-ben. Ez a tüntetéssorozat alapozta meg Milošević három évvel későbbi végső bukását. Ebben elévülhetetlen érdeme van Pešićnek is.
És akkor jöttek a kétfordulós elnökválasztások 2012-ben. Az előzményekhez tartozik, hogy az alkotmányellenes elnöki túlhatalmat már Boris Tadić is előszeretettel gyakorolta: például a média többsége a behódoltságot szinte természetesnek tartotta, hiszen értékrendjében az államfő közelebb volt hozzájuk, mint ultranacionalista ellenzéke. Amelynek a jelöltje Tomislav Nikolić lett, aki egykor Šešelj nyíltan fasiszta, elítélt háborús bűnös helyettese volt, amíg hátat nem fordított a Mesternek és Aleksandar Vučićtyal köntöst, azaz pártot váltott. Tehát az addig magabiztosan uralkodó Tadić és kihívója Nikolić maradtak a második fordulóra. Pešić és a belgrádi értelmiségi körök, az eddigi enyhén autokratikus rendszerrel joggal voltak elégedetlenek, viszont a szélsőjobbos köpönyegforgató sem jelentett alternatívát. És kitalálták a tutit. Arra biztatták híveiket, hogy alkalmazzák a polgári elégedetlenség egyik formáját, az érvénytelen szavazatok (beli listići) rendszerét. Arra biztatták a nagyközönséget, hogy menjenek el szavazni, de a szavazólapokon vagy egyetlen nevet sem jelöljenek be vagy mindkettőt. Azaz érvénytelen szavazatot adjanak le. Óriási sikert arattak: a szavazatok mintegy 5 százaléka lett érvénytelen, Nikolić pedig 2 százalékkal váltotta le Tadićot. Visszatért Milošević szelleme. Teljes tündöklésben. És jött Vučić, a csetnikek, a háborús bűnösök, a történelemhamisítás, a média ócska propagandává való züllesztése, a féktelen állami korrupció. És az újvidéki tragédia.
Az illiberalizmus torzszüleménye, Szerbia azonban nincs egyedül a térségben. Teljesen más útvonalon Orbán országa ugyanoda jutott, háború, Milošević, tömegnyomor nélkül. Sőt, az unió által folyósított 50-60 milliárd euró az EU legszegényebb államává züllesztette Magyarországot. Pedig ennyit még Viktorék sem lophattak el, csak mondjuk, a felét. De akkor is, hová tűnt a lóvé? Még a luxusjachtok, Ferrarik és antilopok, pláne a NER-csajok rongyrázása is csak apró porszem.
A két ország tükörképe egymásnak, csupán mentalitásbeli különbségek vannak. Azok azonban hatalmasak. Aki beleszületett a Balkán nyílt és sokszor vad világába soha nem érezheti át a kicsinyes, kárörvendő, szolidaritásra képtelen, szorongó magyar valóságot. Ennek immár 15 éve megtestesítője és egyben korlátlan ura és parancsolója Orbán Viktor. Utoljára 2022-ben több mint 3 millió szavazónak nem számított - az ép ésszel fel nem fogható méretű - korrupció (Lölő, Tiborc, Matolcsi-klán), a tömeggyilkos Putyin szégyentelen és feltétlen kiszolgálása, a brüsszeli pénzek feláldozása a hazai korlátlan rablás oltárán. A Viktor úgyis megvédi őket.
De beütött a ménkű. A kegyelmi válság Watergate-szerű kirobbanása. A zseniálisnak hitt fideszes propaganda teljesen felsült és azóta csak hibát hibára halmoz. Persze, szerintem soha nem is volt zseniális, csak egy Finkelstein nevű amerikai republikánus választási guru tankönyvét böngészték Rogánék szorgalmasan. Csakhogy a közösségi média világában ez már mit sem ér, és nagy pechjükre a guru is meghalt. Ők meg saját eszükből semmi eredetit ki nem találnának.
És megjelent Magyar Péter. Tőlük jött. Az ő stílusukban. Az ember nem nagyon tudta hová is tegye. Amikor pedig Wass Albertet idézte, egyenesen visszahőköltünk. De aztán egy egészen elképesztő teljesítmény következett: a közösségi média kiváló használatától, az elképesztő, eddig meg nem tapasztalt országjárásokon át, a politikussá fejlődés jól látható ívéig. Amit Magyar Péter a Nyugathoz (NATO, EU) való tartozásról mondott Székesfehérváron, azt még legértékimádóbb dékás értelmiségi sem illetheti kritikával. Vagyis, de. A Demokratikus Koalíció (úgy is, mint Gyurcsánypárt) fizetett, vagy csak hobbiból lobbizó baloldali (?) értelmiségi csapata kapásból mindenre lő, amit MP csinál. Még a férfiak 40 munkaév utáni nyugdíjaztatásának ötletére is. Hogy inkább jobb életkörülményeket kellene teremteni a férfiaknak, hogy megérjék a nyugdíjkort. Érti ezt valaki? Vagyis, nem is lehet, mert ez mellébeszélés. A lényeg az, hogy a Tisza Párt halálos veszélyt jelent a még félig talpon maradt óellenzéki DK számára. Ezért mindent el fognak követni, hogy Magyarnak ne legyen kétharmada. Inkább győzzön a Viktor. A Fidesz által kreált választási rendszer lényege, hogy csak egy egységes nagy tömb tud szembeszállni az uralkodó párttal. A 106 egyéni választókerület a döntő: ha a DK harmadikként megjelenik ezeken, akkor a logika szerint az ellenzéki Tisza-jelölttől veszi el a szavazatokat és juttatja győzelemre a fideszest. A legegyszerűbb logika. Szerbiában a belgrádi értelmiség egy része, Magyarországon az újlipótvárosi Dobrev-hívek ágyazhatnak meg a szélsőjobboldali, maffiaszerű párt hatalomra jutásához, illetve maradásához.
Ilyen szempontból mindkét esetben egyes értelmiségiek vállalták magukra a hasznos idióta szerepét. Vučić és Orbán őszinte örömére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése