2025. 09. 29.
Tegnap este megérkezett Belgrádba a szerb kormány repülőgépe, amely a volt jugoszláv hadsereg harmadik hadtestének egykori parancsnokát, majd vezérkari főnökét vitte haza Finnországból, ahol börtönbüntetését töltötte. A volt jugoszláviai háborús bűnösök ügyével foglalkozó törvényszék 22 év börtönre ítélte Nebojša Pavkovićot a Koszovóban általa elkövetett háborús bűncselekmények miatt, de mára már megromlott az egészségi állapota, ezért előbb szabadulhatott.
Húsz év börtön után hazatért Szerbiába Nebojša Pavković nyugalmazott vezérezredes, akit háborús bűnök miatt ítélt el a hágai törvényszék. A Koszovóban 1999-ben vezető szerepet játszó katonatisztet a szerb miniszterelnök hősként üdvözölte, ami a szerbiai kormánypárti média hozzáállásával együtt az igazság erős eltorzulására utal. A Pavković körüli belpolitikai és médiadiskurzus rávilágít a szerb társadalom megosztottságára a közelmúlt értelmezésében
A
most hazatért Pavković tábornokot 22 év börtönre ítélte a hágai bíróság
a
Koszovóban elkövetett bűncselekmények miatt (Forrás: Screenshot,
ICTY)
Azonnal kórházba vitték
Pavkovićot a belgrádi repülőtérről mentővel vitték be a Katonai
Orvosi Akadémiára (VMA), amely az egyik legjobban felszerelt kórháznak
számít Szerbiában.
Aleksandar Vučić szerb elnök Pavković tábornokot még indulása előtt
felhívta, és jó utat kívánt neki. – Pavković meglátja a napot a szabad
Szerbia egén, annak a hazának a napját, amelyért oly bátran harcolt
1999-ben – nyilatkozta Vučić.
A szerb elnök azt mondta, hogy a belgrádi kormány kérte Pavković
tábornok korai szabadon bocsátását annak „rendkívül súlyos egészségi
körülményei” miatt. Hozzátette, hogy Hágában elfogadták a kérelmet.
A szerb tábornok katonái között (Forrás: Informer, Screenshot)
Pavković tábornok az 1999-es NATO‑támadás idején a Jugoszláv Hadsereg
harmadik hadtestének parancsnoka volt, amely „Koszovó és Metóhia”
térségében állomásozott. A hágai bíróság 2009‑ben 22 év börtönre ítélte.
Az ügyészség emberiség elleni bűncselekményekkel, illetve a háború
törvényeinek és szokásainak megsértésével vádolta.
A Pavković elleni vádirat 2003 októberében készült el, a szerb tábornok 2005-ben adta fel magát a hágai bíróságnak
Macut: Szerbia gondoskodik állampolgárairól
Đuro Macut szerb miniszterelnök a kormány és a maga nevében
köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak, hogy a belgrádi
kormány kérése elfogadásra kerüljön, és ezáltal a szerb tábornok
kiszabaduljon.
Külön köszönetet mondott Nenad Vujić igazságügyi miniszternek
következetességéért és kitartásáért, ami által megerősítették, hogy az
állam törődik polgáraival, és hogy a humánus elveket támogatja a
nemzetközi kapcsolatokban.
Macut elmondta, hogy Pavković gyógykezelése Szerbiában folytatódik, a
család és az ország egészségügyi intézményeinek támogatásával.
Vezérkari főnökként Vojislav Koštunica volt államfő társaságában
A kormánypárti média hőst csinál belőle
A szerb kormánypárti média hősként és szabadságharcosként ünnepli,
aki a prištinai hadtest és a 3. (niši) hadsereg parancsnokaként részt
vett Szerbia hősies védelmében, a „Koszovó és Metóhiában zajló
szeparatista lázadás leverésében”, és szembeszállt az akkori Jugoszláv
Szövetségi Köztársaság és azon belül a Szerbia elleni
„NATO-agresszióval”.
Volt harcostársa, Vladimir Lazarević tábornok úgy nyilatkozott az
egyik fő állami szócsőnek számító belgrádi Politikának, hogy „ha van
isteni igazság, akkor Pavković tábornok most végre emelt fővel térhet
haza a szabadságba.”
A rezsimhű Informer televízió vasárnap esti főműsoridejében külön
műsort szentelt a 79 éves katonatiszt hazatérésének, amelyben a tábornok
hat gyermeke közül az egyik lánya vett részt, aki személyesen
közreműködött apja kiszabadításában, és vele volt a repülőgépen is,
amely hazavitte a tábornokot.
A műsort felvezető dokumentumfilmben azt hangsúlyozták, hogy eljött
az ideje, hogy „a hősei emlékét megőrző Szerbia az egyik legnagyobb
hősére emlékezzen, aki a finnországi kazamatákban raboskodott.
A Pavković tábornokot magasztaló Informer szerint a szerb katonatiszt
egy korszak szimbóluma és a „szerb ellenállás arca”, aki nem hajtott
térdet sem a tankok, sem a bombák előtt, és sziklaként állt, miközben az
országra cirkálórakéták hullottak – hangzott el a műsorban.
Mindezt összefoglalva az Informer a mintegy ötperces magasztalás
során megállapította, hogy a most hazatért katonatiszt sokak számára a
„szabadság tábornoka”, aki az állami építmény Koszovó és Metóhiában folyó lerombolása során az ellenállás és a szerbség erős oszlopa volt.
Koszovói hadműveletek a kilencvenes évek végén
A jugoszláv/szerb hadsereg 1998-tól kezdve súlyos erőszakot
alkalmazott a koszovói albán lakossággal szemben, és fegyveres
műveleteket indított az UÇK, azaz a Koszovói Felszabadítási Hadsereg
állásai ellen.
Ennek során körülbelül 850 ezer ember hagyta el Koszovót, de a belső
menekültek száma is több százezerre tehető; becslések szerint a halottak
száma – beleértve a fegyveres harcokat és az etnikai tisztogatásokat is
– körülbelül 13 ezer fő.
A jugoszláv biztonsági erők – a hadsereg és a rendőrség – aránytalan
erőszakkal lépett fel, a szerbek településeket égettek fel, elűzték a
lakosságot, ami humanitárius válsághoz vezetett. Az UÇK tevékenységét a
Nyugat ugyan terroristának minősítette, de később kvázi-partnerként
kezelte a tárgyalások során, miután a brutális szerb fellépés túllépte a
belbiztonsági kereteket.
A 45 áldozatot követelő reçaki mészárlás a koszovói válság egyik legismertebb eseménye, amely 1999. január 15-én történt a Koszovó középső részén fekvő Reçak
(Račak) faluban. Az elkövetők a jugoszláv biztonsági erők, a szerb rendőrség,
katonai és félkatonai egységek (Forrás: X platform)
Belgrád azzal érvelt, hogy szuverén területen tartózkodó reguláris
erői jogosan léptek fel egy fegyveres szeparatista szervezettel szemben,
és az UÇK támadásai – szerb katonák, rendőrök, illetve civilek ellen –
legitim katonai választ követeltek.
A szerb katonai jelenlét Koszovóban azonban nem a terrorizmus
visszaszorítását, hanem az etnikai tisztogatást szolgálta, ami miatt a
NATO légicsapásokat intézett a Kis-Jugoszlávia ellen.
A légicsapásokat azzal indokolták, hogy a Rambouillet-i tárgyalások
során a jugoszláv fél elutasította a NATO-csapatok jelenlétét
Koszovóban, és ezzel akadályozta a nemzetközi békefenntartást. A Human
Rights Watch adatai szerint a NATO légicsapások körülbelül ötszáz
jugoszláv polgári áldozatot követeltek.
A katonai konfrontációt az váltotta ki, hogy a Nyugat szerint a
Kis-Jugoszlávia nem volt hajlandó kompromisszumra a koszovói kérdés
megoldásában, míg Belgrád szerint az ország szuverenitása elleni nyílt
támadás indult egy külső katonai megszállás formájában.
https://balk.hu/2025/09/29/haborus-bunos-hazatert-tabornok/
