Fotó: Milan Maričić/ATAImages
Elmúlt a 21. század huszonötödik nyara, és a szlobizmusnak, šešeljizmusnak és vučizmusnak nevezett politikai gyom továbbra is uralja Szerbiát és polgárait – a világ egyetlen országát és egyetlen népét, amelynek nincs saját állama.
Szerbiában ugyanis az egy emberben megtestesülő hatalmon kívül nincs más államisági jelző. Csak egy meghatározatlan terület létezik, amelyet Ácó, a véres kezű szerb ural. És hol tartunk ma az ősz elején, tíz hónappal az előtető leomlása és 16 ártatlan ember újvidéki meggyilkolása után?
Tavaly novemberben, a korrupciós bűncselekmények után, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a gyilkosságok – csakúgy, mint a radikálisokból átöltözött szerbek által elkövetett sok más bűntett a 13 éves, korlátlan uralom alatt – büntetlenül maradnak, a diákok tiltakozni kezdtek. Követelték, hogy az állami intézmények, mindenekelőtt az ügyészség és a bíróság, végezzék el a munkájukat.
Aleksandar Vučić, az országban létező minden dolog bitorlója, a véres kezű ember, aki az egykori Jugoszlávia felbomlására irányuló, fosztogató háborúk óta a politikai színtéren van, először lebecsülte a diákokat. Azt mondta, egy maroknyi naplopóról van szó, akiket a Kobra nevű biztonsági szolgálata hat-hét másodperc alatt szétkergetne. Amikor azonban ez a maroknyi fiatal egész Szerbiát az utcára vitte, a véres kezű ember színes forradalomnak nyilvánította a mozgalmat, amely az állam megdöntésére irányul, de amelyet ő gyorsan likvidál.
Milojko Pantić (Fotó: FoNet/Zoran Mrđa)
Azt ígérte, Vidovdanra egymilliós példányszámú könyvet ír, amelyben az egész világnak elmagyarázza, miként győzte le a színes forradalmat és mentette meg Szerbiát. A diákok azonban felszabadító menetekkel válaszoltak: Újvidéken, Kragujevacon, Nišben és Novi Pazarban talpra állították az addig szunnyadó országot.
Március 15-én, amikor a diákok meghívására az ország politikai történetének legnagyobb tiltakozása zajlott le Belgrádban, a beteg agyú és véres kezű férfi sátortábort állíttatott fel a Pionir parkban, a Képviselőház és az elnökség között. A tanulni vágyó fiatalok spontán akciójának nevezte ezt, de a sátrakat bűnözőkkel és gazemberekkel töltötte meg. Fegyvereket és pénzt adott nekik a feladattal, hogy a hatalmát őrizzék.
Közben úgynevezett hangágyúból lőtt a tüntető polgárokra, azzal a szándékkal, hogy pánikot és vérontást keltsen. Amikor pedig látta, hogy a diáklázadás országos lázadássá fajul, mint minden képmutató, taktikát váltott és tárgyalásra hívta a diákokat.
Az akadémiai polgárok válasza az volt, hogy senki sem kérdezett tőle semmit, hogy ő nem illetékes intézmény a követeléseik ügyében, így nincs miről megbeszélniük vele. Ez annyira feldühítette beteg elméjét, hogy elrendelte nemcsak a diákok, hanem professzoraik és tanáraik, valamint a diákokhoz időközben csatlakozott közép- és általános iskolások megverését, letartóztatását és bíróság elé állítását is. A polgárok zaklatására, megverésére, letartóztatására és bírósági tárgyalásaira szavakat nem kell pazarolni.
Arra számított, hogy ez a semmivel sem kiváltott és túlzott erőszak-alkalmazás félelmet kelt majd a lázadó diákokban és polgárokban, és hogy az évi szabadságok és nyaralások megállítják a lázadást. Ehelyett a diákok és a polgári gyűlések a „Ha nincs igazság a népnek, ne legyen béke a kormánynak!” jelszóval nemcsak fenntartották, hanem fokozni is tudták a tiltakozások feszültségét.
A nyár a rendőrség, a csendőrség és Vučić félkatonai verőlegényei és bűnözői, valamint a békés utcai tüntetők, sőt gyerekek közötti összecsapásokkal telt. Így az ökle helyett könyökig bevérezte a kezeit. A világ összes jelentős médiuma tudósított az eseményekről. Egyértelmű jele ez annak, hogy a nemzetközi politikai tényezők is felismerték, kivel van dolguk – egy óceán méretű csalóval.
Tehát egyértelmű, hogy ő és zsarnoki hatalma elvesztette minden legitimitását. De radikálisokról van szó, akikről a nagy szerb költő és diplomata, Jovan Dučić még a Jugoszláv Királyságban írt, hogy veszélyt jelentenek az államra, nem azért, mert semmitől sem félnek, mivel gyávák, hanem mert semmit sem szégyellnek.
A közéleti és politikai tevékenységet az alvilág szintjére süllyesztették és eltörölték a határokat a politika, valamint a bűnözés, a hazugság és az igazság, a becsület és a becstelenség, a tény és a rágalom között. A szégyen és a tisztesség között. Mindezek ellenére még mindig hatalmon vannak, mert nagy a regenerációs képességük, éppen azért mert semmit sem szégyellnek. A múlt héten ezt már sokadik alkalommal láttuk.
A Szerb Ácó államférfit színlelve Kínába utazott nemzetközi találkozóra, nem szégyellve, hogy a bűnözői hónapok óta megszállva tartják Belgrád legszűkebb központját, éspedig a köznyelven Tyacilandnak nevezett, nem higiénikus sátortábor által.
És nemcsak ez. Visszatérve Kínából szemérmetlenül kérkedett azzal, hogy az első sorban ült a világdiktátorok – Hszi Csin-ping, Putyin és Kim Dzsongun – társaságában, miközben a közös fotón a saját anyja sem ismerné fel a leghátsó sorban.
Paradox módon, de így, többek között azért marad hatalmon, mert a diákok továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy – amint mondták – a nem illetékes intézmény tegye azt, amire illetékes –, írja ki a rendkívüli választásokat.
Szerbia akadémiai ifjúsága ugyanis a választásokon akarja legyőzni, és örökre eltávolítani a politikai színtérről. Csakhogy Aleksandar Vučić félelmetesen abnormális, aki elképzelhetetlen bűntettekre képes.
Még két év van a mandátumából, és nem köteles választásokat kiírni. Ez alatt bármit megtehet. Már most elkezdte erőszakkal kilakoltatni a diákokat és a holmijaikat az újvidéki karokról, lecseréltetni a zárakat és bezáratni az épületeket. Ezt hamarosan megteheti minden felsőoktatási intézményben. És nem csak ez. A parlament törvényt készül elfogadni az állami egyetemek megszüntetéséről és a magánegyetemek megnyitásáról. Közben az N1, a Nova S televízió és a Danas bezárására is törekszik.
Közben tömegesen bocsátanak el tanárokat az általános és középiskolákból, Novi Pazarban pedig mintegy kétezer közalkalmazott fizetésének folyósítását függesztették fel az állami költségvetésből.
Nincs pénz a pazari embereknek és pedagógusoknak, de a napokban újra emeli a rendőrség és a csendőrség fizetését.
Mindezek cáfolhatatlan bizonyítékok arra, hogy Ácónak, a könyékig véres kezű szerbnek esze ágába sincs választásokat kiírni. Ha nem állítjuk meg, kész lesz ítélet nélkül kivégezni a rezsim minden ellenfelét, mint állítólagos külföldi zsoldosokat.
November 1-jén lesz a 16 ártatlan ember korrupcióval összefüggő meggyilkolásának az évfordulója Újvidéken. Addig a Szerb Ácó hatalmát meg kell buktatni. Ha nem, az általa létrehozott beteg szerb világgal továbbra is uralkodni fog a volt szerb állam kiárusított területén.
Ez a világ pedig nem más, mint egy rakás erkölcsi nulla és mindenféle senkiházi, akik a Szerb Ácó nevében továbbra is játsszák a kormányt, a parlament és a bíróság elnökeit, valamint a minisztereket és köztisztviselőket. És akkor – a háborús bűnösökkel és haszonlesőikkel együtt – hamarosan a mi hazánk (és nem az ő hazája) legsötétebb múltját is a jövővé változtatják.
Milojko Pantić: Rok za Acu Srbina je prvi novembar
A szerző a Sportsko Politička Galaksija szerkesztője.
Danas, 2025. szeptember 11. 15, és/vagy https://www.danas.rs/dijalog/licni-stavovi/rok-za-acu-srbina/, 2025. szeptember 11. 07:06 A Párbeszéd rovatban szereplő szerzők nézetei nem feltétlenül tükrözik a Danas szerkesztői politikáját.
Fordította:
B. A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése