Aleksej Kišjuhas: „A forradalom nem kísértet”
„Csupán hősiességgel és igazsággal egyetlen
politikai győzelem sem lett kivívva.”
Dr. Dragan Delić, a belgrádi Orvostudományi Kar rendes tanára
Dr. Dragan Delić, a belgrádi Orvostudományi Kar rendes tanára
Fotó: Radenko Topalović
Annak ellenére, hogy Szerbiában egyre tömegesebben állnak a polgárok az egyetemisták mellé, és támogatják követeléseiket, sokan nem értenek egyet a tiltakozások eddigi formájával. Jogosnak tűnik az a vélekedés, hogy a több mint tíz hónapja tartó tüntetések nem hozták meg a várt eredményeket: a hatalom egyetlen követelést sem teljesített maradéktalanul. Egyre többen fogalmazzák meg tehát: taktikát kell változtatni.
Közben a szerbiai városokban és településeken szinte napi szinten tartanak tömegtüntetéseket Vučić mellett és ellene, újabban már párhuzamosan is.
Sokan most a szerbiai kaotikus belpolitikai helyzet megoldásának lehetséges útjait latolgatják. Az egyre forróbb légkörben azonban továbbra sincs válasz a millió dolláros kérdésre: milyen irányba fordul a szerbiai belpolitikai helyzet?
Közben a szerbiai városokban és településeken szinte napi szinten tartanak tömegtüntetéseket Vučić mellett és ellene, újabban már párhuzamosan is.
Sokan most a szerbiai kaotikus belpolitikai helyzet megoldásának lehetséges útjait latolgatják. Az egyre forróbb légkörben azonban továbbra sincs válasz a millió dolláros kérdésre: milyen irányba fordul a szerbiai belpolitikai helyzet?
Aleksandar Kavčić professzor és feltaláló már augusztus 16-án így írt: „Világos, hogy ez a rezsim maga is tudja, hogy már nincs legitimitása. Pontosan ezért hozták elő a rezsim által, a nép pénzéből fizetett verőembereket, hogy megverjék a népet. Szerbiának nincs jövője ezzel a rezsimmel, de a rezsim kétségbeesetten őrzi a pozícióját. Már nem az a kérdés, hogy megszűnik-e ez az autokrácia, hanem az, hogy mikor és hogyan. A legjobb, ha ez választások útján történik. Az alternatíva sokkal rosszabb” [1].
Snežana Čongradin, a belgrádi Danas neves újságírója – Đorđe Balašević dalát[2] idézve – a szeptember 5-i Csak háború ne legyen[3] című írásában arra kereste a választ, vajon az olvasók „aggódnak-e az őrült előérzet miatt”, hiszen vannak, akik „háborút akarnak, és azt hiszik, jobbak másoknál”[4].
Zdravko Janković, a Zöld-Baloldali Front (ZLF) belgrádi szervezetének társelnöke az említett napilapnak nyilatkozva elmondta: „annak alapján, amit a terepen lát, az emberek többé már nem félnek és elhatározták, hogy a küzdelmet végigviszik”[5].
Boško Jakšić, az ugyancsak belgrádi Politika veterán újságírója[6] szeptember 7-én – miután 53 év után üzenetet kapott a napilaptól az együttműködés megszüntetéséről[7] – úgy nyilatkozott: Aleksandar Vučić elnök „párhuzamos világot teremt, amely szemben áll az élesen megosztott Szerbia valóságával. Saját ügyészeket, bírákat, ügyvédeket, diákokat, tanárokat, professzorokat, sőt motorosokat és veteránokat teremt, és mindez hozzájárul a megosztás fokozódásához. Ez pedig olyan veszélyes, hogy a polgárháború már nem elvont fogalom Szerbia esetében”[8].
Srđan Rončević professzor, az újvidéki Természettudományi-matematikai Kar dékánja szeptember 11-én a Vreme hetilapnak adott interjújában arra kérte az egyetemistákat, hogy „változtassanak taktikát, találjanak megoldást egyetemen belüli megállapodással”[9].
Aleksandar Vučić szerb elnök az előrehozott választások időnkénti belebegtetésével próbálja csillapítani a feszültséget. Szeptember 13-án kijelentette: „fennáll a lehetősége annak, hogy jövő év áprilisában, májusában vagy decemberében előrehozott választásokat tartsanak az országban”[10].
Snežana Čongradin, a belgrádi Danas neves újságírója – Đorđe Balašević dalát[2] idézve – a szeptember 5-i Csak háború ne legyen[3] című írásában arra kereste a választ, vajon az olvasók „aggódnak-e az őrült előérzet miatt”, hiszen vannak, akik „háborút akarnak, és azt hiszik, jobbak másoknál”[4].
Zdravko Janković, a Zöld-Baloldali Front (ZLF) belgrádi szervezetének társelnöke az említett napilapnak nyilatkozva elmondta: „annak alapján, amit a terepen lát, az emberek többé már nem félnek és elhatározták, hogy a küzdelmet végigviszik”[5].
Boško Jakšić, az ugyancsak belgrádi Politika veterán újságírója[6] szeptember 7-én – miután 53 év után üzenetet kapott a napilaptól az együttműködés megszüntetéséről[7] – úgy nyilatkozott: Aleksandar Vučić elnök „párhuzamos világot teremt, amely szemben áll az élesen megosztott Szerbia valóságával. Saját ügyészeket, bírákat, ügyvédeket, diákokat, tanárokat, professzorokat, sőt motorosokat és veteránokat teremt, és mindez hozzájárul a megosztás fokozódásához. Ez pedig olyan veszélyes, hogy a polgárháború már nem elvont fogalom Szerbia esetében”[8].
Srđan Rončević professzor, az újvidéki Természettudományi-matematikai Kar dékánja szeptember 11-én a Vreme hetilapnak adott interjújában arra kérte az egyetemistákat, hogy „változtassanak taktikát, találjanak megoldást egyetemen belüli megállapodással”[9].
Aleksandar Vučić szerb elnök az előrehozott választások időnkénti belebegtetésével próbálja csillapítani a feszültséget. Szeptember 13-án kijelentette: „fennáll a lehetősége annak, hogy jövő év áprilisában, májusában vagy decemberében előrehozott választásokat tartsanak az országban”[10].
E gondolatokhoz illeszkedik Aleksej Kišjuhas egész oldalas írása a Danas napilapban, amelynek címe: A forradalom nem kísértet[11]. (A szerb nyelvű teljes szöveg itt olvasható: https://www.danas.rs/kolumna/aleksej-kisjuhas/revolucija-nije-bauk/.)
Forradalom kopogtat az ajtón
– A forradalom kísértete kering Szerbia felett. A korrupciótól, a szabadság hiányától, a személyes hatalomtól és az igazságtalanságtól, elnyomástól és erőszaktól szenvedünk. Még a békeszerető Petrőc lakói is felkeltek, míg az egykor „antibürokratikus” Bácspalankán és Verbászon ma probürokrata forradalom zajlik. A legmilitánsabb Újvidék, ahol felgyújtották a Szerb Haladó Párt (SNS) székházát, és ahol minden elkezdődött. Antonio Gramsci szavaival: „A régi világ haldoklik, az új még nem született meg. Ezért ez a szörnyek kora.” Ha valaki a forradalmat említi, a válasz gyakran így hangzik: „Rossz és helytelen! Ne tegyétek ezt, előbb rendezzük a cseresznye árát a piacon.” – írja Kišjuhas a bevezetőben.
Majd így válaszol saját kérdésére: – A forradalom az, amikor a társadalom úgy dönt, hogy már nem akar olyan lenni, mint régen.
Jó és rossz forradalmak
A szerző emlékeztet: a történelemben voltak véres forradalmak (1789, Franciaország), „gazdaságilag indokoltak” (1917, Októberi forradalom), kulturális forradalmak (1966, Kína), vagy éppen a 2000. október 5-i, amellyel az elszigetelt és bombázott Szerbia visszatért a nemzetközi közösségbe.
– A forradalom kellemetlen, mert felborítja azok rendjét, akik addig diktáltak. Amikor a forradalom kopogtat, nem kérdezi, készen állunk-e. Belép, megissza a kávét, és azt mondja: „Jó reggelt. Ez már nem érvényes.” Természetesen vannak rossz forradalmak is – olyanok, amelyek ideálokkal indulnak, és személyi kultusszal, a vezér kötelező fényképével végződnek az osztályteremben. De sok házasság szerelemmel kezdődik, és családon belüli erőszakkal végződik. Ez mégsem jelenti azt, hogy a házasságot be kellene tiltani, ugye? – jegyzi meg Kišjuhas.
Reformokkal semmire sem jutunk
Kišjuhas szerint nem a forradalommal, hanem a „rossz forradalmakkal” van a gond.
– Melyik reform állította meg az éghajlatváltozást vagy az éhínséget? Kényszerítette rá a milliárdosokat, hogy adót fizessenek, mint az átlagpolgárok? Ha bármi utópia, az az a hit, hogy bevásárlószatyrokat cipelünk, és papír szívószálat rágcsálunk a plasztik helyett. Ami ránk vár – az erőszak és az orwelli csizma, amely digitálisan tapossa az emberi arcot –, ahhoz valami komolyabb kell: forradalom. Nem feltétlenül kell villákkal és fáklyákkal, rudakkal és pirotechnikával történnie, lehet plénumokkal, oktatással, szolidaritással is. Csak legyen alapos és állambiztonsági engedély nélkül – véli.
Szerinte a forradalomnak nem kell erőszakosnak lennie. Lehet békés, bársonyos, mégis radikális: tantermekben, amfiteátrumokban, az interneten, munkahelyeken, tereken és utcákon. Megnyilvánulhat a hatalom kinevetésében, az engedelmesség megtagadásában, vagy abban a közös döntésben, hogy „nem játszunk tovább a szabályok szerint”.
– Amit ma „normálisnak” nevezünk, és magától értetődőnek veszünk, az egykor veszélyes és radikális volt. Tudományos áttörések? Forradalom. Ipar? Forradalom. Szavazati jog a nőknek? Forradalom. Nyolcórás munkaidő? Szintén forradalom. Mindezeket az eredményeket kitartással, bele nem egyezéssel, sőt gyakran lázadással vívták ki – teszi hozzá.
Nem a bombákat szeretjük, hanem a csend az elviselhetetlen
– Amikor valaki azt mondja, hogy a forradalom csak rombol, tegyük fel a kérdést: Mit akarunk megőrizni? Milyen rendet és tulajdont? Kinek a békéjét, kinek a stabilitását? Nem azért védjük a forradalmat, mert káoszt kívánunk, hanem mert tudjuk: a rendszer önmagától soha nem fog megváltozni. Ha igazságosságot, méltóságot, szabadságot és egyenlőséget akarunk, azt nekünk kell kivívni.
– A forradalom nem kísértet, hanem annak a jele, hogy még nem zsibbadtunk el teljesen. Bizonyíték arra, hogy valaki még mindig hisz egy más és jobb világ lehetőségében. Nem a bombákat szeretjük, hanem a csendet nem bírjuk tovább elviselni – írja Kišjuhas a cikkben. Véleményét így összegzi: „Amikor valaki azt mondja, hogy a forradalmak csak káoszt és őrületet hoznak, tegyük fel a kérdést: Nem ez már maga a káosz és az őrület? És ki is valójában a »káosz és őrület ereje«: a diákok és polgárok gyülekezete, vagy a kormány?”
– A forradalom kísértete kering Szerbia felett. A korrupciótól, a szabadság hiányától, a személyes hatalomtól és az igazságtalanságtól, elnyomástól és erőszaktól szenvedünk. Még a békeszerető Petrőc lakói is felkeltek, míg az egykor „antibürokratikus” Bácspalankán és Verbászon ma probürokrata forradalom zajlik. A legmilitánsabb Újvidék, ahol felgyújtották a Szerb Haladó Párt (SNS) székházát, és ahol minden elkezdődött. Antonio Gramsci szavaival: „A régi világ haldoklik, az új még nem született meg. Ezért ez a szörnyek kora.” Ha valaki a forradalmat említi, a válasz gyakran így hangzik: „Rossz és helytelen! Ne tegyétek ezt, előbb rendezzük a cseresznye árát a piacon.” – írja Kišjuhas a bevezetőben.
Majd így válaszol saját kérdésére: – A forradalom az, amikor a társadalom úgy dönt, hogy már nem akar olyan lenni, mint régen.
Jó és rossz forradalmak
A szerző emlékeztet: a történelemben voltak véres forradalmak (1789, Franciaország), „gazdaságilag indokoltak” (1917, Októberi forradalom), kulturális forradalmak (1966, Kína), vagy éppen a 2000. október 5-i, amellyel az elszigetelt és bombázott Szerbia visszatért a nemzetközi közösségbe.
– A forradalom kellemetlen, mert felborítja azok rendjét, akik addig diktáltak. Amikor a forradalom kopogtat, nem kérdezi, készen állunk-e. Belép, megissza a kávét, és azt mondja: „Jó reggelt. Ez már nem érvényes.” Természetesen vannak rossz forradalmak is – olyanok, amelyek ideálokkal indulnak, és személyi kultusszal, a vezér kötelező fényképével végződnek az osztályteremben. De sok házasság szerelemmel kezdődik, és családon belüli erőszakkal végződik. Ez mégsem jelenti azt, hogy a házasságot be kellene tiltani, ugye? – jegyzi meg Kišjuhas.
Reformokkal semmire sem jutunk
Kišjuhas szerint nem a forradalommal, hanem a „rossz forradalmakkal” van a gond.
– Melyik reform állította meg az éghajlatváltozást vagy az éhínséget? Kényszerítette rá a milliárdosokat, hogy adót fizessenek, mint az átlagpolgárok? Ha bármi utópia, az az a hit, hogy bevásárlószatyrokat cipelünk, és papír szívószálat rágcsálunk a plasztik helyett. Ami ránk vár – az erőszak és az orwelli csizma, amely digitálisan tapossa az emberi arcot –, ahhoz valami komolyabb kell: forradalom. Nem feltétlenül kell villákkal és fáklyákkal, rudakkal és pirotechnikával történnie, lehet plénumokkal, oktatással, szolidaritással is. Csak legyen alapos és állambiztonsági engedély nélkül – véli.
Szerinte a forradalomnak nem kell erőszakosnak lennie. Lehet békés, bársonyos, mégis radikális: tantermekben, amfiteátrumokban, az interneten, munkahelyeken, tereken és utcákon. Megnyilvánulhat a hatalom kinevetésében, az engedelmesség megtagadásában, vagy abban a közös döntésben, hogy „nem játszunk tovább a szabályok szerint”.
– Amit ma „normálisnak” nevezünk, és magától értetődőnek veszünk, az egykor veszélyes és radikális volt. Tudományos áttörések? Forradalom. Ipar? Forradalom. Szavazati jog a nőknek? Forradalom. Nyolcórás munkaidő? Szintén forradalom. Mindezeket az eredményeket kitartással, bele nem egyezéssel, sőt gyakran lázadással vívták ki – teszi hozzá.
Nem a bombákat szeretjük, hanem a csend az elviselhetetlen
– Amikor valaki azt mondja, hogy a forradalom csak rombol, tegyük fel a kérdést: Mit akarunk megőrizni? Milyen rendet és tulajdont? Kinek a békéjét, kinek a stabilitását? Nem azért védjük a forradalmat, mert káoszt kívánunk, hanem mert tudjuk: a rendszer önmagától soha nem fog megváltozni. Ha igazságosságot, méltóságot, szabadságot és egyenlőséget akarunk, azt nekünk kell kivívni.
– A forradalom nem kísértet, hanem annak a jele, hogy még nem zsibbadtunk el teljesen. Bizonyíték arra, hogy valaki még mindig hisz egy más és jobb világ lehetőségében. Nem a bombákat szeretjük, hanem a csendet nem bírjuk tovább elviselni – írja Kišjuhas a cikkben. Véleményét így összegzi: „Amikor valaki azt mondja, hogy a forradalmak csak káoszt és őrületet hoznak, tegyük fel a kérdést: Nem ez már maga a káosz és az őrület? És ki is valójában a »káosz és őrület ereje«: a diákok és polgárok gyülekezete, vagy a kormány?”
Bozóki Antal
__________
[1] Alek Kavčić: Nije sramota sići sa vlasti, zaboga to je istorijska neminovnost [Nem szégyen lemondani a hatalomról, az isten szerelmére, ez történelmileg elkerülhetetlen]. Danas (Nedelja), 2025. augusztus 16. V.
[2] Đorđe Balašević: Samo da rata ne bude [Csak háború ne legyen]. https://www.balasevic.info/tekstovi-pjesama/samo-da-rata-ne-bude/ Balašević: élesen elítélte az etnikai nacionalizmust, a háborút. Erről szól 1987-ben született dala is. Fazekas Pálma: Az éjszaka, amikor Djole átúszta a Dunát. https://www.szabadeuropa.hu/a/djordje-balasevic-orban-gyorgyi-halal-jugoszlavia-ujvidek-kultura/31115269.html, 2021. február 22.
[3] Senažana Čongradin: Samo da rada ne bude. Danas, 2025. szeptember 1. 13
[4] Uo.
[5] Senažana Čongradin: Na Vučiću je odgovornost da ne dođe do nasilja i građanskog rata [Vučić felelšssčge, hogy ne kerüljön sor erőszakra és polgárháborúra]. Danas, 2025. szeptember 5. 4
[6] Boško Jakšić. https://www.politika.rs/sr/autor/322/Bosko-Jaksic
[7] (N1) "Politika" nakon 53 godine prekinula saradnju sa Boškom Jakšićem: To je Vučić u svom najboljem autokratskom izdanju [A Politika 53 év után megszüntette az együttműködést Boško Jakšityal: Vučić ez, a legjobb autokratikus kiadásban]. https://n1info.rs/vesti/politika-nakon-53-godine-prekinula-saradnju-sa-boskom-jaksicem-to-je-vucic-u- svom-najboljem-autokratskom-izdanju/, 2025. szeptember 5. 19:30
[8] Jakšić: Stvaranjem paralelne stvarnosti Vučić toliko polarizuje Srbiju da građanski rat više nije apstraktna reč [Párhuzamos világ teremtésével Vučić annyira polarizálja Szerbiát, hogy a polgárháború már nem elvont fogalom]. https://n1info.rs/vesti/jaksic-stvaranjem-paralelne-stvarnosti-vucic-toliko-polarizuje-srbiju-da-gradjanski-rat-vise-nije-apstraktna-rec/komentari/
[9] „Az egyetemistáknak taktikát kell váltaniuk”. https://szmsz.press/2025/09/11/az-egyetemistaknak-taktikat-kell-valtaniuk/, 2025. szeptember 11. 11:29
[10] Vučić: Lehet, hogy előrehozott választások lesznek jövő tavasszal vagy decemberben. https://www.vajma.info/cikk/szerbia/36040/Vucic-Lehet-hogy-elorehozott-valasztasok-lesznek-jovo-tavasszal-vagy-decemberben.html, 2025. szeptember 13. 8:47
[11] Allúzió is lehet a Karl Marx–Friedrich Engels írta A Kommunista Párt kiáltványa kezdő mondatára, miszerint „Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete”.
[1] Alek Kavčić: Nije sramota sići sa vlasti, zaboga to je istorijska neminovnost [Nem szégyen lemondani a hatalomról, az isten szerelmére, ez történelmileg elkerülhetetlen]. Danas (Nedelja), 2025. augusztus 16. V.
[2] Đorđe Balašević: Samo da rata ne bude [Csak háború ne legyen]. https://www.balasevic.info/tekstovi-pjesama/samo-da-rata-ne-bude/ Balašević: élesen elítélte az etnikai nacionalizmust, a háborút. Erről szól 1987-ben született dala is. Fazekas Pálma: Az éjszaka, amikor Djole átúszta a Dunát. https://www.szabadeuropa.hu/a/djordje-balasevic-orban-gyorgyi-halal-jugoszlavia-ujvidek-kultura/31115269.html, 2021. február 22.
[3] Senažana Čongradin: Samo da rada ne bude. Danas, 2025. szeptember 1. 13
[4] Uo.
[5] Senažana Čongradin: Na Vučiću je odgovornost da ne dođe do nasilja i građanskog rata [Vučić felelšssčge, hogy ne kerüljön sor erőszakra és polgárháborúra]. Danas, 2025. szeptember 5. 4
[6] Boško Jakšić. https://www.politika.rs/sr/autor/322/Bosko-Jaksic
[7] (N1) "Politika" nakon 53 godine prekinula saradnju sa Boškom Jakšićem: To je Vučić u svom najboljem autokratskom izdanju [A Politika 53 év után megszüntette az együttműködést Boško Jakšityal: Vučić ez, a legjobb autokratikus kiadásban]. https://n1info.rs/vesti/politika-nakon-53-godine-prekinula-saradnju-sa-boskom-jaksicem-to-je-vucic-u- svom-najboljem-autokratskom-izdanju/, 2025. szeptember 5. 19:30
[8] Jakšić: Stvaranjem paralelne stvarnosti Vučić toliko polarizuje Srbiju da građanski rat više nije apstraktna reč [Párhuzamos világ teremtésével Vučić annyira polarizálja Szerbiát, hogy a polgárháború már nem elvont fogalom]. https://n1info.rs/vesti/jaksic-stvaranjem-paralelne-stvarnosti-vucic-toliko-polarizuje-srbiju-da-gradjanski-rat-vise-nije-apstraktna-rec/komentari/
[9] „Az egyetemistáknak taktikát kell váltaniuk”. https://szmsz.press/2025/09/11/az-egyetemistaknak-taktikat-kell-valtaniuk/, 2025. szeptember 11. 11:29
[10] Vučić: Lehet, hogy előrehozott választások lesznek jövő tavasszal vagy decemberben. https://www.vajma.info/cikk/szerbia/36040/Vucic-Lehet-hogy-elorehozott-valasztasok-lesznek-jovo-tavasszal-vagy-decemberben.html, 2025. szeptember 13. 8:47
[11] Allúzió is lehet a Karl Marx–Friedrich Engels írta A Kommunista Párt kiáltványa kezdő mondatára, miszerint „Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése