„NEM
JOGOSULT”
Milyen ombudsmanra van szükség?
Az újvidéki Sz. Piroska rehabilitálása utáni kárpótlási ügyeiről a
(Más) napló 10., 2013. augusztus 2-i és a 14., augusztus 13-i folytatásában
írtam.1
Emlékeztetőül: 2012. április elején a Köztársasági Nyugdíj- és
Rokkantbiztosítási Alap (RF PIO) tartományi fiókszervezetéhez fordultunk, azzal
a szándékkal, hogy Sz. Piroska számára a rehabilitálási törvény egyik
rendelkezésével összhangban ismerje el számára a külön szolgálati időt és a
törvényben szereplő havi pénzbeli térítést.
Az eljárás a fiókszervezet augusztus 1-jei záradékéval fejeződött be,
miszerint
„tárgyi illetékesség hiányában elvetette Sz.
Piroska 2012. április 12-i kérelmét és a 2012. december 28-i sürgetést”.
Az indoklás szerint „a Rehabilitálási Törvény és Nyugdíj- valamint Rokkantbiztosítási
Törvény nem rendezik arról, hogy a Rehabilitálási Törvény 22. szakaszában
meghatározott külön szolgálati évekkel kapcsolatban melyik szerv illetékes a
döntéshozatalra, minek alapján a kimondó részben lévő határozat lett meghozva”.
A záradék elleni közigazgatási per indításának semmi értelme nem lett
volna, mivel annak kimenetele – nagy valószínűséggel – hasonlóan fejeződött
volna be, tekintettel arra, hogy a szükséges utasítást az illetékes
minisztérium ez idáig nem hozta meg.
Nem jogosult
Mivel a közigazgatási eszközök ily módon kimerültek, 2013. szeptember
20-án levéllel fordultam a Tartományi és a Köztársasági Ombudsmanhoz, amelyben
ismertettem az eddigi elutasításokat és a két intézmény vezetőjét felkértem,
hogy „illetékességeikkel összhangban foganatosítsanak intézkedéseket a hiányzó
alacsonyabb rendű jogszabályok meghozatala érdekében”. Beadványomat a sajtónak
is eljuttattam.
Vukašinović Éva, az ombudsman helyettese, levelemre 2013. október 8-i
keltezéssel válaszolt.
– A beadvány mellékleteiből az következik, hogy a rehabilitálási
törvénnyel biztosított jogok a gyakorlatban akadályokba ütköznek, de ezeknek a
jogoknak a megvalósítása nincsen közelebbről szabályozva.
A Tartományi Ombudsman nem jogosult a törvények, más jogszabályok és
általános aktusok és módosításának kezdeményezésére, olyan esetekben, amikor
megállapítást nyer, hogy a jogszabályok hiányossága miatt sérülnek a polgárok
jogai, ilyen illetékessége van Szerbia Köztársaság Polgári Jogvédőjének, akihez
Ön ugyanezzel a követeléssel fordult. Erre való tekintettel, az Ön beadványát
elvetjük”(sic!!) – írja válaszlevelében Vukašinović.
A válaszból kiderül, hogy a Tartományi Ombudsman – jogosultság
hiányában – még csak foglalkozni sem kívánt az üggyel, annak ellenére, hogy elismerte:
„a rehabilitálási törvénnyel biztosított jogok a gyakorlatban akadályokba
ütköznek”.
A Köztársasági Ombudsmantól a válasz még nem érkezett meg.
Nem járt el
A Tartományi Ombudsmantól nem első
alkalommal érkezett olyan állásfoglalás miszerint valamilyen panaszos ügyben –
ebből vagy abból az okból kifolyólag – nem járhat el:
1. A 2010. október 13-i (az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi
Civil Egyesület nevében írt) levélben azt kérdeztem Vukašinovićtól, hogy a –
sajtójelentések alapján készült –, 2009. és 2010. évi 47 nemzeti kisebbségi
jogsérelem esetében „intézményük hivatalból indított-e eljárást valamelyik
ügyben, és ha igen milyen eredménnyel”.2
A kisebbségi jogvédő helyettes asszony válaszlevelének lényege ez volt:
„Elképzelhetetlennek tartja, hogy az ombudsman és helyettesei hivatalból,
folyamodvány vagy sajtójelentés alapján természetes személy ellen eljárást
indítsanak, vagy indítványozzanak.”
2. A 2010. december 8-i nyilatkozatában Vukašinović azt mondta, „nem
nyugszik, amíg az újvidéki Futaki úti temetőben nem épülhet meg az 1944-es
ártatlan civil áldozatoknak a Makovecz Imre által tervezett emlékműve”.3
A Makovecz-féle emlékmű persze mindmáig nem készült el és – ismereteim szerint
– egyelőre kilátás se nincsen arra, hogy belátható időn belül felépüljön.
3. Az újvidéki – 2012. szeptember 13-án hajnalban – hatalomra került
városi hatalom úgy döntött, Újvidék „kultúrájának, hagyományainak és
szellemiségének megőrzése érdekében (2013 január 8-ától – B. A. megj.) cirill
feliratokkal közlekednek majd a városi buszok”.4 Abban a városban,
amely Európa kulturális fővárosa címre pályázna.
– A hivatalos nyelvhasználati
rendeletet alkalmazni kell, nem csak dísz, a közlekedési közvállalat kénytelen
lesz beszerezni olyan displayeket, amelyeken felváltva, cserélődve olvasható
lesz a szerb, magyar stb. szöveg – magyarázta Vukašinović Éva. Elmondta azt is, hogy az eset felkeltette
az érdeklődését, és megkezdte az utca-névtáblák ellenőrzését és „követelni
fogja az újvidéki városvezetéstől, hogy a kisebbségek nyelvén is tüntessék fel
az utcaneveket – ha már a törvényességre hivatkoznak”.5
Több mint egy év telt el az óta.
A városi hatóságok ellen kilátásba helyezett szabálysértési és bűnvádi
feljelentésekből és perekből nem lett semmi.6 Mindenki mélyen
hallgat – beleérve a jogvédőt és a Magyar Nemzeti Tanácsot is –, a buszok és
közfeliratok ügyében pedig semmilyen változás nem történt, még kilátás se
nincsen arra.
4. A hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatal bűnügyében, akiket nemzeti, faji, vallási gyűlöletet
vagy türelmetlenség kiváltásával, illetve szításával vádolnak, 2013.
március 15-én – egyebek között – memorandumot intéztem a Tartományi Ombudsmanhoz.
Arra kértem, hogy illetékességi körében tegyen „gyors és hatékony
intézkedéseket törvényesség érvényesítése érdekében az újvidéki igazságügyi
szervek munkájában”.
A 2013-i válaszlevélben Vukašinović
Éva „elvetette a beadványt, mivel az a bíróságok és az ügyészségek munkájára
vonatkozik”.
Széles feladatkör
A Tartományi Ombudsman illetékességi körét a Tartományi Képviselőház
rendelete szabályozza (Vajdaság AT Hivatalos Lapja, 23/2002, 5/2004, 16/2005 és
18/2009 szám).
Az ombudsmannak (a rendelet 13.
szakasza értelmében) – egyebek között – a következő feladatkörök ellátására van
meghatalmazása:
- figyelemmel kíséri az emberi jogok nemzetközi szabványainak alkalmazását‚
- tájékoztatásokat gyűjt az emberi jogok területét szabályozó törvények és egyéb jogszabályok alkalmazásáról‚
- értesíti az illetékes szerveket és a szélesebb közvéleményt az emberi jogok megsértéséről‚
- átveszi és kivizsgálja az emberi jogok megsértésére vonatkozó folyamodványokat‚
- az emberi jogok megsértésének esetén az illetékes szerveknél büntető‚ fegyelmi és egyéb eljárás indítását kezdeményezi‚
- a törvénnyel és a Képviselőház jogszabályaival összhangban egyéb feladatkört is ellát.
Egy jogszabályt úgy is lehet értelmezni, ahogyan az eljáró szervnek
megfelel, attól függően, kíván-e valamit tenni a dologban vagy nem.
Az ombudsman intézményét bizonyára nem ezért hozták létre, hogy a
jogsérelemre utaló beadványokat „elvesse”, hanem hogy azokat „kivizsgálja”, az
illetékes szerveket „értesítse” és „eljárás indítását kezdeményezze” a sérelmek
orvoslására. A rendelet azt sem zárja ki, hogy együttműködjön a köztársasági jogvédővel
és más intézménnyel, a törvényhozó szervnél kezdeményezéseket tegyen akár a
jogszabályok módosítására is.
Egy biztos: Nekünk tevékeny, kreatív és eredményes ombudsmanra, nem
pedig olyanra van szükségünk, ahogyan azt Vukašinović Éva értelmezi (és gyakorolja)!
Újvidék, 2013. október 18.
Bozóki Antal
__________
2 N. Z.: Számoljon be az ombudsman! Magyar Szó, 2010. október 16. 6.
3 Mire a legbüszkébb Vukašinović Éva vajdasági
ombudsman-helyettes?
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/10989/, 2010. december 8. [0:15]
4 Beta: Cirillbetűs autóbuszok. Magyar Szó, 2013. január 14. 4. és Halász
Gyula: Cirill betűs hisztéria. Magyar
Szó, 2013. január 15. 7. http://www.magyarszo.com/hu/1851/velemeny_allaspont/90551/Cirill-bet%C5%B1s-hiszt%C3%A9ria.htm
Garai Béla Bravó Éva
c. írásában méltatta Vukašinović Éva bátor kiállását a nemzeti kisebbségi
nyelvek és írásmódok védelmében. Magyar
Szó, 2013. január 23. 7. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14759/
5 szb.: A nyelvhasználati előírás nem csak dísz.
Magyar Szó, 2013. január 17. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése