Október 25.

Blanka napja.

Középlatin, spanyol eredetű név. Jelentése: fényes, ragyogó, tiszta

1825 – Megszületett ifj. Johann Strauss osztrák zeneszerző, a „valcerkirály”.
1838 – Megszületett George Bizet a romantika nagy francia zeneszerzője (Carmen).
1861 – Kaposvárott megszületett Rippl-Rónai József festőművész és iparművész, magyar szecesszió kiemelkedő alakja. Ismertebb festményei: „Babits”, „Karinthy Frigyes portréja”, „A körtvélyesi kastély”, „Apám és Piacsek bácsi vörös bor mellett”, „Nő fehérpettyes ruhában”.
1862 – Párizsban meghalt Teleki Blanka grófnő, reformpedagógus, a női egyenjogúságért folytatott küzdelem élharcosa.
1864 – Megszületett John Francis Dodge, az idősebbik autógyártó és milliomos Dodge-fívér.
1864 – Provincia de Besangon-ban (Paris, Franciaország) megszületett Louis Jean Lumiere feltaláló, filmrendező, aki testvérével Auguste (Marie Louis)-al szabadalmaztatta a mozgófilm vetítésére alkalmas kinematográfot.
1944 – Verpeléten megszületett Kovács Kati SZOT- és Liszt Ferenc-díjas énekesnő, színésznő, aki 1965-ben a „Ki mit tud?” győzteseként tűnt fel (Nem leszek a játékszered!).
1944 – Megszületett Jon Anderson,a Yes zenekar varázslatos hangú énekese.
1948 – Megszületett Glenn Tipton gitáros a Judas Priestből.
1956 – Megszületett Matthias Jabs, a Scorpions gitárosa.

85 éve, 1928. október 25-én felavatták a Magyar Rádió mai székházát Budapesten.
Az intézmény székháza az akkori Sándor, a mai Bródy Sándor utcában épült fel. Akkor ott kapott helyet a

Magyar Távirati Iroda (MTI) is, amely az 1950-es évek elején önálló épületbe költözött a Naphegyre. A rádió előzménye, a vezetékes telefonhálózatra épülő "Beszélő Újság", Puskás Tivadar találmánya 1893-tól működött. A Magyar Rádió első műsorát 1924. március 15-én sugározták középhullámon egy 250 watt teljesítményű adóval, a rendszeres műsorszórás 1925. december 1-jén indult meg. Az egész ország területén hallható adás sugárzásához szükségessé vált egy nagy teljesítményű adó felépítése, helyszínnek Szigetszentmiklós Lakihegy nevű részét választották, az adótornyot 1928 áprilisában helyezték üzembe. A rádióelőfizetők száma viharos gyorsasággal nőtt, 1933-ra meghaladta a háromszázezret, így újabb fejlesztés vált szükségessé, az év végén átadták a 284 méter magas, szivar alakú lakihegyi tornyot, Európa akkor legmagasabb építményét.
1928. október 25-én avatták fel a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Rádió és Telefonhírmondó új székházát, Gerlóczy Gedeon tervei alapján, a Főherceg Sándor (ma Bródy Sándor) utca 7. szám alatt. 1932 és 1936 között Münnich Aladár, majd 1939–1944 között Cséry Miklós tervei alapján újabb bővítésekre került sor. 1945 februárjától megindult a stúdiópalota háború utáni helyreállítása, 1949 novemberében az udvaron Szabó István tervei alapján felépült a vendégek fogadására és a rádiós műhelymunka serkentésére a Pagoda épülete. Később az épülettömbben lévő újabb ingatlanok birtokbavételével terjeszkedett a rádió.
A "Sándor utcai hangház" épületei részesei voltak a történelem nagy eseményeinek, így például 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszusra és a Szent István-évre érkező zarándokok egyik szervező és központi közvetítő helyéül szolgált. A második világháború idején a rádió szerepet vállalt a lakosság riasztásában, tartotta a kapcsolatot a fronton harcoló katonákkal, 1944. október 15-én főszerepe volt Horthy kormányzó sikertelen kiugrási kísérletében. A koncepciós perek (1949) idején a Mindszenthy- és Rajk-per innen hangzott el először. 1956. október 23-án éjjel voltaképpen itt robbant ki a fegyveres felkelés és szabadságharc. Majd a közszolgálati rádió a szabadság rádiójává vált, Szabad Kossuth Rádió néven. Az új magyar gazdasági mechanizmus kihirdetése és az 1968-as csehszlovákiai eseményekről beszámoló hírek is innen kerültek az éterbe. A köztársaság 1989-es kikiáltásának és a szabad választásoknak is itt adtak hangot először.
A közmédia 2011-ben megkezdett integrációjának jegyében a közszolgálati rádióadók hír- és hírháttér műsorai 2013. július 21-étől már a közmédia óbudai, Kunigunda úti gyártóbázisán készülnek, de Bródy Sándor utcai épületegyüttes jelenleg is otthona a rádiónak, ahol az archívum és az MTVA múzeuma és könyvtára található. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

150 éve, 1863. október 25-én Siófokon ünnepélyesen megnyitották a Sió-zsilipet.
A zsilip a Balaton vízszintjének, vízkészletének szabályozásában játszik döntő szerepet. Bár a fából készült

zsilip és a Sió vízlevezető képessége a későbbiekben kevésnek bizonyult, ettől az évtől számíthatjuk - figyelembe véve az ugyanezen évben létesült siófoki vasútállomást és a megkezdett kikötőépítést - a tó déli partjának rohamos fejlődését, az üdülőhelyek kiépülését. A Balaton vizét a Dunába levezető 121 kilométeres csatorna kezdetén lévő Sió-zsilip 1891-ben falazott kivitelű lett, azóta többször is átépítették.
A csatorna kiépítését már a rómaiak elkezdték, célja a vízgyűjtő területén összegyűlt felszíni vizek levezetése volt. A Sió völgyének történetéről Galerius császár idejében már arról számoltak be, hogy a Pelso nevű tavat – azaz a Balatont - 293-ban a Dunába csapolták le. 1772 nyarán báró Sigrai Károly, Mária Terézia királyi biztosa bejárást végzett a Balaton mellékén a tó szabályozásának megszervezése céljából, létrehoztak egy bizottságot, melynek írásos jelentését később mint "a Balaton lecsapolásának tervét" emlegették. A tervezet csak jóval később, 1827-ben került az Országgyűlés elé, mely el is rendelte a Balaton lecsapolását. Az 1830-as évek vízszintet apasztó nagy szárazsága miatt a leeresztés tervétől elálltak, csak 1842-ben vették elő ismét.

A kiásott csatornán 1863-ra készült el a Cathry Szaléz Ferenc svájci mérnök-vállalkozó építette első, fából készült vízleeresztő zsilip, átbocsátó képessége 8-10 köbméter volt másodpercenként. 1891-ben a régitől 165 méterre egy vastáblás betonzsilipet készítettek, amelynek teljesítménye már 50 köbméter/másodperc volt. A csatorna medrének bővítése a múlt század első felében több szakaszban történt, s eredményeként akár 1200 tonnás uszályok is áthajózhattak a zsilipen. További bővítés és átépítés után, 1976-ban avatták a ma is használatos zsilipkamrát és csatornarendszert. A Sió-csatorna 1974-ben felavatott dunai torkolati műve az árvízvédelemben különösen sokat segít. Ugyan nem vált ezzel hajózhatóvá a Sió - ahhoz további négy vízlépcsőt kellene építeni -, de ha egy-egy hajót leúsztatnak Siófoktól a Dunáig, sokkal kisebb mértékben kell megcsapolni a Balatont, mint amikor még nem létezett a torkolati mű.
Legutóbb 2007-ben újították föl a siófoki vízeresztő zsilip acélszerkezetű tábláit, a teljes rekonstrukciót követően a zsilip biztonságos működését egy távvezérlésű elektro-hidraulikus rendszer biztosítja. Érdekesség, hogy 2003-ban demonstratív céllal ideiglenesen lehegesztették a Sió-zsilipet Siófokon, mert a rendkívül alacsony vízállás kapcsán többször elhangzott az a vád a vízügyiek ellen, hogy "lecsapolják a Balatont", pedig a szárazság miatt három éve nem került sor erre. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum