Ma emlékezünk az aradi vértanúkra

OKTÓBER

6. 

GYÁSZNAP

1849. augusztus 13-án Világosnál a magyar honvédek csapatai az orosz csapatok előtt letették a fegyvert. A tábornokok úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól, de csalódniuk kellett. Augusztus 22-én az oroszok elvették fegyvereiket, majd másnap átadták őket az osztrákoknak. Augusztus 25-én érkeztek Aradra, s még aznap megkezdődtek a kihallgatások. Mindegyikük két kihallgatáson vett részt, s ezt követően lehetőségük volt nyílt írásban utólagos beadványt intézni a hadbíróságnak.

Október 5-én a hadbíró felsorakoztatta a tábornokokat, s kihirdette az ítéleteket.

Ezután megbilincselték a tábornokokat, majd visszavezették őket a cellájukba, megtagadva tőlük azt a kérést, hogy együtt tölthessék az utolsó napot.

1849. október 6- án jóval  éjfél után papok keresték fel a hős halálraítélteket.  A legtöbben búcsúlevelüket írták a távolban lévő szeretteiknek.

                                                 

AZ ARADI VÉRTANÚK

Aulich Lajos  (56 éves)
(1793-1849), egy tehetős német fogadós fia, a II. hadtest parancsnoka, hadügyminiszter: Az utolsó éjszaka Horatius verseit olvasta az asztalra kirakott feszület két oldalán álló gyertya fényénél. Még az ítélet kihirdetése előtt ezt hajtogatta társai előtt: "függni fogunk, uraim, mindnyájan függni fogunk. Ismerem én Ausztriát..."
Damjanić János (45 éves)
(1804-1849), egy Boszniából Horvátországba költözött, szerb, hat fiúgyermekes özvegy gyermeke, granicsár tiszt lett belőle, majd "a honvédség legvitézebb tábornoká"-t: zúzott lábbal, közönséges szemeteskocsin vitték a vesztőhelyre. "Nem félek a haláltól - mondta gyóntató papjának, Surjánszky Euszták minorita szerzetesnek -, de mégis fáj, hogy a császári háztól azon kegyelmet sem nyerhetők, miszerint katonához illetőleg, golyó által végeztetnénk ki."
Dessewffy Arisztid  (47 éves)
(1802-1849), birtokos nemesi származású, hadtestparancsnok: Neki Liechtenstein herceg, cs. kir. altábornagy kieszközölte a golyó általi halált. Gondosan ügyelt arra, hogy a vesztőhelyre ápoltan, gondozott ruhában jelenjen meg. Az indulás előtt fehér kesztyűt húzott a kezére...
Kiss Ernő  (50 éves)
(1799-1849), dúsgazdag, bánáti örmény-magyar családból származott, altábornagy, országos főhadparancsnok: Nem hagyta, hogy bekössék a szemét, szembenézett a halállal. A sikertelen sortűz után fél térdre bukott, parókája meggyulladt és lángolva repült a fal felé. A végrehajtó osztag parancsnokának intésére hozzászaladt egy gránátos és a fülébe lőtt...
Knezić Károly  (41 éves)
(1808-1849), horvát határőr família leszármazottja, a szabadságharc egyik legjobb és legképzettebb hadosztályparancsnoka: szótlanul, katonás léptekkel ment a bitófa alá.
Lahner György  (54 éves)
(1795-1849), kisvagyonú német családból érkezett, hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelő.  "Ma vagyok 54 éves" - jegyezte meg csendben, amikor a hóhér elé állt.
Lázár Vilmos  (32 éves)
(1817-1849), vagyontalan nagybecskereki nemesi családból származott, örmény eredetű, egyetlen ezredes a tábornokok között: "Én istenem, szegény nőm..." -- ezek voltak utolsó szavai, amikor eldördült a sortűz.
Gróf Leiningen-Westerburg Károly (30 éves)
(1819-1849), elszegényedett német főnemesi család sarjaként osztrák szolgálatba lépett, a III. hadtest parancsnoka: Miután megírta érzékletes búcsúlevelét 22 éves feleségének, a törökbecsei Sissányi Eliznek, az utolsó éjszaka Thackeray Hiúság vására című regényét olvasta.
Nagysándor József  (45 éves)
(1804-1849), vagyontalan magyar nemes családból származott, az I. hadtest parancsnoka: "Éljen a haza!" kiáltással ment a halálba. Kalapja mellé vörös tollat tűzött, ezzel is jelezve republikánus meggyőződését.

Poeltenberg Ernő  (36 éves)   
(1813--1849), egy lovagi rendre emelt gazdag bécsi jogász fia volt, az osztrák fővárosban is született, a VII. hadtest parancsnoka. A bitófa felé menet így szólt társaihoz, utalva soknemzetiségű származásukra: "Szép kis deputáció megy az Úristen elé, hogy a magyarok ügyét képviselje."
Schweidel József (53 éves)
(1796-1849), Zomborban született, apja kincstári mérnök, német, a kormány mindenkori székhelyének helyőrségparancsnoka: kétszer is lerántotta a szemére kötött, piszkos, sárga-barna kockás zsebkendőt, kezében feszületet tartott (a budai Hadtörténeti Múzeumban őrzik), amikor eldördült a sortűz.

Török Ignác  (54 éves)

(1795-1849), kisbirtokos nemesi családból származott, apja uradalmi jószágfelügyelő, erődítési hadmérnök volt, honvéd tábornok: Az utolsó éjjelen egy erődítési szakmunkát olvasott nagy lelki nyugalommal.
Gróf Vécsey Károly  (42 éves)
(1807-1849), főnemesi származású, apja altábornagy, a magyar testőrség utolsó kapitánya, aki a bíróságon fia ellen lépett fel, követelve, hogy fosszák meg kamarási méltóságától: Utolsóként végezték ki, végignézte társainak halálát. Az akasztófa elé érve odalépett haragosához, a már halott Damjanichoz és megcsókolta annak még meleg kezét...

Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - vezették a kirendelt katonaság közé.

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, majd midőn a parancsnokuk kardjával intett, a lövések eldördültek, Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos lövést Kiss Ernőre is. Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok a következő sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Ez utóbbi vértanú büntetését - saját apja közbenjárásának köszönhetően - súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra búcsúztak el egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich kezét.

A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa- oszlopokat is.

A kivégzés előtt elhangzott utolsó mondatok

Gróf Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.

Gróf Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.
Knezić Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

Lahner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Poeltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

Gróf  Batthyány Lajos

miniszterelnök

(49 éves)

 (1800-1849)

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az Újépületben

gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt.

Kivégzése helyén áll ma a Batthyányi-örökmécses.

Október 6. előtt már augusztus 22-én felakasztották,

Ormai Norbert

ezredest, egyedül

Gáspár András 

tábornok börtönbüntetést kapott, majd október 25-én agyonlőtték

Kazinczy Lajos

ezredest (őt említik a 14. aradi vértanúként).

Lenkey János

tábornokot nem végezték ki, mert a börtönben megőrült és néhány hónappal később az aradi kazamatában meghalt.

És ez a vérszomjas, bosszúálló, gyilkosoknak még csak a kezdet volt!

njsz@nemzetijogvedo.hu