Hányan vagyunk?
Kisebbségjogi jegyzet
Tíz hónap telt el a népszámlás óta, de a nemzeti kisebbségi vonatkozású
adatokat még nem tették közzé. – Lehetséges-e ez, megannyi alkalmazott
összeíró, a mai technika és a közérdek mellett, hogy megtudjuk ki él itt és
hány nemzeti kisebbségi van? – kérdezte a Danas c. belgrádi napilapban Blaško
Temunović, a Horvát-Bunyevác-Sokác Párt (HBŠS) elnöke még
június elején.
– Ez nagyon fontos, mivel a nemzeti kisebbségek száma alapján
határozzák meg és ítélik oda a pénzösszegeket a nemzeti tanácsoknak, de a
legfontosabb mégis az, hogy mennyivel csökkent a nemzeti kisebbségek száma,
illetve hányan asszimilálódtak a politikai jogok tekintetében rendkívül negatív
törvények miatt. Ezekben magasra emelték a lécet a politikai pártok
alapításával kapcsolatosan, nem tartják tiszteletben az Alkotmányt, különösen
annak 20. szakaszát, amely kimondja, hogy az elért emberi- és nemzeti
kisebbségi jogok elért szintje nem csökkenthető – olvasható Temunovićnak a
Danasban közölt levelében.
Mély meggyőződésem – írja a HBSP elnöke –, hogy a statisztikai adatok
meg nem jelentése miatt az egyedüli bűnösök Szerbia kormánya és Szerbia volt
elnöke. Neki nagy befolyása volt minden állami intézményre, ezért kételkedek a
szándékaiban és a nemzeti kisebbségek számával való kalkulációiban, akiknek
sokat ígért, de akiknek nagyon keveset adott, különösen a horvát kisebbségnek,
amelynek még az aláírt államközi egyezmény sem segített a megegyezés
megvalósításában. Ha az összeírást azért végezték, hogy manipuláljanak vele,
akkor át kellett volna írni a 2002. évi összeírást és csökkenteni a kiadásokat.
Kételkedek ennek az összeírásnak a szabályosságában, mivel elrejtették az
adatokat a közvéleménytől. Büntetőjogi felelősségre vonnak-e valakit a lakosság
összeírásának eltussolása miatt? – tette fel írásának végén Temunović az
indokolt kérdést (Šta je sa popisom, Danas, 2012. június 6., 8. o.).
Kit érdekel?
A 2011. október 1-je és 15-e között tartott
szerbiai népszámlálásról eddig csak általános előzetes adatokat közöltek. Ezek
szerint Szerbiának 7 120 666
lakosa van, az előző (2002. évi) összeírás alkalmával regisztrált 7 498 001
lakossal szemben, vagyis 377 335-el kevesebb, mint a tíz évvel ezelőtti
népszámlálás alkalmával, ami a teljes populációt tekintve ötszázalékos
csökkenés. Vajdaságban 1 916 889 ember él, 115 103-al (5,7 %-al) kevesebb, mint
tíz évvel ez előtt (2 031 992).
A lakosság nemzeti hovatartozására vonatkozó
adatokat 2012 júniusára ígérték.
Az eddig ismeretes népszámlálási mutatók
szerint Ada községnek 2002-ben 19 724 lakosa volt, addig ma 16 758-an lakják. Csókán
tíz éve 14 051-en, ma 11 388-an laknak. Magyarkanizsán tíz évvel ezelőtt 28
404-en éltek, ma ez a szám 24 995. Óbecse községnek tíz éve 41 866 lakosa volt,
ma mindössze 37 209. Topolya tíz éve 38 991 ember otthona volt, ma több mint
ötezerrel kevesebben lakják, 33 268-an. Zentának 2002-ben 26 427, ma pedig 22
961 lakosa van.
– Évente mintegy 3 ezerrel
csökken a magyarok száma a negatív népszaporodás következményeként, ami egy
átlagos falu népességének felel meg. 2010-ben 2175 magyar nemzetiségű gyermek
született és 4903 magyar nemzetiségű hunyt el. A Vajdaságban született
gyermekek 12 százaléka, az elhunytaknak pedig 17 százaléka magyar nemzetiségű.
Ez a tendencia előrevetíti a népességen belüli arány erőteljes csökkenését.
2002-ben Vajdaság népességének 14,3 százaléka volt magyar nemzetiségű és ez az
arány 2011-re valószínű lecsökkent 13 százalék körülire – írta Badis Róbert
szociológus (Elnéptelenedő vidék, növekvő nagyvárosok, Magyar Szó, 2011.
november 19., 12. o.).
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ „konstruktív ellenzéki pozícióban”
lévő politikusait, sem a többi vajdasági magyar politikust, de az itteni magyar
sajtót sem érdekli – két hónappal az ígért határidő elteltével –, hogy miért
nem tették közzé a tavalyi népszámlás adatait a lakosság nemzeti
összetételéről.
A hallgatás a politikusok részéről érthető is, mivel a kisebbség
lélekszámának a csökkenése egyúttal a teljesítményük, politikájuk
sikertelenségének a mutatója is. Nekik tehát megfelel, hogy ezeket az adatokat
minél később, lehetőleg egyáltalán ne hozzák nyilvánosságra és esetleg ne
keljen elszámolniuk azokkal. Mivel a magyar nyelvű sajtót is teljes mértékben
uralják, így az újságírók sem mernek a témához nyúlni. A Magyar Nemzeti
Tanácstól (MNT) pedig már megszoktuk, hogy a közösség lényegi kérdéseiben nem
hallatja a hangját. Mire várnak?
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. augusztus 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése