Felhevült érzelmeket korbácsolt fel, túlfűtött indulatokat gerjesztett a vagyon-visszaszármaztatásról és a kárpótlásról szóló törvény(ek) napokon át húzódó vitája a szerb parlamentben. És nem csak ott. A vita folyamatáról beszámoló internetes hírportálokon látható olvasói kommentárok némelyike bizony bőven kimerítette a szélsőségesség, a nemzeti türelmetlenség, a háborús uszítás és a (vér)bosszú fogalmait.
Tulajdonképpen érthető. A téma boncolása megkerülhetetlenül feltépi a második világháború okozta sebeket, azok a sebek pedig még ennyi év után sem gyógyulnak olyan könnyen. Mindenki úgy érzi, igazságtalanság történt akkor vele vagy a hozzátartozóival, s ráadásul mindenkinek igaza is van, hiszen a háború maga a megtestesült igazságtalanság, millió méltánytalan szenvedés, amit valaki vagy valakik okoztak, ezért azok (és utódaik) számára nincs bocsánat. Egy ekkora mértékű vérzivatar traumáit képtelenség igazságosan orvosolni.
A drámai fordulatoktól sem mentes (módosító indítványok beadása, majd visszavonása, végül egy egész törvénycsomag visszavonása, ellenzéki képviselők szavazataival lett meg a szükséges többség a törvény elfogadásához stb.) parlamenti eljárás során végül – a kormány előzetes ígéretei ellenére is – a vagyon visszaszármaztatásáról szóló törvénybe csak beleépült a kollektív bűnösség elve. Azaz mindazok, akik a világháború éveiben valamelyik idegen ország megszálló erőinek a tagjai voltak, vagy aktívan együttműködtek velük, és azok utódai, függetlenül minden más körülménytől, elesnek a kárpótlás lehetőségétől. Egyszerűbben fogalmazva: a törvényhozót nem érdekli, hogy például a Bácskát négy évig megszállás alatt tartó magyar hadseregbe önként léptek-e be az akkor itt élő magyar őshonos és hadköteles férfiak tömegei, vagy pedig erőszakkal (mondjuk a fővesztés terhe mellett, mint általában háborúkban szokás) sorozták be őket. Az „ilyennek” és leszármazottainak nem jár semmi – mondja ki a törvény –, mert bűnös. A – persze nem hivatalos – indoklásban állítólag még az is elhangzott egy-két képviselő szájából, hogy „a történelmet mindig a győztesek írják”.
A magyar képviselők – egészen pontosan a négy VMSZ-es képviselő – számára ez volt a vízválasztó. Emiatt a kitétel miatt nem szavaztak a törvényre, annak ellenére sem, hogy a hatalmi koalíció részét képezik. Jól tették. Nem pusztán az anyagi szempontok miatt, habár az sem mellékes, sőt: feltehetően magyarok tízezrei esnek el így a kárpótlás lehetőségétől, attól, hogy legalább valamit visszakapjanak abból, amit annak idején egyszerűen elvettek tőlük vagy elődeiktől. De a pragmatikus szemponton kívül legalább ennyire fontos az elvi. A kollektív bűnösség – kell-e magyarázni, hisz a nevében a magyarázat – azt jelenti, hogy egy egész csoportot, közösséget, etnikumot vagy népet ítélnek el egyszerre és egyben, és ezen belül nem vizsgálják az egyén bűnösségét vagy ártatlanságát, egyéni helyzetét, cselekvéseit és döntéseit. Ha valami, hát ez szöges ellentétben áll a római jog alapelvével, amelyre a modern demokráciák ráépítik jogállamaikat. Olyan döntésekben és folyamatokban tehát, amelyek ezzel szemben középkori és bizánci módszerekkel próbálják rendezni egy társadalom kérdéseit, elvi okokból sem szabad részt venni. Épp ezért meglepő, hogy a törvény végül olyan, egyébként a polgári értékrendre esküvő pártok képviselőinek szavazataival válhatott törvénnyé, mint például a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vagy a Liberális Demokrata Párt.
A magyar távolságtartás a parlamentben tehát indokolt, a magyar felháborodás és elkeseredés Vajdaság-szerte pedig jogos. „Kiderült” viszont, hogy mi, magyarok is emberből vagyunk, a háborús sebek nyilván nekünk is éppúgy fájnak, mint másoknak, ezért időnként mi is hajlamosak vagyunk az eltúlzott reakciókra, az intoleranciára, a gyűlölködésre, és nem utolsósorban a xenofóbiára. A józanabb elemzés azt mutatja, hogy nem feltétlenül azért csűrték-csavarták ennyit ezt a szerencsétlen törvényt, mert a feltett szándék az volt, hogy mindenáron ki kell babrálni a magyarokkal. Sokkal inkább szerb–szerb ellentét következménye az, hogy a jogszabály így alakult, még pontosabban a már közhelyszámba menő, de szemlátomást még mindig létező partizán–csetnik ellentét következménye. Vuk Drašković és pártja a csetnikek „jogvédőjének” tartja és tünteti fel magát, Ivica Dačić és pártja pedig a partizánok védelmezőjének, és mivel jelen pillanatban ez utóbbi van pozícióban, azaz ő az erősebb, az ő akarata érvényesült, s a csetnikek és leszármazottaik ugyanúgy ki lettek semmizve, mint a magyarok. Ilyen szempontból tehát a magyarok jogfosztottsága – a "99-es bombázások során elhíresült kifejezés nyomán – „csupán” kollaterális kár, ami persze egy fikarcnyit sem változtat az igazságtalanság súlyán. És végül „magyar” fájdalmunkban azért arról se feledkezzünk el, hogy ugyanígy jártak a németek, azaz a Duna menti svábok is, akiket a kollektív bűnösség elve most épp úgy sújt, mint a magyarokat.
Kókai Péter
Magyar Szó, 2011. október 1., 12. o.
Hozzászólások (14):
http://magyarszo.com/fex.page:2011-10-01_Partizanok_csetnikek_magyarok.xhtml
turiistvan
2011. október 01. 22:28 | #14
ezt is a figyelmükbe ajánlom a Novostibol http://www.novosti.rs/vesti/naslovna/aktuelno.69.html:347366-Nikovic-Zakon-kao-osveta-Madjarima
joltajekozodott
2011. október 01. 14:11 | #13
végül is, ha mindenkinek visszaadnák a jogtalanul elvett vagyont, vissza kéne adniuk egész vajdaságot, és pont ez a megszavazott törvény lényege, mert a vajdaságban nemigen oroztak el szerb vagyont mert nem volt, csak magyart, németet meg esetleg bunyevácot
exsex
2011. október 01. 14:07 | #12
erről is szól ez, igy kevesebbet kel viszaadni. Sok termőföld és más gyárak igy maradhatnak a mostani kezekben és ne is feledjük szabadkán a fekete fürdőt is egy bizonyos szintig szinte hetek alat lebontották, azóta a kutya se ugatja meg.Tehát letojják ezek a bünös vagy nem, csak nem füllik na foguk a visszaadáshoz.
obsitoslili
2011. október 01. 14:05 | #11
Tudni e hogyan szavaztak a skupštinában ülő magyar dp-sek?
obsitoslili
2011. október 01. 14:00 | #10
A törvényt úgy alakították, hogy a magyarok és a németek ne kapják vissza, ez világos.
KariR
2011. október 01. 13:02 | #9
A Szerb politik arról híres világszerte, hogy mindent úgy kellett és kell kikényszeriteni belőlük. /igérd meg, ne add meg, nem bánod meg /, Tanú erre a z egész világ . a rengeteg kikényszeritett béketárgyalások kudarcától kezdve, a háborús bűnösök kiadatásáig és ezidáig mindent. Soha nem érezték magukének vajdaságot, csak olyan szinten juttatnak vissza anyagiakat és óvják az 1920 ban kapott vagyont, hogy ne érje szó a ház táját.A vajdasági vasutak és gyárak maradványai az ékes bizonyítéka mindezen nagy törekvéseiknek.az elmúlt 90éveben . Megváltozott nezetek arányáról nem is beszélve . A Német Népi Szövetség, nem szürte össze velük a levet és nem cseresznyézik velük egy tálból,/öket nem vették meg / csak addig a mértékig, amennyit kötelező. Kérésük mindig , határozott, nyilt és egyenes, amina német magatartásra jellemző. POLITIKAI ÉS A DOLGOKHOZ VALÓ HOZZÁÁLLÁSUKRÓL LÁTSZIK, A KÁRPÁTMEGENCÉBEN ÉLŐ NÉMETSÉG KÖZÖS HARCA A MEGMARADÁSUKÉRT. Miránk és a magyar pártokra vajon ez jellemző??
Icus
2011. október 01. 09:50 | #8
Akkor miről beszélünk?????? mit is akarunk mi magyarok?????Ha a saját magyar pártjaink nem képviselik a magyarság érdekeit akkor mit várunk el a másik nemzettől??????A pénz nem ok arra hogy ne működjenek hanem inkább módszer arra hogy kibújjonak a felelőség alól!!! Ez piszkos politika.
v-f-sz
2011. október 01. 09:47 | #7
Igaza van Icusnak, és a KariRnek is. Ezért itt is ki kell mondani, hogy az inaktivitás a VMSZ sarara és szégyene. Mint tudjuk a VMSZ a közvitákat sosem szervezte meg idejében.
KariR
2011. október 01. 09:19 | #6
#5 A megszervezett történelmi megbékélés bizottsága a Tudományos Akadémia szerbiai és részről részről anyagiak hiján, tavaly május óta nem ült össze . Szégyen
Icus
2011. október 01. 08:31 | #5
Eldöntöttem,mégis hozzászólok a témához de csak pozitív értelemben.
1.)A vagyonvisszaszármaztatási törvényt az EU kényszerítette ki szerbiában!!
2.)A nagynehezen megszületett törvény az 1945 március 9 -ei keltezéstől tárgyalja.
Tehát ebből a tényből kiindulva a fenn említett dátumtól kellet tárgyalni a törvénnyel kapcsolatos javaslatokat.
A VMSZ képviselői ezen időszak előtti témákat, történéseket keverték volna be a vagyonvisszaszármaztatási törvény javaslatba,amiről ök beszéltek az az előző időszakban történt és erre a témára már léteznek törekvések mert meg lett szervezve a történelmi megbékélés bizottságai a Tudományos Akadémiák szerbiai és magyar részről is.Azon a téren kellet volna aktivkodnia a VMSZ-nek.
Bugder
2011. október 01. 07:14 | #4
Épelméjü magyar nem marad olyan párban aki kimondta rá a kollektív bünösséget!
Csipak.Tibor
2011. október 01. 06:33 | #3
A Csanak és a Csédóka nagyot markolt a demokraták kasszájából, merthogy nem ingyen tették amit tettek!! Aki még eddig rájuk szavazott az most elkezdthet gondolkodni ezen a köpönyegforgató, szélhámos bandán!
KariR
2011. szeptember 30. 22:36 | #2
Most még sujtja Őket is mint minket magyarokat . Legalábbis igy látszik, de erre az " i" betűre a pontot, mégis Angela Merkel és Weis Rudolf fogja feltenni és mindent mindenki vissza fog kapni, / aki csak igényli / az utolsó szögig , ami vissza jár.
Enigma
2011. szeptember 30. 22:04 | #1
Gyenge vigasz ,hogy a Duna menti svábokat is sújtja a kollektiv bűnösség elve.
