Óbecse, 2026. szeptember 25.
Pásztor Bálint új politikai üzenete nem más, mint egy régi VMSZ-es recept újracsomagolva: várjuk meg, ki győz, aztán majd meglátjuk, kivel lehet együttműködni.
Pásztor most azt mondja: „A szerbek eldöntik, hogy ki győz, mi pedig annak fényében meglátjuk, kivel tudunk együttműködni.”
Csakhogy néhány hónapja még egyértelműen az SNS-szel való együttműködés folytatásáról beszéltek.
Ez nem politikai pragmatizmus. Ez választási taktika. És van itt egy ennél is fontosabb probléma.
Mi, vajdasági magyarok nem egy külön szigeten élünk Szerbián belül. Nem nézhetjük kívülről, hogy „a szerbek” mit döntenek, majd a győzteshez igazodunk. Ami Szerbiában történik, az ránk is közvetlenül hat: az intézmények működésére, a jogállamiságra, a gazdaságra, az oktatásra, a nyelvhasználatra és a gyerekeink jövőjére.
Ezért nem elég követni az eseményeket. Részt kell vennünk saját sorsunk alakításában.
A választópolgárnak még a szavazás előtt tudnia kell, hogy egy párt milyen irányt képvisel, milyen értékeket vall, és kivel hajlandó együttműködni.
A politika nem arról szól, hogy megvárjuk, merre fúj a szél, majd ahhoz igazítjuk az iránytűt. Az iránytűnek éppen akkor kell működnie, amikor vihar van.
És mi van akkor, ha a választás győztese azt mondja: köszönjük, ebből a politikai matekból nem kérünk? Akkor mi marad?
Pásztor Bálint új politikai üzenete nem más, mint egy régi VMSZ-es recept újracsomagolva: várjuk meg, ki győz, aztán majd meglátjuk, kivel lehet együttműködni.
Pásztor most azt mondja: „A szerbek eldöntik, hogy ki győz, mi pedig annak fényében meglátjuk, kivel tudunk együttműködni.”
Csakhogy néhány hónapja még egyértelműen az SNS-szel való együttműködés folytatásáról beszéltek.
Ez nem politikai pragmatizmus. Ez választási taktika. És van itt egy ennél is fontosabb probléma.
Mi, vajdasági magyarok nem egy külön szigeten élünk Szerbián belül. Nem nézhetjük kívülről, hogy „a szerbek” mit döntenek, majd a győzteshez igazodunk. Ami Szerbiában történik, az ránk is közvetlenül hat: az intézmények működésére, a jogállamiságra, a gazdaságra, az oktatásra, a nyelvhasználatra és a gyerekeink jövőjére.
Ezért nem elég követni az eseményeket. Részt kell vennünk saját sorsunk alakításában.
A választópolgárnak még a szavazás előtt tudnia kell, hogy egy párt milyen irányt képvisel, milyen értékeket vall, és kivel hajlandó együttműködni.
A politika nem arról szól, hogy megvárjuk, merre fúj a szél, majd ahhoz igazítjuk az iránytűt. Az iránytűnek éppen akkor kell működnie, amikor vihar van.
És mi van akkor, ha a választás győztese azt mondja: köszönjük, ebből a politikai matekból nem kérünk? Akkor mi marad?
Aki mindig a győzteshez akar igazodni, könnyen ott találhatja magát, hogy senki nem akar vele együttműködni.
Ezért kell a választás előtt színt vallani. Nem az a kérdés, kihez lehet majd odahúzódni. Hanem az, hogy milyen Szerbiát akarunk, milyen politikai irányt támogatunk, és milyen értékek mellett állunk ki.
Nem választási matek. Nem „majd meglátjuk”. Nem alkalmazkodás az aktuális győzteshez.
Iránytű kell. Elvek kellenek. Felelős politikai döntés kell. A VMDK a változás oldalán áll.
Ezért kell a választás előtt színt vallani. Nem az a kérdés, kihez lehet majd odahúzódni. Hanem az, hogy milyen Szerbiát akarunk, milyen politikai irányt támogatunk, és milyen értékek mellett állunk ki.
Nem választási matek. Nem „majd meglátjuk”. Nem alkalmazkodás az aktuális győzteshez.
Iránytű kell. Elvek kellenek. Felelős politikai döntés kell. A VMDK a változás oldalán áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése