Támogassa a Szabadkai Rádió megmaradásáért indított petíciót!

MÁRIÁSNAK NINCSEN SZABADSÁG!

Elutasított feltételes szabadon bocsátási kérelem

Az újvidéki Felső Bíróság szeptember 10-i végzésével, amelyet október 5-én kézbesítettek, elutasította Máriás István feltételes szabadon bocsátásának kérelmét.

Máriást a „temerini fiúk” néven elhíresült bűnperben 15 évi szabadságvesztésre ítélte az akkori újvidéki Kerületi Bíróság. A büntetésbe a bíróság beszámította a vizsgálati fogságban eltöltött időt. Időközben, az amnesztia törvény alapján, egy év hat hónap büntetés-elengedésben részesült. Máriás büntetésének leteltét a Sremska Mitrovica-i Büntetés-végrehajtási Intézet 2017. december 26-ára „tervezi”.

A mostani bírósági végzés szerint Máriás kérelme „nem megalapozott”. A bírósági tanács véleménye szerint „a büntetés célja a konkrét esetben még mindig nem valósult meg, a korrektív nevelési munka folyamata nincsen teljesen befejezve”.

A bíróság az elutasító döntést az intézet véleményére is alapozta, amelyben Máriás a büntetését tölti, miszerint „a büntetés részének feltételesre váltása ebben a pillanatban nem célszerű”.

A bírósági végzésből nem derül ki, hogy Máriás szabadon bocsátása miért „nem célszerű”? Ez a kérdés különösen indokolt, mivel a börtönben befejezte az a fűtő- és hűtőtestek javítására képező középiskolát és „az elítélt adaptációjával sem volt probléma”.  

Máriás 2012-ben és 2013-ban kegyelemi kérvénnyel fordult a köztársasági elnökhöz és 2013-ban is kérelmezte a feltételes szabadlábra helyezését. Mindegyik alkalommal elutasították. Ez azért is furcsa, mivel köztudott, hogy még a háborús bűnösöket is szabadon bocsátották a büntetésük két harmadának letöltése után.

A Felső bíróság végzése ellen fellebbezést nyújtottam be. A végső döntést az ügyben az ugyancsak újvidéki Fellebbviteli Bíróságnak kell meghozni.

Újvidék, 2015. október 9.

                                                                                                 Bozóki Antal ügyvéd

Gazdasági mutyilista után, civil mutyilista?

A  Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége megkérdőjelezi a Magyar Nemzeti Tanács elnöki döntését a  pályázatok kiírásánál és a pénzeszközök elbírálásánál. A gazdasági mutyilista után, civil mutyilistával találkozunk? A nemrég megtartott Magyar Nemzeti Tanács 10-ik rendes ülésén Tari István a VMDK-Csonka Áron MNT tagja képviselői kérdéseket intézett az MNT elnökéhez. Többek között, azt is megkérdezte vajon összhangban van e az érvényben lévő Nemzeti Tanácsokról szóló törvénnyel az a 13/2012 számú MNT-határozat, melynek alapján az MNT elnöke úgynevezett: elnöki határozattal dönt, önkényesen, a támogatottak listájáról, a pályázati támogatások leosztandó összegeinek nagyságáról. Történetesen a 13/2012 számú MNT-határozat meg lett szüntetve a MNT új Alapszabályának elfogadásával. Így jogilag aggályos az eddig elbírált és kiosztásra került 2, 5 millió dinár (A MNT oktatásra vonatkozó, hagyományéltető gyermek-és ifjúsági táborok 2015.évi finanszírozására oktatási és közművelődési szerveztek és egyesületek részére kiírt pályázat), illetve a  további 10,5 millió értékű pályázati kiírások jogszerűsége. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szerint erkölcsileg is igen vitatható az az eljárás, amelynek keretében a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a kizárólagos megmondhatója annak, hogy egy – MNT által kiírt! – pályázaton ki és mennyi pénzt fog támogatásként kapni. Csupán a példa kedvéért: elfogadható-e az a fajta döntéshozatal, melynek következtében a vajdasági mutyilistás szövetség és az MNT tisztségviselői által – Pál Károly, Dudás Károly, Valka Károly, Paskó Csaba, Perpauer Attila, stb. vezetett „civil" szervezetek részesülnek, természetesen: elnöki határozattal, pénzügyi „utótámogatásban"? Igen, mint ahogyan az mostanában történt a MNT oktatásra vonatkozó, hagyományéltető gyermek-és ifjúsági táborok 2015.évi finanszírozására oktatási és közművelődési szerveztek és egyesületek részére kiírt pályázaton. Figyelembe véve a fent felsoroltakat a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szerint  valószínűsíthető, hogy a Magyar Nemzeti Tanács elnöke jogszerűtlenül járt el a pályázatok kiírásánál és a pénzeszközök elbírálásánál. Gazdasági mutyilista után, civil mutyilista következik? A VMDK elnöksége Az ülésen feltett kérdések teljes listája: Tanácsnoki kérdések • az MNT 10. rendes ülésén 2015 október 2. Hajnal Jenő MNT-elnök részére Tanácsnoki kérdések Az MNT ügyrendje 63. szakasza alapján 1. Az MNT 7. rendes ülésén, 2015. június 10-én, a következő tanácsnoki kérdést tettem fel az MNT elnökének : Van-e az MNT-nek a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítására vonatkozó, testületileg kidolgozott és elfogadott állásfoglalása? Feltett kérdésemre elnök úr 2015. augusztus 3-án írásban válaszolt: Természetesen van. Válaszához kapcsolódva, felkérem elnök urat, azonnal hozza nyilvánosságra a „testületileg kidolgozott és elfogadott állásfoglalást", amely a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítására vonatkozik! Válaszoljon arra, a kapcsolódó kérdésemre: ez az állásfoglalás melyik MNT ülésen és mikor lett testületileg kidolgozva és elfogadva? 2. A BANATSKO KARAĐORĐEVO-I NIKOLA TESLA ÁLTALÁNOS ISKOLA TORDAI KIHELYEZETT RÉSZLEGÉNEK ÖNÁLLÓSULÁSÁRA tett javaslatot 16/2011 számú határozatával, a Magyar Nemzeti Tanács. A határozat meghozatala óta (2011. április 5.) – több, mint négy év elteltével! – történt-e előrelépés ebben az ügyben, a 16/2011 számú MNT-s határozat érvényesítése ügyében? 3. Nagybecskereken, a Petőfi művelődési egyesület nagytermében, a 2000 dináros terembérleti díj kifizetését vállalva, találkozhattak a VMDK vezetői azokkal a muzslyai szülőkkel, akik elégedetlenségüknek adtak hangot, megismételve a Magyar Nemzeti Tanács elnökének írt levelükben összefoglaltakat. Miért nem válaszol az aggódó muzslyai szülők levelére az MNT elnöke? Több mint 30 szülőről van szó, akik előbb postai úton juttatták el, majd később személyesen is átadták levelüket az elnöknek. 4. A Мagyar Nemzeti Tanács elnöke napjainkban is az MNT által 2012. július 25-én meghozott: „A Magyar Nemzeti Tanács szervei által biztosított támogatások odaítélésének eljárásáról szóló határozat" (13/2012-számú MNT határozat) alapján osztja szét támogatását a pályázók között. A) A határozat meghozatalától, 2012. július 25-étől, napjainkig voltak e meghívásos pályázatok? B) Amennyiben voltak meghívásos pályázatok, időrendben: mikor, milyen témakörökben, kik voltak a meghívottak? Kik és mekkora összegű támogatásban részesültek? 5. A Мagyar Nemzeti Tanács elnöke napjainkban is az MNT által 2012. július 25-én meghozott (13/2012-számú) határozat alapján osztja szét támogatását a pályázók között. A) Összhangban van e az érvényben lévő Nemzeti Tanácsokról szóló törvénnyel az a 13/2012 számú MNT-határozat, melynek alapján az MNT elnöke úgynevezett: elnöki határozattal dönt, önkényesen, a támogatottak listájáról, a pályázati támogatások leosztandó összegeinek nagyságáról? B) Törvényesnek és – nem mellesleg! – erkölcsileg elfogadhatónak tartható-e az az eljárás, amelynek keretében a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a kizárólagos megmondhatója annak, hogy egy – MNT által kiírt! – pályázaton ki és mennyi pénzt fog támogatásként kapni? (Csupán a példa kedvéért: elfogadható-e az a fajta döntéshozatal, melynek következtében a vajdasági mutyilistás szövetség és az MNT tisztségviselői által – Pál Károly, Dudás Károly, Valka Károly, Paskó Csaba, Perpauer Attila, stb.) vezetett „civil" szervezetek részesülnek, természetesen: elnöki határozattal, pénzügyi „utótámogatásban"? – Igen, mint ahogyan az mostanában történt: A MAGYAR NEMZETI TANÁCS OKTATÁSRA VONATKOZÓ, HAGYOMÁNYÉLTETŐ GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI TÁBOROK 2015. ÉVI FINANSZÍROZÁSÁRA OKTATÁSI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI SZERVEZETEK ÉS EGYESÜLETEK RÉSZÉRE KIÍRT PÁLYÁZATA alkalmával! Ily módon 2.5 millió dinár kiosztására került sor a közelmúltban és nagyjából 10.5 millió dinár fog hasonló pályáztatással gazdájára találni. 6. Az Európa Alapítványnak léteznek-e folyamatban lévő peres ügyei a bíróság(ok)on? 7. Az MNT elnöke 2015. augusztus 24-én levélben fordult a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatához (iratszám: MNT-001226 K/2015-A/562/4), amely levelet a Népszínház ügyviteli iktatójában: 2015. 08. 25-én, 01-1807/15 szám alatt jegyzik. Ezt a levelet, rá adott válaszával együtt, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata 2015. 09. 08-án eljuttatta az MNT valamennyi tanácsnokának. Mivel egyetértek a Magyar Társulat válaszlevelében megfogalmazottakkal, úgy gondolom, hogy nem maradhat elnök úr válasza nélkül a következő közérdekűnek vélt kérdés: Ki jogosította fel az MNT elnökét arra, hogy a Magyar Nemzeti Tanács érvényes döntéseit felülírva, egyszemélyben döntést hozzon a Vajdasági Magyar Nemzeti Színház koncepciójának elvetéséről? Mikor és melyik ülésén vetette el az MNT a Vajdasági Magyar Nemzeti Színház koncepcióját? 2015. 09. 28. Tari István http://vmdk.org.rs/hirek/500-tanacsnoki-kerdesek-az-mnt-10-rendes-ulesen

Az aradi vértanúk emléknapja – nemzeti gyásznap

Az Aradi vértanúk emlékműve Aradon. 1925-ben a Ion I. C. Brătianu vezette kormány 1512/925 számú rendeletére eltávolították. A szobrot román és magyar hivatalos személyek jelenlétében 2004. április 25-én a román-magyar megbékélésnek szentelt emlékparkban újra felállították

Százhatvanhat éve, 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. Október hatodikát a kormány 2001-ben a magyar nemzet gyásznapjává nyilvánította.

Az 1848-1849-es szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A közkatonák amnesztiát kaptak ugyan, de sokukat besorozták a császári seregbe, a magasabb rangú katonatisztek, tisztviselők pedig hadbíróság elé kerültek. A tárgyalások sorrendjét a "bűnösség" foka határozta meg. Elsőként a "főbűnösök", Olmützben Batthyány Lajos gróf, volt miniszterelnök, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perét folytatták le.

A miniszterelnöki tisztségéről 1848. október 2-án lemondott Batthyányt még 1849 januárjában tartóztatták le. A szabadságharc bukása idején Olmützben raboskodó politikust a törvényszék augusztus 30-án felsőbb utasításra felségárulás vádjával kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Koncepciós perében a bíróság megsértette még azt a bécsi utasítást is, hogy a felelősségre vonások csak az 1848. október 3-a utáni, a magyar parlament feloszlatását elrendelő királyi proklamáció utáni forradalmi cselekményekben való részvételre vonatkoztathatók. Egyedül az ő esetében korábbi cselekményei (többek között a külföldi hatalmakkal történő kapcsolatfelvétel, a horvátokkal és az osztrák kormánnyal történő megegyezés elmulasztása, az uralkodói jóváhagyás nélküli honvédújoncozás és papírpénz-kibocsátás) alkották a vád alapját. Az ítéletet nem a fiatal uralkodó, Ferenc József, hanem a Magyarországot teljhatalommal kormányzó Haynau táborszernagy erősítette meg 1849. október 5-én (a császár csak tájékoztatást kapott az ítéletek végrehajtásáról.)
Aradon 1849. szeptember 26-án 13 tábornokot és egy ezredest (Lázár Vilmost, aki szintén önálló seregtestet irányított) ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt. Haynau ezt szeptember 30-án hagyta jóvá, de Gáspár András, Ferenc József egykori lovaglómesterének büntetését az utolsó pillanatban börtönre változtatták.
A kivégzéseket október 6-ára, az egy évvel korábbi bécsi felkelés évfordulójára időzítették. A börtönként szolgáló pesti Újépületben Batthyány a kivégzés előtti éjjelen egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és súlyos vérveszteséget szenvedett, de életben maradt. (Az akasztásnak akkoriban becstelenítő jellege volt, jobbára köztörvényeseknél alkalmazták.) Ezek után Batthyányt nem lehetett felakasztani, de az ítéletet végre kellett hajtani, ezért a helyi parancsnok a kötél általi halálbüntetést saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta. A hír hallatán Haynau később idegrohamot kapott. Batthyány nem engedte a szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez, Jäger! (Rajta, vadászok!) Éljen a haza!" Kivégzésének színhelyén, az egykori Újépület falánál 1926. október 6-án avatták fel a Pogány Móric tervei alapján készült Batthyány-örökmécsest, amely a szabadság jelképe lett, a kádárizmus utolsó éveiben a március 15-i ellenzéki tüntetések rendszeres színhelye volt. Magyarország első miniszterelnökének hamvai a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a Batthyány-mauzóleumban nyugszanak.
Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner (Lahner) Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. A golyó általi halálra "kegyelmezett" Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt a vár északi sáncában hajnalban lőtték agyon, a többi elítéltet ezt követően a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. Elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé vált. Ma az egykori vesztőhelyen emlékoszlop áll, a vértanúk emlékét a városban a 2004-ben visszaállított Szabadság-szobor, Zala György munkája őrzi.
Aradon 1850 februárjáig még három honvédtisztet végeztek ki, Ormai Norbert honvéd ezredest, Kazinczy Lajos honvéd ezredest (Kazinczy Ferenc fiát) és Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagyot azért nem végezték ki, mert a fogságban megtébolyodott, és a várbörtönben meghalt. A szabadságharc utáni megtorlások során hozzávetőleg 500 halálos ítéletet hoztak, és mintegy 110-et hajtottak végre. Az emigránsokat in effigie - távollétükben - végezték ki, azaz nevüket az akasztófára szögelték. A bosszúhullám csak 1850 júliusától mérséklődött, amikor az európai felháborodás miatt a bécsi udvar nyugdíjazta a "hatáskörét túllépő" Haynaut.
A magyar kormány 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ezen a napon az állami lobogót félárbocra eresztik, a középületekre kitűzik a gyászlobogót, az iskolákban megemlékezést tartanak. (MTI)

Ismét piacon a Szabadkai Rádió

Rendkívüli ülésen döntött erről a városi képviselő-testület – Az új ár: 13 ezer euró

 

A szabadkai városháza

Harmadszor is meghosszabbították a Szabadkai Rádió Közvállalat privatizációs határidejét, erről döntött hétfői rendkívüli ülésén a városi képviselő-testület. Mint ismeretes, az önkormányzati tulajdonban lévő rádió magánosítására tett eddigi kísérletek eredménytelennek bizonyultak.
Most 13 ezer euróért kínálják a kisebbségi nyelveken is sugárzó tömegtájékoztatási intézményt, az első körben még 40 ezer eurót kértek a rádióért.
Az ellenzék szerint a dolgozók kezébe kellene kerülnie a 47 éve működő Szabadkai Rádiónak. Mielőtt azonban felkínálnák a részvényeket a rádió jelenlegi munkatársainak, még egy kísérletet tesznek az eladásra – döntöttek végül a szabadkai képviselők. Az ellenzék szerint aprópénzért játsszák egyesek kezére a még ma is minőséges tömegtájékoztatást biztosító adót, ami hatással lehet a közelgő választásokra, befolyásolhatja a közvéleményt.
Basity Gréta
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19148/Ismet-piacon-a-Szabadkai-Radio.html, 2015. október 5. [13:46]

Hogyan rendezte át a hatalmi erőviszonyokat a VMSZ-ben a Magyar Mozgalom megalakulása?

A VMSZ-en belüli konfliktusok, világnézetbeli különbségek és a hatalmi pozicionálás miatt kialakult belharc volt az egyik kiváltóoka annak, hogy a legnagyobb délvidéki magyar párt környékén tevékenykedő politikusok egy része - a szintén elégedetlenkedő és rendszerkritikus civilekkel együtt - megalakította augusztus 20-án a Magyar Mozgalmat (MM) Palicson.
A szervezet ugyan nem borította fel teljesen, de alaposan megbolygatta a délvidéki magyar közélet erőviszonyait. A kialakult helyzet fő okozója talán az, hogy az egyelőre csak civil szinten tevékenykedő rebellis mozgalom alapítói korábban a VMSZ tisztségviselőiként különböző pártstruktúrákba és intézményekbe lettek “bebetonozva”, ahonnan sok esetben nem lehetett őket elmozdítani. Ilyen például Szabadka város polgármestere Maglai Jenő, az MM alapító tagja.
Ahol azonban az lehetséges volt, ott megfúrták az MM tagjait a volt elvbarátaik. Varga László köztársasági képviselőt például épp a tegnapi napon fosztották meg minden parlamenti bizottságban és a VMSZ frakciójában betöltött tisztségétől.
Máshol a megkerülés taktikáját választották, így például a Bethlen Gábor Alap pályázatainak kifizetését már nem a Szekeres László Alapítvány bonyolítja le, mint az előző években, hiszen annak kuratóriumi elnöke Józsa László, míg alelnöke Korhecz Tamás, akik ugyebár az MM megálmodói közé tartoznak. Így a SZLA helyett a több tízmilliós anyaországi állami pénzek kezelését a Concordia Minoritatis Hungaricae (CMH) irodáira bízták, amely szervezet vezetője Bús Ottó, a VMSZ elnökségi tagja.
A pártmédia katonáiból a szólásszabadság élharcosái lettek? 
A VMSZ médiafronton is gyengült, hiszen a VMSZ pártmagazinjának tartott Hét Nap főszerkesztője Tomek Viktor, illetve Tóth Lívia, a lap főszerkesztő-helyettese is az MM alapító tagjai között található. Tomek egy korábbi lapinterjúban maga is bevallotta: "azért kezelik a VMSZ lapjaként a Hét Napot, mert korábban a hetilap mellékleteként jelent meg az Új Esély című pártújság, illetve mert egy időben a VMSZ alelnöke főszerkesztője volt a lapnak". Ez a felállás most megváltozott.
A hetilap mellett számos, a Pannon RTV-ben, illetve a Magyar Szóban dolgozó és publikáló újságíró is részt vett az MM alapításában, mint például Tómó Margaréta, Bajtai Kornél, Kókai Péter, Brasnyó Zoltán, Tőke János vagy Vígi Zoltán. Az ő esetükben könnyen megeshet, hogy "félreteszik őket", mint ahogy az történt Szerbhorváth Györggyel, Szabó Palócz Attilával, vagy éppen Bajtai Kornéllal, aki korábban a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese, illetve VMSZ-es színekben Szabadka Városi Tanácsának tagja is volt, egészen a leváltásáig.  A Hét Nap esetében pedig a főszerkesztőváltás mellett a kiéheztetés taktikájával, vagyis a források megvonásával is élhet a VMSZ-es hatalom.
Már most azonban kijelenthető, hogy a Magyar Mozgalom létrejöttével a pártcenzúra szorítása lazult, és egyre több, a VMSZ intézkedéseit kritizáló anyag jelenik meg az MNT alapítású médiumokban, amelyeknek szerzői zömében MM tagok. Zárójelben érdemes megjegyezni: igencsak kétségbeejtő az a tény, hogy a médiaszabadság kibontakozását egy politikai csetepaté, sértettségek és belső konfliktusok jobban szolgálták, mint a józan ész vagy az újságírók szólásszabadságra való törekvése. Akik eddig kiszolgáltak, azok most kiszolgáltatnak, de vajon meddig?
Széthúzó Magyar Összefogás
A VMSZ hatalma megbomlott a Magyar Nemzeti Tanácson belül is, ahol a VMSZ által indított Magyar Összefogás listáján 31 mandátumhoz jutó képviselőből 6-an tartoznak a lázadó Magyar Mozgalom holdudvarába, ám ez a szám a többi ellenzéki párt képviselőivel együtt is csupán 10 főt jelent, a 25-el szemben.
Szintén érdekes helyzetet teremtett elő az is, hogy a 2008-ban a Pannon RTV működtetésére létrehozott Pannónia Alapítvány tulajdonosi köréből többen a barikád másik oldalára kerültek. A Pannónia Alapítványnak ugyanis 10 tulajdonosa van, kilenc magánszemély, a tizedik pedig az MNT. Így az alapítványnak Korhecz Tamás, az MNT volt elnöke, továbbá Varga László, a VMSZ-ből kizárt parlamenti politikus, valamint Varga felesége, Szilágyi Dorottya is tulajdonosa. (Újabb érdekessége az ügynek az is, hogy az alapítvány működési engedélye 2016 márciusában jár majd le.)
Így állhatott elő az a paradox helyzet is, hogy a VMSZ választási listájáról az MM támogatói közé "átrepülő" Németh Ernő, a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének vezetője, az MNT Tájékoztatási Bizottságának elnökeként, a rádió megmentésére tett javaslatát "saját" bizottsága leszavazta, és helyette a Pannon RTV-be való beolvasztás előkészítésének a kérvényét tárta a tanács elé, addig maga a Pannont fenntartó alapítvány tulajdonosi köre is tiltakozik az egybeolvasztás ellen. Szerintük ugyanis ezt a szerbiai jogszabályok tiltják, sőt egyenesen büntetik.
Az MM augusztusi megalakulása óta egyre inkább az a kép látszik kirajzolódni, hogy a kettészakadt felek egyre inkább egymásnak fognak esni, amit csak fokozni fog a néhány hónap múlva esedékes választások ténye is. Ettől előreláthatóan könnyebben borulnak majd a bilik, és potyoghatnak majd a csontvázak a szekrényekből. A nagy kérdés csupán az, hogy a konc felett vicsorgó, azonos kutya kölykeinek csetepatéja közben a valódi lényeges ügy, a délvidéki magyarság helyzete és jövője nem kerül majd ugyanúgy végveszélybe, mint ahogyan ez a Szabadkai Rádióval is megtörtént?
Szabó Attila

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/46379-2015-10-02-20-17-26

Közzétette: Szerkesztő 2015. október 02. péntek, 21:43

Belgrád a vízen, víz a Marson.

Draža

Miért nincs még egy életem! Sohajtott fel a mazohista.

Rade Jovanović

Könnyű a könyvet megálmodni, de nehéz szavakba önteni a papíron.

Honoré de Balzac (1799 – 1850), francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek egyike, neve a világirodalom legjelentősebb alakjai között szerepel