„A leépülés nem ma kezdődött”

2021-11-03 12:56

1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen határozták el a magyar rendek a Magyar Tudományos Akadémia létrehozását. 1996-ban, a Magyar Tudósok Világtalálkozóján döntés született arról, hogy ez a nap lesz minden évben a Magyar Tudomány Napja, amelyet először 1997-ben ünnepeltek meg. Ennek kapcsán kerestünk fel három vajdasági, illetve vajdasági származású, de már az anyaországban tevékenykedő kutatót, mondják el, milyen ma, 2021-ben, csaknem kétszáz évvel a Magyar Tudományos Akadémia létrehozását követően, a modern korban tudománnyal foglalkozni.

Szerbhorváth György, a budapesti Társadalomtudományi Központ Kisebbségkutató Intézetének szociológusa azt mondja, a tudomány legnagyobb gondja az intézménynélküliség. A vajdasági helyzet kapcsán azt mondja, a VM4K (Vajdasági Magyar Képző, Kutató és Kulturális Központ) nem tölti be a szerepét, csak pénznyelőként működik és, hogy az elvándorlás, az aluliskolázottság és –képzettség, a negatívnak minősített demográfiai folyamatok, az asszimiláció, a mentális öndestrukció nem most kezdődött, mind-mind visszanyúlik már az 1950-es évekre.

Míg a nyugati világban a GDP 3, de akár 5 százalékát is a tudományra fordítja, addig Szerbiában ez alig haladja meg az 1 százalékot. Mi a helyzet az anyaországban és érezhető-e javulás a gyakorlatban?

Szerbhorváth György

— A magyar kormányzat azzal büszkélkedik, hogy a GDP 1,5%-ról 1,6%-a növelte a tudományra szánt összeget. De hol van ez a 2030-ra kitűzött 3%-tól?! A pénz nem minden (csak nem árt, ha van belőle bőven), és az igazán aggasztó az, amit a tudomány, az egyetemek és a kutatás szabadságával művelnek az anyaországban. A CEU-t sikeresen elüldözték, a Szín- és Filmművészeti Egyetemet bedarálták, a felsőoktatási intézmények javát is bedarálták, alapítványi kezelésbe adták. (Az egyetem értelemszerűen mindig is a tudományos kutatás egyik bázisa.) Ami személyesen is érintett, az az, ami a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatával történt, hiszen annak teljes autonómiáját is megszüntették, és egy új rendszer állt fel. Azt aligha állíthatnám, hogy különösebb nyomás ért volna engem, aki a legalacsonyabb szinten kutatok, de bőven akadnak aggasztó jelek. A kormányzat ráadásul a tudományra fordított pénzek egy részét új intézetekbe csatornázza át, csókosokat pártfogolnak, akik egy része áltudományos témákkal foglalkozik – és ez különösen a történelem- és társadalomtudományokat érinti. Egyfelől elvárás a nemzetközi jelenlét, másfelől pedig a magyarkodás. „Szerencsére” a járvány kapcsán sokan kapcsoltak, hogy ennek hatását kutatni kell. Szóval aligha állítható, amit az úgynevezett nép mond, hogy a kutatóknak nem kell pénzt adni, haszontalanok, elefántcsonttornyukban elbíbelődnek az érdektelen dolgokkal.

Milyennek látod a szerb-magyar irodalmi kapcsolatokat? Olyan jók-e azok is, mint ahogyan a politikai kapcsolatokat jellemzik ma?

— A szerb-magyar irodalmi kapcsolatok, ha nincsenek is mélyponton, szinte személyes szintre süllyedtek, bár olykor én is jelen vagyok irodalmi-művészeti konferencián, eseményeken. Talán csak a Forum Könyvkiadó foglalkozik szisztematikusan azzal, hogy a szerb irodalom magyarul megjelenjen, vagy esetleg a magyar szerbül, és esetlegesen a folyóiratunk, az EX Symposion, talán még a Hidat lehet megemlíteni. Az olvasókat sosem kárhoztatnám, de tény, a magyar közönséget sem éppen a kis és a környező országok irodalma foglalkoztatja, hanem mondjuk a norvég krimi… De ebben semmi csoda nincs. Az irodalmat elsősorban egyének tudják működtetni, egy-egy személy tud csodát tenni, és erre úgy a magyar, mint a szerb irodalom terén van példa, például ha a műfordítást nézzük.

A vajdasági magyar valóságirodalommal foglalkozó köteted megjelenés előtt áll. Mit olvashatunk majd ki belőle?

A megjelenés előtt álló kötetem, a Nem tudták, hogy tudják elsősorban az 1945 és 1990 közt született vajdasági magyar valóságirodalmat veszi számba, értve ez alatt a szociográfiát, a szociológiát, a riportot, a publicisztikát… Egy szöveggyűjtemény szerkesztése közben jöttem rá, hogy a közhiedelemmel, vagy éppen a saját előítéletem ellenére mennyire nem igaz, hogy a korabeli értelmiségiek, újságírók vagy társadalomtudósok nem foglalkoztak saját közösségükkel. Hamis az a vád, hogy az értelmiség úgymond kommunistaként nem foglalkozott a kisebbségi kérdésekkel. A maguk módján, a lehetőségekhez képest nagyon is.

Mit látsz a legnagyobb problémának, kihívásnak a tudományos életben?

A probléma, akár a tudomány, akár az irodalmi-művészeti élet terén is az volt, ami ma is: az intézménynélküliség. Egy katasztrofálisan csökkenő létszámú kisebbség esetében ez akár magától értetődőnek is mondható, ugyanakkor az olyan, nemrégiben gründolt intézmények, mint a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet vagy a szabadkai VM4K nem hogy a funkciójukat nem töltik be, hanem Patyomkin-falvakként működnek, pénznyelőként, a politikai elvárásoknak, a hatalomnak megfelelő „tudósokat”, „kutatókat” alkalmazva. A könyvem pedig, ami valójában a doktori disszertációm, alapvetően azt térképezi fel, és arra utal, hogy a vajdasági magyar problémái nem a délszláv háborúk óta azok, amik. Az elvándorlás (ami ma már exodusmértékű), az aluliskolázottság és –képzettség, a negatívnak minősített demográfiai folyamatok, az asszimiláció, a mentális öndestrukció, a politikai érdekképviselet mennyisége és minősége mind-mind visszanyúlik már az 1950-es évekre.

Tómó Margaréta

https://szmsz.press/2021/11/03/a-leepules-nem-ma-kezdodott/

EuroNews: Újra háborúba sodródhat Bosznia-Hercegovina

 

 T-55-ös tankok Boszniában (Fotó: Wikipédia)

2021-11-02 18:42

A nemzetközi közösség boszniai főképviselője szerint az országot közvetlenül fenyegeti a széthullás veszélye, és „nagyon reális” a konfliktus visszatérésének lehetősége, írja honlapján az EuroNews.

Christian Schmidt bosznia-hercegovinai főképviselő az ENSZ-hez intézett, a The Guardian brit lap által idézett jelentésében azt írta, ha a szerb szeparatisták beváltják fenyegetésüket, és újjáalakítják saját hadseregüket, kettészakítva a szövetségi fegyveres erőket, akkor növelni kell a nemzetközi békefenntartók számát, hogy elejét vegyék egy új háború felé vezető folyamatnak.

Az ENSZ-nek írt jelentésben Schmidt úgy fogalmaz:

Bosznia a háború utáni időszak legnagyobb egzisztenciális fenyegetésével néz szembe.

Az 1992-1995-ös boszniai háború után az országot két régióra osztották, a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra, valamint a főként bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra. A két országrésznek saját kormánya és parlamentje, valamint intézményrendszere van, de az országrészek képviselői a szövetségi intézmények munkájában is részt vesznek.

Az utóbbi időben egyre sűrűbben hallani a boszniai szerbektől, hogy az ő területük kiválna a szövetségi államból.

A háromtagú boszniai államelnökség szerb tagja, Milorad Dodik az MTI szerint október közepén arról beszélt, hogy kivonulnak a szövetségi intézményekből, valamint a hadseregből, az igazságügyi testületekből és az adózási rendszerből is.

Dodik közölte, hogy a szövetségi hadsereget a laktanyák bekerítésével a Boszniai Szerb Köztársaságból való kivonulásra fogják kényszeríteni, és ha a Nyugat katonai beavatkozással próbálkozik, akkor vannak „barátai”, akik megígérték, hogy támogatják a szerb ügyet. Ezzel feltehetően Szerbiára és Oroszországra utal – írja a The Guardian.

https://szmsz.press/2021/11/02/euronews-ujra-haboruba-sodrodhat-bosznia-hercegovina/

Halottak napja

 

„Félmillió ember él mélyszegénységben”

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (255.)

 

Október 23-30.
„Félmillió ember él mélyszegénységben” 

 

A verseci Szent Gellért-templom

Fotó: http://www.catholic-zr.org.rs/versec/

– Magyarország Kormánya támogatásával Vajdaságban 25 templomot restaurálnak. Bánátban hét szentély újul meg.
Az állványozással gyakorlatilag elkezdődtek a munkálatok a verseci Szent Gellért-templomon is, Vajdaság egyik legnagyobb katolikus templomán. A volt Jugoszlávia területén csak a zágrábi székesegyház volt nagyobb nála – közli a Magyar Szó nevű (pásztor Pista) napilap.[1]
Az írásból nem tűnik ki, hogy a 25 templom felújítása mekkora összegbe kerül. Az sem, hogy a Szent Gellért-templom munkálataira mennyit költenek. Azt is csak egy fél mondatban közli a szerző (K.I.), hogy a munkálatokra „a szerbiai Művelődési Minisztériumtól is kaptak egy nagyobb összeget a projektum kidolgozására”. Hogy ez „nagyobb összeg” mit jelent, azt sem tudjuk. Nem a nyilvánosságra tartozik?
A lap ugyanabban a számában egész oldal terjedelmű írást közöl arról, hogy „felújítják a sziváci református templomot”[2] (is), miután „a tartományi kormány megerősítette, hogy támogatja az adaptálását”. Az illetékesek „reménye” szerint, „Magyarország is támogatja bizonyos összeggel az erőfeszítéseket”.[3] Ebből az írásból sem derül ki, hogy mennyit is költenek majd a munkálatokra.

Nem azzal van a gondom, hogy felújítják a templomokat. Fel kell természetesen újítani mindent, ami arra érdemes. Vannak azonban kérdéseim és dilemmáim: Telik-e minderre? Van-e ebben – a megalománián kívül – valami tervszerűség? Miért kell egyszerre 25 templomot felújítani? Nem lehetett volna valami ütemtervet, valamiféle időbeli beosztás készíteni, hogy „jusson is meg maradjon is”?
Aztán ide kívánkozik a kérdés, hogy miért kell szinte mindent, a nyílászáróktól a templomkerítésekig, stadionokig, stb. a magyarországi adófizetők pénzéből finanszírozni? A szavazatszerzés mindent felülír? Mit gondolnak erről az anyaország polgárai?
Az utóbbi időben szinte alig van a Délvidéken/Vajdaságban valamilyen építkezés, ami nem magyarországi pénzekből történik. A legújabb példa erre augusztus végén megnyitott Szabadkai Vackor Magyar Iskoláskor Előtti Nevelő és Gyakorlóintézmény, amely „a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program részeként, az anyaország támogatásával, a Magyar Nemzeti Tanács közreműködésével épült fel. A beruházás 884 millió forint összértékű.”[4]
Vannak olyan vélemények is, hogy az anyaország támogatása nélkül az itteni magyar intézmények már beomlottak volna. Mindez minősíti a szerb nemzeti kisebbségi politikát is. Mintha a magyarok nem Szerbia adófizető polgárai lennének!

Szerbiában a becslések szerint „félmillió ember él mélyszegénységben”.[5] A júliusi nettó átlagbér mindössze 64.731 dinár volt.[6] A magyar közösség tagjai közül is sokan külföldön keresnek munkalehetőséget, vagy a jobb élet(feltételek) reményében oda is költöznek.
– Szerbia területén a megvizsgált ivóvízhálózatok és vízgyárak közül 15 városban volt a víz mikrobiológiailag kifogásolható, 21 vízhálózatban pedig találtak társult, vagyis mikrobiológiai, illetve fizikai-kémiai szennyeződést – tette közzé a Dr. Milan Jovanović Batut Szerbiai Közegészségügyi Intézet a 2020-ra vonatkozó éves jelentésében.[7]
Közben a szerb pénzügyminiszter azzal dicsekszik, hogy az év első kilenc hónapjában a költségvetés „183 milliárd dinárral nagyobb jövedelmet valósított meg”.[8]
Ebből az összegből javítani lehetne a polgárok életfeltételein, munkahelyeket lehetne nyitni, jut(hat)na a műemlékvédelemre és a közösségi jogok érvényesítésére is! Ha a szerb kormányt ez egyáltalán érdekelné!


Október 25.
„Nincs értékelhető irodalmi teljesítménye”

Fotó: Pannon RTV

A Híd Irodalmi Díj bírálóbizottsága – Antalovics Péter, Bordás Győző (elnök), Góli Kornélia, Lódi Gabriella és Verebes Ernő összetételben – október 25-én megtartott záró értekezletén mérlegelve a vajdasági magyar könyvkiadás 2020. évi produkcióit, egyhangúlag úgy döntött, hogy a 2020. évre szóló Híd Irodalmi Díjat Lovas Ildikónak ítéli oda Amikor Isten hasba rúg című, az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent regényéért.[9]
– A zsűri értékelése szerint Lovas Ildikó regénye nyomán egy eddig ismeretlen Csáth Géza portré rajzolódik ki, méghozzá három hozzá legközelebb álló nő: a polihisztor édesanya, a tragikus sorsú feleség és lányuk prizmáján keresztül. A gyermek, fiú majd apa történeteit is mindvégig a dokumentumok és a fikció mentén mutatja be. Szinte drámai erővel érzékelteti az írónő a modern magyar irodalom leginkább ellentmondásosnak tartott alakjának életét és tragikus sorsát. A regény műfaji változatosságot is tükröz, hiszen benne próza, dráma és vers ötvöződik – áll a bírálóbizottság közleményében.[10]

Lovas Ildikó nemcsak a délvidéki/vajdasági, de a magyarországi közéletben is – többek szerint – a vitatott irodalmi és politikai ambícióiról is ismert.
Dr. Bence Erika, az Újvidéki Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének tanára,[11] a Tanyaszínház „tájolásának” Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke által való nyári leállításával és az ezzel összefüggő, „a VMSZ elnöke által moderált, állítólag a vajdasági színházkultúra stratégiáját célzó (a színházigazgatókkal tartott – B.A.) két eddigi megbeszéléssel kapcsolatos – október 27-ei, vagyis a döntés előtti napon közölt – írásában ez is olvasható: „Nem tudom, hogy a megbeszélések eredményeképp vagy ettől teljesen függetlenül-e, az egyik társulat műsorra tűzi Lovas Ildikó új regényének színpadi adaptációját.”[12]
– Nem olvastam még a regényt. A politikai közszereplővé avanzsált író korábbi teljes opusát viszont igen, s nem politikai, nem ideológiai, hanem poétikai és esztétikai mércék nyomán gondolom úgy, hogy a Spanyol menyasszony című regénye (2008. évi – B.A.) megjelenése óta Lovasnak nincs értékelhető irodalmi teljesítménye. S bár lehet, s legyen úgy, hogy utóbbi regénye színpadra kívánkozó remekmű – a színházi botránnyal összefüggésbe hozható, ezért kompromittáló egyidejűség miatt talán neki magának kellene kérnie az említett színház művészeti vezetőjét, rendezőjét, igazgatóját vagy a legfőbb politikai tótumfaktum befolyását, hogy ne tegyék. Hogy tekintsenek el a bemutatásától. Ha tényleg jelentős és mindenképp a széles befogadóközönség elé kívánkozó mű, akkor majd megtalálja egy másik, semleges, a jelölt befolyás és anyagi függés vonzatkörébe nem tartozó társulat – írja Bence.

A Magyar Narancs Exportált orbánizmus 2.: Bevált receptek c. írásában Lovas Ildikóval kapcsolatosan ezt írja:
– Vajdasági beszélgetéseink során rendre előjött Lovas Ildikó neve, az író-műfordító az utóbbi években már inkább kultúrpolitikusként dolgozik. Előbb Szabadka művelődési tanácsosa volt, jelenleg tagja a VMSZ-nek (a párt elnökségének is – B. A.),[13] és ő a Magyar Nemzeti Tanács művelődési tanácsosa is. Nem mellesleg Pásztor István élettársa és a vajdasági „kultúrairányítás szürke eminenciása”. Forrásaink szerint ő tartja a kapcsolatot a szerkesztőségekkel a politika részéről, rajta keresztül intézik a „kéréseket”. A Magyar Mozgalom alapítói közül többen is említették, hogy az ő konfliktuskereső magatartása és az általa gerjesztett ellentétek is nagyban hozzájárultak a (mozgalomnak a véémesszel való – B. A.) szakításhoz.
Lovas lett a vezetője a magyar kormány támogatásaiból 2017 végén alapított Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központnak (VM4K) is, amely a Szekeres László Alapítványon keresztül gyakorlatilag az MNT kezében van. A VM4K azonnal kapott 400 millió forintot a Szabadka központjában lévő műemlék Donát Mór-ház megvásárlására és felújítására. Hogy azóta mennyi jutott a VM4K-nak Magyarországról, nem tudni, mert a pénzek nagy része az MNT-n keresztül érkezik.
A VM4K szervez képzéseket, gyerekprogramokat, vannak koncertek és közéleti előadások, valamint kutatásokat is végez a vajdasági magyarság körében (például hogy képet kapjanak a helyi magyarság „gondolkodásáról, irányultságáról, kulturális fogyasztásáról”). Ahogy a vajdasági kulturális életet ismerő forrásunk fogalmazott, az intézmény valódi feladata, hogy „a pénzeket meg a gondolkodást megfelelő irányba terelje. Oda csak a Fidesz-elkötelezettségű embereket engedik be – írta hetilap.[14]

Lovas Ildikót szoros összefüggésbe hozzák Pásztor Istvánnal, a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ/ВМС) elnökével, vagyis annak a pártnak a vezetőjével, amelyik elnökségének a díjazott is a tagja, de a Tanyaszínház nyári turnéjának a leállításával is.
Ez mellett, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. székházában – amelyiknek az igazgatója a VMSZ szerbiai parlamenti képviselője, s ahova a helyzet ismerője szerint Pásztor „úgy jár, mint a saját birtokára”, ahol „párgyűléseket tart” –, működik a Forum Könyvkiadó Intézet is, amelyik Lovas regényét megjelentette. Ennek az igazgatóját pedig a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával nevezték ki,[15] amelyiknek Lovas a „művelődési tanácsosa”.
Mindez minimum kételyeket és fenntartásokat is kelt a bírálóbizottság döntésével kapcsolatosan. A Tanyaszínház körül kialakult botrány függvényében is talán bölcsebb lett volna az időre bízni az irodalmi babérok begyűjtését! Beárnyékolja azt Pásztor és a politika. Ez azonban sem a zsűrit, sem a díjazottat nem zavarta. [„A díj rangja mindenkor a bíráló bizottság összetételének kompetenciájával (is – B.A.) összefüggésben van.”][16]
 

Lovas Ildikó idén szeptemberben Szabadka város Pro Urbe díjában részesült, „a város fejlődéséhez való hathatós hozzájárulásáért”.[17] Melyik díj lesz a következő?
Értem én az irodalmi és a politikai ambíciókat, a törtetést, de azért valami mértéknek nem kellene mégiscsak lenni?
Az egyszólamúság oda vezet(ett), hogy az egypárt kegyeltjei kapják a különböző, egyre jobban devalválódó irodalmi és művészeti díjakat, az állami kitüntetéseket. Lassan már nem is lesz kinek érdemszerűen odaítélni azokat, de kinek zsűrizni sem...

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2021. november 2.

__________
[1] K. I.: Magasba az állványok. Magyar Szó, 2021. október 23, 6.
[2] Paracky László: Felújítják a sziváci református templomot. Magyar Szó, 2021. október 23. 20.
[3] Uo.
[4] Várja a gyerekeket a szabadkai Vackor óvoda
https://www.rtv.rs/hu/vajdas%C3%A1g/v%C3%A1rja-a-gyerekeket-a-szabadkai-vackor-%C3%B3voda_1267237.html, 2021. augusztus 27. 23.19
[5] Pesevszki Evelyn: „A szegény ember nem más, mint mi magunk – szegényen”. Magyar Szó, 2021. október 16. 18.
[6] dn: A júliusi átlagbér 64.731 dinár volt. Magyar Szó, 2021. szeptember 25. 4.
[7] Miklós Hajnalka: Ivóvíz, drága kincsünk. Magyar Szó, 2021. október 30. 18.
[8] Siniša Mali – Rebalans budžeta [A költségvetés átütemezése] https://www.ktv.rs/2021/10/26/sinisa-mali-rebalans-budzeta/
[9] Lovas Ildikó Híd-díjas. Közlemény. Magyar Szó, 2021. október 28. 1. és 8.
[10] Uo.
[11] Bence Erika. http://ujvidekimagyartanszek.ff.uns.ac.rs/index.php/magyar-nyelv-es-irodalom-tanszak/magyar-nyelv-es-irodalom-tanszek/oktatoink/133-bence-erika
[12] Bence Erika: Piszkos bugyik között viruló fejjel. https://szmsz.press/2021/10/27/piszkos-bugyik-kozott-virulo-fejjel/, 2021. október 27. 10:17
[13] Elnökség https://www.vmsz.org.rs/rolunk/elnokseg
[14] Keller-Alánt Ákos: Exportált orbánizmus 2.: Bevált receptek
https://magyarnarancs.hu/kulpol/bevalt-receptek-126996, 2020. május 6 08:00
Bővebben lásd a Lovas esete Zemannal c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=13651, 2021. június 9.
[15] Ifj. Virág Gábort javasolják igazgatónak https://www.magyarszo.rs/hu/3249/kultura_irodalom/, 2016. december 23. 07:29 >> 2016. december 23. 07:49
[16] A „legrangosabb” vajdasági magyar díjakról és a díjkiosztó bizottságokról
http://ujvidekimagyartanszek.ff.uns.ac.rs/index.php/hirek-rendezvenyek/205-a-legrangosabb-vajdasagi-magyar-dijakrol-es-a-dijkioszto-bizottsagokrol
[17] Lukács Melinda: „Nem akarok megfelelni sem divatnak, sem elvárásnak”. https://www.magyarszo.rs/hu/4720/mellekletek_kilato/250078/

Neki Sztálin nem vette volna a fejét. Kalapot emelt volna neki.
Čotrić, Aleksandar

Ha minden karika meg van olajozva, a hatalom lánca elszakíthatatlan.
Doderović, Zoran

Na és, ha a történelmünk hamisítva van. A dicső múltunk eredeti.
Nem hiszek a közösségi észben. Vagy nem közösségi, vagy egyáltalán nem ész.
Tomić, Zoran R.

Sokasodnak az emberi jogok. Veszélyben a szabadság.
Lončar, Dušan Rankov

Az okosabb enged – pszichikailag.
Milojčević, Žarko

Fordította
Bozóki Antal

 

Danas, 2021. november 1. 11.

Mindenszentek ünnepe és halottak napja

November 1. mindenszentek ünnepe, november 2. a halottak napja a keresztény világban

2021. november 1. [8:48]

Mindenszentek (latinul: festum omnium sanctorum) a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való megemlékezéssé.

A 4. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, az ortodox keresztény egyház ma is akkor tartja. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa alatt került be, aki a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont 609. május 13-án Mária és az összes vértanúk tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa (731-741) kiszélesítette a megünneplendők körét, "a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek" emléknapjává tette mindenszentek ünnepét, amely IV. Gergely pápa (827-844) döntése értelmében került november 1-jére. (A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik halloween, a kóbor lelkek kelta ünnepe - az All Hallows´ Eve kifejezésből származó elnevezés magyarul annyit tesz: mindenszentek előestéje.)

Általános szokás, hogy mindenszentek napján a temetőkben rendbe teszik, virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a "temetők nagy keresztjénél" ma is elimádkozzák mindenszentek litániáját és megáldják az új síremlékeket.

A magyar nép körében ezen a napon harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, ezért a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket.

Mindenszentek Magyarországon 2000-ben - fél évszázad után - lett ismét munkaszüneti nap. Az ünnep a katolikusok számára 2013-tól nem tanácsolt, hanem kötelező ünnep, azaz a hívőknek kötelező a szentmisén való részvétel.

A november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű: Szent Odilo clunyi apát 998-ban vezette be emléknapként az apátság alá tartozó bencésházakban. Hamarosan a renden kívül is megülték, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette. A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Eszerint azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradott híveknek, hogy imával, vezekléssel, szentmisével tehetnek valamit meghalt szeretteikért.

E napon gyertyákat, mécseseket gyújtanak az elhunyt szerettek emlékére. A szokáshoz kapcsolódó népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a "véletlenül kiszabadult lelkek" visszataláljanak sírjukba, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. A sírokat is azért kell megszépíteni ilyenkor, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A bukovinai székelyek - ahogy más kultúrákban is szokásos - még ennivalót is vittek ilyenkor a temetőbe. Az eredetileg az örök életről szóló "reményünnepet" a mediterrán népek ma is fiesztával ünneplik. (MTVA Sajtóarchívum)

https://m.vajma.info/cikk/tukor/8441/Mindenszentek-unnepe-es-halottak-napja.html