2018. július 28., szombat

Danas, 2018. július 28. XVI.
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

Mindennapi homo politicus-unk

Mindennapi homo politicus-unk

Az önmagát mindenhatónak, tévedhetetlennek tartó Pásztor István a következőket nyilatkozta, nem itthon, nem az anyaországban, hanem Tusványoson:
„… nem vallottunk szégyent az április 8-i magyar parlamenti csata alkalmával, hiszen a csekély lehetőségeinkhez mérten a maximumot tettük hozzá a kétharmados eredmény eléréséhez…”
Mi is ez a maximum? Nem is oly régen eldicsekedtek, hogy Szerbiából már több mint 180.000 személy megszerezte a magyar állampolgárságot, ha ebből levonjuk a kiskorúakat, akkor 160.000 felett kell lenni azoknak, akik szavazati joggal is rendelkeznek. Ha ezzel összehasonlítjuk a választásokra regisztráltak számát (végre egy szám, ami pontos, hiszen a Nemzeti Választási Iroda hozta nyilvánosságra: 52.466), akkor arra lehet következtetni, a választásra jogosultak közül csak 33%-nyi délvidéki/vajdasági magyar döntött úgy, vegyék nyilvántartásba.
De ami még érdekesebb, a nyilvántartásba vett összes külhoni szavazópolgár alig 60%-a szavazott, nagy valószínűséggel, itt nálunk sem volt különb ez a hozzáállás, azaz Szerbiából még 30.000 polgár sem adta le a voksát.
Ezzel úgy dicsekedni, hogy a maximumot tette hozzá valaki az eredményhez, semmi más, mind a valós tények elhallgatásával végzett siralmas szerecsenmosdatás.
A következő kijelentés is nagyon furcsa, ezért kénytelen vagyok szó szerint idézni, mert lehet, egyeseknek elkerülte a figyelmét:
„… A vajdasági magyarság a nemzetpolitikai építkezés mellett döntött, s kiállt a partnerei mellett akkor is, amikor azoknak volt szükségük támogatásra, segítségre. Ez így igazságos, nem csak akkor kell tudnunk, kik állnak mellettünk, amikor mi várjuk a támogatást… A VMSZ a megbélyegzéseket és támadásokat is felvállalva a hatalmi szerb pártokkal való együttműködés mellett döntött, mert ellenzéki szerepkörből nem tudta volna megvalósítani a célkitűzéseket, melyeket így koalíciós szerződésbe is foglaltak…”
Legnagyobb problémám az első mondattal van. Megkérdezte-e valaki a vajdasági magyarságot erről a kérdésről? Még akkor is „lenyelném a békát”, ha a Magyarországon elterjedt legújabb gyakorlat alapján megszervezte volna valaki a nemzeti közösségi konzultációt, de tudtommal, ilyen nem volt. Vagy mégis, csak titokban csinálták? Így most kétközben vagyok, ki döntött és miről? Igen, miről, mert nekem fogalmam sincs mit jelent, nemzetpolitikai építkezés! Különösen azért zavar, mert ennek a varázsszónak a kiötlői szerint, léteznie kell az ellentétének, a nemzetpolitikai rombolásnak (leépítésnek) is. Így akkor már a varázsszó mellett ismerjük a szitokszót is, bátran lehet embereket megbélyegezni, ellehetetleníteni kiátkozni, azaz mindenkinek kiosztani azt, ami jár neki! A második mondattal már többször is foglalkoztam írásaimban, szerintem az itt leírtakkal hiába dicsekszik bárki, mert aki ilyet csinál, valójában feladja az elveit, elárulja az önmaga által felvállalt nemzeti értékeket, sőt saját közösségét is.
A beszédben elhangzott dicsekvés, hogy: „… a jelenlegi egy fajta kegyelmi időnek, nyugalmi állapotnak nevezhető kisebbségi szempontból, amikor a szerb politikai partnerekkel együtt dolgozhatunk a vitás témák megoldásán…” azért sem jelent semmit, mert egy szintén elmondott másik mondatrészből: „… Törvényhozási szempontból jelentős kérdésekről szólva említeni kell az oktatást, a nemzeti tanácsokat, a kisebbségi jogokat, önkormányzatokat szabályozó jogszabályokat és törvénycsomagokat, melyeket az elmúlt időszakban fogadott el a szerb parlament, s valamennyi jelentős a magyar kisebbség szempontjából…”
kimaradt egy nagyon fontos (egyes elemzők szájából eredő) értékelés: amelyekkel csorbították a nemzeti közösségünk valamikor vagy eddig még meglevő, szerzett jogait!
Az alant olvasható idézet zavart össze leginkább. Hogyan lehetséges az, hogy a már említett döntést a vajdasági magyarság meghozta, amikor ebben az illető beismeri, hogy igencsak számos ellenzője van az általa vezetett politikai szervezet által kifejtett tevékenységnek? Ezek szerint vannak jó délvidéki magyarok, meg vannak rosszak? Akár még azt is állíthatjuk, hogy mindazok, akik „divatból” külföldre vándorolnak (szabad becslés alapján több mint 30.000 vajdasági magyar), akik nem elégednek meg azzal, hogy pár száz fiatal család falusi házat vett, hogy 5-10.000 család megvásárolt egy-egy mezőgazdasági gépet, hogy pár tíz vállalkozóval megkezdték a vajdasági magyar oligarchia létrehozását, illetve hogy a párt tagjainak rokonsága és szűk baráti köre zsíros önkormányzati munkahelyhez jutott, nem mások, mint retrográd elemek, akik nélkül kell megvívni az itteni magyar nemzeti közösség érdekeiért folytatott csatákat?
„… Sokan elítélik és bírálják (a VMSZ-t)1., ami teljesen legitimnek számít, viszont ne tartsák a markukat akkor sem, amikor a magyar kormány és a VMSZ politikájának köszönhető támogatásokat osztják. Jogunkban áll eldönteni, kikkel vívjuk meg csatáinkat!”
Ma már nem emlékeznek a fiatalok a valamikori Jugoszláviára. Sokan még csak nem is hallották Josip Broz Tito nevét (hacsak nem ilyen nevű utcában laknak. Volt egy viszonylag híres (egyesek már akkor is azt mondták hírhedt) beszéde a Jugoszláv Kommunista Szövetség X. Kongresszusán, engedjék meg, hogy idézzek belőle:
„Természetesen tévedés lenne azt hinni, hogy a nacionalizmus elleni küzdelem befejeződött. Bár az osztályellenség elcsendesedett, leplezetten mégis szocialista önigazgatású fejlődésünk akadályozására törekszik… Ezért állandóan határozott harcot kell folytatnunk a nacionalizmus társadalmi és eszmei gócai ellen.” 2.
Semmi mást nem kell tenni, mint egyes kifejezéseket helyettesíteni a mai időkben divatos szavakkal, egészen pontosan:
  • nacionalizmus helyett nemzetpolitikai építkezés ellenzői
  • osztályellenség helyett nemzetellenes erők
  • szocialista önigazgatású fejlődésünk helyett nemzeti közösségünk fejlődése
  • határozott harcot helyett határozott elszigetelést.
Amint látják, engem nem a kirakat, hanem a tartalom érdekel. Az idézett két szöveg lényege egyértelmű. Aki nincs velünk, az ellenünk, ami miatt harcolni kell ellene (mellőzni kell). Sajnos, nem vagyok sem pszichológus sem pszichiáter, de ha az olvasók között található ilyen végzettségű szakember, segítsen megfejteni, milyen jelenséggel álltunk (1971-et követően), illetve állunk (ma 2018-ban) szemben.
Végül engedjék meg, hogy idézzem Jerrold M. Post amerikai pszichiátert, aki a Nárcizmus és politika című könyvében ezt írja: „… a homo politicus működési módja a színlelt alázat a felettesekkel, taktikus félelemkeltés az alárendeltekkel szemben; jutalmazás és büntetés önkényes váltogatása, amelynek semmi köze az érdemekhez és hibázásokhoz. Hol vérengző, hol elbűvölő ábrázatát magára öltve, az ilyen vezér eléri, hogy folyamatosan kegyeit keressék, akár rítusokkal és áldozatokkal, mint egy szeszélyes természeti erőnek vagy istenségnek, így épül ki fokozatosan a személyi kultusz. A lebegtetett félelem és irracionalitás eme légkörében a nép feladja kontrollját, elhallgattatja kritikai gondolkodását, és hipnotizáltan követi az uralkodót.” 3.
Arról már nem kívánok írni, mi történik előbb-utóbb (legjobb esetben halála után) ezekkel a homo politicus névvel ellátott (nagy jóindulattal) embernek nevezett személyekkel. Ha máshol nem, nézzenek utána az interneten.

https://szabadmagyarszo.com/2018/07/28/mindennapi-homo-politicus-unk/ 
2018. július 28. [11:13]
_______________________________
1. A felszólaló – nagy valószínűséggel – a VMSZ-re gondolt, de nem volt lehetőség arra, hogy leellenőrizzem, mert a pénteki tusványosi kerekasztalról készült szinte mindegyik beszámolót átolvastam, de egyik sem említi ezt a beszédrészletet, így még azzal is megvádolhatnak, én találtam ki a hatás kedvéért, közben a Magyar Szóban A vajdasági siker példaértékű a Kárpát-medencében (https://www.magyarszo.rs/hu/3741/kulfold_magyarsag/187054/A-vajdasági-siker-példaértékű-a-Kárpát-medencében.htm) című helyszíni tudósításból „kértem kölcsön” ezt a beszédrészletet
2. http://adattar.vmmi.org/cikkek/2324/letunk_1977_5_18_szerzok_csoportja_tito_elvtars.pdf
3. https://ujszo.com/kozelet/hatalomfuggok
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:




Nincs semmink, de mindenből elegünk van!
Veselin Milićević

Nem egészséges az elme, amelyik sokat tud, de keveset tehet.
Duško Radović

A politika hazugságok tömege, amelyek sértik az épp elmét.
Egon Savin

Ha kitart az egészségünk, megkeressük a gyógyszerre valót is.
Milan R. Simić

Reméljük, hogy a gyermekeink legalább egy kicsit hasonlítanak majd ránk. Ha már mi nem hasonlítunk magunkra.
Zoran R. Tomić
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

Fideszes kettős beszéd Tusnádon:

Délvidék elcsatolásának ünnepnapja nem gond Orbánnak, de Erdély elszakításának már nem örülnek

Semjén Zsolt az erdélyi magyaroknak és szászoknak 1918-ban tett autonómiaígéretére emlékeztette a Nagy-Románia megalakulásának centenáriumát ünneplő románságot pénteken Tusnádfürdőn.

A miniszterelnök-helyettes a Bálványosi Nyári Szabadegyetem nemzetpolitikai fórumán kérdésre válaszolva fejtette ki: tiszteletben tartja, hogy a románság ünnepli Erdély Romániához csatolását, és azt kéri, ők is tartsák tiszteletben, hogy ezen a magyaroknak nincs mit ünnepelni.
Semjén minderről úgy beszélt, hogy közben ott ült az asztalnál mellette Pásztor István, a VMSZ elnöke, aki pártjával megszavazta néhány hete, hogy 1918 november 25-e délvidék elcsatolásának napja, ezentúl Vajdaság kiemelt ünnepe legyen.  
Szerbiában ezentúl hivatalos formában ünneplik majd meg, hogy elszakították Magyarországtól a szülőföldünket, illetve díjkiosztókkal, színházi előadásokkal, filmbemutatókkal, múzeumi tárlatokkal, koszorúzásokkal ülnek majd tort afelett, hogy 100 éve nemzeti kisebbségbe él a magyarság, és amely időszak alatt a délvidéki magyarság lélekszáma a felére csökkent.
Sőt, a VMSZ-esek árulását nem régiben maga Orbán Viktor is legitimálta, amikor kijelentette, hogy szerinte nem lehetett másfajta döntést hozni, minthogy Délvidék elcsatolásának napja vajdasági ünnepnap legyen.
Különbség azonban, hogy míg Erdély elcsatolásának ünnepnapjáról a romániai magyar pártok nem dönthettek, addig a Fidesz politikai szövetségese, a VMSZ szavazatával legitimálta a nemzeti öntudatunk meggyalázását. 
Erdély esetében az 1918-as megemlékezések bántják a Fideszesek szemét, Szerbia esetében azonban már nem?! Vajon ezért szavaztak délvidéki magyarok tömegei Orbánékra? 
H. Á.
http://delhir.info/2018/07/28/fideszes-kettos-beszed-tusnadon-delvidek-elcsatolasanak-unnepnapja-nem-gond-orbannak-de-erdely-elszakitasanak-napjanak-mar-nem-orulnek/, 2018. július 28.  


Orbán Viktor a szerbekről is szólt tusnádfürdői beszéde után, a délvidéki magyarokról azonban nem


Orbán Viktor miniszterelnök szombaton Tusnádfürdőn tartotta meg éves beszédét, amelyet minden évben az egyik legfontosabb megszólalásának tartanak. Az erdélyi előadása után a hallgatóság kérdéseire válaszolva Szerbiáról is beszélt Orbán Viktor.

Az MTI tudósítása szerint Orbán Viktor Szerbiáról szólva hangsúlyozta: Szerbia nem a Balkánhoz, hanem Közép-Európához tartozik, ahogy Montenegró is.
Rámutatott: meggyőződése, hogy Magyarországnak mindent meg kell tennie, hogy ezen országok minél hamarabb az unió tagjai legyenek.
Magyarország történelmi érdeke, hogy Szerbiával egy politikai közösségben legyen – mondta a magyar kormányfő, aki megjegyezte: úgy érzi, ezt a szerbek is így látják.
A Magyar Távirati Iroda arról nem számolt be, hogy a szerb magyar kapcsolatok tekintetében felmerült volna, a délvidéki magyarok helyzete vagy a délvidéki magyarság problémái a tusnádfürdői Orbán beszédben. Olyanok mint például a koszovói cigányság magyar falvakba való betelepítése, a szerb médiatörvény miatt megszűnt magyar médiaházak ügye, a megcsonkított  nemzeti tanácsokról szóló törvény vagy akár az olyan lélektani fontosságú témák mint, hogy Vajdaság tradicionális zászlaja az a lobogó lett, amely alatt a szerb csapatok 1848/49-ben magyar falvakat koncoltak fel, vagy hogy szerbek ünnepnappá tették 1918 november 25-ét, az elcsatolásunk napját.
Míg Orbán Viktor korábban azt mondta, hogy nem lehetett másfajta döntést hozni, minthogy Délvidék elcsatolásának napja vajdasági ünnepnap legyen, addig ugyanott Tusnádfürdőn a miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt Erdély elcsatolásának ünnepnapjáról már negatívan beszélt és az 1918-ban tett autonómiaígéretére emlékeztette a románságot. 
H. Á.
http://delhir.info/2018/07/28/orban-viktor-szerbekrol-szolt-tusnadfurdoi-beszede-utan-delvideki-magyarokrol-azonban-nem/, 2018. július 28.  

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: ,

2018. július 27., péntek

Egyenlő jogokat!



Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (127.)


Július 14-26.
Egyenlő jogokat!
A Preševo-völgyi (Bujanovac, Preševo, Medveđa) albán képviselők a Bujanovacon megtartott együttes ülésükön Politikai Nyilatkozatot fogadtak el, amellyel Koszovó parlamentjétől és kormányfőjétől követelik, hogy járjanak el „a Preševo-völgyi albánok politikai elvárásainak megvalósítása érdekében”. Az ülésen azoknak a pártoknak a képviselői is jelen voltak, amelyek részt vesznek az említett községek képviselő-testületeinek munkájában. 
A Politikai Nyilatkozat három követelést tartalmaz, amelyek közül az első „az albánok kollektív jogainak megvalósítása, az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Európai Unió és az Európa Tanács nemzetközi dokumentumaiban előlátott legmagasabb mércékkel összhangban”. 
„Az Åland-szigetek, Dél-Tirol  és Koszovó jó gyakorlatára hivatkozva”, a Nyilatkozatban követelik „a nemzetközi közösség folyamatos megfigyelésének lényeges növelését, a Preševo-völgyi albánok valós helyzetének felmérése érdekében”.
A Nyilatkozat harmadik követelésében „a brüsszeli párbeszéd minden részvevőjétől elvárják, hogy a folyamatba kapcsolják be Preševo-völgy politikai statútumát”, valamint, hogy „a megoldást az észak-koszovói szerbek jogaival való reciprocitás/kölcsönösség elvének alkalmazásával kell keresni”. Vagyis, hogy az albánok is ugyanolyan jogokat kapjanak, mint amilyeneket az észak-koszovói szerbek követelnek.
A képviselők közgyűlése megállapította, hogy „a Preševo-völgyi albánok jogainak rendezése nélkül Koszovó és Szerbia viszonyainak tényleges normalizálása nem lehetséges”.[1]   

Az Albán Nemzeti Tanács (KKS) jele

Az Albán Nemzeti Tanács (KKS) július 17-én „üdvözölte a dél-szerbiai albánok közös nyilatkozatát”.[2]
A tanács közleményében kiemeli: Elérkezett az idő, hogy az albán politikusok egyesítsék a követeléseiket, és hogy megfelelő módon válaszoljanak a diszkrimináció nyelvére, amelyet a Preševo-völgyi albánokkal szemben általában alkalmaznak”.[3]
Az eseménnyel kapcsolatban a Délhír portál emlékeztet: „A Magyar Nemzeti Tanács ugyanakkor azt sem volt hajlandó megszavazni, hogy elhatárolódjanak a november 25-ei ünnepnaptól (magyarán: a Délvidék elcsatolása dátumának szerb rezsim általi megünneplésétől).”[4]
– Vajon mikor fog követelni hasonló szintű autonómiát a VMSZ a délvidéki magyarság számára, mint amilyet a szerb nemzeti közösség számára kívánnak biztosítani Koszovón, illetve amilyet immáron a dél-szerbiai albánok is nyíltan követelnek maguknak? – kérdezi jogosan a portál.[5]
Hashim Thaci koszovói elnök (a dél-szerbiai albánok küldöttségével való július 26-i pristinai találkozója után) aggodalmát fejezte ki, amiért – mint fogalmazott – nem tartják tiszteletben a dél-szerbiai albánok jogait.
Thaci hangsúlyozta, hogy „Koszovó minden demokratikus eszközzel küzdeni fog jogaikért”.[6]  Pristina nem hunyhat szemet a jogsérelmek felett, amit Belgrád az albánok ellen elkövet – tette hozzá. [7]
A magyar nyelvű (párt)sajtóban erről persze egy sort sem lehet(ett) olvasni.


Július 15.
A sértés és a megalázás a bizalomerősítés alapja?
Igor Mirović tartományi kormányfő szerint a legmegfelelőbb az lenne, ha Vajdaság napja november 25-e (Vajdaság Szerbiához való csatolásának napja), vagy a májusi szerb nemzetgyűlés dátuma lenne[8] („amelyet követően 1848/49-ben a szerb fegyveres felkelők számos délvidéki magyar falut égettek fel és koncolták fel azok lakosságát”).[9]

Igor Mirović (Jaroslav Pap felvétele)

A Politika napilapnak azt nyilatkozta: nem szeretné, ha az erről szóló döntést elmarasztalná az alkotmánybíróság.
Hangsúlyozta, hogy a törvény szerint a kisebbségeknek joguk van a saját nemzeti ünnepeikre. A vajdasági jeles napokról szóló határozattal ilyen szempontból kiegyenlítették a szerbek meg a kisebbségek jogait – vélekedett.
Pásztor Istvánnak, a tartományi képviselőház meg a VMSZ elnökének arra a kijelentésére, hogy a magyarok nem ünnepelhetik november 25-ét, Mirović azt mondta: megérti a magyar kisebbség álláspontját. A történelmi és a mostani apróbb kérdésekhez való viszonyulásnál fontosabb a kölcsönös bizalom további erősítése – szögezte le a tartományi kormányfő, közölte a VRTV.[10]
Mirović tehát november 25-ét továbbra is Vajdaság napjaként emlegeti, miközben a június 19-i képviselőházi határozat „a tartományi jellegű dátumok megállapításáról és ünnepélyes megjelölésérről” szól. Ezzel kapcsolatban Boris Bajić, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza főtitkárhelyettese még „helyreigazítási kérelmet” is intézett a délvidéki/vajdasági magyar médiához. (A határozat még mindig található a Képviselőház honlapján,[11] mint ahogy Mirović nyilatkozata sem a Politikának.)
Mirović nyilatkozatából, arra lehet következtetni, hogy esetleg valaki vagy valakik, valamelyik párt alkotmányossági vizsgálatot kért. A délvidéki nemzeti kisebbségi jogvédelem olyannyira leépült, hogy szinte biztosak lehetünk abban, hogy a vizsgálat kérése nem a magyar közösségből indult.
A haladó párti (SNS) tartományi kormányfő talán ráébredt, hogy milyen (beláthatatlan) következményei lesznek ennek a határozatnak a magyar-szerb viszonyokra. Most arra hivatkozik, hogy– mivel a nemzeti kisebbségeknek „joguk van a saját nemzeti ünnepeikre”, ezzel „a határozattal ilyen szempontból kiegyenlítették a szerbek meg a kisebbségek jogait”. Azt viszont már nem említette, hogy a magyar kisebbség egyetlen olyan napot sem ünnepel, amely sértené vagy megalázná a szerbeket, vagy a többi kisebbséget, mint a vitatott határozat a magyarokat. 
Nyilatkozatából nem világos, hogy Pásztor István mikor és hol jelentette ki, hogy „a magyarok nem ünnepelhetik november 25-ét”. Már csak azért sem, mivel Pásztor „az előző években számos alkalommal részt vett a november 25-ei ünnepségeken”,[12] mielőtt „a pártjának teljes frakciója szó nélkül megszavazta ünnepnapnak a nemzeti kisebbségi sorsba taszításunk emléknapját”.[13]
Mirovićnak „a történelmi és a mostani apróbb kérdésekhez való viszonyulásnál fontosabb a kölcsönös bizalom további erősítése”. Nem azzal van a gond, amit Orbán Viktor magyar miniszterelnök mondott, hogy „minden nemzet kijelölhesse a saját történelme szempontjából fontos jeles napjait”,[14] hanem azzal, hogy ezeknek a „fontos jeles napoknak” az ünneplését más nemzetekre/népekre kényszerítik.
A sértés és a megalázás, mint a bizalomerősítés alapja? Aligha. 

Július 16.

Erősíteni a nemzeti kisebbségek kollektív jogait!

A nemzeti kisebbségek kollektív jogainak erősítését szorgalmazta az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) a Nemzeti kisebbségek az államközi kapcsolatokban című (úgynevezett bolzanói) ajánlások[15] 10. évfordulója alkalmából tartott konferenciáján Magyarország képviseletében Kalmár Ferenc, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa (aki a magyar-szerb /szerb-magyar kisebbségi vegyes bizottság magyar társelnöke is).

Kalmár Ferenc miniszteri biztos (Fotó: Essig József )

Kalmár a tanácskozásról beszámolva elmondta: miközben a kollektív jogok védelmének bővítésére lenne szükség, vannak olyan országok – például Románia és Szlovákia –, amelyek el sem ismerik a nemzeti kisebbségek kollektív jogait.
A konferencián az ukrán nagykövet támadta a magyar alaptörvény azon rendelkezését, amely szerint Magyarország felelősséget vállal a határon túli magyarokért. Több résztvevő kifogásolta a kettős állampolgárság tömeges megadását, valamint azt, hogy a kisebbségek nem integrálódnak a többségi társadalomba. 
Ezzel kapcsolatban Kalmár Ferenc hangsúlyozta: a nemzeti kisebbségek többségi társadalomba integrálása a kollektív jogok megadása nélkül csak asszimilációhoz vezethet. A kisebbségek megmaradásának előfeltétele, hogy csak közösségként szabad integrálódniuk, hiszen csak a közösség képes megőrizni anyanyelvét, kultúráját, identitását – tette hozzá.
Magyarország szerint szükség lenne a nemzeti kisebbségekre vonatkozó közvetítői mechanizmusokkal, vitarendezéssel kapcsolatos ajánlásra, monitoringrendszerre, továbbá a jó gyakorlatok terjesztésére és a nemzetállam fogalmának átgondolására – közölte.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a második világháború után egyetlen európai intézmény sem adott ki ajánlást a történelemtanítással kapcsolatban, pedig sok múlik a történelem értelmezésén. A történelem oktatása alkalmas lehet a nemzeti identitás formálására és a sérelmek enyhítésére – hangsúlyozta Kalmár Ferenc.
A szakember szerint a konferencia abban a tekintetben sikeres volt, hogy jól áttekintette és összefoglalta az elmúlt tíz év és a jelenlegi helyzet lényeges elemeit, ám a továbblépés lehetősége egyelőre nem látszik.
A konferencián téma volt az is, hogy minden állam költségvetésében különítenek el összegeket a határon túli kisebbségek támogatására, és ebben fontos az átláthatóság.[16]
Az ajánlásokat Knut Vollebaek, az EBESZ (akkori) Nemzeti Kisebbségi Főbiztosának kezdeményezésére fogadták el az olaszországi Bolzanóban. A főbiztos által 2008. június 20-ai (hágai) keltezéssel ellátott ajánlások célja „annak rögzítése, hogy miként nyújthatnak az államok kedvezményeket más államok területén élő kisebbségeikhez tartozóknak oly módon, hogy az ne terhelje a nemzetközi kapcsolatokat, megfeleljen a nemzetközi jognak”.[17]
Az ajánlásokkal az a gond, hogy az ún. puha joghoz (ang. soft law) tartoznak és az államokra nézve nem kötelező erejű rendelkezéseket tartalmaznak.
A kollektív nemzeti kisebbségi jogok érvényesítése a délvidéki/vajdasági magyarokra nézve is rendkívül fontos.
A szerb alkotmány 75. szakasza – azokon a jogokon kívül, amelyeket az Alkotmány minden polgárnak garantál – a nemzeti kisebbségek tagjainak „kiegészítő, egyéni vagy kollektív jogokat is szavatol”.[18]  Más dolog, hogy ezek a jogok a gyakorlatban hogyan valósulnak meg/érvényesülnek… 

BOZÓKI Antal
Torda, 2018. július 27.

[1] Albanci s juga Srbije traže da ih predstavlja Priština [A dél-szerbiai albánok követelik, hogy Pristina képviselje őket]. http://rs.n1info.com/a403914/Vesti/Albanaci-s-juga-Srbije-usvojili-Deklaraciju-sa-zahtevima.html, 2018. július 14. [13:37]
Lásd még: Albanci s juga Srbije traže reciprocitet sa severom Kosova [A dél-szerbiai albánok reciprocitást követelnek az észak-koszóvói szerbekkel. http://rs.n1info.com/a402745/Vesti/Albanci-s-juga-Srbije-traze-reciprocitet-sa-severom-Kosova.html, 2018. július 9. [00:01]
[2] Nacionalni savet Albanaca podržao zahtev Albanaca s juga [Az Albán Nemzeti Tanács támogatta a déli albánok követelését] http://rs.n1info.com/a404703/Vesti/Nacionalni-savet-Albanaca-podrzao-stav-Albanaca-s-juga.html, 2018. július 17. [15:55]
[3] Uo.
[4] F. F.: Nemzeti büszkeség és szolidaritás: Az Albán Nemzeti Tanács üdvözölte a Preševo-völgyi albánok nyilatkozatát.
[5] U. Z: A dél-szerbiai albánok ugyanolyan jogokat követelnek maguknak, mint amilyeneket az észak-koszovói szerbek, http://delhir.info/2018/07/14/del-szerbiai-albanok-ugyan-olyan-jogokat-kovetelnek-maguknak-mint-amilyeneket-az-eszak-koszovoi-szerbek/, 2018. július 14.
[6] H. C.: Thaci szerint nem tartják tiszteletben a dél-szerbiai albánok jogait

[7] Tanjug/I.N. Tači: Podele Kosova neće biti, a o Albancima sa juga ćemo tek pričati [Thaci: Koszovó nem lesz megosztva, a dél-szerbiai albánokról pedig ezután fogunk beszélni]. http://www.alo.rs/vesti/politika/taci-podele-kosova-nece-biti-a-o-albancima-sa-juga-cemo-tek-pricati/177343/vest, 2018. július 26. [16:53]

[9] H. Á.: Mirović nem haragszik a magyarokra, ha nem tekintik ünnepnek Délvidék elcsatolásának napját
[10] Lásd a 8-as alatt.
[11] Vajdaság Autonóm Tartomány dokumentumai. http://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=aktaapv, 2018. július 26.
[12] Lásd a 9-es alatti írást.
[13] Uo.
[14] A Vajdasági Magyar Szövetség elnökével tárgyalt Orbán Viktor. http://www.origo.hu/itthon/20180627-orban-viktor-a-vajdasagi-magyar-szovetseg-elnokevel-targyalt.html, 2018. június 27. [13:15]
[16]  Kalmár Ferenc: Erősíteni kell a nemzeti kisebbségek kollektív jogait. (MH/MTI)
[17] Uo.
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2018. július 23., hétfő

Csak szerb nyelven és cirill betűs írással…



Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (126.)


Július 9.
A magyar pártokat nem érdekli a közösség helyzete!
A zentai önkormányzat illetékeseinek közreműködésével kerekasztal beszélgetést szerveztek a városházán, melynek témája „a gazdasági tényezők összegfügései és hatása a nemzeti kisebbségek jogaira”. Mindezeket Bosilegrad, Fehértemplom, Zenta és Tavankút községekben elemezték az újvidéki Regionális Központ[1] munkatársai.

„A részvevők összegzik a témával kapcsolatos nézeteiket”
(Fotó: Horváth Zsolt) 

A beszélgetésen, az önkormányzat képviselőin kívül, jelen voltak a helyi oktatási intézmények vezetői, a kulturális intézmények munkatársai a Magyar Nemzeti Tanács tagjai. A résztvevők bemutatták helyzetüket és tevékenységüket és mindannyian kitértek arra is, hogy milyen szerepet töltenek be a magyar közösségek életében.
A projektum a múlt év decemberében indult, és egy év áll rendelkezésükre a lebonyolítására. A kutatásba Bulgária külügyminisztériuma is bekapcsolódott és a magyar, horvát, román és bolgár nemzeti kisebbségek példáit vizsgálják elsősorban – tudtuk meg a sajtóból.[2]
A zentai beszélgetést megelőzően – június 29-én Szabadkán, a Magyar Nemzeti Tanács székházában – konferencián mutatták be A nemzeti kisebbségek hatékony részvétele a közéletben című projekt kutatási eredményeit.[3]
Sajnos most is csak ismételni tudom korábbi véleményem:
Az utóbbi években a nemzeti kisebbségi jogok megvalósulásáról – a magyar közösségre vonatkozó – egyetlen komoly intézményes kutatás nem folyt. Hogyan lehet ez nélkül bármilyen nemzeti kisebbségi politikát folytatni? Erre már nincs is szükség?  Vagy éppen ez a politika?
A Regionális Központ mostani projektuma is csak parciális/részleges jellegű, vagyis csak a zentai és tavankúti magyar közösségről gyűjtenek adatokat. No, de kutatásnak lehet-e egyáltalán nevezni azt, amelyik csak az önkormányzat képviselői, a helyi oktatási intézmények vezetői, a kulturális intézmények munkatársai és a Magyar Nemzeti Tanács tagjai által „bemutatott” helyzeten alapszik?
A zentai beszélgetésen – az idézett írás szerint – egyetlen magyar párt képviselői sem vettek részt. Még most se lenne késő a magyar kutatók bekapcsolódására. Vagy a magyar pártokat ez nem érdekli? Nem érdekük, hogy megtudjuk milyen is a közösségünk valós helyzete? [4]  Pedig akkor értékelni lehetne a hatalmi koalícióban részes (szerb-magyar) párt „érdemeit” is.


Július 12.
Csak szerb nyelven és cirill betűs írással…
A Magyar Nemzeti Tanács 2018. július 12-én Szabadkán megtartotta a 35. „rendes ülését”.
Az „összehívás” fejlécében és az elnökség mögötti pannón az alábbi szöveget lehet olvasni:


MAGYAR NEMZETI TANÁCS
НАЦИОНАЛНИ САВЕТ МАЂАРСКЕ НАЦИОНАЛНЕ МАЊИНЕ
NACIONALNI SAVET MAĐARSKE NACIONALNE MANJINE
NATIONAL COUNCIL OF THE HUNGARIAN ETHNIC MINORITY




Nem vagyok nyelvész, de valahogy nem tudok kibékülni ezzel a felirattal. Mi is a bajom vele?  
Első sorban az, hogy magyar, szerb és angol nyelven más(t jelent) a testület elnevezése.
Magyar nyelven egyértelmű, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsról (MNT) van szó. (Most arra nem térek ki, hogy  ennek a fogalomnak mi, vagy mi kellene, hogy legyen a tartalma.)
A fejlécben a cirill és latin betűs felirat tartalmilag megegyezik. Ha viszont magyarra fordítjuk, akkor a jelentése „A magyar nemzeti kisebbség tanácsa”.
A pannón lévő angol nyelvű felirat tovább bonyolítja az elnevezést. Ezen a  nyelven a nemzeti kisebbség kifejezés megfelelője a „national minority”, nem pedig az „etnic minority” (ahogyan a pannóra felírták). „Magyar etnikai kisebbség nemzeti tanácsa”?
Az „etnic mnority/group” magyar jelentése az „etnikai kisebbség/csoport”, a szerb nyelvben pedig az „etnička manjina/grupa”. E két fogalom között viszont – különösen a nemzetközi jogban – komoly jelentésbeli és jelentőségbeli különbség van. Ezek szerint az a szerbeknek a délvidéki magyarok nemzeti, az angoloknak pedig etnikai kisebbség vagyunk.

A netten a két fogalom közötti különbség után kutatva ilyen definíciót is találtam:
  • Nemzeti kisebbség: Egy adott társadalom azon tagjainak csoportja, akik nem a többségi nemzettel azonosulnak, hanem egy olyan másik nemzettel, amelynek van állama vagy ennek létrehozására törekszik.
  • Etnikai kisebbség: Minden egyéb olyan kisebbségben élő népcsoport, amely nem határozható meg a modern nemzet fogalmával, de amelynek tagjai a többségétől jelentősen eltérő közös kulturális identitással bírnak. Vagy éppen nemzeteken átnyúló identitást mutatnak (például a több különböző anyanyelvvel rendelkező romák vagy a zsidók). [5]  

Az MNT szerint mi most nemzeti kisebbség (újabb szóhasználatban: nemzeti közösség), vagy etnikai kisebbség vagyunk?
A szerb alkotmány 14. szakasza a „nemzeti kisebbségek” („nacionalne manjine”) és nem az „etnikai kisebbség” („etnička manjina/grupa") fogalmat használja.  Ezek szerint:
1.      a szerb nyelvű (cirill és latin betűs) felirat nincs összhangban az MNT magyar megnevezésével,
2.      az angol nyelvű felirat pedig nem helyes/pontos.
És mindezt 35 ülésen nem vették észre?!
Az egész felirat pedig nincs összhangban a nemzeti tanácsokról szóló törvény június 20-ai módosításával (megjelent a Hivatalos Közlöny 47/18 számában). Ennek a 4. szakasza a törvény eddigi 2a szakaszához hozzáadta/ragasztotta a következő rendelkezést:
„A nemzeti tanács nevét szerb nyelven és cirill betűs írással kell kiírni.
A nemzeti tanács neve lehetséges, amennyiben az alapszabállyal elő van látva, a nemzeti kisebbség nyelvén és írásával is”.
Érthető, nemde? Ehhez magyarázatra nincsen szükség.
Ez a rendelkezés is annak a „mintegy másfél éves egyeztetési folyamatnak”[6] az „eredménye” amit Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselője, és Hajnal Jenő, az MNT elnöke – nem kis havi fizetéssel – folytatott a Szerb Haladó Párti (SNS) vezetőkkel.
Ettől nagyobb magyar önkormányzatra aztán már tényleg semmi szükség!

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. július 23.

[2] Rúzsa Mária: Zenta: Kutatás a nemzeti kisebbségek helyzetéről. 
A projektumról bővebben lásd a Milyen a délvidéki magyar közösség állapota c. írásom:
[3] Ljubica Đorđević, Jelena Lončar, Nataša Miljković, Goran Bašić: Učešće nacionalnih manjina u drštvenom i političkom životu Srbije [A nemzeti kisebbégek részvétele Szerbia társadalmi és politikai életében]. Centar za istraživanje etniciteta [Etnikai kutatési központ]. Beograd/Belgrád 2018. 173 p. Bővebben lásd A nép mindent (el)tűr… (Nem tanulmányozni, cselekedni/követelni kell!) c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11248, 2018. július 12.
[4] A forrást lásd a 2-es jegyzetben.
Lásd még: „A nemzeti kisebbségnek van saját országa. Ilyenek a magyarországi németek, a szlovákiai magyarok, vagy a bulgáriai törökök. Az etnikumnak nincsen saját országa, egy vagy több országban létezik a többségi nemzet mellett. Ilynek a cigányok, a kurdok, szorbok”. Mi a különbség a nemzeti kisebbség és az etnikai kisebbség fogalma között? https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__nepszokasok__5803724-mi-a-kulonbseg-a-nemzeti-kisebbseg-es-az-etnikai-kisebbseg-fogalma-kozott
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)