Háztartási áramfogyasztás tekintetében – azt hiszem – tetemesnek mondható adósság, „szándékosan” elmulasztott számlakifizetés miatt került abba az áldatlan helyzetbe egy Közép-Bácskában élő házaspár, hogy öreg napjaira az otthonában kénytelen nélkülözni a mindennapi villanyáramot. Ugyanis egy állítólagos, égből pottyant 155 000 dináros hátralék miatt lekapcsolták őket a hálózatról. Hogy a dolog még pikánsabb legyen: ezt a testvérek között is impozáns összeget röpke 6 hónap alatt „gyűjtötte össze” a 32 ezer dináros nyugdíjból élő 71 éves feleség és az ő 80 esztendős férje.
Az áramtartozás képében – derült égből villámcsapásként – érkezett meglepetés alaposan felbolygatta nemcsak a kettejük, hanem az egész családnak az életét. Miután sötétség borult a házukra, kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat és másutt, a gyerekeiknél kerestek maguknak átmeneti szállást, menedéket.
Korábban is 5 000-6 000 dináros villanyszámlát fizettek – ami két szerényen élő idős ember esetében igazán nem mondható elhanyagolható, aprócska tételnek a házi költségvetésben, de akármint volt is, mindig befizették a rájuk rótt összeget. Akkor is, ha azt időnként indokolatlanul magasnak tartották. Az idei évi első (januári) számla „még csak” 600 kilowattóra áram elfogyasztásáról tanúskodott, az elkövetkező 5 hónap havi fogyasztása viszont drasztikus mértékben megugrott: a 600 kilowattóra nagy hirtelen – valamilyen bűvészmutatvány következtében – már 2 070 kilowattórára tornázta fel magát. Egyszerűen megtriplázódott. Az áramszolgáltató kimutatása szerint a januárt követő 5 hónapban összesen 13 000 kilowattóra villanyáramot használtak el. Spórolósan, szolidan, öregesen – ők, kettecskén.
Ezt eleinte egy ártalmatlan, véletlen elszámolásbeli hibának, tévedésből miatt keletkezett túlszámlázásnak vélték, amit majd egykettőre tisztázhatnak, de amint elkezdték az utánajárást, az eset kibogozását, egyre keserűbben tapasztalták, hogy az áramszolgáltató sietve mossa a kezeit, és ebben az ügyben kizárólag csak őket terhel(het)i a felelősség. Ahogy teltek-múltak a napok, egyre világosabbá vált számukra, hogy ők fogják húzni a rövidebbet, mert a cégóriással, a Szerbiai Villanygazdasággal hiába szállnak szembe, még elméleti esélyük sincs arra, hogy győztesként kerüljenek ki ebből az egyenlőtlen, tisztességtelen küzdelemből.
Panaszukkal hasztalan fordultak polgári jogvédőhöz és alighanem feleslegesen alkalmaztak ügyvédet is, az áramszolgáltató által megállapított összeget – előbb vagy utóbb –, de csak ki kell fizetniük. Kíméletlenül behajtják, bevasalják rajtuk. Már ha nem akarnak az egész hátralévő életükben egy áramnélküli házban tengődni, petróleumlámpa fénye mellett.
A szép kor megért, hallókészülékes 80 éves bácsinak két hét múlva meg kell jelennie a bíróság ítélőszéke előtt, meg kell védenie magát, a maga igazát, a maga tisztességét, a maga becsületét, a maga ártatlanságát. Be kell bizonyítania azt, amit – egyes egymaga – nem tud, nem képes bebizonyítani. Azt, hogy nem illegális zugfogyasztó, nem buherálta meg a villanyórát, és előre megfontolt szándékkal, aljas, galád módon nem károsítja meg a honi villanygazdaságot, és öreg napjaira nem vált kisstílű gazdasági bűnözővé: nem lopja az áramot.
A megalázott helyzetében már csak arra lesz lehetősége, hogy eldöntse, milyen módon fogja tisztázni a rájuk szabott, rájuk kényszerített, igazságtalan tartozást. Kifizeti-e a 32 ezer dináros havi nyugdíjából a rájuk vert 155 000 dinárt kitevő kényszeradósságot, vagy kénytelen lesz eltűrni, hogy majd (nagylelkűen) csak részletekben vonják le a szerény járandóságából. De mindezt csak feltéve: ha egyáltalán hagynak a 80 éves férfi számára legalább ennyi választási lehetőséget.
Elképzelem, látom magam előtt az idős embert. Áll tétován, porig megalázottan a teljhatalmú igazságosztó testület előtt és alig hallhatóan igent mond. Vállalja, hogy kifizeti a legutolsó krajcárig, amit büntetésként igaztalanul kiszabtak rá. Felvállalja, magára vállalja, magára veszi más bűneit. És ezzel tulajdonképpen a maga bűnösségét is beismeri. Akkor is, ha ártatlan.
Tanulság: az idős, bajba jutott magyar kisember, ha szembekerül az állami bürokráciával, az égvilágon senkire nem számíthat. Kényükre, kedvükre játszadozhatnak vele, ahogy a macska szokott az egérrel.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése