Életem alkonyán fővárosi lettem,
Nagyon sok élményt séta közben érek tetten.
Van aki a kedvenc fajebével sétál,
Az ilyen minden sarkon egy kicsit megáll.
Én pihenni, ettől sűrűbben megállok,
Hogy ne a sarkon legyen, arra vigyázok.
A két sétabotomon van nem kis hangsúly,
Mert nélkülük bizonytalan az egyensúly.
Amit most látok az egy örömteli tény,
Nem más mint egy ebürülék gyűjtő edény.
Ám környéke sem éppen kalcium szegény,
Aki ott elmenni mer, igen bátor legény.
Mert az edényen ékeskedik egy nem kis lék,
Így hát kihullik belőle az ebürülék.
De ne tétovázzunk, lépjünk bátran tovább,
Nézzük csak meg, mi vár ránk egy kissé odább.
Itt egy buszmegálló, maga helyett beszél,
Bár a szemét egy részét már elfújta a szél.
Látszik fegyelmezett emberek utaznak,
Felszállás előtt minden szemetet eldobnak.
Van itt számtalan eldobott cigarettavég,
Pedig takarítottak itt nem is olyan rég.
Egy Úr kis üvegből italát megitta,
Volt annyi ideje, üvegét eldobta.
Itt tovább lépve, kezdtem már unatkozni,
Vártam türelmesen, történjék már valami.
Ekkor egy napégette Úr lépett hozzám,
Keserű sorsát próbálta erőltetni rám.
Agg koromnak kijáró tisztelettel beszélt,
Sétabotjaimra tekintve, könnyű prédának vélt.
Sétabotjaimnak is kijárt a tisztelet,
Kezemben nem tartotta őket fegyvernek.
Én tisztelettel, megértően néztem fel rá,
Majdhogynem biztatóan kimondtam, hogy hajrá.
Nem lehet a kegyetlen élet könnyű neki,
Látszólag csak tudatmódosítóval bírja ki.
Népes családja betegen várja haza,
A sors csapásai miatt viszonyuk laza.
Mindehhez kér egy kis anyagi támogatást,
Ennyi az egész, nem kíván tőlem semmi mást.
Gondolni is rossz rá, hogy mi lenne vele,
Ha ilyen jó emberbe nem botlott volna bele.
Olyan meggyőzően és szépen beszélt,
No az is igaz, hogy nem babra ment a tét.
Szívesen segítenék közöltem a tényt,
De sétálni nem viszek magammal pénzt.
Ezek után megtudtam, milyen sokoldalú,
Alázatból támadás lett, igen szigorú.
Ami gyorsan nem kis átkozódássá fajult,
Megvetése irányomba nem csillapult.
Nem volt bőkezű, rövid életet szánt nekem,
Reméli, hogy családom is követ engem.
Nagyon bátor volt, egy cseppet sem félt,
Magabiztos, erős jelleme nem csak vélt.
Ha nem szorult volna belé született emberség,
Elvette volna már a két sétabotomat rég.
Felfogtam ez az ember jobb sorsra érdemes,
Csak hát a kegyetlen sors nem volt vele kegyes.
A további zaklatástól az mentett meg,
Hogy észrevette, egy másik áldozat közeleg.
Úgy véltem, hogy ma is tartalmas volt sétám,
Én sem vagyok angyal és más sem sátán.
Egyéb téren is hasonló a valóság szelete,
Gondolkodj hát el rajta és ne nyugodj bele.
Ezekkel a tényekkel nem zárul a kör,
Nem volt bírálat,csak elénk tárt tükör.
Ha megláttad benne magad, tegyél valamit,
Mert a tükör nem görbe, nem torzít semmit.
Lányi Géza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése