Miért hanyatlik Zenta? - teszi fel a kérdést Boris Zec, aki szerzői írásban igyekszik megmagyarázni a probléma gyökerét
2025. október 31. 18:20 |
Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki felteszi a kérdést magának, hogyan juthatott Zenta városa olyan mélységekbe, amelyek jellemzik ezt a Tisza menti települést az elmúlt időszakban. Miközben a városvezetés úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és fogadásokat szerveznek, megnyitóra és ünnepségekre járkálnak, addig az Elgas közvállalat számlája hónapok óta zárolva van, ugyanis a tartozás meghaladja az egymillió eurót; a Stevan Sremac Általános Iskola nemrég felújított tornaterme nem kapta meg a használatbavételi engedélyt, a mellette levő öltöző tetőszerkezete pedig úgy néz ki, mint egy svájci sajt; a kommunális vállalat megemeli a szolgáltatások díját és utána az igazgató 52 ezer eurós autót vásárol közpénzen… és így tovább.
Hogy mindez miért történhet meg, arra a válasz nagyon egyszerű: mert nem megfelelő végzettségű, erkölcstelen és inkompetens emberek ülnek azokon a pozíciókon, akik a polgárok jövőjét érintő kérdésekben döntenek.
Van-e lejjebb?
Huszonhárom éve vagyok aktív szereplője a zentai politikának, s habár mindig is igyekeztem kritikus álláspontot megfogalmazni a VMSZ zentai szervezetével szemben, kijelenthetem, hogy nosztalgiával gondolok vissza a párt korábbi vezetőire, hiszen amellett hogy úriemberek voltak, a végzettségeiknek és a tudásuknak köszönhetően doktorok, professzorok voltak a jelenlegiekhez képest. Azt is észrevettem, hogy minden négyéves ciklusban borzasztó lejtmenetben van a kompetenciájuk, az erkölcsük, a tudásuk és a felkészültségük, s ez azt eredményezte, hogy a jelenlegi felállás soha nem látott mélységekbe került, és nem tudom, hogy innen van-e lejjebb, de ha a következő szavazáskor is bekerülnek a hatalomba, akkor ezt is képesek lesznek überelni.
Mi lenne a politikusok feladata?
Azoknak, akiknek a polgárok bizalmat szavaznak, az lenne a dolguk, hogy az átlag feletti fizetésért cserébe elvégezzék azokat a közös dolgokat, amelyek mindenkit érintenek. Ez lenne a demokrácia alapja, nem pedig az, hogy aki megszerezte a hatalmat, az lopással, csalással gúnyt űzzön a demokráciából.
A tudatlanok terrorját éljük át nap mint nap Zentán, ezért jutott oda az Elgas, ahová, ezért nem tornázhatnak a gyerekek a Stevan Sremac Általános Iskola 16,4 millió dinárból felújított tornatermében, ezért vásárolhat több tízezer euróért egy közvállalat igazgatója luxuskocsit magának. Zentán olyanok ülnek a községi képviselő-testületben, akiknek nincs meg a megfelelő képesítésük, tudásuk, tájékozottságuk, hogy közügyekben döntsenek, mégis ezt teszik, ha a pártparancsra történő, igennel szavazást annak lehet venni, s ennek a levét a zentai polgárok isszák meg.
Csak egy példát mondanék: ki szeretné, ha egy takarító műtené meg a kórházban? Vagy egy traktorista lenne a pilóta, amikor a nyaralásra indul? Mindenki felháborodva mondana nemet erre, miközben éppen ez zajlik Zentán, ahol a takarítók, a traktoristák emelik a kezüket, és szavaznak olyan kérdésekben, amelyekkel kapcsolatban nem is olvasták el az anyagot, és igazából azt se tudják, miről is szól az adott napirendi pont. Ez pedig abból látszik, hogy fel sem szólalnak, kérdéseket, javaslatokat sem tesznek, csak eljátsszák a rájuk bízott szerepet, ami nem más, mint az, hogy a szavazógépezet teljesítse a feladatát.
Erkölcs, rátermettség, tudás és tapasztalat – ezek a tulajdonságok nélkülözhetetlenek a városvezetők esetében. Az utóbbi, vagyis a tapasztalat egyeseknél a semmittevésben, másoknál a lopásban merül ki.
A titkár, aki ordibál az ülésen
Az országos, tartományi és önkormányzati szinten is hatalmon levő párt teljesen kifosztotta az országot, minden intézményre zsákmányként tekint, és Zentát is tönkreteszik. A zentai vezetőjük az a Dragan Todorović, aki a rendőrségtől vonult nyugállományba, jelenleg alpolgármester, s nem is igazán tudjuk, hogy mivel foglalkozik, azon kívül, hogy az Elgast sikerült egymillió eurós adósságba taszítaniuk, ugyanis a zsákmányok szétosztásakor ez a közvállalat a haladóké lett. Veselin Petrović, akit én csak traktoristaként említenék, a községi képviselő-testület elnöke. Igor Stojkov, a képviselő-testület titkára, jogi végzettséggel rendelkezik, de ahelyett, hogy a munkáját végezné, folyamatosan szót kap a traktoristától, és válaszolgat a képviselőknek, és emellett sértegeti az ellenzék képviselőit.
A legjobb példa erre, amikor a legaktívabb ellenzéki képviselőnek, Goran Jovanovićnak az ülésről való eltávolításakor azt ordította, hogy verőlegények, verőlegények, majd pedig a képviselőt bűnözőnek nevezte. Ilyenre, hogy a kkt titkára ordibáljon és sértegessen az elmúlt huszonhárom évben soha nem volt még példa.
Az előző ülésen egy 19 éves szakácsot neveztek ki sportfelelősnek, ami hatalmas felháborodást váltott ki a polgárok körében, de nekem van egy olyan megérzésem, nemsokára visszasírjuk majd a fiatalembert, aki azért kaphatta meg ezt a pozíciót, mert az édesanyja képviselő a haladó pártban, amelynek több képviselője is alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, és köztük olyanok is akadnak, akik ellen eljárás folyik, s olyan is, aki ellen jogerős bírósági ítélet született, mint például Balog Goran ellen, aki a Zentai Amatőr Szakácsok törvényes képviselőjeként nem fizette ki a magyarkanizsai Holker Kft.-nek a serlegekért járó pénzt, s emiatt a civil szervezetnek 143 546 dinárt kellett átutalnia. Megjegyzem, ő az az önként lemondó Miodrag Vujadinović helyére került be a községi képviselő-testületbe, akit márciusban őrizetbe vettek és kihallgattak az Elgasban történt pénzügyi visszaélések miatt. A takarító Kovács Mária a Szerb Haladó Párt frakcióvezetője, ám most tessék kapaszkodni, mint az a személy, akinek a dolga az indoklás, a vitában való részvétel lenne, eddig egyetlen egyszer se szólalt fel az üléseken…
(Ál)nyugdíjas egyesület a hatalom szolgálatában
Végtelenül elszomorít, hogy sokan nem látják, a Harmadik Generáció nevet viselő civil szervezet, amely a nyugdíjasokat tömöríti, nem más, mint a Szerb Haladó Párt egyik kft.-je, amely arra szolgál, hogy rábírja az időseket, hogy a haladókra adják a voksukat. A gyanútlan idősek belépnek, örülnek a társaságnak, de tisztában kell lenniük azzal, hogy azért cserébe, hogy ők egy kicsit jól érezzék magukat, éppen a saját gyerekeik és unokáik jövőjét adják el azzal, hogy támogatják a hatalmat, csak azért, mert a kis nyugdíjukból nem telik utazásra, dínomdánomra. Azt viszont elfelejtik, hogy az a kis plusz, amit kapnak, sokkal kevesebb, mint amit a fűtés és a kommunális szolgáltatások díjának emelésével elvesznek tőlük. Míg régen a nyugdíjasok inkább összeszorították a fogaikat és azt mondták, inkább ülök otthon, és lemondok valamiről, csak hogy az utánam levő generációnak jobb legyen, most – és tisztelet a kivételnek – más a helyzet, ugyanis sokan inkább csak magukra gondolnak, és nem érdekli őket a leszármazottaik jövője.
VMSZ – Van, aki meg se szólal, van, aki badarságokat beszél
Ha bátor és erkölcsös egyének alkotnák a VMSZ-es városvezetést, akkor ők amikor a haladók jöttek a saját ötleteikkel, amelyek az általuk vezetett intézmények tönkretételét jelentették, azt mondhatták volna, hogy nem szavazzuk meg a polgárok szemszögéből káros javaslatokat. Ők viszont nem ezt tették, hanem fülüket-farkukat behúzva megnyomták a zöld gombot, és láttuk is, ennek milyen következményei lettek az Elgas esetében. 2012 óta a VMSZ a leghűségesebb követője és kiszolgálója a Szerb Haladó Pártnak, s ennek az lett az eredménye, hogy helyi szinten nem rendelkeznek saját politikával, ehelyett felhívják Pásztor Bálintot, a VMSZ elnökét, aki megörökölte az apjától a párt vezetését, aki megmondja nekik, mit kell csinálni. Burány Hajnalka polgármester nem avatkozik bele a saját munkájába, helyette ő a telefonos kisasszony, aki felhívja a párt elnökét, aki megmondja, mi a dolguk, ő pedig ezt átadja a párttársainak.
VMSZ taggyűlés Zentán 2025. május 15-én (Fotó: Pásztor Bálint/Facebook)
Juhász Attila három évtizede közpénzen él, de politikai pályafutása a végéhez közeledik, mert most már csak a kkt elnökhelyettese, s csak akkor van szerepe, ha Veselin Petrović betegség miatt távol marad az ülésről. A tanácsban helyet kapott az a Cipó Igor, aki a raktáros teendőit látta el korábban, de jobb lenne, ha a raktár feltöltésével foglalkozna, nem pedig városvezetéssel. Az, hogy arrogáns, az érthető, ugyanis azok az emberek, akik a párttevékenységük miatt kaptak munkahelyet, azok elhiszik, hogy valakik és a nagyzolás mellett arrogánsan viselkednek. A VMSZ-es képviselők között több tanult és diplomás személy is szerepel, de ez mit sem ér, ugyanis, ha Pásztor Bálint azt mondaná nekik, szavazzák meg a városháza felgyújtását, ők arra is igennel voksolnának. Pósa Soós Teodóra és Huszár Zsolt már több mandátum óta tagjai a testületnek, de a több mint tíz év alatt egy kezünkön meg lehet számolni, összesen hányszor szólaltak fel. Ami a VMSZ frakcióvezetőjét illeti, Rácz Szabó Márta néha olyan badarságokat mond, mint például legutóbb, hogy a központi fűtés felhasználói az évek során támogatást kaptak az önkormányzattól. A kijelentésein sokszor a párttársai is kuncognak, főleg, mikor próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.
Virágzik a kontraszelekció!
Sajnos, ha az említett két pártról beszélünk, akkor azt kell mondanom: sehogy. Azért gondolom így, mert mindkét szervezet esetében a kiválasztás alapja a kontraszelekció, ez pedig abból áll, hogy a vezetők még véletlenül sem szeretnének náluk okosabbat, ügyesebbet, talpraesettebbet a pártban látni, mert azok gyorsan rámutatnának az ő hiányos ismereteikre és arra is, hogy a vezetői pozíciókra alkalmatlanok. Egy rendőrből vagy egy traktoristából lett vezető még véletlenül sem szeretne a pártjában szakembereket látni, főleg nem felelős pozícióban, hiszen ő akkor gyorsan megbukna. Semmi kifogásom a takarítók, a rendőrök, a traktoristák vagy a raktárosok ellen, csak őket nem kell olyan helyre tenni, ahol szaktudást igénylő döntések születnek a közügyekkel kapcsolatban.
Hogyan változhat meg a helyzet?
A politikában teljes átrendeződésre van szükség, nemcsak helyi, hanem országos szinten is. A polgároknak is meg kell érteniük, azzal, hogy nem mennek el szavazni, a jelenlegi hatalom kezére játszanak, és ugyanezt teszik azok is, akik úton-útfélen hangoztatják, hogy őket nem érdekli a politika, ők ezzel nem foglalkoznak, de mikor megemelik a szolgáltatások árát, vagy a gyerekük nem tornázhat a tornateremben, akkor hőbörögnek, ahelyett hogy belátnák, ez pont annak a következménye, hogy nem akartak a politikával foglalkozni és nem szavaztak.
Azokról, akik eladják magukat és a szavazatukat, és teljesen mindegy, hogy ezt egy tanácsosi helyért, egy vacsoráért, ötezer dinárért, a gyerekük ösztöndíjáért vagy egy bizottsági pozícióért teszik, nem kívánok külön szólni, nekik a saját lelkiismeretükkel kell(ene) elszámolniuk, és azzal, hogy egy évtized múlva a gyerekeik a baráti társaságukban miket mondanak majd róluk.
Boris Zec, okleveles jogász
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése