2012. december 2., vasárnap

December 2.

A rabszolgaság felszámolásának világnapja (nemzetközi napja) (Međunarodni dan ukidanja ropstva / International Day for the Abolition of Slavery)


Arra emlékeztet ez a nap, hogy az ENSZ 1949. december 2-án fogadta el az emberkereskedelmet és a személyek kizsákmányolását tiltó [317(IV) számú] megállapodást. 2004. január 28-án életbe lépett a szervezett nemzetközi bűnözésről szóló ENSZ-egyezménynek az a kiegészítő jegyzőkönyve, amely az emberekkel, különösen a nőkkel és a gyermekekkel való kereskedelem elleni harc összehangolását írja elő.
Ennek szövegét az ENSZ-közgyűlés már 2000 novemberében elfogadta, majd mintegy félszáz ország ratifikálta. Az egyezmény nemzetközi együttműködést ír elő arra, hogy „megelőzzék, megszüntessék és megbüntessék" a személyekkel, különösen a nőkkel és gyermekkel való kereskedelmet, amelynek következtében évente három-négy millió ember válik prostitúció áldozatává vagy kényszerül rabszolgamunkára.
A modern kori rabszolgaság egyáltalán nem ritka egyes afrikai országokban (Szudán, Niger, Mauritánia), Délkelet-Ázsiában és Brazíliában, de még az Egyesült Államokban is létezik, és a szexuális rabszolgaság Kelet- és Közép-Európában is virágzik. Becslések szerint a világon több mint 12 millió (más adatok szerint mintegy 27 millió) ember van rabszolgasorban, vagyis munkájáért nem kap fizetést, elzártan tartják és erőszakkal ellenőrzik mindennapjait.
A 2007. december 12-én aláírt európai alapjogi charta is rögzíti a rabszolgaság és kényszermunka, valamint az emberkereskedelem tilalmát. 
MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
(Lásd még március 25., A rabszolgaság és a tengerentúli rabszolga-kereskedelem áldozatainak emléknapja, és augusztus 23., A rabszolga-kereskedelem eltörlésére és megszüntetésére emlékezés nemzetközi napja alatt!) 

2012. december 1., szombat

Magyar Szó, 2012. december 1., 12. o. 

Kisebbségjogi jegyzet

(EL)FOGYUNK

            November 29-én nyilvánosságra hozták a több mint egy évvel a – 2011. október 1-je 15-e között – tartott szerbiai népszámlás adatai.
Vajdaság 1 931 809 lakosa közül 251 136 vallotta magát magyarnak a tavalyi népszámláláskor. Ez azt jelenti, hogy nemzettársaink Szerbia összlakosságának (Koszovó nélkül, Bujanovac, Preševo és Medveđa község pedig bojkottálta a népszámlálást), 7 186 862, illetve 3,53%-át, a tartomány lakosságának pedig 13,%-át képezik.


Léphaft Pál karikatúrája, Magyar Szó, 2011. december 1., 1. p.

A magyar nemzetségűek száma és aránya a Vajdaságban (1941–1991)[1]
1941     473 241             28,5%
1948     428 932             25,8%
1961     442 561             23,9%
1971     423 866             21,7%
1981     385 356             18,9%
1991     339 491             16,9%
2002     290 207             14,28%  (Szerbiában + 3092 = 293 299 = 3,91%)[2]
2011      251 136             13,00%  (Szerbiában + 2763= 253 899  = 3,53%)[3]

Ezek az adatok azt jelentik, hogy tíz év alatt a Szerbiában élő magyarok száma 39 400-al, ebből tartományban élő magyarok száma 39 071-el lett kevesebb. „Ez megközelítőleg évi 1,34 százalékkal kevesebb embert jelent.”[4] Mivel Vajdaság lakosainak száma 100 189-el csökkent 2002-hez képest, ebben a csökkenésben a magyarok 39%-al vesznek részt. Ez kétszer meghaladja a lakosságban való részvételi arányunkat (13%). Demográfusok szerint a vajdasági magyarok valós lélekszáma még ennél a számadatnál is kisebb, mivel „életvitelszerűen sokan nem élnek a szülőföldjükön”.[5]
 A demográfiai mutatókat súlyosbítja a tény, hogy a magyarok az egyik legelöregedettebb nemzeti közösség Szerbiában. A magyarok átlagéletkora 44,9 év, míg a romáké 28,3 év, a bosnyákoké 33,5 év, a szerbeké 42,5 év. Tehát a négy legjelentősebb nemzeti közösség közül a magyarok átlagéletkora a legnagyobb, ebből következik logikusan, de nem törvényszerűen, hogy az elhalálozási arány is itt a legnagyobb, illetve, hogy a születési index pedig sajnos a legkisebb.[6] „A szerb lakosságnál a csökkenés sokkal kisebb, mint a többi nemzeti közösséghez tartozók esetében.”[7] Amíg a többségi szerb populáció csökkenése 3,6%, a nemzeti kisebbségi közösségeknél ez átlagban négyszer több és 14%-ot tesz ki (a magyaroknál ez 13,3%).[8]
A magyarok számának csökkenését a fent említett két fő ok mellett, ami a természetes népességfogyás és az elvándorlás, még feltehetően nagymértékben befolyásolja az asszimiláció is, viszont ez az a tényező melyet a legnehezebb mérni a különböző eddig ismert módszerekkel.[9]
Már az a tény, hogy a magyarok aránya a tartomány összlakosságában 1948 óta (25,8%) csaknem megfeleződött (13,00%-ra zsugorodott) és továbbra is folyamatosan (és nagymértékben) csökken, önmagáért beszél. Jelzésértékű a vajdasági magyarok helyzetéről és a szerb állam magyarságpolitikájáról.  „Félő, hogy a jövőben nem érjük el a nyelvi jogok érvényesítéséhez szükséges népességarányt, a magyar mint hivatalos nyelv használata pedig visszaszorul”.[10]
A vajdasági magyar közösség lélekszámának csökkenése egyúttal a vajdasági magyar politikusok, elsősorban a – „konstruktív ellenzéki pozícióban” lévő – Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és Magyar Nemzeti Tanács (MNT) vezető politikusai teljesítményének, politikájuk sikertelenségének a mutatója is.

Bozóki Antal
Újvidék, 2012. december 13.


[1]Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Szerkesztette: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László, Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008, 312. p.
[2] Matuska Márton: Öregszünk és fogyunk. Magyar Szó, 2003. január 10., 8–9. p. és dr. Gábrity Molnár Irén: Népességmozgás – térségünk jövőképe  Aracs, 2008. október 23., 9. p.

[3] 254 ezer magyar él Szerbiában, http://www.vajma.info/, 2012. november 29. [17:41], 2012. november 29. [17:41] és Republički zavod za statistiku, http://media.popis2011.stat.rs/2012/Prezentacija_Knjiga1.pdf

[4] Diósi Árpád: A szív és az ész. Magyar Szó, 2012. december 8., 13. o.
[5] Végel László: Plebejus Európa. Családi Kör, 2012. december 13., 8. p.
[6] Kiss Igor: A 2011. évi népszámlálás nemzetiségi adatai, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 254. szám, 2012. november 30.
[7] Balla Lajos: Vajon csak egyszerűen: Fogyatkozik a vajdasági magyarság?, http://www.vajma.info/cikk/tukor/5313/Vajon-csak-egyszeruen-Fogyatkozik-a-vajdasagi-magyarsag.html, 2012. december 2. [18:55]
[8] CDCS: Povodom rezultata popisa stanovništva 2011. po nacionalnoj pripadnosti [A 2011. évi népszámlás eredményei a nemzeti hovatartozás alapján], http://cdcs.org.rs/index.php?option=com_content&task=view&id=530&Itemid=33,  2012. november 30.
[9]  Lásd a 4-es jegyzetben.
[10] Diósi Árpád: Fogyatkozik a vajdasági magyarság. Magyar Szó, 2012. december 1. 1. és 6. p.
Elég egy szikra, hogy tűz keletkezzen. 
I. Szulejmán, (Trabzon, 1494. november 6. vagy 1495. április 27. – Szigetvár, 1566. szeptember 6.) oszmán szultán 1520-tól haláláig.

December 1.

Az AIDS-ellenes (AIDS – szerzett immunhiányos állapot) világnap (Svetski dan borbe protiv SIDA-e / World AIDS Day)


Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Egészségügyi Világszervezete (WHO) 1988-ban (a 43/15-ös számú rezolúcióval) nyilvánította az AIDS-elleni (AIDS – szerzett immunhiányos állapot) világnapnak december elsejét, a többi között a betegekkel való szolidaritás jelzése és a hatékony felvilágosító munka elősegítése céljából.
Ez a nap különleges alkalom, amikor a világ erre a betegségre, a járvány megállítására összpontosítja figyelmét, amikor az emberek kifejezésre juttathatják az áldozatok iránt érzett együttérzésüket és részvétüket.


A békéért bebörtönzöttek nemzetközi napja (Međunarodni dan zatvorenih zbog borbe za mir / Prisoners for Peace Day)




A béke a háború  ellentéte. Míg a háború az erő uralmát jelenti, a béke az elismert jogét, legalábbis a szó elvi értelmében. A gyakorlatban a béke jelentheti az emberi jogok teljes tiszteletben tartását éppúgy, mint a két háború közötti felfegyverkezés időszakát. A béke jelenti továbbá a háború befejezését, melyet békeszerződés zár le, béketárgyalásokat követően, ahol a hadvislő felek megegyeznek egymás között, vagy külső bírák vagy hatalmak közreműködésével.
A világ békemozgalmainak aktivistái – 1956. december 1-jétől – minden évben december elsején tiltakozásokat szerveznek az igazságtalan bebörtönzések miatt és követelik az elítéltek szabadon bocsátását.
A War Resisters’ International békehálózattal a világ minden táján együttműködő békeaktivisták bátorsága és kitartása bizonyítja, hogy minden egyén háborúval és megtorlásokkal szembeni ellenállása lehetséges és fontos.


A magyar rádiózás napja (Dan mađarskog radija / Day of the Hungarian Radio)

Annak állít emléket, hogy 1925. december 1-jén este 8 órakor szólalt meg az éterben a Magyar Rádió első hivatalos adása, avatóünnepséggel, majd hangversennyel a rendszeres rádiós műsorsugárzás. Az adóállomás Budapest néven jelentkezett. A rádió ünnepélyes megnyitóján az ünnepi beszédet vitéz Leveldi Kozma Miklós, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Részvénytársaság alelnöke mondta, és megszólalt még Demény Károly államtitkár, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója magyar, francia és angol nyelven.

Temerini fiúk ügye: Ketten elhagyhatták a börtönt

Nyolc év után szabadon engedtek két vajdasági magyar férfit azok közül, akiket 2004-ben egy szerb férfi súlyos bántalmazása miatt ítéltek el - tudta meg pénteken az MTI Hírcentrum.
Az M1 Híradója arról számolt be, hogy a temerini fiúk néven ismertté vált öt férfi közül ketten, Horváth Árpád és Szakáll Zoltán elhagyhatták a szentdemeteri (Sremska Mitrovica-i) fegyházat. Szakáll Zoltánt 11 és fél év, Horváth Árpádot 10 évre ítélték. Magyarországi és külföldi magyar politikusok, közjogi méltóságok, európai parlamenti képviselők, jogvédő szervezetek többször is felszólaltak az érdekükben, sikertelenül.
A 15 évre ítélt Máriás István, valamint a 13, illetve 11 és fél évre ítélt Illés Zsolt és Uracs József egyelőre börtönben marad.
Tomislav Nikolić szerb elnök november 4-én elutasította Máriás István kegyelmi kérelmét, november 8-án azonban új helyzet állt elő azzal, hogy a szerb parlament megszavazta az amnesztiatörvényt. Akkori híradások szerint a törvény hatálybalépését követően egyikük azonnal, ketten a jövő évben, a negyedik fiú pedig az azt követő évben szabadulhat, de Máriás István esetében is kedvezőbb helyzetet teremt a jogszabály.
A vajdasági magyar fiúkat azért ítélték el, mert 2004-ben súlyosan bántalmaztak egy szerb férfit. A szigorú ítélet felháborodást okozott a délvidéki magyarok körében, az ügy többször felvetődött a magyar-szerb kétoldalú tárgyalásokon, és szó volt róla Áder János és Tomislav Nikolić két héttel ezelőtti, budapesti megbeszélésein is. 
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14504/Temerini-fiuk-ugye-Ketten-elhagyhattak-a-bortont.html, 2012. november 30. [21:43]
Danas, 2012. november 29., 9. o.